Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)
1919-06-01 / 123. szám
SzipfoaszSőség! ELŐFIZETÉSI ÁRA: Kiadóhivatal: szeetö, kAräsz-utca s. szám. SE**” £- k! SAJ» £ szeged, hAfAsz-ltca ». szA». A »szíta»!5ség telefonja: 305. Egyes szám ára 30 fillér. A hiati £ hU.3tai telefonja: 305. Szeged, 1919.__________Vili. évfolyam, 123. szám. Vasárnap, junius I. A városkormányzó rendeletei. I. A munkaügyi bíróságok további működésére!. — Parancs. — I. A munkaügyi bíróság a fennálló törvények és rendeletek alapján folytatja működését. II. Ettől eltérőleg jelenleg feleslegesnek tartom egy munkaadókra kötelező szabállyal leendő választott bíróság felállítását, mert ezt nem is az összes munkaadók és alkalmazottak kérték. III. Elvárom a munkaadóktól és alkalmazottaktól, hogy a vitás kérdéseket a kölcsönös megértés és megegyezés alapján maguk rendezzék. IV. Elrendelem, hogy a munkaadók által a fennálló törvények értelmében jogosan gyakorolt és a folyó évi május hó 31-ik napján lejáró felmondások hatálya 1919. évi június hó 30. napjáig meghosszabbittassék, mely ideig az alkalmazottakat mostani illetményeikkel meg kell tartani. V. Az elvárt egyezkedési tárgyalások vezetésével Szeged város Polgármesterét és Csillag László járásbirót, a munkaügyi bíróság elnökét bízom meg, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara bevonásával. II. Folytatólagos óraszámitás. 1919. évi június hó l-étől kezelőd öse fi e az összes megszállott magyar területeken tíz időszámítás 0 órától 21 óráig terjed. Ugyanezen időszámítás már az összes szerbek által megszállott területeken életbe lépett. III. A telefonhálózatok elrongálásáról. Hozzánk érkezett jelentésekből kitűnik, hogy a lakosok a francia katonák által felállított távbeszélő huzalokat helyükről elviszik, vagy rongálják. Kérem a polgármester urat, szíveskedjék Szeged város és környékének lakosságát figyelmeztetni, hogy azon személyek, akiket a francia katonai dróthuzalok elrongálásán tetten érnek, a francia hadbíróság elé állíttatnak.Az ezredes-kormányzó 1000 (ezer) korona pénzbüntetést ró ki a Friss Hírek című napilap főszerkesztőjére. Dacára a többszöri figyelmeztetésnek, bolseviki szellemben írt cikkeknek a közzétételét kísérelte meg, a megszálló csapatok ellen irányuló élet. Fodor Albert úr tulajdonát képező „Fekete Sashoz“ felíratni kávéiház látogatása (Feketesas utca 13.) 1919. május 31-től kezdődőleg egy hónapon át a francia katonáknak el van tiltva. Ezen ká'.m . tulajdonosa az ezredeskormányzó rendeleteit megszegte. fretrix ezredes, Szeged város kormányzója. TV. V. 2700 vagon fát kaphat a város rekompenzációs cikkekért. (Saját tudósítónktól.) Még a múlt év augusztus hónapjában történt, hogy Balogh Károly, a közélelmezési hivatal volt vezetője, a város részére 300 holdnyi erdőterületet vásárolt, amelynek kitermelt fájával kívánta a város faszükségletét részben kielégíteni. A kitermelt fakészletből 300 vagon fát Pankotáról Szegedre is szállítottak, de a változott helyzet folytán 2700 vagon fa ottragadt Pánkodén, ahonnan még mindig nem lehet Szegedre szállítani. Pedig a közönség a fainség kínos állapotát egyre nyomasztóbban érzi és ha bármily körülmények között a város fához nem juthat, a legnagyobb kellemetlenségeknek nézünk elébe, különösen a téli hónapok alatt.A város közönségének helyzetét a francia katonai parancsnokság, élén Betrix város kormányzó ezredessel teljesen átérezve, megbízást adott egy francia tisztnek, Balogh Károly tanácsnoknak és Gál Miksa, bankigazgatónak, hogy utazzanak Nagyszebenre, hogy ott a román kormányzótanács vezetőségével érintkezésbe lépve, eszközöljék ki a 2700 vagon fa Pangóiéról Szegedre való szállításának igazolványát. A kiküldöttek hétfő éjjel utaztak el Szegedről, péntek este értek haza és kiküldetésük eredményéről már be is számoltak Betrix városparancsnok ezredesnek, Balogh Károly pedig külön a város polgármesterének. A kiküldöttek kedden éjjel érkeztek Nagyszebenbe és szerdán reggel már tárgyalást kezdtek az ottani krmányzó tanács kereskedelmi államtitkárával, dr. Misics Kosztéval, aki kijelentette, hogy hajlandó a fa elszállításához szükséges igazolványt kiadni, de csak rekompenzáció ellenében. Meg is nevezte a kívánt rekompenzációt: szalonnát, lisztet és tengerit kivárt egy bizonyos mennyiségben a várostól, amelyeknek árát azonban ő állapítaná meg. A kiküldötteknek írást adott arról, hogy említett rekompenzáció ellenében a 2700 vagon fának Pankoráról való elszállításához szükséges igazolványt haladék nélkül kiadja. Ha a város a rekompenzáció gyanánt kikötött szalonnát, lisztet és tengerit be tudja szerezni, a vétel és átadási árkülömbözet a város részére másfél millió koronát tenne ki. Roppant piagy ár lenne ez a faelszállítási igazolványért, de ha tekintetbe vesszük, hogy a 2700 vagon fára múlhatatlan szüksége van a város lakosságának és fához más után nem igen juthatna a város, az esetben még qvá az áldozatot is meg kell hozni, nehogy a fainség teljes veszedelme álljon elő ebben a majdnem minden oldalról elzárt városban. Betrix városkormányzó ezredes lekötelező készséget tanúsít a város közszükségletét képező cikkek beszerzésének lehetősége körül és arról van értesülésünk, hogy a faügy kedvező elintéztetése érdekében is, a saját hatáskörében megtesz minden lehetőt, hogy a város lakossága a 2700 vagon fához mielőbb hozzájuthasson. A légszesz és a villamos áram egységárainak emelése. — Megoldás a progresszív tarifa alapján. — Tisztviselők küldöttsége és memoranduma a polgármesternél. — Fogyasztók tiltakozása a fölemelt faria szedése ellen. — (Saját tudósítónktól.) Szombati számában vezető helyen cikket közölt a Délmagyarország, mely a Mgszisz és a villamos áram egységárainak progresszív alapon való fölemelésére hívta fel a figyelmet. A fölvetett idea nagy érdeklődést keltett, amiért megkérdeztük róla Pongrácz Albert, légszeszgyári igazgató véleményét, aki a következőket volt szíves mondani: — Az elmélet, amiről cikkükben beszélnek, szép, gyakorlatilag azonban nagyon nehezen megvalósítható. Már ott is nehézségekkel jár a dolog, ahol csak kétféle tarifa van, gáznál az egyik három lángig, a másik azon felül, villanynál az egyik hat lángig, a másik azon felül."Mindenesetre most foglalkozni fogunk a progresszív tarifa rendszerével és megkíséreljük a megoldást ilyen alapon megtalálni. Szombaton az Otthon küldöttsége járt dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél, akinek a következő beadványt nyújtotta át: Tekintetes Városi Tanács! A helyi lapokból értesültünk, hogy a gázgyár a gáz egységárát 17 fillérről 280 fillérre, azaz 1580 százalékkal, a villanyegységárát pedig 8 fillérről 44 fillérre, azaz 450 százalékkal szándékozik felemelni a városi hatóság hozzájárulásával. Mivel ez az intézkedés a szegedi összes fix fizetésű alkalmazottakat katasztrofálisan sújtaná, a Szegedi Tisztviselők Otthona — a f. hó 30-án tartott választmányi ülésének határozatából kifolyólag — az alábbiakban keresi meg a város tek. Tanácsát, kérve, hogy vegye hathatós védelmébe a már úgyis agyonsanyargatott közalkalmazottakat. A gázgyár számítása szerint egy tisztviselő átlagos havi gázfogyasztása 65 m lenne, aminek ára 280 fillérrel 182 K, ezzel szemben a valóság az, hogy az átlagos igen takarékos fogyasztás 80—90 m, tehát 224 —252 K, az átlagos mérsékelt havi villanyfogyasztás pedig 100—120 hektowatt 44 fillérrel számit-