Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-22 / 66. szám
kétslótégét kiadó híve* Ilii KMcses utca 6. (Próféta« , I. emelet 6.) Telefon • A »Szeged* megjelen hétfő kitételével minden p. Egyes számára 20 ko Etafizetési árak: Egy óra Szegeden 400, Budapesten és vidéken 420 kor« Egyes szám ára 20 korona Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyílttér: családi és orvosi hír 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény« IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 22, CSÜTÖRTÖK. 66-ik szám. Proximus Ucalegon. A cím a klasszikus költőből van véve: „jam ardet proximus Ucalegon“, — már a szomszéd háza ég. S ha a mi Ucalegon szomszédunk, Bécs, addig, amíg az élet városa volt, messze esett is a klasszikus jellegtől, a tragikumában van valami klasszikus. A császárváros sorsa valami olyast éreztet velünk, amit az óriás perzsa birodalom bukása éreztetett a görög tragédiák legnagyobb mestereivel. Bécs, amely évszázadokon keresztül poliikai, gazdasági és kulturális középpontja volt Európa szivének és bárok ragyogásában világhatalmat jelentett, négy évi iszonyatos vergődés, hörgés után úgy fekszik a feldúlt Európa földén félrefordult, hályogos szemgolyókkal, mint valami mammutkadáver. Borzasztó látvány még azok számára is, akiknek politikáját ugyanaz a bosszú bevitette Bécs ellen, mint a kis Hellászt az óriás perzsa martalóc ellen. Még nekünk magyaroknak is mélységes emberi szomorúsággal kell néznünk Bécs gazdasági halálát, amely dolgos polgári exisztenciák millióit rántja magával az őrjítő kétségbeesésbe. Kétségtelen, hogy Bécs gazdasági összeomlását nem csupán a vesztett háború s a győzők kérlelhetetlen politikája idézte elő. A császárvárost ugyanazok a mély történelmi okok aknázták alá, amelyek évszázadokon keresztül rothasztották a monarchia fundamentumát. Ezt a megrendítő gazdasági összeomlást nem lehet elképzelni olyan gigantikus politikai összeomlás nélkül, mint amilyennek a világháború után Bécs áldozatul eset császárjával és régi hatalmával együtt. Viszont ez a politikai, sőt történelmi összeomlás nem vont volna maga után szükségszerűen olyan gazdasági katasztrófát, amiből ma már alig van remény a föltámadásra, ha az osztrák politika mindjárt a forradlom után okosabb lett volna, mint amilyen volt s nem kellett volna energiáit a belső marakodások elcsöndesítésére tékozolni, nem éppen eredményesen, ma a császárváros nem heverne Európa szemétdombján törölt cserép gyanánt, szánalommal vegyes gáncs tárgyául minden nemzeteknek, amelyek okosabbak, vagy legalább okosabbaknak hiszik magukat. Az osztrák tragédiában a háború utáni kormányokat legalább akkora felelősség terheli, mint a háborús kormányokat. A háború alatt Bécset a Burg szimbolizálta, amelynek komor falain belül a Habsburgok politikai és katonai dicsősége ragyogott. A mai Bécset egy ötemeletes palota jelenti: az államnyomda, amelynek falai mögött kétségbeesett lázzal zúgnak a gépek és ontják a bécsi bankót, amelynek árfolyama szemünk láttára úgy sülyedt alá, mint egy csillagtáj hőmérséklete, amit valami égi katasztrófa kihűlésre és örök fagyra kárhoztatott Más csillagok, rossz csillagok járnak Európa egén és még gondolatban is nehéz rá feleletet találni, vár-e valaha Bécsre ha nem is politikai, de legalább gazdasági feltámadás. Az egész világ mulathat a bécsi élet milliárdos számain, de nekünk nincs rá többé jogunk, amióta mindennap úgy nézzük meg a magyar korona zürichi jegyzését, mint a hőmérőt, amit hátborzongató gondolatok közt húznak ki a halálos beteg hóna alól. Csak elsárgult naplójegyzetül vetjük ide, hogy tavaly ilyenkor pontosan annyiba került Bécsben egy ebéd, mint ma nálunk és egy öltözet ruha nem került annyiba, mint amennyibe ma minálunk kerül. Ne mondja senki, hogy mi nem kerülhetünk Bécs sorsára, mert ha úgy mennek a dolgok, ahogy eddig mentek, akkor utol fogjuk érni Bécset a zuhanásban, holott az nálunk nem olyan szükségképen való, mint odaát, mert mi gazdaságilag erősebben kerültünk ki a háborúból, sőt még a forradalmakból is, mint Bécs, amit senki se vonhat kétségbe, aki valutánk romlását figyelemmel kísérte. Talán egy esztendei egérutunk van még Bécs előtt s ezt kihasználni a legnagyobb feladata ma minden felelős magyar politikusnak, sőt minden egyes magyar embernek, mert ma mindenki felelős minden embertársa sorsáért. Vagy magunkba szállunk és a legszükösebbre (A Szeged budapesti tudósítójától.) Gróf Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter beszédei következtében előállott helyzet egyre erősebben érezteti hatásait úgy a kormánypárton kívül, mint azon belül. A folyosókon kizárólag azokkal a lehetőségekkel foglalkoznak, amelyek a fajvédelmi csoport határozott fellépése és további mozgolódásai rejtenek magukban. Különböző hírek terjedtek el Gömbösék terveiről, amelyeknek megvalósítása érdekében Gömbös és barátai a mai napon tovább folytatták tanácskozásaikat. Úgy látszik, Gömbösék nem lépnek ki az egységes pártból, hanem azon belül igyekeznek híveket toborozni. A fajvédelmi csoport további lépésére jelentőséget lehet tulajdonítani Gömbösék sajtóorgánumaiban megjelent különböző közleményeknek, amelyek között a legérdekesebb Gömbös vezércikke, amelyet a Szózat ma reggeli száma közölt. A cikk címe: Középút? Gömbös ebben kifejti, hogy ezen nem az eszmék meg nem alkuvó harcosai járnak, hanem azok, akiknek nincsenek saját gondolataik és elhatározásaik, vagy akik saját gondolataikat és felfogásukat nem akarják a harcok első vonalában képviselni. Szerinte nem lehet középútról beszélni a nemzeti és kozmopolita felfogás, a fajegyenlőség és a favédelem elve, a szocializálás és a magántulajdon, a történelmi materializmus és az idealizmus, a militarizmus és a pacifizmus között. A miniszterelnök tegnapi beszédével foglalkozva a többek között ezeket írja: A miniszterelnöknek a sajtóra vonatkozó kijelentését, őszintén megvallva, nem értjük egészen. Nem akarjuk hinni, hogy az izgató sajtó kategóriájába a Szózatot is be akarta volna sorozni. De, ha szavai mégis azt jelentenék, hogy az ügyészséget konkrét, arra utasította, hogy ellenünk is járjon el, akkor mi bármilyen nehéz szívvel tesszük, azért mégis csakis azt válaszolhatjuk erre: itt állunk, máskép nem tehetünk. A Nép, ugyancsak Bethlen István gróf beszédéről így ír: — Ha a mi letorkolásunk a feltétele annak, összezsugorított élettel és hallatlan munkateljesítményekkel helyreállítjuk a termelésnek a háborúban kikezdett és azóta egyre jobban bomló rendjét, — vagy pedig köldök-néző keleti bölcsességgel terülünk le Bécs mellé, amely fölött a halál és pusztulás árnyékai suhognak, hogy végre az országban munka, becsület és megélhetés legyen, akkor kijelentjük, hogy testületileg börtönbe vonulunk 24 órán belül; ha a miniszterelnök csak ezen az áron tudja megvalósítani programját, ami a mienk is. Bravó! Még a bitóhalált is vállaljuk, de valósítsa meg ezt a programot hamar, hamar, hamar! A Népben egyébként Eckhardt Tibor a miniszterelnök nyilatkozatáról így nyilatkozik: — A kormánynak tegnap nagy parlamenti sikere volt. Ha még egyszer ily nagy sikere lesz, nemcsak a kormány, de a párt is belebukik. Elrendelték a vizsgálatot Zsirkay mandátuma ügyében. Az első számú bíráló bizottság ma délelőtt ülést tartott, melyen Iklódi- Szabó János és Bogya János panasszal megtámadott megbízólevelét tárgyalta. A bizottság mindkét esetben alaki okok miatt elutasította a panaszt és mindkét képviselőt végleg igazolt képviselőnek jelentette ki. A harmadik számú bíráló bizottság ma délelőtti ülésén Urbán Péter báró és Zsirkay János panasszal megtámadott megbízó levelével foglalkozott. Urbán Pétert az ellene beadott panasznak alaki okokból való elutasításával végleg igazolt képviselőnek jelentette ki, Zsirkay János esetében pedig elrendelte a bizonyítás felvételét és vizsgálati biztosul Usetty Ferenc nemzetgyűlési képviselőt rendelte ki. Ezer korona jelenléti pótdíj. Scitovszky Béla házelnök ma délelőtt az elnöki fogadóteremben magához kérette a parlamenti pártok képviselőit s velük a képviselői illetmények rendezése tárgyában tanácskozott. Értesülésünk szerint a házelnök azt az előterjesztést tette, hogy a képviselői illetmények maradjanak továbbra is az eddigi szabályozás szerint, azonban külföldi parlamenti mintára a képviselők ezer korona napi jelenléti pótdíjat kapjanak. A Ház elnökének eme előterjesztéséhez a jelen voltak egyhangúlag hozzájárultak és a Ház elnöke a gazdasági ügyosztály jelentésében holnap fog erről a nemzetgyűlésnek jelentést tenni. A fajvédelmiek erőlködése. Jóvátétel megoldása nélkül nincs béke Európában. Az angol, francia, olasz és belga szocialista pártok képviselőinek kongresszusa március 29-ére halasztotta üléseit. Tanácskozásai végeztével a következő határozatot fogadta el a kongresszus: 1. A jóvátétel és a nemzetközi biztonság problémájának megoldása elengedhetetlen feltétele Európa békés újjáépítésének. 2. Az ez idő szerinti ruhrvidéki politika nem hozhatja meg a probléma megoldását. Ha ezt a politikát a végzetes válságig folytatják, akkor az csak növelni fogja az európai németekre jelenleg nehezedő gazdasági és politikai veszedelmeket. 3. Ez idő szerint a kormányok önzése a tárgyalási akadály. Mindezek alapján a kongresszus egy négytagú delegációt választ, amely Németország szociáldemokrata pártjával tárgyalást folytat a jóvátételi tervezetnek a pillanatnyi szükségletekhez alkalmazkodó alakjáról s azokról a feltételekről, amelyek mellett a nemzetközi biztonság elérhető volna. A Westminster Gazette jó forrásból állítólag úgy értesül, hogy Németország valamennyi szövetséges államnak jóvátételi egyezményre vonatkozó szerződéstervezetet fog átadni. A Chigaco Tribune washingtoni jelentése szerint a francia követség megcáfolta azt a hírt, mely szerint Jusserand követ azt az utasítást kapta, hozza tudomására Hughez államtitkárnak, hogy az Egyesült Államoknak minden közvetítő kísérletét Párisban nem szívesen fogadnák. A párisi német ügyvivőt utasították, hogy az esseni katonai parancsnok részéről túszként letartóztatott 10 tekintélyes esseni polgár ügyében jegyzéket nyújtson át a francia kormánynak. A jegyzékben utalás történik arra, hogy a francia parancsnok a jog helyett ebben az esetben is a háború esetén használható drákói eszközökhöz folyamodott. A francia parancsnok a történtekért, amelyben még teljes sötétség uralkodik, egyszerűen a lakosságot akarja felelőssé tenni. A német kormány tiltakozik az említett személyiségek letartóztatása ellen, követeli azonnali szabadon bocsátásukat, azonkívül azt az ajánlatot teszi, hogy úgy a bueri esetet, mint az essenit azon-