Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)
1917-11-01 / 254. szám
Haditelek. Haditelek a rokkantnak adományozott ingatlan, amelyet 32 éven át se elidegeníteni, se megterhelni nem lehet. A definícióval méltóztatik látni — arról is idejében történt gondoskodás, hogy a haditelek kellő jogi védelemben részesüljön, így a dolog teljességéhez mi sem hiányzik már, csak épp a haditelek. Rosszmájuskodnék, aki az iránt szándékoznék kételyt támasztani, hogy a haditelkeket akarják, tudják és fogják megalkotni. Mindössze csak arról lehet szó, hogy a terv eddig kigondolt arányai számszerűien is fedezni fogják-e a — sajnos — nagy keresletet. Arról lévén ugyanis szó, hogy valamennyi rokkantról gondoskodás történjék, az ember tagadhatatlan aggodalommal tekint a jövőbe, ha hallja, hogy Szegeden egyelőre százra taglalják az ellátásra szoruló rokkantak számát, sőt olyan eshetőséggel is számolnak, hogy száz szegedi esetleg nem fog jelentkezni és így a szegediek számára kalkulált összegből jutni fog a háború csongrád megyei rokkantjainak is. Szerintünk a dolog itt is sántít. A számításnak ezt a módját ugyanis nagyon könnyen elintézhetjük annak a közismert ténynek megemlítésével, hogy csak a 46. gyalogezrednek van eddig több mint tizenkétezer rokkantja. Igaz, hogy ez nem mind szegedi, viszont az is igaz, hogy szegediek szolgáltak és szolgálnak még sok más ezredben. Az is igaz, hogy a rokkantak nem szorulnak valamennyien arra, hogy a kenyér helyett, amelyet a háború kivett a szájukból, az állam, a társadalom és a törvényhatóságok, együttesen juttassák más biztos falathoz, de ahhoz sem fér szó, hogy aránytalanul nagyobb lesz azoknak száma, akikről majd gondoskodni kell, mint aminő már ma az arány szegedi rokkantak száma és a száz között. Szegednek, valamint az ország minden törvényhatóságának meg kell hozni az anyagi erejéhez mért áldozatokat azért, hogy valamennyi rokkant jövője biztosíttassék. Azoknak, akik itthon vannak, én oly kevéssé van joguk e fölött tépelődni, mint ahogy nem volt joga a rokkantnak habozni akkor, amikor tűzbe küldték. Az államnak mégis számolni kellene a városok egyre gyöngülő és mindig jobban igénybevett anyagi erejével és azzal, hogy nem minden törvényhatóság van abban a kellemes helyzetben, hogy annyit tudjon adni, mint Szeged. Ha pedig azt akarja az állam, hogy valamennyi törvényhatóság csak erre a célra százezreket adjon, nyissa meg számukra a jövedelemgyarapítás forrásait és mindenek előtt engedje meg, hogy községi pótadót róhassanak ki a százezres háborús keresetekre A rokkantakról való gondoskodás új irányát, melyet a szegedi esetből ismer meg az ország, bizonyára örömmel üdvözlik mindenfelé. Előrelátható volt, hogy a kereseti telepeket a rokkantak legnagyobb része nem fogja igénybe venni. Túlságosan iskolás, modoros és merev ez a rendszer, míg az ujjal nem gyűjtik a rokkantakat táborokba, meghagyják őket a társas, családi és egyéni életben, szabad utat nyitnak nekik a társadalmi és gazdasági érvényesülésre. A legfőbb dolog most már, hogy a haditelkek mielőbb létesüljenek. Akkor majd elbocsátja a katonaság azokat a rokkantakat, akiket ez idő szerint azon a címen tartanak vissza, hogy nem tudnak kimutatni biztos megélhetést. Nem egészen ahhoz méltó bánásmód, ahogy a rokkantak iránt való kötelességeinkről beszélni és írni szoktunk. N8aWSSaB*»S**»8*WS«se»#*Sa*&*sSeaaK#SSiA*»SMS* SS38 £!SSa6»*SSaBa*««1*á8*ű.S>**.1»8*1*NIHailC‘»9#RBS3a8aRftSH»»B3KieM#»ISS3S ® Palmanovát megszállottak. — A foglyok száma a 120.000-et rghaladja; az ágyukban való zsákmány főbb, mint időO. — Csapataink tervszerüleg nyomulnak előre. — SAJTÓHADISZÁLLÁS, október 31-én este: Hadseregeink, miközben sikeres harcokat folytatnak az olasz utóvédekkel, közelednek a Tagliamento felé. Pahinanovát tegnap megszállották. A foglyok száma meghaladja a 120.000-et, az ágyukban való zsákmány felülmúlja az ezret. BUDAPEST, október 31. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Jenő főherceg vezértábornagy szövetséges hadseregei a Tagliamento legfelső folyásának hegyeiben és a velencei síkságig tervszerűen előrenyomulnak. A többi harctéren nem volt különösebb esemény. A VEZÉRKAR FŐNÖKE, BERLIN, október 31. A nagy főhadiszállás jelenti: A tizennegyedik Isonzó-hadsereg előnyomuló csapatainak mozdulatai a karinthiai hegyekben a vezetőség szándékainak megfelelően folyt le. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) SAJTÓHADISZÁLLÁS, október 31. Olasz hadműveleteink félyes lefolyása a foglyok és a zsákmány számadatait olyan magasra juttatta, amelyre a támadás előtt senki sem számított. Mindamellett egyesek fantáziája, talán nem mindig tiszta motívumokból, azzal foglalkozik, hogy a hiteles közléseket hallatlanul fokozza, úgy, hogy időnkint óriási számadatokat találnak fel. Helyes volna, ha a nyilvánosság nem adna hitelt ezeknek a túlzásoknak, hanem kizárólag a hiteles közlésekhez tartja magát. BERLIN, október 31. A WolfL ügynökség jelenti este: Flandriában és a Chemin des Damesen váltakozó erejű tűzharc. — Keleten semmi különös. Olaszországban sikeres harcok a Tagliamento-síkságon. A foglyok száma 120000- nél, az ágyuké ezernél többre emelkedett. A semlegesek olaszországi győzelmeinkről. (Jeni, október 31. A Journal de Geneveria az olasz helyzetről: Capello hadserege elpusztult. Az aostai herceg hadserege azonban még érintetlen. Cadornának nagy tartalékai vannak, az olaszok mégis elvesztettek mindent öt nap állott, amit két és fél éven át oly sok emberáldozattal és egyéb veszteséggel megszereztek. A Tribune de Genéve azt mondja, hogy az offenzíva óriási lépésekkel halad. A Suisse reméli, hogy az angol-francia segítség nem fog elkésni. Udine alig száz kilométernyire van Velencétől. Az olasz hadsereg e pillanatban nem képes megállni. Berlin, október 31. A semleges Unok sokat foglalkoznak olaszországi előnyomulásunkkal. A Nieuwe Rotterdamsche Courant például így ír: A legjobb segítség, amelyet az antant Olaszországnak nyiríthatna, a belga-francia fronton való végleges győzelem volna. Hogy erre képesek volnának, alig hisszük. A legújabb események után semmit sem tartunk már lehetetlennek, ami Németország erejét és katonai képességeit illeti. Stockholm, október 31. A svéd lapok katonai kritikusai általában méltatják a szövetségesek győzelmi menetét az olasz síkságon. A Svenska Dagblad így végzi cikkét: Olaszország a legközelebbi hetekben saját erejére lesz utalva. Ez az erő azonban végzetesen meggyengül, minthogy az olaszok elvesztették emberanyaguk és ágyújuknak egyötödét. Az ország egyetlen menekvése a gyors békekötés. Az antant azonban sokkal szorosabban szorítja magához az olasz szövetségest, semhogy békét köthetne Genf, október 31. Madridból jelentik: Csapataink sikeres offenzívája a spanyol parlamenti körökre is mély hatást gyakorolt. Az antant-barát madridi körök kedvetlenségére jellemző, hogy lefújták azt a tüntetést, amelyet a spanyol kormányválság alkalmából a francia nagykövetség épülete előtt akartak rendezni,