Délmagyarország, 1917. február (6. évfolyam, 25-49. szám)

1917-02-01 / 25. szám

Szerkesztőség: ELŐFIZETÉS­ ÁRA: Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. fi­ K. e^yTótpra 2. K. SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZÁM. A szerk­esztőség telefonja : 305. Egyes szám ára 10 miér. A kiadóhivatal telefonja: 81, Szeged, 1917, VI. évfolyam, 25. szám. Csütörtök, február 1. BÉCS, január 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Tekintettel a békeajánlatnak az ellenfél által történt rideg visszautasítá­sára, valamint az abból származott szük­ségességre, amelynél fogva a háborút foko­zott erővel kell tovább vinni és azt minden — még a legélesebb harci eszközök alkal­mazásával is — megrövidíteni, a cs. és kir. kormány a berlini kormánnyal egyetértés­ben elhatározta, hogy folyó év­ február 1-től kezdve Anglia, Franciaország és Olaszor­szág körül, valamint a Földközi­­tenger keleti részében egyes zár­lati zónákban a búvárha­jóharcot élesebb formában veszi fel és min­den tengeri forgalmat megbénít. Ez­­ okból a cs. és kir. külügyminiszter e hó 31-ikén a semleges államoknak a cs. és kir. udvarnál akkreditált összes képviselőihez jegyzéket intézett, amely fordításiban így hangzik: Ausztria-Magyarország és szövet­ségesei 1914 augusztus havában felvették a kényszerharcot. Az a tudat,­­hogy létük és létérdekeik védelméről van szó, megadták ne­­­kik az erőt, hogy megállhattak el­lenségeik túlerejével szemben és olyan eredményeket küzdhettek ki, amelyekkel az ellenség sikerei nem érnek fel. Harminc háborús hónap­ban megszilárdultak és megnöve­kedtek ezek a sikerek. Amilyen mértékben gyengültek és megsemmisültek az ellenség hódí­tási tervei, abban a mértékben el­értnek ’ tekintették­­ Ausztria-Ma­gyarország és szövetségesei tisz­tán védelmi jellegű háborús céljai­kat. Ennek a helyzetnek teljes fel­ismerése és az az óhaj, hogy a további hasztalan vérontás elkerül­­tessék, szülte a négy szövetséges hatalom békeajánlatát. Ellenfeleik, akiket elvakított az őrület, hogy mégis előidézhetik a sorsnak egy rájuk nézve kedvező fordulatát és bennünket összezúzhatnak, vissza­utasították ezt az ajánlatot és a békekötésnek olyan feltételeit állí­tották fel, amelynek előfeltétele a négy szövetséges hatalom legyú­­rása, célja pedig azoknak megsem­misítése lett volna. Isten és a világ tanúi annak, hogy ki a bűnös a háború további folytatásában. Az ellenségnek azon szándékaival szemben, hogy Ausztria-Magyar­­országnak és szövetségeseinek had­seregét legyűrjék, flottájukat meg­semmisítsék, lakosságaikat kiéhez­tessék, folytatnii kell a háborút szá­razon és vizen, minden, még a legélesebb fegyverrel is. Egyedül a háború összes eszközeinek fokozott alkalmazása teszi a háború tartal­mának megrövidítését lehetségessé. Az ellenségek már eddig is arra törekedtek, hogy Ausztria-Magyar­­országnak és szövetségeseinek ten­geri forgalmát megbénítsák és ezen hatalmakat minden behozataltól el­vágják. Miként más tengereken, az Adrián is, még a kórházhajókat is, mint az Elektrát és a fegyvertelen személyszállító gőzösöket, mint pl. a Zagrebet, előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedózták. Ausztria- Magyarország és szövetségesei ez­után a maguk részéről ugyanezt a módszert­­ fogják alkalmazni olyké­­pen, hogy 1917 február 1-től kezdő­­dőlag Angliát, Franciaországot és Olaszországot elvágják minden ten­geri forgalomtól és a végből egy bi­zonyos zárlati zónán belül minden eszközzel megakadályoznak minden hajózást. A jegyzék ezután felsorolta azokat a helyeket, amelyek a zárlati zónába esnek. Pontosan megállapítja, hogy melyik széles­ségi foktól melyik hosszúsági fokig akadá­lyozzuk meg az ellenség hajózását, majd így folytatja: Semleges hajók, amelyek ezeken a tengeri vizeken hajóznak, azt a sa­ját veszélyükre teszik. Habár tör­téntek óvintézkedések arra nézve, hogy azok a sereges hajók, ame­lyek február 1-én a zárlati zónák kikötőik közelébe érkeznek, meg­kímél­hessenek, mégis nagyon taná­csos, hogy minden rendelkezésre álló eszköz igénybevételével ezek más irányba téríttessenek. A sem­leges hajók, amelyek a zárlati zó­nákba eső kikötőkben időznek, ha­sonló biztonságban elhagyhatják a zárlati zónákat, ha február Wl­* előtt indulnak el e kikötőkből és a legrövidebb úton haladnak a tenger vidéke felé. Ausztria-Magyarország ezen elha­tározását az a szándék szülte, hogy hathatós háborús eszközzel megrö­vidítse a harcot és közelebb jusson egy olyan békéhez, amelyre nézve ellenségeitől el­tér­ől­eg mértékletes, semminő megsemmisítő szándéktól nem vezérelt feltételeket vett terv­be, eltelve, mint eddig, ezúttal is attól a szándéktól, hogy a háború végcélja ne legyen hódítás, hanem a maga és többi államok szabad és biztosított fejlődése. Teljes bizalommal tengeri és szá­razföldi haderői bevált bátorsága iránt, vezetve és megacélozva an­nak szüksége által, hogy az ellenség megsemmisítő akaratát meghiúsít­sák, lépnek Ausztria-Magyarország és a vele szövetséges hatalmak ke­serű elszántsággal, de egyúttal az­zal a bizonyossággal is a háború e következő komoly fázisába, hogy az oly eredményre fog vezetni, a­mely az évekig tartó küzdelmet végleg eldönti és ezzel az anyagi és véráldozatokat igazolni fogja. Bátorkodom arra kérni Excellen­­ciádat, hogy fenti jegyzéket kormá­nyához eljuttatni kegyeskedjék- stb. Az itteni amerikai nagykövetséghez azonos szövegű jegyzék intéztetett a követ­kező bevezetéssel: Alulírott abban a szerencsében része­­sült, hogy megkapta az e hó 22-ikén kelt iratot, amelyben Excellenciád szíveskedett közölni azt az üzenetet, amelyet az Egyesült Államok elnök ura ugyanazon a napon az amerikai szenátushoz intézett. A cs. és kir. kormány nem mulasztotta el ezen jelentő­ségteljes nyilatkozat tartalmát komoly mér­legelés tárgyává tenni. Nem ismeri félre azokat a fenkölt elveket, amelyeket az el­nök úr követ, de mindenek előtt meg kell állapítani, hogy Wilson urnak a maradandó béke létrehozására irányuló óhajtását már az a visszautasítás is meghiúsította, amely­ben Ausztria-Magyarország és szövetsége­seinek békeajánlata részesült az ellenségek részéről.

Next