Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-21 / 251. szám

2 — Az utcákon a gázvilágítást egy darabig még föntarthatjuk, valamint a magánhelyisé­gekben is, de persze kisebb nyomással, mert valamennyi fánk van és az érkező szállítmá­nyokból­ is kapunk pótlást. Arra a kérdésünkre, hogy meddig szünetel a villanyvilágítás, Pongrácz igazgató ezt vála­szolta : — Legalább egy hétig, mert értesülésem szerint a leg­közelebbi szénszállítmányok csak a jövő hét végén ér­keznek. Elmondta még az igazgató, hogy arra az esetre, ha szénkészlet egyáltalában nem érkezik, a közvilágításnak egészen redukált mértékben való fön­­tartására kénytelen lesz a város a magántulajdonosok szénkészleteiből rekvirálni. Azt a szénmennyiséget, amiből most még telik valami világításra, valósággal úgy kellett már összesöpörni. A közeljövőre való kilátásaink tehát nem a legszebbek! DELMAGYARORSZAQ Szeged, 1919 november 21. Bécsi vélemény a magyar királyság visszaállításáról. — Csak a munkásság és polgárság mentheti meg az osztrák köztársaságot. — A Der Neue Tag Írja: A magyar nemzeti hadsereg bevonult Budapestre. A magyar köztársaság napjai meg vannak számlálva. Magyarország ismét királyság lesz. Tévedés volna azt állítani, hogy ez Ausztriát nem érinti közvetlenül. Magyarország királyság lesz és nem fog azzal megelégedni, hogy Nyugatmagyarországot megtartsa, hanem még arra is fog törekedni, hogy az osztrák köztársaságot megsemmisítse Ausztria nyugodtan nézhetne szembe ezzel a veszéllyel, hacsak külső ellenségek fenye­getnék, de belső ellenségek is fenyegetik. Nagy azoknak a száma, akiknek a régi monarchia hatalmat, pénzt, címet, rangot és befolyást jelent. A szigorú békefeltételek ezenkívül az elégedetlenek számát is növelték. Most a munkásságon és a középosztályon van a sor, hogy kettőzött erővel dolgozzanak, nehogy a köztársaság valamiképen kompro­mittálva legyen. Nagyon sok ostobaságot követtek el a munkások, amidőn egy demokrata köztársa­sággal nem elégedtek meg és egy tisztára szocialista köztársaságot követelnek. Ebben a tekintetben a szociáldemokraták vezettek, akik radikális eljárásukkal elérték azt, hogy már azok is, akik egy császári Ausztriáról még hallani sem akartak, most a köztársaság kimondott ellenségei. Még nem késő. Polgá­rok és munkások közösen megmenthetik a köztársaságot. A munkások az által, ha minden utópiáról lemondanak és az osztály­uralom helyére az igazi demokrácia uralmát helyezik, a polgárok pedig az által, ha a vezetést átveszik és tudásukat a demokrácia szolgálatába állítják és a gazdasági életnek igazi szociális reformokkal erőt és méltóságot adnak. Csak így lehet a köztársaság a sza­badság és az igazi demokratikus rend helye, csak így maradhat meg az osztrák köztársa­ság. (Fővezérlet Sajtóosztály.) (Saját tudósítónktól.) Friedrich István mi­niszterelnök, mint a Díj M­agyarország közölte, az antant jegyzékének hatása alatt lemondott a miniszterelnökségről. De feltételesen. Csak arra az esetre, ha az antant azonnal kötelező ígére­tet tesz, hogy elismer olyan kormányt, amely­nek élén a keresztény blokk pártjának egy tagja áll. Ez esetben hajlandó a koncentrációs kabi­netben elvállalni a közoktatásügyi tárcát. Ezzel szemben Vatonchnak föltétlenül le kell mondania, mert ő békés egyezség létesítésére alkalmatlan. Friedrich nem szabhat az antantnak föltételeket. Az antant jegyzéke, sajnos, úgyis érezhető gúnnyal céloz Friedrich egyik odaadó munkatársá­nak és hívének, Rubineknek minapi külpolitikai fejtegetésére, amelyben a miniszter úr túlsá­gosan nagyokat talált mondani. Friedrich kijelentése után a mi­nisztertanács Huszár Károlyt deszig­­nálta miniszterelnöknek, aki vállalko­zott is a kabinetalakításra. Huszár Károly megkezdi tárgyalásait a pártok­kal. Jelölését bejelentették Clarknek, az antant megbízottjának is, akinél értekezletre gyűltek össze meghívott politikusok. Clarknál a párt­vezérek nyilatkoztak arról, hogy elfogadják-e Huszár Károly deszignálását, vagy nem. A keresztény blokk s a kisgazdapárt (úgy a nagy­atádi, mint a sokorópátkai) hozzájárultak Hu­szár jelöléséhez, Lovászy szintén, de csak oly feltétellel, hogy az új kormányelnök fogadja el a liberális nemzeti párt ismert hat pontját és azokat valósítsa is meg. Bárczy István, a demokrata­ párt kiküldötte nem fogadja el miniszterelnöknek Huszárt, enert nem látja benne azt a garanciát, amelyet gróf Apponyi személyében látnának az összes ellenzéki pártok. Garami Ernő, a szociál­­demokrata­ párt képviselője szintén Huszár Ká­roly ellen nyilatkozott, mert Huszár miniszter­­elnöksége, mint mondotta, csak folytatását jelentené a Friedrich-rezsimnek. Giesswein Sán­dor, a különálló keresztényszocialista­ párt ve­zére Apponyit mondotta a legalkalmasabbnak a miniszterelnökségre, de hozzájárul Huszár kor­mányelnökségéhez, ha annak személyét a többi párt is elfogadja. Huszár Károly nyilatkozik a maga jelöltsé­géről, még­pedig nagyon optimisztikusan: úgy véli, hogy sikerül valamennyi párt támogatását megnyernie. Csak átmenetinek tartaná termé­szetesen a maga kormányát, amely csupán a választásokat, a nemzetgyűlés összehívását in­tézné el. . / * Sir George Clark nevezetes jegyzéke bevezető üdvözlő szavak után a következőket mondja: Magyarországnak béke kell, a szövetségesek­nek béke kell, Európának békére van szüksége. De békét csak oly föltételek mellett lehet kötni, amelyek garanciákat nyújtanak a tartósságra is. Ezért a nagy nemzetek el vannak tökélve arra, hogy sohasem fogják tűrni valamely egyén, állam­férfiú vagy párt olyan politikáját, amely ilyen konftagrációhoz vezet. Ezért a szövetsége­sek azt mondják, ha Magyarország békét akar velük, biztosítva kel­l lennie arra nézve, hogy az időszaki kormány, amellyel megkezdik a béke­tárgyalásokat, nemcsak a nagy politikai eszme­irányokat, hanem az állam é­letbevágó érdekeit is jogosan képviseli, ennek olyan kormánynak kell lennie, amely magában már biztosítéka a teljes szabadságnak és a választási pártatlan­ságnak, mert ezeknek a választásoknak az eredményétől függ Magyarország jövő alkot­mánya. A szövetségesek nem akarnak Magyar­­országra kényszeríteni egy olyan kormányt, amely ellentétben áll a magyar nép általános óhajaival. Az a föltevés, amelyet hallottam, hogy ők ellene vannak a keresztény nemzeti iránynak, amely jelenleg lelkesíti Magyarországot,­­ teljesen alaptalan. Csak azt követelik, hogy az egész népnek egyenlő lehetősége legyen véle­ményének szabad nyilvánítására és az eszerint való szavazásra. A kormánynak biztosítani kell egy szabad, részrehajtlatlan és demokratikus választást. Bármily nagy is egy párt többsége az országban, a szövetségesek követelik, hogy a kisebbségek is képviselve legyenek abban az időleges kormányzatban, amelynek feladata annak a hídnak a megépítése, amelyen Ma­gyarország abból a posványból és ingoványból, amelyben ma csaknem elmerült, átmehessen arra az útra, mely eleinte ugyan szűk és köves, de egészséges és állandó alapokon nyugszik s amelyen az állandó békéhez és boldoguláshoz juthat el. És itt hadd helyesbítsek két komoly félre­magyarázást, amelyek egy nyilvános nyilatko­zatban fordultak elő. Az első az, hogy a béke a szövetségesekre nézve talán még sügősebben szükséges, mint az önök országának. Kérem, ne ringassák magukat illúziókba ezen a pon­ton. Kétségtelen, hogy mi mindnyájan kívánjuk a békét, de a szövetségesek minden nehézség nélkül megbirkózhatnak azzal az aránylag cse­kély kényelmetlenséggel, ha Magyarországgal nem bírnának békét kötni. De vajjon mondhat­juk ezt Magyarországról? Kérdezzék meg a pénzügyminisztert, kérdezzék a háziasszonyt, aki nem tud sót vásárolni. A második félreértés, mintha a szövetségesek bele akarnának avatkozni Magyarország bel­­ügyeibe. Ez nem így van. Az antant csak biz­­tosítékot akar egy pártatlan, szabad, demo­kratikus választásra. Az ideiglenes kormány, amelyet önöknek megalkotni hivatásuk volna, olyan kormány, amely alkotmányosságánál fogva kizárja a párt­­politikát. Épp azért nemcsak együgyű dolog lett volna, hanem nagy hiba is az én részemről arra gondolni, hogy Magyarország politikáját ebben az irányban befolyásoljam. De én nem tehetek többet. Minden nemzetnek a politikája annak önön kezében van és meghozza a maga jutalmát vagy büntetését. Éppen úgy megkísérelhetném egy gleccsert föltartóztatni, mint egy egész népet visszatartani az öngyilkosságtól. Sajnálatom egyszerűen egy vitéz és tisztességes nép áldo­zatainak és kikerülhetetlen szenvedéseinek szól. A magyaroknak maguknak kell megtalálniok a kivezető utat és én még mindig bízom, hogy meg is fogják találni. Az a jellem, mely eltöl­­tötte önöket tegnap, át fogja önöket segíteni ma vagy holnap a krízisen. Csuszár Károlyt jelölték a miniszterelnökségre. — A pártok­ állásfoglalása. — Részletek az antant jegyzékéből. — GAMBRINUS-BUFFE­LZIFeí“: Meleg ételek, reggelik és vacsorák, s Világhírű Szent István dupla malátasör.­­ Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás.

Next