Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-01 / 200. szám

1 Ausztria. Írta: Juhász Gyula. Mintha csak Petőfi jóslatát akarnák meg­hiúsítani, amelyet az antant már-már valóra válni látott, Ausztriában gyökeres államszer­kezeti reformokon törik a fejüket hivatalosak és választottak. Először egy klerikális cseh lap röpítette világgá a generáció merész, bár éppen nem új gondolatának megvalósításáról szóló hírt, amelyet az illetékes tényezők or­gánumai annyi túlbuzgósággal cáfoltak, hogy az ember kénytelen volt kételkedni a dementi őszinteségében. Azóta félhivatalosan is elis­merik, sőt ők maguk hirdetik és hangoztat­­­ják, hogy nagy államreform készül Ausztria országai és népei számára. A reformon láza­san, vagy legalább is úgy gruppírozva a sem­mittevést, hogy lázas tevékenységnek lássék, dolgoznak az ausztriai illetékes és illetékte­len fejek és kezek. Ma­holnap már nem is lesz szenzáció és meglepetés, nagy újság és merész dolog, ha egy szép napon arra ébredünk, hogy Ausztria konföderált államok egysége lesz ezentúl, mint ahogy a nagy Oroszország kisebb, de még mindig elég nagy államok szövetségévé alakult ,a forradalmi detronizáció és a breszti Béke után. A világ hét csodájához nyolcadik­nak­­ csatlakozott az a h­eterogán alakulás az új korban, amelyet Ausztriának neveznek azok is, akik rólunk külön nem igen akarnak és szeretnek tudomást venni és azok is, akik lelkük mélyén akarnák és szeretnék, ha csak­ugyan külön lehetne beszélni Ausztriáról, füg­getlenül tőlünk, illetőleg külön az önálló, sza­bad Magyarországról, függetlenül Ausztriá­tól. Maradna a perszonális unió, amely Ausz­tria föderációs alapon létrejövendő reformja esetén is összekötné a­ volt német római csá­szárság "eddig megmaradt birodalmát, az osz­­trák tartományokat Magyarországgal. Ez a szövetségi eszme, ez a konföderá­­ciós gondolat ma még csak a tervezők és ál­modozók agyában van meg, mint a trializ­­m­us, mint a Mitteleuropa, mint barátaink és ellenségeink annyi sok jó , rossz ötlete és terve. Bizonyos az, hogy a világok nagy vál­tozásaiban a mi világunk sem maradhat vál­tozatlan. Bizonyos az is, hogy ma minden belpolitika egyúttal külpolitikát is jelent és viszont. Nincsenek többé kínai falak a népek között a politikai, a társadalmi, az erkölcsi és kulturális világban és ha Wilson elnök egy nagy és okos gondolatot hangoztat a népek szövetségéről, amelyet ugyan éppen úgy nem ő talált föl, mint akár Amerikát, a Kolum­bus tojását vagy a puskaport, mert hiszen a sainte alliance des peupiesről már 1818-ban dalolt Beranger, aki se nagy diplomata, se nagy államférfi nem volt, csak egy kis szür­ke ember és nagy költő, mondom, ha Wilson hangoztatja a népek szövetségének megvaló­sítását és ez eszme szép, igaz s­zó, akkor, ha ezerszer ellenségét látja is Wilson­ban­ Né­metország, ezt az eszmét vallania és hirdetnie kell Németországnak is, és megvalósulásán dolgoznia, fáradoznia. És ha a bolsevizmust százszor és ezerszer elitéli, lenézi, gyűlöli vagy féli is a hivatalos és hívatlan Németor­szág, ezt a bolsevizmust kell elismernie és pártfogolnia. Oroszországban és ezzel a bol­­sevizmussal kell tárgyalnia a békekonferen­cián­ . . .á .. £ Szeptember eljött ismét, az ötödik szep­tember- az első maini csata óta. Ma éppen olyan bizonytalan, a nyugati csata sorsa, mint öt esztendő előtt, vagy talán még bizonytala­nabb. Akkor az orleansi szűz csodatételét lát­ták a túlbuzgó franciák a csata kimenetelé­ben. Ma ... ma talán még az orleánsi szűz­nél is rejtelmesebb erőktől függ, hogy­­ lesz-e ott egyáltalában döntés és ha lesz, kinek a javára billen a vakszerencse mérlege. És még akkor is kérdés, hogy a katonai döntés egy­szersmind politikai­­ döntést jelent-e? Ma a né­metek részéről egészen határozottan hangoz­tatják még katonai tényezők is, hogy nem jelent. Mint nem létettt. És az ötödik évben ott vagyunk, hogy sehogy se vagyunk, ami a végleges harctéri döntést illeti. De, és itt jön az érem másik oldala, ez a háború, vagyis az a világtörténelmi kor­szak, amely a hosszú háború alatt századok problémáit vetette föl és oldotta meg, min­den értékek elementáris és forrsadalmi újjá­­értékelője lett. Ausztria is századokat élt át e néhány esztendő alatt. Milyen más lett az osztrák nagyhatalmú állás embereinek fölfogása, pél­dául a csehekről, mennyire áll ma a lengyel kérdés, micsoda más tenorban beszélnek ma délszláv problémáról ellenzők és pártolók egyaránt. A középeurópai koncertben megle­hetősen kicserélték azokat, akiik a muzsikát csinálják. Megváltoztak a primhegedűsök, mások verik a nagydobot és mintha a kar­mesteri pálca is más lendülettel vezetné a ve­­zérmotivumot. És itt van Magyarország. A kőszikla, a melyre anyaszentegyházat kellene építeni és amelyet mindig sziklásának használtak, a melybe hősöket és mártírokat temettek, mi még mindig a régi, régi magyar­­ légiót zokogjuk, a régi, régi magyar tragédia játsszunk, mialatt mások vér és verejték nél­­­kül készülnek learatni a mi vérünk és vérér­­­tékünk áldozatának és fáradságának gy­­im­ül­ését. Mintha a magyarság már csak an­­i vol­­­­na jó, hogy szépen haljon, pedig a­ nép :k­is­ 1 tene őt is arra teremtette,­­hogy örök­­ él­jen! Annyi szent, hogy akármi lesz Amztri­á­­­al és Ausztriából. Magyarországról Magyar­­ország nálki­ ü nem lehet határozni többé! t Lenin ellen merényletet követtek el rálőif.­­ Lenin állapota n­em népbiztost meggyilkolták. len merényletet követtek el, Nicho­so féle gyárban munkásgyűlés volt, amelyen b izé­det tartott. Amikor a gyűlésről távozó­ két asszony feltartóztatta és beszédbe ere­ed­­tek vele a Moszkvából való élelmiszer éví­tésre vonatkozó dekrétumról. A beszélgetés közben 3 lövés dördült el, amelyek Lenint karján és hátán m­a se­­besítették. A merényletet egy az hrtel­­e­s osztályhoz tartozó leány követte . A leányt elfogták. Lenin állapota, akit a Kremlbe vittek, a­, orvosok véleménye szerint, nem ad ok­t az aggodalomra,s tartották. London, augusztus 31. (Reuter­) Szikra­távírón jelentik Moszkvából, hogy Lenin el­len merényletet követtek el, Lenin megse­besült, Moszkva, augusztus 31. A Pravda jelen­tése szerint tegnap este 9 órakor Lenin el-A 11 órakor kiadott orvosi jelentés sze­rint Lenin 2 lövést szenvedett. Az egyik go­lyó a bal váll alatt a mellüregbe hatolt és megsértette a tüdő felső részét, ahol véröm­­lést szenvedett. A golyó a nyaknál a jobb kulcscsont fölött akadt meg. Egy fiatal leány háromszor életveszélyes. — Uriezky Budapest, augusztus 3. A Magyar Táv­irati Irodának jelentik Moszkvából augusz­tus 31-én, hogy Lenin merényletnek esett áldozatul. Két hölgy, aki a szocialista forra­dalmi párthoz tartozik­, háromszor rálött. Két lövés a mellébe és tüdejébe hatolt. Lenin ál­lapota nagyon komoly, mivel belső vérzés történt. A legkiválóbb specialistákat hívták hozzá Kremlbe. Berlin, augusztus 31. A Wolf­-ü­gynökség jelenti: Ideérkező pétervári jelentés szerint Leninre tegnap este többször rálőttek és a lövések könnyebben megsebesíették. Uriczky népbiztost mggyilkolták, a merénylőket le­ A német kancellár a harctéri helyzetről és a békéről. — Válasz Róbert Cecilnek. — Berlin, augusztus 31. A kancellár ma fo­gadta a német birodalmi katholikus diák­­egyesületek szövetségének képviselőit, akik üdvözlő feliratot adtak át neki születésnapja alkalmából. A kancellár a többek között eze­ket mondotta: —A háború terhe nyomasztóan neheze­dik népünkre. Az élet és véráldozatokhoz sok másféle nélkülözés is járul. A háború meg­acélozza a nép erejét, de borzasztó sokat követel az idegek erejétől is. A háború psy­­chozis a háborúban résztvettek valamennyié-

Next