Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
Szeged, 1923 január 31. tették meg kötelességeiket. A javaslatot különben örömmel üdvözli és elfogadja. Daruváry Géza: Magyarországnak érdeke, hogy jogainak és érdekeinek képviseletében belekapcsolódjék a nemzetek szövetségébe. A lefegyverzés és a kisebbségek kérdése az a 2-ik pont, amely leginkább teszi érdekünké, hogy a Népszövetség tagjainak sorában helyet foglaljunk. Reméljük, hogy a Népszövetség mindinkább tudatára jut annak, hogy kiegyenlítő munkájának ez a két kérdés megoldása egyik főcélja. A magyar kormány oda fog hatni, hogy a Népszövetség e kérdésekkel intenzívebben foglalkozzék. Az elnök napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés holnap, január 31-én délelőtt tíz órakor lesz. A mai ülés 3 órakor ért véget. Akarjunk komolyan. Véltük ma a következő levelet: Amilyen hosszas huzavona után kezdődött el annak idején Szeged fogadalmi templomának építése, most ugyanoly hosszas huzavona előzi meg a félbemaradt templomépítés folytatásának megkezdését, mert csak huzavonának és nem komoly akarásnak tekinthető azt, ha a templom építéséhez szükséges pénz közadakozás, avagy valamely altruista alapon nyújtott kölcsön útján akarja valaki előteremteni; ilyen erőlködések mellett az idő csak eljár s a templom továbbra is csonka marad. Szó sincs róla, hogy a tehetős és adakozó hajlamú polgárok adományait mellőzni kívánnánk, de ez egy sikeres akciónak alapját nem képezheti, úgyszintén nem képezet megbízható bázist egy esetleg búzavalutában visszafizetendő köcsön sem, mert bármily altruista legyen is egy pénzintézmény, koronákban kihelyezett kölcsöneit csak koronákban kénytelen visszakövetelni. Ha a templomot komolyan akarjuk felépíteni, akkor annak egyetlen biztos kiindulási alapja az, hogy az építkezésbe nagyrészben olyan készpénzt kell befektetni, amely nem kölcsön, s amelyet nem kell sem búza, sem más valutában visszafizetni, annál is inkább, mert ez esetben oly olcsón lehet épíeni, amily olcsón emberemlékezet óta nem lehetett. A fogadalmi templom teljes felépítése (belső berendezés nélkül) 1914-ben ca 2.5 millióba, vagyis (holdanként 400 K-val számiva) ca 5000 hold föld árába került volna, ezzel szemben ma a kifejezéshez szükséges ca 230 millió készpénz kölcsön igénybevétele nélkül előteremthető ca 600 hold városi föld eladása utján ( odanként 400.000 K-val számítva), bizton merjük állítani, hogy valutáris viszonyainknak remélhető jobbrafordulta után a templom ennyi föld árából soha többé felépíthető nem lesz, a földek viszont, melyeknek bérleti jövedelme ma úgyis nevetségesen csekély, eladás esetén a bérlőknek őszig felmondhatók és kisebb nagyobb parcellákban már most értékesíthetők s nincs visszafizetendő kölcsön, amely állandóan s a valutáris viszonyok javultával esetleg épp oly katasztrófában nyomhatná a város költségvetését, mint Budapest idegen valutájú kölcsönei nyomják a fővárost, mig az 5—600 hod föld bérjövedelmének hiánya a város költségvetésében érdemleges hiányt okozni soha sem fog. De valószínűleg nem is kellene a kontemplált mennyiségű földet eladni, mert közadakozás útján mégis csak összehozható lesz 60 vagy 80 milliónyi összeg, ha a város minden polgárát rászorítják arra, hogy tehetségéhez képest fillérjeivel vagy százezreivel hozzájáruljon apáink régi fogadalmának teljesítéséhez; erkölcsi pressziót ott kell gyakorolni, ahol szükséges; mindennek meg lehet a megfelelő formáját találni. Természetesen igénybe kell venni esetleg a katolikus vallásalaptól várható, de a szükségelt összeghez képest érdemlegesnek nem remélhető olcsó kölcsönt is. Ily módon mielőbb használható állapotba helyezhetők a csonka templomromok, és pedig olyan olcsón, mint azt soha nem remélhettük. Fenti indítvány gondolatmenete nem új, ezelőtt egy éve fejtette ki ugyanez eszméket egy úri társaság előtt egy közismert öreg tapasztalt keresztény földbirtokos polgártársunk, akinek okos indítványát az idők változása csak aktuálisabbá tette. (Aláírás.) SZEGED 3 Teleszky külföldi tárgyalásai. ( Szeged budapesti tudósítójától.) Rövid, félhivatalos kommüniké jelezte, hogy „a nemzetközi feszült helyzet miatt" meghiúsult a külföldi kölcsön ügye. " Abban a helyzetben vagyunk, hogy e fontos kérdést a legbeavatottabb forrás alapján, hűen megvilágítsuk. Popovics Sándor, az Állami Jegyintézet elnöke, Teleszky János, a Pénzügyi Szindikátus elnöke, Tabakovics Dusán, a Devizaközpont igazgatója fáradoztak a magyar pénz rendezése érdekében s a külföldi útjukra követte őket egy budapesti pénzérdekeltség, Ullmann Adolf báró, a TÉBE elnökével az élen. Az állam kiküldöttei mindenek előtt a legutóbbi hetekben észlelhető manőverek ellen kívántak fellépni, mivel főlg Bécs tőzsdéjén, de Zürichben is tervszerű s igen veszedelmes attak indult a magyar korona ellen. Tabakovics Dusán bécsi tárgyalásai közben úgy nyilatkozott, hogy szükségessé vált a magyar és osztrák devizaközpontok szorosabb együttműködése s az ily irányú tárgyalások eredménnyel biztatnak. Kiderült az is, hogy főleg cseh részről dobtak piacra igen tekintélyes mennyiségű mgyar koronát spekulációs szándékkal, főleg olyanok, akik a Magyarországba exportált áruk után kapták e fizetőeszközt. A külföldi tapogatózások meggyőzték a budapesti pénzügyi vezetőket arról, hogy Bécs és Berlin igen erős hajlamot mutatnak a Budapesttel való egységes gazdaságpolitika kiépítésére. Minden politikai tendenciától távol állott ez a közeledés, egyedül a kialakult s a még várható alakulás iránya tette parancsoló szükségletté. A közeledés a devizaközpontok egységesebb munkájával látszott elérhetőnek, sajnos, a német-francia éles gazdasági háború az ilyen irányú működést, legalább időszerűleg, gátolja. Másrészt viszont ez a helyzet még inkább megköveteli a gazdaságpolitika tervszerű és nem izolált vitelét. A magyar kiküldöttek meggyőződtek arról, hogy azok az államok, amelyek Németországgal eddig is jóakaró semlegességet tanúsítottak, kezdenek Budapest iránt érdeklődni. Főleg Svájc és Hollandia nagytőkéje hallgatta meg a magyar helyzetről való ismertetéseket s főleg Teleszky János előadása tett mély hatást. Ilyen körülmények után a külföldi kölcsön, illetve az ország talpraállítási ügye bizonyos javulással kecsegtetett, de az utolsó pillanatokban a Ruhr-vidék eseményei megakasztottak minden perfektuálást. Így hiúsult meg a mostani misszió, úgyhogy Teleszky, Tabakovics s a pénzvilág vezérei már haza is tértek, egyedül Popovics Sándor időzik még néhány napig külföldön. Az eredmény mégis valami, a magyar korona stabil pontjának tartása a külföldi viharok dacára is lehetőleg sikerrel biztat, alapos a remény, hogy a helyzet mai feszültsége után a félbeszakított kölcsönök ügyében szintén jelentős eredmény következik. A kormányzópárt értekezlete. Az egységes párt ma este pártértekezletet tartott, amelyen Bethlen miniszterelnök, Rakovszky belügy-, Belitska honvédelmi és nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter is megjelent. A pártértekezlet elsősorban a párt adminisztratív ügyeinek megbeszélésével foglalkozott. Ezután az ügyvezető elnök indítványára az Almássy László lemondása folytán megüresedett vitarendező bizottsági elnöki állásra Ráday Gedeont választották meg. A lemondott tagok helyébe pdig Dabasi Haász Móricot, Erdélyi Aladárt, Vidán Istvánt, Szily Tamást, Egri Nagy Jánost, báró Kaas Albérlőt választották meg, utóbbit azzal, hogy a harmadik előadó helyét töltse be. A párértekezlet ezután áttért Nagy Emil ismert indítványának tárgyalására, mely az intenzív pártélet szükségességére vonatkozik. Indítványát gróf Bethlen István és Gömbös Gyula hozzászólása után a párt elvleg elfogadta, részleteiben azonban az alapszabályokban lefektetett és az ügyvezető elnök által interpretált módon kívánja a párt további irányításának szempontjából alkalmazni. Az értekezlet elfogadta a párt parlamenti működésének technikáját zavartalanul biztosító javaslatot. Az értekezlet után a párt tagjai pártvacsorán vettek rést. Vacsora közben H jves Miksa gróf felköszöntőt mondott nagyatádi Szabó Istvánra, mire nagyatádi Szabó István a következőket mondottak — Én el tudom képzelni azt, hogy a demokráciát grófokkal együtt valósítjuk meg. Erre azonban szükséges az, hogy a grófok között minél többen legyenek a Hoyos Miksák. A mágnások közül egyre többen és többen vannak, akik a demokrácia és a közgazdasági élet előmozdítására igen értékes tevékenységet fejtenek ki. Ezekről nem szabad azt mondani, hogy le velük. — Ha a társadalom egyes rétegei között nem ■ 287 küönbség, mint nincs különbség kisgazda és mágnás képviselő között, akkor egy újabb felfordutls nem érheti ezt a nemzetet váratlanul és végzetes hatással. A földbirtokreformmal kapcsolatban kijelentette a miniszter, hogy elő fog állani egy novellával, mely azonban inkább a törvény magyarázása lesz, hogy a meglevő törvény intenciói és szelleme szintén törvénybe legyenek iktatva. Rassay lovagias ügye: A nemzetgyűlés ma délelőtti ülésén Bogya János képviselő, aki okvetetlenkedő megjegyzéeiről ismert, a szónokokat folytonosan közbeszólásokkal zavarta. Rassay Károly Bogya egy újabb megjegyzésére azt felelte, hogy „az olyan közbeszólásra, mint az öné, szállítják le a nemzetgyűlés nívóját“. Bogya erre azt kiáltotta Rassay felé, hogy „szájhős“. Az ügynek lovaglás folytatása is lett, amennyiben Rassay- Pakots József és Fábián Béla útján provokáltad Bogyát, aki Gömbös Gyulát és Fdy Gyulát nevezte meg segédeiül. A segédek a késő éjjeli órákban még tanácskoznak. Hir szerint holnap Rassay és Bogya meg fognak verekedni. A városi földhaszonbérek (A Szeged tudósítójától.) Balogh Károly tanácsnok most már kétségtelenül megmarad eredeti elhatározása mellett és a pénzügyi osztály vezetését február elsejével á adja Rack Lipót tanácsnoknak. Hogy ez a változás állandó jellegű lesz-e, arról többféle kombináció kering a torony alatt. Egyes verziók szerint a tanácsnoki helycsere nem végleges, csupán néhány hónapról van szó, amig Balogh Károly kipiheni a szakadatlan munka fáradalmait és azután ismét kezébe veszi a városi pénzügyek irányítását; más verzió szerint Balogh Károlynak föltételei vannak: feltétele az, hogy a múmiával aránytalanul túlterhelt pénzügyi osztályon könnyítsenek valamit. Egyelőre azonban elsején Rck L’pót, a katonai és építési ügyosztály eddigi vezetője veszi át a város pénzügyi tárcáját. A távozó pénzügyi szenátor, aki tisztán látja a város rendkívül súlyos és bonyolult pénzügyi helyzetét, nem akarja utódát lehetetlen helyzet emelése elkerülhetetlen elé állítani. A keddi, közgyűlést előkészítő tanácsülésen, amelyen utoljára referálta a pénzügyi aktákat, rendkívül érdekes előterjesztést tett és terjedelmes előterjesztésében a város jö ő pénzügyi eshetőségeit tiszta képben tárta a tanács elé. Balogh Károly abból indult ki, hogy a piovemberi közgyűlés, amikor megszavazta a hetvenhatmillió koronás póthitelt a városi alkalmazottak felemelt rendkívüli segélyével és beszerzési segélyével együtt, arra is utasította a város tanácsát, hogy már eleve gondoskodjék az 1923. évben kiutalandó segélyek költségvetési fedezetéről, amiről a szeptemberben elkészített közköltségvetés nem gondoskodott. De felhatalmazta a közgyűlés arra is a tanácsot, hogy március végéig a fölemelt segélyeket az alkalmazottak számára előngképen utalja ki a város pénztárából. Ezután utalt arra, hogy az 1923. évi kétszáztízmilliós költségvetést még július előtti adatok alapján állította össze a szám-