Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-02 / 184. szám

Szeged, 1919 óra 40 fillér. Szerkesztőség: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZÁM. egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre , 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám­ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. VIII. évfolyam 184. szám. Kedd, szeptember 2. Tíz fillér. Megint itthon kell körülnézni. Egy tízfilléres­­ után, mely a villamos­kalauz tasakjából a városházára gurul, elérünk a városi­­ főpénztár csinos kis helyiségébe, ahol a lakosság adó­­filléreiből összegyűlt százezreket, mit százezre­ket, sok-sok milliót bevételezik és kiadják. Nem csináltunk pontos számadást arról, hogy a különböző városi adók és illetékek címén fizetett összegek az állami egyenesadónak ös­­­szesen hány százalékát alkotják. Mégis moso­lyognunk kellett arra a hírre, hogy a főszám­ j­vevő föl akarja emeltetni a pótadót 125 %-ra. Hát még nem fizetünk ennyit ? Az életben minden iskolásszabály csődöt mond, merev alkalmazása pedig addig is, míg ez a csőd bekövetkezik, sok igazságtalanság­­ szülőoka. Szegeden eddig 50 százalék pótadót­­ fizettek, ami annyit jelent, hogy az, akit 80 korona évi egyenes adóval tüntettek ki, fizetni lett volna kénytelen még 40 koronát. A való­ságban ennél is többet fizetett, mert hiszen volt (persze van is és lesz is) lakbérfillér, a fillérről pedig köztudomású, hogy hamar gyarap­szik sok-sok koronára, ha ki kell adni, volt, van és lesz vízdíj (a vízről már nem mernénk ezt ugyanilyen határozottsággal elmondani) és volt még néhány az előbbihez hasonló természetű fil­­lér, hogy a szép közigazgatási nyelvet használjuk, illetőleg dij. Arról, hogy jelenleg mennyi van e veszedelmesen szapora fajtájú dijakból és fillérekből, már csak kétségbeesve, és arról, hogy a jövőben mennyi lesz, csak borzadál­­­lyal tudunk beszélni. Mi lesz velünk? Hogy bírjuk el e rettenetes terheket ? Jól és oko­san számolnak-e, akik a közszükségletek fede­zése céljából állandóan így nyúlnak a zse­bünkbe? Mikor, hol és mi lesz ennek a vége ? Hagynak-e, jaj, egy év múlva, egy kis friss levegőt szívni anélkül, hogy a leg­közelebbi percekben vagy órákban elfogyasz­tandó köbméterek után az illetéket előre ki ne kelljen fizetni? Arról, ami a lakosság megadóztatása körül mostanában történik, csak a legnagyobb elkeseredés hangján lehet beszélni. Mindenki megérti, ha arányosan felemelik a légszesz és a villany árát. Egyetlen vállalat se akar — nem várt, rendkívül súlyos életkörülmé­nyek beállta folytán — tízezreket vagy száz­ezreket ráfizetni arra, hogy nekem, neked, vagy neki, polgártárs, szépfényű villany legyen a világításra és gyors meleget adó gáz a főzésre vagy fűtésre. De, ugye tisztelt polgártárs, nem is vagyunk olyan balgák, hogy kérjünk ilyesmit. Ellenben köve­teljük, ezt tehát már nemcsak kérjük, hanem követeljük, hogy hatóságaink ott, ahol nem lehet elzárkózni az árak fölemelése elől, a legnagyobb körültekintéssel, elővigyázattal és tapintattal jár­janak el. A légszesz és a villany árát lényege­sen megdrágították azért, hogy a városnak a vállalat jövedelmében való részesedését fokozzák. Azzal a gondolattal azonban, hogy a­ progresszív 1 kulcs szerint emeljék a tarifát, foglalkozni se voltak hajlandók. A villamos­jegyek elsejétől kezdve ismét megdrágultak, de minden jegy megváltásánál, tisztelt polgárias, 10, mondd tíz fillér illetéket fizetsz a városnak. A várost ille­ték nélkül tehát nem 50 és 60, hanem csak 40 és 50 fillér lenne a villamos­jegyek ára. Következetesek és hűek maradtunk ahhoz a régóta vallott elvünkhöz, hogy fel kell hagyni azzal a tartózkodással és kicsinyeskedéssel, ame­lyet a közszolgáltatások teljesítése körül állan­dóan tapasztaltunk. Aki igényeket támaszt a várossal szemben, annak tisztában kell lenni azzal, hogy ez igények teljesítése, ma persze a legszűkebb mederbe szorított önkor­mányzati élet is, nagy kiadásokkal jár.­­E ki­adások fedezetéről gondoskodni kell, ami bevé­telek előteremtésével szokott megtörténni. De amikor azt látjuk, hogy ilyen express gyorsa­sággal, szinte válogatás nélkül — vagy talán nagyon is megválogatva ?! — hajszolja a hatóság az újabbnál újabb jövedelmi forrásokat, kötelességünk megkérdezni, hogy miért és mire? Hiszen csak a villamosvasúti­ jegyekből közel egy millió korona új bevételre számítna a város! Ennél jóval, de jóval tekintélyesebb összeg fog befolyni az egyéb új illetékekből, adókból és díjakból. Mégis szükség lenne a pótadónak csúfolt városi adó másfélszeres föl­emelésére is? Hát hogy áll ez a város? Mennyivel estek bevételei és emelkedtek kiadá­sai ? Milyen új terhei vannak és miből álln­ak ezek elő? Kötelessége a hatóságnak, hogy mind­erről mielőbb egységes képet nyújtson. A minden esetnyilvánulásában megadóztatott lakosság jog­gal akar tudni és látni mindent. Szükség van erre azért is, mert a hatóság valóságos adóztatási dühe ellen az okos finánc­politika és az elengedhetetlen progresszivitás nevében is tiltakozni kell. Miért nem akarják megérteni, hogy a folyton gyarapítód fogyasz­tási adókkal egészen elölik a kisemberek már­is megbénított, keserves életét ? Egyetlen olyan illetéket, vagy díjat be nem hozott a hatóság, amely nem a legszegényebbeket sújtaná első­sorban és a legérzékenyebben. Ezekhez az adónemekhez legutoljára, csak akkor szabadna nyúlni, amikor már minden kötél szakad. Meg kell tehát azt is vizsgálni, nem állnak-e a szükséges mértékben olyan természetű jöve­delmek a város rendelkezésére, amelyek rész­ben vagy egészben fölöslegessé teszik e telje­sen antiszociális adópolitika már-már befeje­zett diadalát?! A külföld eseményei. — A német béke vitája a francia kamarában. — Versailles. A francia kamara tegnap folytatta a Németországgal kötött békeszerződés ratifiká­lásának vitáját. Drounot képviselő felolvasta Victor Hugónak a bordeauxi nemzetgyűlésen tartott beszédét, amelyben megjósolta Franciaország és Német­ország közeledését. Idézte Taphard akkori elszászi képviselő nyilatkozatát, aki elszászi létére visszautasította a Rajna balpartját. Drounot azt mondta, hogy Franciaország béke­­szerető volt és a háborútól még a szétdarabolt területei helyreállítását sem várta. A békeszer­ződés nem hozta meg a fegyverkezések végét, nem jelenti a háború megszűnését, sőt a népek egyesülését sem valósítja meg. Cordinet képviselő azt kérdezte a kor­mánytól, vannak-e Franciaországnak katonái Szíriában és minő jelenséget kell tulajdonítani az angol-belga szerződésnek. A vitát ma foly­tatják. Az első szónok Barrére lesz. Davidovits szerb miniszterelnök az új kormány programjáról. London. Belgrádból jelentik a Times-nak ! Az ideiglenes kamara ma esti ülésén a kabinet deklarációját a helyzetről Davidovits szerb miniszterelnök olvasta fel. A békeszerződésnek Jugoszláviára vonatkozó részéről beszélvén, a miniszterelnök a következőket jelentette ki : “ A mi feltételeink, amelyeknek teljesítését kérjük, a nemzetközi igazság alapjaira vannak építve, ezeket velünk szemben ugyanúgy kell alkalmazni, mint ahogy másokkal szemben alkalmazták. Az új szláv államokkal, Cseh- Szlovákországgal és Lengyelországgal a leg­barátságosabb viszonyt akarjuk föntartani. A mi országunk Görögországgal és Romániával — amely államok aspirációi eddig nagyobb nemzetközi támogatásban részesültek, mint a mieink — a kölcsönös bizalom alapján akart együtt dolgozni, hogy így biztosíthassuk a Balkánon a tartós békét. Az alkotmányozó nemzetgyűlést összehívjuk és új választójogi tervezetet terjesztünk eléje. Az egyenlőség és szabadság alapján állunk és így akarunk ellentállni egy kis töredék ámításainak, ame­lyek a társadalom nagy részének hátrányára vannak. A nagybirtokok kisajátítását gyorsítani fogjuk és megtaláljuk e probléma pénzügyi megoldását is. (Le Matin aug. 27.) A cseh-szlovák köztársaság kölcsöne. Prága. (Cseh-szlovák sajtóiroda.) A pénzügy­minisztérium a cseh-szlovák köztársaság egy­százalékos kincstári kölcsönének kibocsátásáról szóló hirdetményben a következőket állapítja meg: A kincstári­ kölcsönkötvények az átadóra szólnak és 500, 1000, 10.000 és­ 50.000 cseh­szlovák koronaértékben bocsáttatnak ki és 1919 október 1-jétől vannak keltezve. A kölcsön teljes összegét a jegyzési eredmény szerint határozzák meg. A kötelezvényeket az esedé­kesség napján készpénzben fizetik ki. A kötvé-

Next