Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

2 SZEQEO Szeged, 1923 március 1. ország tanulhasson tőle. ő a költségvetésben erre 35 milliárdot irányzott elő, de a takarékos­ságra való tekintettel máris 10 milliárdot levont belőle. Ami az állam adósságait illeti, azokat a je­len pillanatban teljes precizitással megállapítani nem lehet. Több rendezni való kérdés van itt, azonban a mai pirítás szerint azt már­is meg lehet állapítani, hogy a háború előtti adóssá­gunk körülbelül 3 milliárdot tesz ki, a háború utáni pedig 61,2 milliárdot, összesen tehát 64­2 milliárd korona az állam­dóssága. Belső adósságunk körülbelül 50 milliárd koronát tesz ki, amihez hozzájárul még 10 milliárdos adós­ság, mint a hadikölcsön-kötvények utáni kamat. Nagyjában azt lehet mondani, hogy ezek az adósságok összesen 100 milliárdra rúgnak, amelyhez hozzá kell még számítani a természet­beni ellátás költségeire előirányzott 24 milliárd koronát. A természetbeni ellátás ez idő szerint még fentartandó és a tisztviselői kar is ragasz­kodik hozzá. Azt hiszi azonban, hogy ezen a téren is foglalkozni kell a csökkentésre való törekvés gondolatával. Ebben az irányban már történtek intézkedések és amíg a múltban 765.000 volt a természetbeni ellátottak száma, ma már csak 700 000.­­ A minisztériumok kiadásai. Ezután áttér az egyes miniszteri tárcák költ­ő sértéseinek ismertetésére. A belügyi tárca költségvetésénél nagy figyelemben részesítette a rendészeti szervek kifejlesztését, a kereske­delmi tárcánál pedig nagy súlyt fektetett az ipari és kereskedelmi szakoktatás szükségleteire. Itt szerepelnek még a szénkormánybiztosság, a kiviteli iroda, az OKÁB és egyéb intézmények költségei. A földmivelésügyi tárcánál a pénz­ügyi munkálatok költségei jönnek számításba és igen jelentékeny összeget fordítottak a mező­gazdasági szakoktatás és lótenyésztés céljaira is. Ezután a postatakarékpénztár költségveté­sével foglalkozik és kijelenti, hogy a pénzügyi politikában és a hitelpolitikában nem játszik szerepet a postatakarékpénztár, mert van fegy­­intézetünk és Pénzintézeti Központunk, öt perc szünet után Kállay Tibor folytatja. A népjóléti tárcával kapcsolatos kiadásoknál elsősorban felemlíti azt, hogy a legközelebbi napokban a munkásbiztosító pénztárról szóló törvényjavaslatot fogja beterjeszteni. A közok­tatásügyi tárcánál 2,9 milliárd összeg volt elő­irányozva az egyetemekre és 2 milliárd népok­tatás címén. Nagy összeg van előirányozva kulturális és művészi célokra is. Banképzés ! Ha már most a jövő képét akarjuk megvilá­gítani, elsősorban is jelenlegi helyzetünket kell lerögzítenünk. Kiadásaink fedezése céljából je­len viszonyaink között kénytelenek vagyunk a bankóprést igénybe venni, amelynek alkalmazása már esztendők óta folyik. Ez a körülmény érez­teti következményeit Beszélnek inflációról és deflációról. Nézete szerint az utóbbiról nem is lehet beszélni, mert mélyen benne vagyunk az inflációban. A kérdés csak az lehet, hogyan menekülhetünk ki belőle. A bankjegyek szaporulata maga után vonja a drágaságot. Ezután a hadsereg fentartására fordított ös­­­szegekről beszél, amelyek 16 milliárdot tesznek ki, kifejti, hogy ez súlyos megterhelés ránk nézve, azonban ezt a terhet a békeszerződés ránk kényszeríti. A teljes exportszabadság álláspontján van, bár itt a viszonylagosság elvét tartja szem előtt, mert teljes expor­tszabadság csak teljes import­­szabadság me­lett lehetséges. A devizaközpont bizonyos korlátozó intézkedéseire elkerülhetetle­nül szükség van. Hitel és kosztpénz. Áttér ezután a hitel kérdésére. Hitelünk cse­kély, ennek oka pedig az, hogy pénzünk nem stabil. Ezen az állapoton csakis stabil pénz segíthet. A kosztpénz igen érdekesen mutatja, hogy milyen kevés tőke van Magyarországon. A jelenlegi helyzetből való kibontakozásnál két ellentétes nézet uralkodik. Az egyik nézet abból indul ki, hogy az összes bajokat a költ­ségvetés egyensúlyának megteremtésével lehet elhárítani, a másik szerint pedig a többterme­lés biztosításával. A baj tulajdonképen ott van, hogy a saját nézetüket nem akarják megvaló­­­sítani a két álláspontot vallók. A kormánynak tényleg számolni kell az adott helyzettel és olyan politikát kell követnie, amely ebben a gyakorlati világban megvalósítható. Ez nem a vacillálás politikája, hanem az a politika, mely határozott célokat tűz maga elé és azokat úgy igyekszik megvalósítani, hogy ne fájjon az na­gyon az embereknek. Mggyőződése szerint a magyar társadalom és a parlament el fogja érni azt a fokot, ame yen kivergődik a helyzet ne­hézségeiből és megtalálja a kibontakozást. Kéri a költségvetés elfogadását. (Nagy taps a kor­mánypárton). Elnök ezután napirendi indítványt tesz. Mi­előtt az interpellációkra áttérnének, elnök öt perc szünetet rendel el. Interpellációk: Szünet után áttérnek az interpellációkra. Kiss Menyhért a lakáshivatali anomáliákról beszél. Eseteket sorol fel, melyekben már két év óta nem tudnak lakáshoz jutni az illetők, lakáshoz csak az jut, aki politikai szempont­ból közel áll a lakáshivatal vezetőjéhez. Strausz István: A Devizaközpontban az utóbbi hetekben a kereskedők és iparosok külföldi tar­tozásaik kifizetésére igényelt idegen fizetési esz­közöket csakis kismértékben kapták meg. Haj­landó e a pénzügyminiszter a De­vizaközpont ily irányú eljárását orvosolni és mily biztosíté­kokat nyújt a devizaellátás terén ? Nagy Ernő interpellációját az összkormány­­hoz intézi Gulácsi István fegyelmi ügyében. Szeretné tudni, mi történt azzal az emberrel, aki megvétette magát a zsidóknál, de behódolt a kurzusnak. Történt e vizsgálat Gulácsi István fegyelmi ügyében. Igen, vagy nem? Dénes István a földvagyonváltság ügyében intéz interpellációt a­­ miniszterelnökhöz. Kifogá­solja, hogy a nagybirtokosság nagy része még mindig nem adta le a vagyonváltságot, sőt nem is hajlandó leadni. A Nép és a Szózat. Rupert Rezső a következő interpelláló. Úgy látja, hogy mindjobban elfajulnak a dolgok. A kormánynak fokról-fokra többet engednek meg és az mind kevesebb erkölcsi erőt tanúsít arra, hogy fentartsa a rendet. Ezután a felelőtlen elemekről beszél. Mi lett volna abban az eset­ben, ha megpróbálták volna felelőtlen elemek­kel rendezni a tiszta választást. Va­jon meg le­hetett volna-e akkor tudni, hogy mi az ország közvéleménye. A kormánynak három sajtóorgá­num áll rendelkezésére: A Nép, a Szózat és a 8 Órai Újság. A Nép megtéveszthető és elbo­­londítható katolikus közönség számára. A Szó­zat a reformátusok és az evangélikusok, a 8 Órai Újság pedig a vidék számára. Foglal­kozik ezután A Nép és a Szózat gazdasági helyzetével. A Nép közpénzből él. (Zsilinszky: Hazudik !) Felemlíti Zsirkaynak egy cikkét, me­lyet az Ember című lapba irt és szemelvénye­ket akar felolvasni belőle.­­Nagy Ernő: És ez az ember a belügyminiszter képviselője ! Méltó Kállay Tibor pénzügyminiszter ma délelőtt nyújtotta be a költségvetését az 1922—23. évre. A költségvetés sommázata szerint a rendes ki­adások a következő tételeket öleli fel: A kor­mányzó tiszteletdíja tizenkétmillió, kormányzó­ság 184.157.000, nemzetgyűlés 108.104.000, ál­lami adósságok 22.129.377,000, nyugellátásra 1,870.707,500, legfőbb állami számvevőség 19.357.000, k­özigazgatási bíróság 25.141.000, földbirtokrendezés 43.885.000, miniszterelnökség 125.155.000, külügyminisztérium 2,208.896,000, be:úg nan.ptérium 8,208.942,000, pénzügymi­nisztérium 16,901.157,000, kereskedelmi minisz­­­térium 192 185,000, földmivelésügyi miniszté­rium 1,997.139,000, népjóléti és munkaügyi minisztérium 5,005.972,000, vallás- és közok­tatásügyi minisztérium 6 249 766 000, igaz­ságügyminisztérium 2,429 140,000, honvé­delmi minisztérium 12,766 330,000. Összesen 81,377 415 500 Levonás (tekintettel arra, hogy a háború előtti adósságok felosztása még folya­matban van és így az előirányzott kölcsönszol­­gáltatások egy része az 1922—23. évben kifize­tésre még nem kerül) 14,000.000,000. Marad összesen 66,377.415,500. Az állami üzemek rendes kiadásai a követ­kezők : Kereskedelmi minisztérium üzemei 55.573.111.000, földmivelésügyi minisztérium üzemei 1,170.960,000, a pénzügyminisztérium társa a belügyminiszternek ! Rakovszky belügy­miniszter: Kikérem magamnak ezt a durva hangnemet. A szélsőbaloldali képviselők a leg­nagyobb összevisszaságban kiabálnak. A kép­viselők felugrálnak helyeikről és úgy kiabálnak egymás felé.­ Az elnök a nagy zajban nem tud rendet teremteni és az ülést felfüggeszti. Szünet után Rupert Zsirkaynak az Ember című lapban megjelent cikkével foglalkozik, melyben Zsirkay a legnagyobb forradalmárnak vallja magát 1919 ben. Mindenki tudja, hogy a Stadium, A Nép, a Szózat és a Magyar Távirati Iroda egy klikkbe tartozik. Akkor, amikor vannak Magyarországon keresztény la­pok, amelyek igazán nem nevezhetők destruk­­tívoknak, ezeket a kormányzó nem látogatja meg, ellenben a nevezett szélsőséges, izgató lapok­hoz elmegy. Huszár Károly elnök kijelenti, hogy nem tűri a kormányzó személyének belevonását a napi politikába. Rupert: Meg kell említenie a Magyar Orszá­gos Tudósító nevű kőnyomatost is, amely a bombaszakértői jelentést kihagyásokkal adta közre a lapokban. Ő csak azt akarja kérni, hogy a közéletből tisztítsák ki ezeknek a sajtó­­orgánumoknak a terrorját. Interpellációjában kérdi a miniszterelnöktől, van-e tudomása ar­ról, hogy a kormányzó úr az utóbbi időben meglátogatott egyes lapokat, és ha igen, miért nem akadályozta meg ezt a látogatást? Ezután Zsilinszky Endre személyes kérdés­ben szólal fel. Válaszol Rupert beszédére, majd e szavakkal fejezi be mondanivalóját: Ez a sajtó — a Szózat és A Nép — szemben áll egy másik sajtóval. Azt is tudja, hogy a hang nem fog enyhülni, hanem élesebbé válik. (Nagy taps a kormánypárton). Rakovszky belügyminiszter: Rupert interpel­lációjára a miniszterelnök adja meg az érdem­leges választ, ő csak tiltakozik az ellen a vád ellen, amellyel Rupert a kormányzó személyét a vitába bele­vitte. Patacsy Dénes személyes kérdésben szó­lal fel. Rupert Rezső: A kormányzó személyét ő nem akarta támadni. Zsilinszky felszólalásával kapcsolatosan megjegyzi, hogy ő, amikor vidé­ken volt, a liberálisok és a szociáldemokraták működését nem látta tisztán és amikor ezzel tisztába jött, orientálódni kívánt. Ő a maga ré­széről a leghatározottabban a liberális politika mellett szögezi le magát. Drózdy Győző a következő interpellációt in­tézi a földmivelésügyi miniszterhez: Van-e tu­domása a földmivelésügyi miniszternek arról, hogy a veszprémi káptalanban a földbirtok­reform végrehajtása titokzatos okokból szüne­tel és hajlandó-e ebben az irányban eljárást indítani. A többi feliratkozott interpelláló mind vissza­lépett interpellációjától. Elnök az ülést este fél hat órakor be­rekeszti, üzemei 283 697,000. Az állami üzemek rendes kiadásainak összege: 570027.768,000. A rendes kiadások összege 124,405.183,500. A rendkívüli kiadásokban az átmeneti kiadá­sok cím alatt a következő tételek soroltatnak fel: kormányzóság 12,250000, nemzetgyűlés 990.000, állami adósságok 3,720,455.000, nyug­ellátások 515.050.000, háborús udóköltségek 32.236.609.000, miniszterelnökség 53,247 000, külügyminisztérium 165,889 000, belügyminisz­térium 1,379,714.000, pénzügyminisztérium 363,336 000, kereskedelemügyi minisztérium 330,331 200, földmivelésügyi minisztérium 421,976 000, népjóléti és munkaügyi miniszté­rium 1,250,723.000, vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1,118,053.000, igazságügyminisz­­térium 482,567 000, honvédelmi minisztérium 2.574.366.000, összesen 44,625,555.200 korona. Az állami üzemek cím alatt az idei költségve­tésben rendkívüli kiadás nem szerepel. A beruházások cím alatt ezek a tételek sze­repelnek: miniszterelnökség 792.000.000, kül­ügyminisztérium 331,770.000, belügyminisz­térium 293,570.000, pénzügyminisztérium 1.693.125.000, kereskedelemügyi minisztérium 217.000 000, földművelésügyi minisztérium 777.650.000, népjóléti és munkaügyi miniszté­rium 70,250.000, vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1,406.000.000, igazságügyminisz- A költségvetés.

Next