Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-01 / 49. szám

Szerkesztőség: ELŐFIZETÉSI ARA: Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 6., SZÁM. afc £ Sft .- 1 SZEGED, «ARASZ-UTCA 9. SZÁm. ^ A szerkesztőség telefonja: 305. Egyes szám ára 24 fillér._______________________A kiadóhivatal telefonja: 305.________ Szeged, 1919.___________Vili évfolyam, szám. Szombat, március I, A nemzetgyűlés. írta: Újvári Péter. Áprilisban megint képviselőket választhat az ország. De más képviselőket, mint a régi rendszer alatt és a választás is más lesz, mint azelőtt. Ami korrupciót, piszkot és erőszakot az aulikus gondolkodás abba belegyömöszölt, a népmérgező förtelmek mind kipusztultak már a választás fogalmából. A forradalom kormánya nem fog vesztegetni és a forradalom népe nem fogja megvásároltatni magát. A néphan­gulatot nem fogja többet megbecsteleniteni az alkohol és a szolgabirák tisztátlan zsarnoksága, szűz fogantatásra várja a népköztársaság első szent hevüléseit a nemzeti akarat. Ez a most megválasztandó nemzetgyűlés lesz az első igazi népképviselet ebben az országban. A rendi világban és később, az úgynevezett alkotmá­nyos világban is, nem a nép akarata jutott szóhoz a törvényhozásban, hanem az uralkodó osztályoké csupán. Voltak ugyan néha kisebb­ségek, amelyek a néppel érettek, de azok rendszerint erőtlenek és jelentéktelenek voltak. Rabszolgafelügyelők háza volt a régi parlament, a szabadság temploma lesz abból, ha a nem­zetgyűlés vonul be abba törvényt alkotni. Azzal az elhatározással, hogy a nemzet­gyűlési választásokat elrendeli, igen súlyos problémát oldott meg a népkormány, a nép­­köztársaság minden problémája között a leg­­súlyosabbat talán. Külső és belső vonatkozások tették bonyolulttá ezt az egyszerűnek látszó kérdést és százféle akadályt kellett legyőznie, amíg odáig jutott a kormány, hogy már a választási módozatok fölött is határozhatott. A kormány elhatározásáról helyes ítéletet­­­ csak úgy alkothatunk magunknak, ha megállapítjuk, hogy kinek az érdekében határozta el magát a választások kiírására. Hát állapítsuk meg. Nem volt még kormány ebben az országban, amely a kormányzó hatalomnak nagyobb teljességét bírta volna, mint a mostani kormány, amely a forradalomból jutott az ügyek élére. Az akarata szentebb, megmásíthatlanabb, mint a királyi kormányok akarata, szurony, kaszárnya és bör­tön nélkül is. Hatalmas, mert tiszta szándékú és csak a népre támaszkodik. Ez a kormány nem szorul pártkegyelemre és feddhetetlenségé­ről akkor is meg van győződve mindenki. A nép ráruházta a teljes hatalmat és megtarthatta volna még sokáig, de nem tartja meg, hanem visszaadja a népnek. A politikai önzetlenségnek olyan lenyűgözően szép példája ez, amilyenről keveset tud a magyar história. Mindebből pedig megállapítható, hogy nem a maga érdekeiből sürgeti a népkormány a választásokat. Fölületes szemlélődés a nép érdekére utal. Ámde a nép legfőbb érdeke, hogy a kormányzásban osztatlanul az ő érdeke érvényesüljön és minthogy ezt az osztatlansá­got a parlament nélküli kormányzás jobban biztosítja, mint a parlamenti, hát nem állítható, hogy a nemzetgyűlést azért kell összehívni, mert ezt a nép érdeke kívánja. A nép hatalma ma hasonlíthatatlanul több és a hatalommal való élése közvetlenebb, mint amilyen akkor lesz, amikor szuverenitását a nemzetgyűlésre ruházza át. Az alkotmányos élet szükségessége pedig forradalmi időkben nem olyan eminens, hogy a nép kénytelen volna feláldozni érte hatalmának teljességét és beérni azzal a hata­lommal, amelyet nem közvetlenül ő maga, hanem megválasztott képviselői útján gyakorol. A nép tehát szintén nem a hatalom­­ érdekéből kívánja a nemzetgyűlési választásokat, mert ha olyan hatalmat akarna, aminőt jogtalanul az oligarchák és grófi zsellérek bitoroltak, akkor nem változtatna a mai állapotokon, hanem meghagyna mindent úgy, ahogy van, mert abból szédítő magasságig csak egy fórum emelkedik ki, amelyet a nép alá a forradalom épített. Ámde a magyar nép ép olyan önzetlen és belátó, mint az a kormány, amelyet maga választott. A magyar nép tudja, hogy az alkot­mány nem üres formalitás, kell az a rend miatt és kell azért is, mert nem elég, ha mi tudjuk, hogy a törvény ereje­­ alatt állunk, tudni kell azt a külföldnek is. És a külföld, amely még nem gondolkodik olyan forradalmian, mint a magyar nép, a törvény megszentelését s a tör­vényes állapot elismerését sokféle feltételhez köti, leginkább ahhoz, hogy a törvényt oly parlament alkossa s a törvényes állapotot olyan törvényhozás biztosítsa, amely az ő gondolko­dásának legjobban megfelel. Hát ez a népkép­­képviselet, mely a választások útján alakul. De nem hallgathatjuk el, hogy ennek a parlamentnek életrehívatását éppen a külföld akadályozta meg. E népkormány már kormány­zásának első or­ában foglalkozott a nem­zetgyűlés összehívásának gondolatával, de a külföld bizalmatlansággal fogadta ezt a szán­dékát és akkor el kellett ejteni. Aztán jöttek a meg­szállások és akkor már itthon okozott komoly aggodalmakat a választás gondolata, mert a csonka parlament összehívása a jogfeladás lát­szatát keltette volna azokban a körökben, amelyeket ellenségeink sugalmaznak ellenünk. A külföld bizalmatlanságát le tudta győzni a népkormány. Az a nagy energia, amellyel az idegenből behurcolt eszmékkel és a demokrá­ciát veszélyeztető áramlattal szembeszállott, őszinteségéről és megbízhatóságáról győzte meg az antantot. Jogaink mellett való szilárd kitartása pedig szomszédainkat győzte meg ar­ról, hogy a kormány semmit sem ad fel a nem­zet jogaiból s a csonka parlament nem­­ jelent még csonka nemzeti önérzetet, csonka jogér­zést és csonka felelősséget sem. Ezer feladat vár a magyar népre. A békekötés nagy műve a nyár elején talán már tető alá jut és akkor azt csak a nemzetgyűlés ratifikálhatja. Ide­iglenes törvényhozásra nem [bíznák ]ezt a béke­szerző hatalmak. Aztán el kell következnei a belső nagy renaissencenak. A következő évszá­zadok fejlődése függ az új Magyarország do­logtevésétől és ennek a felelősségét is csak a nép által­­ választott nemzetgyűlés erősítheti. Ezért kell a nemzetgyűlés és ezért sóvárgunk utána. Mert az más lesz, mint a korrupciós múlt parlamentje. Szűz fogantatásra várja a népköztársaság első szent hevüléseit a nemzeti akarat. tt Magyarország meghívása a békekonferenciára. Rotterdam, február 28. Párisból jelentik : Most már a párisi békekonferenciának második fázisa vége felé közeledik és a központi hatal­mak képviselőinek meghívására is gondolni lehet. Mindenekelőtt Német-Ausztria, Magyar­­ország, Lengyelország és Törökország képviselőit, majd később Németország képviselőit hívják meg a konferenciára. A képviselők Párisba utazása Wilson megérkezése után 10 nap múlva fog megtörténni. Hága, február 28. Amerikai körök­ből a következő jelentés érkezett: Téve­dés lenne azt hinni, hogy a központi hatalmakat csak a békeszerződés aláírá­sára hívják meg és velük részletesebben nem tárgyalnak. Meghívásuk azonban mindaddig lehetetlen, míg a szövetsége­sek egymásközt legalább a fő kérdé­sekben megállapodásra nem jutottak, mert különben az a veszedelem áll elő, hogy különbé intrikák még jobban késleltetik az ügyet. A mostani előzetes béketárgya­láson nem teremtenek befeje­zett tényeket. Wilson, sőt Anglia sem akar olyan bé­két, amelynek alapját egyedül a nagy­hatalmak diktálják. Budapest, február 28. (A Délma­­gyarország tudósítójától). A békekon­ferenciának Magyarország sorsára néz­ve is nagyfontosságú döntését jelentik Párisból. A gazdasági konferencia ame­rikai delegációja ugyanis a német-cseh bizottság meghallgatása után azt indít­ványozta, hogy Német-Csehországnak a Német-Ausztria, Törökország és Lengyelország is meghívást kap.­­ Németország később vesz részt a tárgyalásokon. Az ellenséges hatalmak meghallgatása nélkül döntést nem hoznak. A szerb király lemondott a trónról.

Next