Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)
1919-11-01 / 235. szám
( >í#C* Ára 60 fillér, VIII. évfolyam 235. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K 1 félévre , 48.— K ^ negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Vasárnapi szám ára 60 f. Szeged, 1919 Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja : 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 305. Szombat, november 1. I Mindenszentek. A halottak ünnepe is az élőkért van. Kimegyünk a sírok közé, hogy emlékezzünk. Az élet igazi szépsége az emlékezésben rejlik. A valóság mindig nyers, éles, durva és kíméletlen. A valóságban mindig nagy szépséghibák vannak. Élni annyi, mint csalódni és a beteljesülése csak arra való, hogy álmainkat és vágyainkat „negcsúfolja. A legnagyobb dolgok .szemlélői és részesei, éppen az izgalom lázában, a pillanat mámorában nem látják, nem érzik meg a dolgok valódi lényegét. Az emlékezet megszépíti a valót, az emlékezet elfödözi a rutát, elveszi a tények és arcok nyerseségét, élességét és érdességét. Mindenszentek és halottak ünnepe az emlékezés ünnepe, a lélek igazi ünnepe, a léleké, amely a nem ismert tartomány lakóit keresi föl, távoli, rejtelmes csillagokba költözöttekkel társalog az őszben, az elmúlás ködében, a hervadás fényeiben. A kegyelet mécsei nem igen gyul ihatnak föl az idén a sírok ormán, •A koszorúk éke nem igen virul fölöttük, de a lelkünk annál inkább csillog az emlékek könnyétől és szivünk annál inkább fonja el nem hervadó virágainak koszorúját azok számára, akiknek köszönhetjük, hogy élünk, mert ők halni tudtak értünk, áldozatul és váltságul adva magukat messze jövendők boldogságáért. Magyar mindenszentek: van-e ennél fájdalmasabb és dicsőségesebb emlékünnep, ezen a világon? Magyar vértanuk mártirológiája: van-e ennél gazdagabb és díszesebb könyve , más nemzetnek, ennél fönségesebb és busább pantheonja más országnak? Akik meghaltak, mert idegen zsarnok igájába hajolni nem tudtak, nem akartak. Kont és társai, Hunyadi László, Zrínyi Péter és társai, Bocskai, Bethlen és Rákócziak , hajdúi, kurucai, Kossuth honvédei? Akik a népjogokért és szabadságokért mentek a halálba. Dózsa György, Martinovics és , társai és a dicsőséges sor végén a régi küstömb, Petőfi Sándor, aki már a világszabadságért esik el a harc mezején. Az aradi tizenháromról se feledkezzünk el. És azok, akiket idegen érdekekért kényszerítettek a hősi halálba, a reménytelen és kilátástalan küzdelembe, a világ legszörnyűbb és legkegyetlenebb poklába, az ötödféléves háború sorába és porába, nyomorába és szenvedésébe, a legszomorubb és legfájóbb mártírhalálba. A sírok, amelyek északon és délen, keleten és nyugaton magyar fiuk fölött domborulnak, egy nép tragédiáját hirdetik korhadt fakeresztjeikkel, süppedt hantjaikkal. Egy temető lett a világ éveken keresztül, egy halottak napja az életünk hosszú időkön át és ebben a temetőben itt a magyarságnak van legtöbb és legdrágább halottja és ez a hosszú, hosszú éjszakáját, az örök enyészet ködét borította reánk. És akkor jött a forradalom és fegyveres autóinak, virágos társzekereinek dübörgését is túlharsogta a hang, mely a lelkek mélyéből tört elő, amely a magyar forradalomnak pacifista színét adta; békét, békét, békét, az egész világgal, hogy végül megbékülhessünk az élettel, önmagunkkal. Mikor az őszi rózsák fölrepültek a katonasipkákra és csákókra, a frontokon még vonaglott, vergődött, döglődött és nem akart kimúlni a modern apokalipszis sárkánya, a Háború. Az 1918-iki magyar forradalom néhány nap alatt levágta ennek a sárkánynak mindegyik fejét. Ez volt az első vívmánya a forradalomnak és ez az első vívmánya maga olyan nagy, olyan dicső és olyan fontos volt, hogy ezért magáért is meg kellett indítani. Őszintén szólva : meg kellett indulnia. Hiszen nem emberek csinálták, de a történelem igazságtevése. A magyar mindenszentek, az ötödféléves háború halottjai, vértanúi kikeltek névtelen és jeltelen sírjaik mélyéről és vétót kiáltottak az oktalan és céltalan öldöklésnek. Az őszi rózsák tiltakoztak, hogy új, fiatal áldozatok sírjai nőjenek a végtelenségig. Minden szentek nevében véget kellett vetni a háborús őrületnek. Emlékezzünk és ne feledjünk! halottak napja majdnem az örök elmúlás Szegedről küldöttség megy Sir George Clarkhez (Saját tudósítónktól) Megbízható forrásból nyert értesülések szerint a legközelebbi napokban, valószínűleg szombaton Szegedről küldöttség megy Budapestre Sir George Clarkhez, az antanthatalmak magyarországi teljhatalmú megbízottjához. A küldöttség összetétele arra enged következtetni, hogy a deputáció Friedrich István és az általa képviselt irányzat érdekében megy az antant-megbízotthoz, akinek kezében a magyar politikai élet összes szálai ez idő szerint összefutnak. Kérdést intéztem egy ismert szegedi politikushoz, a Friedrich-irányzat egyik exponált hívéhez, akit a küldöttség vezetőjéül is emlegettek, mi igaz a küldöttségjárás híréből. Ezt a diplomatikus választ adta : — Amennyiben rólam van szó, nem igaz. Tehát a küldöttség szombaton utazik. Magyarország térképe a békekonferencia előtt. (Saját tudósítónktól.) A háború alat vált barátunkká a térkép. A leghanyagabb diák, a vásott iskolakerülő, a tudatlan napszámos, a tudást lenéző korlátolt kispolgár mind bújta a térképet, mind geográfus lett. Mind tudta, merre folyik a Marne, az Isonzo, hol kell a mappán keresni Doberdot s Antwerpen, Verdun, Varsó csak tán a szomszédságban voltak s száz meg száz kis, soha nem hallott buta, sötét, istentől eldugott faluja széles Európának olyan ismert név volt, mint most a szomszéd kisközség. Az az érdeklődés, amivel vesztett vagy nyert csatáknak egy-egy új helyére vetette magát a mindenkiben fölébredt geográfus, már valóságos falánksága volt az izgatott kíváncsiságnak. S a térkép még mindig nagyon érdekes, de nekünk szomorú most az érdekessége. Azt találgatjuk róla, hogy elvesztünk-e csakugyan mindent, amit idegen hatalmak szállottak meg, vagy hogy van-e még valami remény visszaszereznünk az elvett földünknek legalább egy részét. Most is barátunk a térkép s azt szeretnők, ha védelmezőnk lehetne. Egyszer s most már talán nem is sokára, mégis tárgyalni fognak velünk a békéről. Legyőzöttek vagyunk, nagyon sokat a tárgyalástól nem várhatunk. De remélnünk lehet, hogy a magyar föld térképének szembeötlő igazságait a békekonferencián is respektálni fogják. A Magyar Földrajzi Intézet egyenesen ezzel a céllal készítette el Magyarország új, nagyalakú térképét, amelynek egy példányát Szegedre is megküldték a városi mérnöki hivatalba. Kogulowitz Manó és Bátky Zsigmond a térkép tevezői. A békekonferencia elé akarják terjeszteni ezt a mappát, amelyen minden egyes község lélekszámát és népfajbeli összetételét s a lakosság tényleges letelepülőhelyeit, még a nagyobb majorokat, különálló ipartelepeket is föltüntették a valóságnak megfelelő adatokkal, az 1910. népszámlálás, a Központi Statisztikai Hivatal kiadmánya alapján. Lelkiismeretes munka ez, semmi ferdítés sincs benne. Világosan rámutat arra, hogy a városok lakossága általában 60 százalékban magyar, olyan vidékeken is, amelyeken más nemzetiség van többségben. Megmutatja, hogy tiszta magyar vidékek is vannak olyan megszállás alatt, amely állandóságra törekszik, hogy például a szom szédos Hódmezővásárhelyen és egész környékén nincsen idegen nemzetiség, hogy Csongrádmegye maroknyi kivétellel magyar. Ezen a térképen van célzatosság, de az igazság célzatossága, amit, bízhatunk benne, nem fognak figyelmen kívül hagyni. A térképből a legvilágosabban kitetszik, hogy a Tisza nem nemzetiségi határ, mert rajta messze földön túl is többségben van a magyarság. Hogy igazunk nem fog elhomályosulni, arra már bizonyság is van. A magyar lakosságú Muraközből, Baranyából és Pécsről kivonulnak a szerbek. Az erről közölt első hírt még megerősítette a szerbeknek az a kívánsága, hogy a pécsi bányák kitermelésének jogát adja nekik a békekonferencia. Ha Baranyát Jugoszláviához csatolnák, ha így Pécs város és környéke is a szerbeké maradna, akkor ezt a jogot nem kellene külön kérniök. Bízzunk a térkép igazságaiban ! Szegeden járt Tisza István egyik merénylője? Két fiatalember szenzációs feljelentést tett a szegedi rendőrségen. Elmondották, hogy gróf Tisza István gyilkosa nemrég Szegeden járt, név szerint ismerik és beszéltek a merénylő sógorával, Steinitz Sándor szegedi lakossal, aki elmondotta nekik a gyilkosság részleteit. A fiatalembereket dr. Papp Menyhért rendőrkapitány hallgatta ki, szembesítette őket Steinitz Sándorral, aki mindenben megerősítette állításukat. Papp rendőrkapitány jegyzőkönyvet vett fel a vallomásukról és a jegyzőkönyvet külön futárral küldte fel a belügyminiszterhez. Eszerint gróf Tisza Istvánra Gärtner Marcell vegyészmérnök, tartalékos főhadnagy tette az első lövést. Steinitz Sándor elmondotta a csendőrségen, hogy sógora tényleg kijelentette előtte, felesége és anyósa előtt, hogy ő lőtte az első golyót Tisza Istvánba és a gyilkosság többi részleteit is közölte velük. Ő ment legelőször Tisza István dolgozószobájába. Utánna jöttek a többiek. Tisza az íróasztalánál ült és néhány percnyi izgatott párbeszéd folyt le közöttük. A szóváltás közben Gärtner célbavette Tiszát és közvetlen közelből rálőtt. A lövés talált. Azután társai is rálőttek Tiszára. Gärtner Budapesten lakik anyósánál, özv. Steinitz Jakabnénál az Izabella utca 41. számú házban. Legutóbb a budapesti román útlevélosztályban,, dolgozott. A múlt héten Szegeden volt és hétfőn utazott vissza Budapestre. Szegedi rokonainak azt mondotta, hogy Bécsen keresztül Párisba utazik. A rendőrség megszerezte Gärtner személyleírását és megküldte a belügyminiszternek. A személyleírás szerint a mérnök két méter magas, rövid barna hajú, nyírott barna bajuszú, szikár, csontos, kissé beesett arcú, elegánsan öltözködik és erősen költekezik. Órák és ékszerek részletfizetésre! Elsőrendű nagy I.UI. Mvfi műórás és ékszerész javítóműhelyt s Mimii» == Dugonics-tér II. szám. se (A bi £usweiter-cégnek 16 évig volt elsőrendű szakmunkása.) 287 Törött aranyat a legmaabb árban vesz.