Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-02 / 228. szám

A negyedik háborús őszön, amikor a sruk­ó leveleiket véres avarban kergeti a vad zivatar tomboló szele, feltör néha-néha és felzokog ismételten a béke elfojtott hörgése. Mintha kísérteties erő lakoznék siró-jajgató szózatában, túlharsogja a rémes zenebonát és egyre visszhangzik milliók fülében, akik­nek még most is idegen a pokoli lárma. És a remények éledeznek újból és a meg­­csalatkozott vágyak nyiladoznak; az ész lázasan kutat a nagy kháoszban, a gondolat villan és következtet, az akarat pedig új erőre kap... Eddig úgy volt, hogy akiknek a békét kellett volna kovácsolniok, maguknak vol­tak csak jó emberek és úgy gondolták, hogy ki-ki a saját szerencséjének kovácsa. A nagy kaszás pengéjének finom suhintását nem akarták parírozni a durva, ósdi szer­számukkal és tehetetlenn­l ácsorogtak hátul, a fölidézett szellem haragjának serényen áldozva. És elöl pusztultak a mesgyék és akik sorra kerültek, hátra kezdtek nézni; sőt mintha a vén kaszás is hosszú karját messze nyújtogatná... Az idő pedig szalad és lelkek ezreinek légióját űzi maga előtt. A levelek bizony már negyedszer hullanak és közbe-közbe uj kovácsok jönnek, a régi szerszámokkal. Először Wilson, aztán a pápa, királyok és fejedelmek, miniszterek és hadvezérek mind-mind a béke szállását kutatják és a háború változatlanul és dacosan tovább dü­höng. Kik akarják tehát a háborút? Talán a milliók, a névtelen senkik végtelen számú egyedei, akik önkéntelenül jutnak a béke örök szállására? A köd már ismét mintha oszladozni kezdene. A negyedik háborús tél veszedelmesen közeledik és a nyomor rossz tanácsadó. Az antant-or­szágokban be találnak fagyni a szent lángok és a tüzek élesztőire dermesztik a titokzatos mosolyt. Mintha sietőssé kezdene válni a nagy misz­­térum megoldása mindenfelé. Egyszerre vonultatják fel ellene a tömjénfüstöt, a hu­manizmusnak, a megértésnek, a népeik lét­jogosultságának kábító jelszavait és a fino­mabb eszközök egész arzenálját. Végül ta­lán az Igazság szeméről is lekerül a fátyol és kiderül a valóság arany sugara, hogy örökre eltakarja a fekete mezőket. Nagy események jöttét jósolják az ös­­­szes hírek. A harctereken vésztjósló a szél* csend, a külpolitikában pedig iz­zó a tevé­kenység. A semleges sajtó, az orosz diplo­maták, a pápai körök a béke gyors suhaná­­sát érzik és a népek milliói szivszorongva lesik, hogy nem-e újabb machináció az egész. BERLIN, október 1. A Reuter-ügynök­­ség jelenti Rómából: A Vatikánhoz közel­álló, megbízható forrásból közlik, hogy a szentszék nyilatkozatra hívta fel Németor­szágot, hogy miért nem említi meg a német válaszjegyzék Belgiumot és a megszállott francia területeket. Németország e­rre azt felelte, hogy a birodalmi gyűlésnek az an­­nekszió kérdésében hozott határozata a pápának a megszállott területek kiürítésére vonatkozó javaslatának elfogadását jelenti. STOCKHOLM, október 1. A pápá­hoz intézett német válaszjegyzék kap­csán a pétervári Djen orosz diploma­­tákkal beszélgetést folytatott. Ezek ki­jelentették, hogy az orosz külügymi­­niszterben a béke kérdésében most már egészen más álláspontot foglal el, mint eddig. Hivatalos körökben kijelentik, hogy épenséggel nem lehetetlen a mos­tani időpontban megkezdeni a béketár­­gyalásokat. HÁGA, október 1. Semleges diplo­máciai körök Michaelis és Kühlmann beszédét nem ítélik meg pesszimiszti­­kusan. Meg vannak arról győződve, hogy a béketárgyalások alapja már le van rakva s hogy az irányadó tényezők komolyan számolnak a rövid időn be­lül való békekötés lehetőségével. GENF, október 1. A Havas-ügynökség jelenti Rómából: A pápa meghívta tanács­kozásra a legbefolyásosabb bíbornokokat, hogy tárgyaljanak a német válasz­jegyzék­­ről. A döntés természetesen az események­től függ. Czemnin kedden Budapestre érkezik. — A külügyminiszter nyilatkozni fog a külpolitikai helyzetről. — BUDAPEST, október 1. A Magyar Tudósító jelenti: Gróf Czemin Ottokár külügyminiszter kedden délben Ma­­csovszki titkár és Braznovszki osz­tálytanácsos, a külügyminisztérium saj­tóosztályának helyettes főnöke társasá­gában Budapestre érkezik. A miniszter­elnök ebből az alkalomból a miniszter­elnökségen a külügyminiszter tisztele­tére politikai ebédet fog adni, amelyen a kormányt támogató pártokból nagyon mint a Magyar Tudósító értesül, ezer­­sokan fognak résztvenni. Az ebéden, nin külügyminiszter a külpolitikai hely­zetről nyilatkozatot fog tenni. Repülőink sikeres támadása Brindisi ellen. — Ismét felgyújtottak egy olasz léghajót. — BUDAPEST, október 1. (Közli a m­i­­nisztrekneki sajtóosztály.) Szeptember 27-én tengerészeti repülőgépeink hatásosan bom­bázták a brindisii repülőállomást és az itteni kikötőben tartózkodó torpedóegységeket és a tengeralattjárókat. Amint kétséget kizá­rólag megállapítottuk, egy rombolót a cso­portban két nehéz bombával célba találtunk, a többi célponton is jó eredményeket ér­tünk el. A je&t-i olasz léghajóművek ellen 27-én intézett, már jelentett sikeres vállalkozá­sunkat 29-én este tengeri repülőinknek a ferrarei léghajócsarnok ellen intézett hason­­ló sikerrel koronázott támadása követte, a­melynek ismét egy léghajó esett áldozatul, amely a csarnokot ért két bombatalálat után óriási magasságra szökő lángokkal égett el. Ugyanezen az estén a pantelagoscurai gyártelepekre is sikeresen dobtunk bom­bákat. Az ellenség 28-án és 29-én megismé­telte Pola elleni repülőtámadásit, de sem katonai, sem magántermészetű említésre ér­demes kárt nem okozott. Két matróz meg­sebesült. 29-én az egyik olasz repülőgépet egyik portyázó repülőnk légi harcban a tenger fe­lett letérhette, a repülőgép égve lezuhant, a benne ülő két olasz repülőrhadnagy meg­halt. K­AJÖttAD PARANCSNOKSÁG,

Next