Délmagyarország, 1916. december (5. évfolyam, 282-311. szám)

1916-12-01 / 282. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN Kiadóhivatal Kárász-utca »­ Telefonszám: 305. egész évre K 24­— félévre . . K 12’— egész évre K 28’— félévre . . K 14’— Telefonszám: 81. Egyes szám ára 10 fillér, negyedévre K 6’—egy hónapra K 2— negyedévre K T— egy hónapra K 2’40 Egyes szám ára 10 fillér. Szeged, 1916.__________V. évfolyam 282. szám. Péntek, december 1. I. Ferenc József temetése. Igazi fejedelmi dísszel és mindannak a Pompának kifejtésével, amelyet az udvar, •­S­zertartás ilyen mélységes gyász alkalmával előír, a monarchia népének emberemlékezet óta nem látott kegyeletével helyezték el ma ősei sírboltjába I. Ferenc Józsefet. A harc­terek roppant nagy frontján ezer meg ezer ágyú dördült el a temetés órájában olyan végtisztességül, amely egyetlen­egy uralko­dónak sem jutott ki eddig. Maga a császárváros gyásza meglepő és megrendítő volt. Minden házon fekete lobogó, azonkívül minden portálé feketébe burkolódott, m­ég a kávéházak bejárói s a boltosok kirakatai is. Csak most tűnt ki, mily lelkiekből fakadóan bölcs a Habsburgok spanyol tradíciója, amely egyszerű díszítést parancsol a búcsúztató templomra, az árván maradt palotára, egyszerű érckoporsót a meghalt tetemnek s e ridegséget még fokoz­za a minden Habsburg utolsó Burgjának kietlenül szívbe markoló egyszerűsége: a kapucinus sírbolt, hol egyszerű barátok imádkoznak dísztelen pincekripta mélyén. A rideg, puritán, de épen ezért meg­rendítő gyász lélekreszálló­­ hangulat uralt ma mindenkit. Ima szállt fel ezrek ajkáról, akik a gyászünnepélyen közvetlenül részt­vettek és százezrek szivéből, akik szemtanúi voltak ennek a gyászünnepélynek és ima szállt fel ez alatt milliók lelkéből a két biro­dalom összes harangjainak kongása közben a megboldogult lelki üdvéért és annak az uralkodói vágynak beteljesüléséért, hogy ez a dicsőséges birodalom a győzelmesen be­fejezett harcok után a békének és fejlődés­nek fényes, soha nem remélt korszaka felé haladjon. (A gyászmenet.) Kevéssel egy óra előtt megindult a hág előtti tér felé a gyászmenet. A Hof­burg kápolnája előtt­ dr. Seidl, a Burg plébá­nosa szentelte be a koporsót nagy segédlet­ül, mire az udvari lakások fölemelték a ko­porsót és élükön a Hofburg papságával a svájci udvarban álló gyászhintóhoz vitték. A koporsót Montenuovo főudvarmester kö­p­te a pálcával, aztán a­­ három legfőbb ud­vari méltóság, testőrkapitányok, főhadsegé­dek, a két hercegi rangú kamarás és a szárnysegédek következtek. A koporsó mel­lett nyolc nemes apród és az arcier­ testőr­­ség, a magyar és darabont testőrök halad­tak. Mikor a koporsót ráemelték a gyász­­hintóra és újból beszentelték, Bécs összes harangjai megkondultak. Ezután megindult a gyászmenet.­­Elől két udvari lovas lépett lámpással, utánuk egy eskadron lovasság; ezek nyitották meg a gyászmenetet. Most egy udvari kocsi a felső komornyikokkal következett, majd egy udvari biztos ment utánuk lóháton. Ezt egy kétfogatu disz­hintó követte a hercegi rang­ban lévő kamarásokkal. Majd egy hatfogatu diszhintó a főhadsegédekkel. Ezt ismét két udvari lovas követte lámpással, majd egy hatfogatu diszhintó az udvari méltóságokkal, köztük a gárdakapitányok és a magyaror­szági marsall. Egy másik hatfogatú disz­­hintóban a főkamarás és az udvari főmar­­sa­ll foglalt helyet. Külön udvari diszhintón hajtatott az első főudvarmester. A hintók között két-két lovas lakás haladt lámpással. A hintók után következett a gyalogos testőrezred egy szakasza, azután egy lovas testőrszakasz gyalog és a két darabont test­­őrség egy-egy szakasza. Ezután haladt ko­mor méltósággal a fekete drapériával bevont koporsó, amelynek gyászhintóját nyolc fe­kete paripa húzta. A koporsó két oldalán négy belső lakás haladt viaszfáklyával. Eze­ket négy nemes apród követte, utánuk két gárdatiszt és az arcier- és magyar test­őrség 4—4 katonája, továbbá két darabont testőr. Abban a pillanatban, amikor a holt­test a gyászkocsin a Burg belső terére ért, az őrség tisztelgett a megboldogult legfőbb hadúrnak. A menet a Mária Terézia szobor előtt haladt el, azután kijutott a Nagy Ringre. Katonák sorsfala közt haladt tovább a menet: a tízezrekre menő tömeg néma gyás­szal és fedetlen fővel várta a koporsót, amelyet az udvari méltóságok, a diplomáciai testü­letek, a törvényhatóságok képviselői, szám­talan testületnek és egyesületnek a küldött­sége zárt be. (A Szent István-templomban.) Eközben összegyűlt a Szent István-­ templom előtt a gyászközönség. Károly ki­rály és Zita királyné a főhercegi családdal, az idegen uralkodókkal, az idegen hercegek­kel, a rendkívüli kiküldöttekkel, a titkos ta­nácsosokkal, a két parlament küldöttségével fogadta a gyászmenetet. A székesegyház falait fekete posztóval vonták be. Fekete térítőt borítottak az oltárra is, amelyre a megboldogult címerét helyezték el. A gyász­menet megérkezése után a legfőbb és főbb személyiségek elfoglalták a számukra kije­lölt helyet a templomban. Piu­s hercegérsek a püspököktől és Pi­látusoktól követve a főbejáró elé ment. A koporsót leemelték a kocsiról és a papság­gal az élén nyolc nemes ifjú a presbitérium­ba vitte és katafalkra helyezte el. Pi­fl a koporsóhoz lépett, beszentelte a holttestet. A szertartás 3 óra után 20 perccel végződött. A koporsót ezután felemelték és vállon vit­ték ki a gyászkocsira. Közvetlenül a hintó után Károly király és Zita királyné zarándokolt, őket követték a külföldi fejedelmi vendégek, a főhercegek, főhercegnők, vendég főhercegek és a kül­földről érkezett rendkívüli követek. Ezek után jöttek a tiszti küldöttségek, m­ajd azok­nak az ezredeknek a küldöttsége, melyeknek a megboldogult uralkodó volt a­­ tulajdono­suk. A menetet az archer-testőrség zárta be. A gyászmenet a Kärntner-Strassen tette meg az utat a kapucinusok templomáig. (Az örök pihenő.) A kapucinusok temploma előtt a papság fogadta a gyászmenetet. A templomban a koporsót katafalkra állították. A koporsót kísérők elfoglalták helyüket, mire a koporsót még egyszer beszentelték. Ezután az udvari lakások felemelték a koporsót és az összes jelenlevők imádsága közben a kapucinus atyák levitték a sírboltba. A királyi család tagjai könnyekkel telt szemmel kísérték te­kintetükkel a koporsót. A sírboltba Károly király, Montenuovo főudvarmester és a két hercegi rangban levő kamarás követték a koporsót, amelyet a megboldogult Erzsébet királyné és Rudolf trónörökös szarkofágja­­ között helyeztek el. Itt a koporsót újból beszentelték. Ezután a kripta kulcsát a főudvarmester átadta a ka­pucinusok gvardiánjának és oltalmába aján­lotta a fejedelmi sírboltot. Károly király kíséretével visszatért a

Next