Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

kétslótég­ét kiadó híve* Ilii KMcses­ utca 6. (Próféta« , I. emelet 6.) Telefon • A »Szeged* megjele­­n hétfő kitételével minden p. Egyes szám­ára 20 ko­ Etafizetési árak: Egy óra Szegeden 400, Buda­pesten és vidéken 420 kor« Egyes szám ára 20 korona Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, más­fél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyílttér: csa­ládi és orvosi hír 100 K. Több­szöri feladásnál árengedmény« IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 22, CSÜTÖRTÖK. 66-ik szám. Proximus Ucalegon. A cím a klasszikus költőből van véve: „jam ardet proximus Ucalegon“, — már a szomszéd háza ég. S ha a mi Ucalegon szomszédunk, Bécs, addig, amíg az élet városa volt, messze esett is a klasszikus jellegtől, a tragikumában van valami klasszikus. A császárváros sorsa valami olyast éreztet velünk, amit az óriás perzsa birodalom bukása éreztetett a görög­ tragédiák legnagyobb mestereivel. Bécs, amely évszázadokon keresztül poli­ikai, gazdasági és kulturális középpontja volt Európa szivének és bárok ragyogásában világhatalmat jelentett, négy évi iszonyatos vergődés, hörgés után úgy fekszik a feldúlt Európa földén félrefordult, hályogos szemgolyókkal, mint valami mammut­­kadáver. Borzasztó látvány még azok számára is, akiknek politikáját ugyanaz a bosszú bevi­tette Bécs ellen, mint a kis Hellászt az óriás perzsa martalóc ellen. Még nekünk magyarok­nak is mélységes emberi szomorúsággal kell néznünk Bécs gazdasági halálát, amely dolgos polgári exisztenciák millióit rántja magával az őrjítő kétségbeesésbe. Kétségtelen, hogy Bécs gazdasági összeom­lását nem csupán a vesztett háború s a győzők kérlelhetetlen politikája idézte elő. A császár­­várost ugyanazok a mély történelmi okok ak­názták alá, amelyek évszázadokon keresztül rothasztották a monarchia fundamentumát. Ezt a megrendítő gazdasági összeomlást nem lehet elképzelni olyan gigantikus politikai összeomlás nélkül, mint amilyennek a világháború után Bécs áldozatul ese­t császárjával és régi hatal­mával együtt. Viszont ez a politikai, sőt törté­nelmi összeomlás nem vont volna maga után szükségszerűen olyan gazdasági katasztrófát, amiből ma már alig van remény a föltáma­dásra, ha az osztrák politika mindjárt a forra­­d­lom után okosabb lett volna, mint amilyen volt s nem kellett volna energiáit a belső ma­rakodások elcsöndesítésére tékozolni, nem éppen eredményesen, ma a császárváros nem heverne Európa szemétdombján törölt cserép gyanánt, szánalommal vegyes gáncs tárgyául minden nemzeteknek, amelyek okosabbak, vagy leg­alább okosabbaknak hiszik magukat. Az osztrák tragédiában a háború utáni kormányokat leg­alább akkora felelősség terheli, mint a háborús kormányokat. A háború alatt Bécset a Burg szimbolizálta, amelynek komor falain belül a Habsburgok politikai és katonai dicsősége ra­gyogott. A mai Bécset egy ötemeletes palota jelenti: az államnyomda, amelynek falai mö­gött kétségbeesett lázzal zúgnak a gépek és ontják a bécsi bankót, amelynek árfolyama szemünk láttára úgy sülyedt alá, mint egy csillagtáj hőmérséklete, amit valami égi ka­tasztrófa kihűlésre és örök fagyra kárhoztatott Más csillagok, rossz csillagok járnak Európa egén és még gondolatban is nehéz rá feleletet találni, vár-e valaha Bécsre ha nem is politikai, de legalább gazdasági feltámadás. Az egész világ mulathat a bécsi élet milliár­dos számain, de nekünk nincs rá többé jogunk, amióta mindennap úgy nézzük meg a magyar korona zürichi jegyzését, mint a hőmérőt, amit hátborzongató gondolatok közt húznak ki a halálos beteg hóna alól. Csak elsárgult napló­jegyzetül vetjük ide, hogy tavaly ilyenkor pon­tosan annyiba került Bécsben egy ebéd, mint ma nálunk és egy öltözet ruha nem került annyiba, mint amennyibe ma minálunk kerül. Ne mondja senki, hogy mi nem kerülhetünk Bécs sorsára, mert ha úgy mennek a dolgok, ahogy eddig mentek, akkor utol fogjuk érni Bécset a zuhanásban, holott az nálunk nem olyan szükségképen való, mint odaát, mert mi gazdaságilag erősebben kerültünk ki a háború­ból, sőt még a forradalmakból is, mint Bécs, amit senki se vonhat kétségbe, aki valutánk romlását figyelemmel kísérte. Talán egy esztendei egérutunk van még Bécs előtt s ezt kihasználni a legnagyobb fel­adata ma minden felelős magyar politikusnak, sőt minden egyes magyar embernek, mert ma mindenki felelős minden embertársa sorsáért. Vagy magunkba szállunk és a legszükösebbre (A Szeged budapesti tudósítójától.) Gróf Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter beszédei következtében előállott helyzet egyre erősebben érezteti hatá­sait úgy a kormánypárton kívül, mint azon belül. A folyosókon kizárólag azokkal a lehe­tőségekkel foglalkoznak, amelyek a fajvédelmi csoport határozott fellépése és további mozgo­lódásai rejtenek magukban. Különböző hírek terjedtek el Gömbösék­ terveiről, amelyeknek megvalósítása érdekében Gömbös és barátai a mai napon tovább folytatták tanácskozásaikat. Úgy látszik, Gömbösék nem lépnek ki az egy­séges pártból, hanem azon belül igyekeznek hí­veket toborozni. A fajvédelmi csoport további lépésére jelentőséget lehet tulajdonítani Göm­bösék sajtóorgánumaiban megjelent különböző közleményeknek, amelyek között a legérdeke­sebb Gömbös vezércikke, amelyet a Szózat ma reggeli száma közölt. A cikk címe: Középút? Gömbös ebben kifejti, hogy ezen nem az esz­mék meg nem alkuvó harcosai járnak, hanem azok, akiknek nincsenek saját gondolataik és elhatározásaik, vagy akik saját gondolataikat és felfogásukat nem akarják a harcok első vona­lában képviselni. Szerinte nem lehet középútról beszélni a nemzeti és kozmopolita felfogás, a fajegyenlőség és a favédelem elve, a szociali­zálás és a magántulajdon, a történelmi mate­rializmus és az idealizmus, a militarizmus és a pacifizmus között. A miniszterelnök tegnapi beszédével foglal­kozva a többek között ezeket írja: A miniszterelnöknek a sajtóra vonatkozó ki­jelentését, őszintén megvallva, nem értjük egé­szen. Nem akarjuk hinni, hogy az izgató sajtó kategóriájába a Szózatot is be akarta volna sorozni. De, ha szavai mégis azt jelentenék, hogy az ügyészséget konkrét, arra utasította, hogy ellenünk is járjon el, akkor mi bármilyen nehéz szívvel tesszük, azért mégis csakis azt válaszolhatjuk erre: itt állunk, máskép nem tehetünk. A Nép, ugyancsak Bethlen István gróf be­szédéről így ír: — Ha a mi letorkolásunk a feltétele annak, összezsugorított élettel és hallatlan munkatelje­sítményekkel helyreállítjuk a termelésnek a háborúban kikezdett és azóta egyre jobban bomló rendjét, — vagy pedig köldök-néző ke­leti bölcsességgel terülünk le Bécs mellé, amely fölött a halál és pusztulás árnyékai suhognak, hogy végre az országban munka, becsület és megélhetés legyen, akkor kijelentjük, hogy testü­letileg börtönbe vonulunk 24 órán belül; ha a miniszterelnök csak ezen az áron tudja meg­valósítani programját, a­mi a mienk is. Bravó! Még a bitóhalált is vállaljuk, de valósítsa meg ezt a programot hamar, hamar, hamar! A Népben egyébként Eckhardt Tibor a mi­niszterelnök nyilatkozatáról így nyilatkozik: — A kormánynak tegnap nagy parlamenti sikere volt. Ha még egyszer ily nagy sikere lesz, nemcsak a kormány, de a párt is belebukik. Elrendelték a vizsgálatot Zsirkay mandátuma ügyében. Az első számú bíráló bizottság ma délelőtt ülést tartott, melyen­ Iklódi- Szabó János és Bogya János panasszal megtámadott megbízó­levelét tárgyalta. A bizottság mindkét esetben alaki okok miatt elutasította a panaszt és mind­két képviselőt végleg igazolt képviselőnek jelentette ki. A harmadik számú bíráló bizottság ma dél­előtti ülésén Urbán Péter báró és Zsirkay Já­nos panasszal megtámadott megbízó levelével foglalkozott. Urbán Pétert az ellene beadott pa­nasznak alaki okokból való elutasításával vég­leg igazolt képviselőnek jelentette ki, Zsirkay János esetében pedig elrendelte a bizonyítás fel­vételét és vizsgálati biztosul Usetty Ferenc nem­zetgyűlési képviselőt rendelte ki. Ezer korona jelenléti pótdíj. Scitovszky Béla házelnök ma délelőtt az el­nöki fogadóteremben magához kérette a par­lamenti pártok képviselőit s velük a képviselői illetmények rendezése tárgyában tanácskozott. Értesülésünk szerint a házelnök azt az előter­jesztést tette, hogy a képviselői illetmények maradjanak továbbra is az eddigi szabályozás szerint, azonban külföldi parlamenti mintára a képviselők ezer korona napi jelenléti pótdíjat kapjanak. A Ház elnökének eme előterjeszté­séhez a jelen voltak egyhangúlag hozzájárultak és a Ház elnöke a gazdasági ügyosztály jelen­tésében holnap fog erről a nemzetgyűlésnek jelentést tenni. A fajvédelmiek erőlködése. Jóvátétel megoldása nélkül nincs béke Európában. Az angol, francia, olasz és belga szocialista pártok képviselőinek kongresszusa március 29-ére halasztotta üléseit. Tanácskozásai végez­tével a következő határozatot fogadta el a kongresszus: 1. A jóvátétel és a nemzetközi biztonság problémájának megoldása elengedhe­tetlen feltétele Európa békés újjáépítésének. 2. Az ez idő szerinti ruhrvidéki politika nem hoz­hatja meg a probléma megoldását. Ha ezt a politikát a végzetes válságig folytatják, akkor az csak növelni fogja az európai németekre jelenleg nehezedő gazdasági és politikai vesze­delmeket. 3. Ez idő szerint a kormányok önzése a tárgyalási akadály. Mindezek alapján a kon­gresszus egy négytagú delegációt választ, amely Németország szociáldemokrata pártjával tárgya­lást folytat a jóvátétel­i tervezetnek a pillanatnyi szükségletekhez alkalmazkodó alakjáról s azok­ról a feltételekről, amelyek mellett a nemzetközi biztonság elérhető volna. A Westminster Gazette jó forrásból állítólag úgy értesül, hogy Németország valamennyi szövetséges államnak jóvátételi egyezményre vonatkozó szerződéstervezetet fog átadni. A Chigaco Tribune washingtoni jelentése szerint a francia követség megcáfolta azt a hírt, mely szerint Jusserand követ azt az utasítást kapta, hozza tudomására Hughez államtitkár­nak, hogy az Egyesült Államoknak minden közvetítő kísérletét Párisba­n nem szívesen fo­gadnák. A párisi német ügyvivőt utasították, hogy az esseni katonai parancsnok részéről túszként letartóztatott 10 tekintélyes esseni polgár ügyé­ben jegyzéket nyújtson át a francia kormány­nak. A jegyzékben utalás történik arra, hogy a francia parancsnok a jog helyett ebben az eset­ben is a háború esetén használható drákói eszközökhöz folyamodott. A francia parancsnok a történtekért, amely­ben még teljes sötétség uralkodik, egyszerűen a lakosságot akarja felelőssé tenni. A német kormány tiltakozik az említett személyiségek letartóztatása ellen, követeli azonnali szabadon bocsátásukat, azonkívül azt az ajánlatot teszi, hogy úgy a bueri esetet, mint az essenit azon-

Next