Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)
1916-09-01 / 204. szám
4 vért tanúsított a román veszedelemmel szemben. Bécsben és Budapesten ma már nyilván sajnálják az elvesztett időt.Gorliec másnapjára a monarchiának módjában lett volna végezni a bizalmatlan helyzettel. A központi hatalmak jóindulata azonban teljes volt a hajdani szövetségessel szemben, abban a tudatban,hogy elég erősek lesznek akkor is, ha Románia, mint új ellenség erősíti az antant haderejét. A román kormány felelős a háborúért és annak minden következményéért. A román intervenció minden segítsége az antantnak. A központi hatalmakra nézve a román hadüzenet a keleti front kiszélesítésével és egy új hadsereg fellépésével egyértelmű. Románia elhatározása végzetes lesz Romániára nézve. „Bulgária halálos ellensége Romániának" Zürich, augusztus 31. Bukaresti hiradás szerint Crainkeatm tábornok az Universulban cikket közöl, amelyben foglalkozik a közeli román-bolgár háborúval. Bulgária, mondja a tábornok, halálos ellensége Romániának. A bolgárok jobban gyűlölik a románokat, mint a románok a magyarokat s ezért Bulgária a legnagyobb veszedelem Romániára. Crainiceanu tábornok Románia háborúját Bulgária ellen természetes dolognak tartja. Románia alattomos készülődései. Frankfurt, augusztus 31. A Frankfurter Zeitung értesülése szerint a párisi lapok leplezetlenül bevallják, hogy Hundeanu ezredes vezetésével egy román katonai küldöttség már egy év óta mindenféle bevásárlást tett Páriában. A párisi román követ kijelenti, hogy a hadüzenet pillanatában a románok már két határszorost átléptek és az oroszok már Romániában voltak. Kopenhága, augusztus 31. Orosz forrásból jelentik: Augusztus 19-én már 450.000 román volt fegyverben. Genf, augusztus 31. A Journal de Geneve párisi jelentése szerint a román követ kijelentette, hogy a magyar határvárosok megrohanása benne volt a bukaresti vezérkar tervében. A hadüzenet átnyújtását épen ezért titkolták egészen az utolsó pillanatig. Venizelosz ismét hatalomra jut? Genf, augusztus 31. Athénből jelenítik: Itteni politikai és kereskedelmi körökben erős a meggyőződés, hogy Venizelosz rövid időn belül újból hatalomra jut. Görög vezérkari tisztek távozása, Genf, augusztus 31. A „Temps“ jelenti Athénből. Négy vezérkari ezredes állásától való felmentését kérte, egy pedig szabadságának meghosszabbítását. Arról még nem érkezett hír, hogy a kérelmet teljesitik-e. pápai Dezső chronometer és műórás SZEGED, Iskola-utca 19. szám. t«» uiMG | IjljjjpguJj jj|i|japák állandóan pahfápon I ,, m I x nwi 40gr Órajavitáso« 2 évi jótállással. “«*» Péntek, 1916. szeptember 1. mm öt hónap a háborúra ! IV. I Romániai tartózkodásomnak már első hetében megtanultam: senkinek sem hinni, senkiben semi bízni. Előfordult, hogy egy és ugyanazon ügyben egyszerre öt-hat, egymással homlokegyenest ellenkező információt kaptam, noha az informátorok mindenike cigánymódra esküdözött, hogy az utolsó betűig igaz, amit mond. A képmutatók legelsője, az aljas, szemenszedett hazugságok nagymestere Bratianu miniszterelnök volt. Először február ötödikén jelentkeztem nála audiencián. Aránylag egész simán jutottam hozzá, mindössze három helyen kellett a romániai baksisrendszert megúsznom. A román miniszterelnök feltűnő nyájassággal, mondhatnám a jó házigazda szívességével fogadott. A politikai helyzet akkoriban meglehetősen csendes volt és úgy látszott, hogy Románia végleg a legszigorúbb semlegesség álláspontjára helyezkedett. Mikor látogatásom célját előadtam, Bratianu ezt mondta: — Aligha mondhatnék önnek olyat, amit ne tudna. A tiszta helyzet az, amit itt lát és tapasztal. A felelős román kormány hivatásának magaslatán áll, a helyzetnek abszolút ura és biztosíthatom önt, nem kis súlyt helyezünk a monarchiával való barátságos viszonyunk fentartására. — Engedjen excellenciád egy kérdést megkockáztatnom: A kormánynak meglehetős háborús párti ellenzéke van. Az is tagadhatatlan, hogy a nép hatalmas ellenszenvvel viseltetik a monarchia iránt, nem-e következhet be tehát az az eset, amikor a kormány nem uralhatja korlátlanul a helyzetet? Bratianu egy pillanatig bizonyos megütközéssel nézett rám, egy ideges mozdulatot tett, de aztán nyugodtan, mosolyogva válaszolt: — Nono, ilyen mélyen ne bocsátkozzunk a dolgokba, annyit azonban kijelenthetek, hogy minden csak a felelős tényezők akarata szerint történik, mégpedig Románia érdekeinek legszigorúbb szem előtt tartásával. — Ugyebár, Románia érdekei mindenkor a monarchiával való barátságos viszonyt kívánják? — kérdeztem tovább. — Ez a „mindenkor“ nagyon relatív szó, uram, — felelte Bratianu — a kérdés pedig némikép túllépi egy interjú határait; épen annyi, mintha azt kívánná, hogy én most itt egy kötelező semlegességi nyilatkozatot tegyek önnek. Éreztem, hogy itt kettőnk közül valamelyik meg van fogva és nem szabad többé ezt a kérdést ilyen formában forszíroznom. Fordítottam tehát egyet a dolgon és néhány lényegtelen közgazdasági kérdés után elajánlottam magam. Ugyanezen hónap tizedikén, — tehát az én 'látogatásom' után három nappal — Bratianu a következő kijelentést tette a Novoje Vremja munkatársa előtt: “ A mai helyzet semmiesetre sem olyan, hogy Románia szigorúan semleges állásfoglalását befolyásolhatná. A kellő pillanatban a felelős román kormány fogja tudni kötelességét és úgy fog határozni, ahogy Románia legjobban felfogott érdekei megkívánjak. — Szóval nincs kizárva, hogy adott helyzetben Románia beleavatkozik a háborúba? — kérdezte az orosz újságíró. — Ezt nem mondtam, — felelte Bratianu, az azonban bizonyos, hogy Románia minden körülmények közt önállóan fogja a saját sorsát intézni, tekintet nélkül a központi hatalmak vagy az antant érdekeire készülő Romániában. A hihetetlenül ravasz, utolsó módon kétszínű Bratianu már akkor teljes határozottsággal tudta, hogy Románia vagy mindvégig semleges marad, vagy pedig az antant oldala mellett fog akcióba lépni. Arról, hogy Románia fegyveresen mellénk álljon, soha, egy pillanatig sem lehetett szó. Ezt tudta a hadügyminisztertől kezdve a legutolsó granicsárezred legutolsó katonájáig mindenki. Igen sok magasrangu katonatiszttel beszélgettem erről és ezt kivétel nélkül mindegyik a legteljesebb határozottsággal megerősítette. Laptev Mihály őrnagy, aki Károly király idejében a testőrgárda másodparancsnoka volt, a következőket mondta: — A mi tisztjeink a legintenzívebb francia nevelésben részesültek. Figyelje csak meg és tapasztalni fogja, hogy románul csak muszájból beszélnek. Társalgási nyelvük a francia, de nemcsak nyelvben, hanem érzésben is a franciák hívei. Ezen felül már kis diák korukban megrögződik bennük a legizzóbb magyar gyűlölet és ebben a szellemben nevelik az alájuk rendelt legénységet is. Az oroszt nem szeretik, az angol közömbös nekik, a németekről szóló véleményük megoszlik, de a franciaimádatban és a magyargyűlöletben szilárdan egyek és már csak ezért is, — én mondom önnek: — nincs az a hatalom, amely ezt a hadsereget az antant ellen és a monarchia mellé vigye. — Az megtörténhetik, — folytatta Laptev őrnagy, — hogy Románia lábhoz tett fegyverrel éri meg a világháború végét, de ha egyszer — ami majdnem több, mint bizonyos — akcióba lép, ez a monarchia ellen fog irányulni, erre hitet teszek. És valóban: a román hadsereg tisztjei lépten-nyomon követelték Románia akcióba lépését és ebben annyira mentek, hogy egy ízben az egyik gyakorlatra vonuló calarasi (huszár) csapat, tisztjeivel az élén Bukarest főutcáján végig ordítozta: — Ste ne duíem in rezboi! Szetrejaszka Franca! Zsoszka Ungária! Szetrejaszka Rumunie al mare! Szetrejaszka Transilvania! (Menjünk a háborúba! Filéra Franciaország! Le Magyarországgal! Éljen nagy Románia! Éljen Erdély!) A kormány, illetve a hadügyminiszter ekkor szigorú rendeletet bocsátott ki, melyben rámutatva Románia semlegességére, szigorúan eltiltotta a katonaságot úgy a politizálástól, mint mindennemű demonstrációtól. Hogy a tisztek ezt a rendeletet mennyire respektálták, kitűnik abból, hogy ettől kezdve az utcán, kávéházban, nyilvános helyeken még vadabbul, teli szájjal, hangos szóval politizáltak. Egyesek egész előadásokat tartottak arról, hogyan fognak Erdélybe bevonulni. — iHa az oroszok elfoglalják Bukovinát, — mondták — mi majd elintézzük Erdélyt. Craiovan Vinatov (vadász) főhadnagy az Alhambra mulatóban egyszer részegen ordítozta az ott levő magyar artistanőknek; — Nem is fogjátok megálmodni, mikor ütünk rajtatok, mint a fergeteg, hogy még hírmondó se maradjon az utálatos fajzatotokból. Úti figura docet... Nem is álmodtuk... Vészi Ferenc. «raj ® ® ® ® ® ® ® ® © ® ® ® ® ® ni ««im mi juttassanak valamit a rokkant hősöknek