Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-01 / 132. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. Szeged, 1919 ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre • 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám­ára 40 fillér. SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. VIII. évfolyam 132. szám. Kedd, Julius 1. Magyar politika. Egy Szegeden időző országosan ismert publicistától kaptuk e sorokat, amelyeket ér­dekesnek tartunk közölni. Aki ma párt, osztály, vagy felekezeti politikát csinál Magyarországon: haza­áruló. Egyetlen politikát ismerünk: ma­gyar politikát és ennek a politikának egyetlen célja van: visszaszerezni Magyarországot a magyar népnek. Nincs családi érdek, nincs üzleti érdek, nincs mágnásérdek és parasztérdek, ne ismerjünk régi pártokat, küzdjünk le minden elfogultságot, ha kell, erőszakot véve a meggyőződésünkön, ne nézzünk a csillagokra, ne bámuljunk messzi fel­legeket, csak Magyarországot lássuk, amely minden bűneit levezekelte és a nemzetek Krisztusává nemesedett a fáj­dalomban. Hol az a becstelen, akinek más célja lehet, minthogy az országot felszabadítsa? Nemcsak a vérző és pusz­tuló magyar polgár és paraszt érzi most már, hogy milyen irtózatos pestis a bol­­sevizmus, hanem érzi a félrevezetett ma­gyar munkás is, aki szabadulni igyek­szik a „Lumpenproletáriátus“ és a „Lumpenburgeoisie“ ter­rorja alól. Ki vállalja a felelősséget Isten és em­ber előtt, ha csak egy órával, vagy egy pillanattal is késlelteti a magyar csapatok előrenyomulását? Tudják-e ezen a vidé­ken, amelyet a diktatúra őrjöngésétől megkímélt a végzet, hogyan várja millió és millió polgár, paraszt és munkás az első repülőgépet, amely hírül adja, hogy megindult a felszabadító csapat? Tud­nak-e ártatlan emberek megüvegesedett szeméről, amint az országutak akácfáin lógnak? Tudnak-e őrületbe hajszolt as­­­szonyokról és fegyházban sínylődő gyer­mekekről, tudnak-e tizenhat éves leányok­ról, akiket azért lőttek főbe, mert a kontyukba nemzetiszínű pántlikát fontak ? Tudnak-e arról, hogy Pesten életifusz ván és a burzsoák és a munkások végre egyenlőek abban, hogy mind a ketten egy­formán rettenetesen koplalnak? Tudnak-e arról, hogy Nyugatmagyarországnak egy­harmad része fel van perzselve, hogy­­ az égő tanyák és faluk köré géppuskákat állított Számuelly nevű népbiztos és golyóesővel vezette a tűzhalálból mene­külteket? Tudják-e azt, hogy Szovjet­­magyarország ki van rabolva és az ös­­­szehordott milliárdokat nem népjóléti intézményekre, nagyszerű kórházakra, kertes munkáslakásokra fordították, ha­nem korrupcióra, úgynevezett külföldi propagandára, melynek háromnegyed ré­szét Kun Béla állítása szerint ellopták, mielőtt az ország határain túl lett volna? A budapesti munkásság már tudja, hogy mit köszönhet a bolsevizmusnak. Szétrobbantották a szakszervezeteket, megtagadtatták velük érdemes, kipró­bált vezéreiket, Garamit, Buchingert, Peidlt, Preuszt, akik ugyanolyan hazát­lan földönfutók, mint akármelyik mág­nás, vagy bankár, vagy kisgazda, vagy iparos, vagy kereskedő. Tudja, hogy hosszú hónapok céltudatos munkájával megzavarták lelki egyensúlyát, hogy ve­zetőinek egy részét terrorral, vagy orosz pénzzel tántorították el az igaz útról. Tudja, hogy hónapokig, talán évekig egy rettenetes elfogultsággal és előíté­lettel kell megküzdenie ebben az or­szágban, amely előítéletet és elfogultsá­got alig ismert és amelynek földjén a világ legszebb, legboldogabb nemzeti demokráciáját lehetett volna felépíteni. Tudja, hogy a bolsevizmus megfosztotta a munkaalkalmaitól és tudatosan nö­velte a munkátlanságot, a testi és a lelki renyheséget, mert ez az állapot reagált a legkönnyebben a bolseviki eszmékre. Budapesten három gyártelep dolgozik, ezek is kizárólag hadianyagot gyártanak, a többi gyárak kürtői nem füstölnek, a műhelyek olyanok, mint a kripták, némák és hidegek. A munkások asszonyai és gyermekei répát és káposz­tát esznek, a vörös hadseregbe hajszolt proletár családja is éhezik. Az akasztófa és a golyó lett a bolsevizmus egyetlen agitációs fegyvere. És a földkerekség a legszerencsétle­nebb, legnyomorultabb, legkoldusabb országában most politizálni akartok? Az ország nem politikust, hanem meg­váltót vár. Mit bánja, ki legyen az, ka­tona, pap, polgár, paraszt, vagy mun­kás? Csak jöjjön, amig van mit men­­teni, amig nem temetők várják a feltá­madást. Nyugat nagy és nemes népei pedig győződjenek meg arról, hogy nem m­n­­kásgyűlölő és vérszomjas hadak azok, amelyek támogatása ma az európai cvi­­lizáció becsületbeli kötelessége. Úgy vo­nulunk majd az ország fővárosa elé, mint új honfoglalók. Igazságot tenni, könyörtelen igazságot, de józanul, ma­­gyar bölcsességgel. Ha majd ki van gyomlálva az ország, akkor kezdődjék egy új magyar politika: a mag­ar polgár, a magyar paraszt s a magyar munkás­p­o­l­i­t­i­k­­a. Új világot felépíteni a magyar Szaha­rában . . . Megnyílt! GAMBRINUS SA­­­­ [UNK].... = 00 ÉLELMISZERÜZLET 00 TELEFON 83«. SZÁM. Naponta friss élelmiszerek napi áron. Jégbehűtött málnaszörp szódával, aludt­ tej, friss tea-vaj állandóan kapható. Tiszta és figyelmes kiszolgálás. 283 Tiszta és figyelmes kiszolgálás.

Next