Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)
1919-09-02 / 184. szám
Szeged, 1919 óra 40 fillér. Szerkesztőség: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZÁM. egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre , 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes számára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. VIII. évfolyam 184. szám. Kedd, szeptember 2. Tíz fillér. Megint itthon kell körülnézni. Egy tízfilléres után, mely a villamoskalauz tasakjából a városházára gurul, elérünk a városi főpénztár csinos kis helyiségébe, ahol a lakosság adófilléreiből összegyűlt százezreket, mit százezreket, sok-sok milliót bevételezik és kiadják. Nem csináltunk pontos számadást arról, hogy a különböző városi adók és illetékek címén fizetett összegek az állami egyenesadónak összesen hány százalékát alkotják. Mégis mosolyognunk kellett arra a hírre, hogy a főszám jvevő föl akarja emeltetni a pótadót 125 %-ra. Hát még nem fizetünk ennyit ? Az életben minden iskolásszabály csődöt mond, merev alkalmazása pedig addig is, míg ez a csőd bekövetkezik, sok igazságtalanság szülőoka. Szegeden eddig 50 százalék pótadót fizettek, ami annyit jelent, hogy az, akit 80 korona évi egyenes adóval tüntettek ki, fizetni lett volna kénytelen még 40 koronát. A valóságban ennél is többet fizetett, mert hiszen volt (persze van is és lesz is) lakbérfillér, a fillérről pedig köztudomású, hogy hamar gyarapszik sok-sok koronára, ha ki kell adni, volt, van és lesz vízdíj (a vízről már nem mernénk ezt ugyanilyen határozottsággal elmondani) és volt még néhány az előbbihez hasonló természetű fillér, hogy a szép közigazgatási nyelvet használjuk, illetőleg dij. Arról, hogy jelenleg mennyi van e veszedelmesen szapora fajtájú dijakból és fillérekből, már csak kétségbeesve, és arról, hogy a jövőben mennyi lesz, csak borzadállyal tudunk beszélni. Mi lesz velünk? Hogy bírjuk el e rettenetes terheket ? Jól és okosan számolnak-e, akik a közszükségletek fedezése céljából állandóan így nyúlnak a zsebünkbe? Mikor, hol és mi lesz ennek a vége ? Hagynak-e, jaj, egy év múlva, egy kis friss levegőt szívni anélkül, hogy a legközelebbi percekben vagy órákban elfogyasztandó köbméterek után az illetéket előre ki ne kelljen fizetni? Arról, ami a lakosság megadóztatása körül mostanában történik, csak a legnagyobb elkeseredés hangján lehet beszélni. Mindenki megérti, ha arányosan felemelik a légszesz és a villany árát. Egyetlen vállalat se akar — nem várt, rendkívül súlyos életkörülmények beállta folytán — tízezreket vagy százezreket ráfizetni arra, hogy nekem, neked, vagy neki, polgártárs, szépfényű villany legyen a világításra és gyors meleget adó gáz a főzésre vagy fűtésre. De, ugye tisztelt polgártárs, nem is vagyunk olyan balgák, hogy kérjünk ilyesmit. Ellenben követeljük, ezt tehát már nemcsak kérjük, hanem követeljük, hogy hatóságaink ott, ahol nem lehet elzárkózni az árak fölemelése elől, a legnagyobb körültekintéssel, elővigyázattal és tapintattal járjanak el. A légszesz és a villany árát lényegesen megdrágították azért, hogy a városnak a vállalat jövedelmében való részesedését fokozzák. Azzal a gondolattal azonban, hogy a progresszív 1 kulcs szerint emeljék a tarifát, foglalkozni se voltak hajlandók. A villamosjegyek elsejétől kezdve ismét megdrágultak, de minden jegy megváltásánál, tisztelt polgárias, 10, mondd tíz fillér illetéket fizetsz a városnak. A várost illeték nélkül tehát nem 50 és 60, hanem csak 40 és 50 fillér lenne a villamosjegyek ára. Következetesek és hűek maradtunk ahhoz a régóta vallott elvünkhöz, hogy fel kell hagyni azzal a tartózkodással és kicsinyeskedéssel, amelyet a közszolgáltatások teljesítése körül állandóan tapasztaltunk. Aki igényeket támaszt a várossal szemben, annak tisztában kell lenni azzal, hogy ez igények teljesítése, ma persze a legszűkebb mederbe szorított önkormányzati élet is, nagy kiadásokkal jár.E kiadások fedezetéről gondoskodni kell, ami bevételek előteremtésével szokott megtörténni. De amikor azt látjuk, hogy ilyen express gyorsasággal, szinte válogatás nélkül — vagy talán nagyon is megválogatva ?! — hajszolja a hatóság az újabbnál újabb jövedelmi forrásokat, kötelességünk megkérdezni, hogy miért és mire? Hiszen csak a villamosvasúti jegyekből közel egy millió korona új bevételre számítna a város! Ennél jóval, de jóval tekintélyesebb összeg fog befolyni az egyéb új illetékekből, adókból és díjakból. Mégis szükség lenne a pótadónak csúfolt városi adó másfélszeres fölemelésére is? Hát hogy áll ez a város? Mennyivel estek bevételei és emelkedtek kiadásai ? Milyen új terhei vannak és miből állnak ezek elő? Kötelessége a hatóságnak, hogy minderről mielőbb egységes képet nyújtson. A minden esetnyilvánulásában megadóztatott lakosság joggal akar tudni és látni mindent. Szükség van erre azért is, mert a hatóság valóságos adóztatási dühe ellen az okos fináncpolitika és az elengedhetetlen progresszivitás nevében is tiltakozni kell. Miért nem akarják megérteni, hogy a folyton gyarapítód fogyasztási adókkal egészen elölik a kisemberek máris megbénított, keserves életét ? Egyetlen olyan illetéket, vagy díjat be nem hozott a hatóság, amely nem a legszegényebbeket sújtaná elsősorban és a legérzékenyebben. Ezekhez az adónemekhez legutoljára, csak akkor szabadna nyúlni, amikor már minden kötél szakad. Meg kell tehát azt is vizsgálni, nem állnak-e a szükséges mértékben olyan természetű jövedelmek a város rendelkezésére, amelyek részben vagy egészben fölöslegessé teszik e teljesen antiszociális adópolitika már-már befejezett diadalát?! A külföld eseményei. — A német béke vitája a francia kamarában. — Versailles. A francia kamara tegnap folytatta a Németországgal kötött békeszerződés ratifikálásának vitáját. Drounot képviselő felolvasta Victor Hugónak a bordeauxi nemzetgyűlésen tartott beszédét, amelyben megjósolta Franciaország és Németország közeledését. Idézte Taphard akkori elszászi képviselő nyilatkozatát, aki elszászi létére visszautasította a Rajna balpartját. Drounot azt mondta, hogy Franciaország békeszerető volt és a háborútól még a szétdarabolt területei helyreállítását sem várta. A békeszerződés nem hozta meg a fegyverkezések végét, nem jelenti a háború megszűnését, sőt a népek egyesülését sem valósítja meg. Cordinet képviselő azt kérdezte a kormánytól, vannak-e Franciaországnak katonái Szíriában és minő jelenséget kell tulajdonítani az angol-belga szerződésnek. A vitát ma folytatják. Az első szónok Barrére lesz. Davidovits szerb miniszterelnök az új kormány programjáról. London. Belgrádból jelentik a Times-nak ! Az ideiglenes kamara ma esti ülésén a kabinet deklarációját a helyzetről Davidovits szerb miniszterelnök olvasta fel. A békeszerződésnek Jugoszláviára vonatkozó részéről beszélvén, a miniszterelnök a következőket jelentette ki : “ A mi feltételeink, amelyeknek teljesítését kérjük, a nemzetközi igazság alapjaira vannak építve, ezeket velünk szemben ugyanúgy kell alkalmazni, mint ahogy másokkal szemben alkalmazták. Az új szláv államokkal, Cseh- Szlovákországgal és Lengyelországgal a legbarátságosabb viszonyt akarjuk föntartani. A mi országunk Görögországgal és Romániával — amely államok aspirációi eddig nagyobb nemzetközi támogatásban részesültek, mint a mieink — a kölcsönös bizalom alapján akart együtt dolgozni, hogy így biztosíthassuk a Balkánon a tartós békét. Az alkotmányozó nemzetgyűlést összehívjuk és új választójogi tervezetet terjesztünk eléje. Az egyenlőség és szabadság alapján állunk és így akarunk ellentállni egy kis töredék ámításainak, amelyek a társadalom nagy részének hátrányára vannak. A nagybirtokok kisajátítását gyorsítani fogjuk és megtaláljuk e probléma pénzügyi megoldását is. (Le Matin aug. 27.) A cseh-szlovák köztársaság kölcsöne. Prága. (Cseh-szlovák sajtóiroda.) A pénzügyminisztérium a cseh-szlovák köztársaság egyszázalékos kincstári kölcsönének kibocsátásáról szóló hirdetményben a következőket állapítja meg: A kincstári kölcsönkötvények az átadóra szólnak és 500, 1000, 10.000 és 50.000 csehszlovák koronaértékben bocsáttatnak ki és 1919 október 1-jétől vannak keltezve. A kölcsön teljes összegét a jegyzési eredmény szerint határozzák meg. A kötelezvényeket az esedékesség napján készpénzben fizetik ki. A kötvé-