Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)
1923-08-01 / 172. szám
Szeged, 1928 augusztus 1. SZEGED Kávét termelt egy magyar (A Szeged tudósítójától.) Jóképű tanyai gazda kopogtatott be kedden reggel a polgármesteri hivatalba. Hóna alatt papírba takart hosszú csomagot szorongatott és illedelmes kalapforgatás közben megérdeklődte, vajon lehetne-e a nagyságos polgármester úrral szót váltani. A torony harangja alig konditotta még el a nyolc órát, az előszobában csak a polgármester pörge bajuszú huszárja állott, aki értésére adta a túl korai látogatónak, hogy a méltóságos úr még nincs a hivatalában, majd csak úgy kilenc felé jön be. Gazduram gondolkozott egy darabig, napsütötte homlokán ráncok képződtek, majd kisvártatva ismét megszólalt: „Kérem tisztelettel, ha nem esik terhbe, mondja meg a polgármester úrnak, hogy Goda András kereste Röszkérül. Aztán ezt a csomagot is adja át. Mondja meg azt is, hogy nem volt érkezésem tovább, nem várhattam meg, pedig leginkább vele szerettem volna értekezni. Isten áldja." Átadta a hosszú csomagot és lassan ballagott le a lépcsőn, vissza a türelmetlenül várakozó kocsihoz. A polgármesteri huszár pedig óvatosan elhelyezte a polgármester szobájában az ismeretlen tartalmú ajándékot. A polgármesternek azután, amikor pontosan kilenc órakor megjelent hivatalában, bejelentette a történteket. A spárgával átkötött csomag kibontása után derült csak ki, hogy miről van szó tulajdonképen. A csomagban ugyanis három különös formájú növény volt, az ördög se látott erre mifelénk ilyent. A szára úgy másfél méter magas, tetejében szív alakú halványzöld levelek, lejebb számtalan fekete hüvely lógott a szárról, hasonló a cukorborsó hüvelyéhez, csak kisebb és keményebb. Volt a csomagban még egy kisebb csomag is. A polgármester azt is fölbontotta és négy szem kávé gurult ki belőle, gazda a szegedi homokon, jobban mondva csak egy szemről állapította meg a polgármester első látásra, hogy kávé, a másik három is olyan kávéformájú volt, de nagyobb és koromfekete. Amikor jobban megvizsgálta, kiderült, hogy az is kávé, csakhogy hántolatlan. A növény hüvelyeiben szintén kávét találtak a vizsgálódó kezek, szép formájú, valódi kávét, amilyen csak tengerentúl terem. De Goda András megtermelte a röszkei fekete földben is. Hogyan, az az ő titka. Érdeklődésünkre azután megtudtuk, hogy Goda András a háború előtt évekig élt Kaliforniában és a hatalmas kávéültetvényeken dolgozott. Kis vagyonkát dolgozott össze magának és amikor hazahajtotta a honvágy, földet vásárolt rajta Röszkén. Aztán kitört a világháború, a kemény évek végigviharzottak a világon, de Goda András fejéből nem verték ki azt a gondolatot, ami már ott messze, a tengerentúli országban megérlelődött benne. Állandóan foglalkozatta a kérdés, hogy amit az amerikai föld megterem, miért ne teremné meg a zsíros magyar humus is. A háborúnak is végeszakadt azután és Goda András megkezdte a kísérleteket. Sokféle kávémagot hozott haza Amerikából, mindegyik fajtának ismerte a szokását, tudta, ki melyik bánásmódot kedveli. Eleinte kudarccal végződtek a kísérletek, de a kudarc nem kedvetlenítette el a kitartáshoz szokott értelmes gazdát, tovább dolgozott és biztosan tudta, hogy egyszer csak sikerül a kísérlet. Na is csalódott. Az idén végre nagyszerűen sikerült. A siker kézzelfogható bizonyítéka ott van, a polgármester szobájában. A különös formájú növények, a fekete kávéhüvelyek, a hántolt és hántolatlan kávészemek büszkén hirdetik, hogy Goda András röszkei gazda kávét termel a magyar humuson. Egy kis házszabályvita. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Strausz István személyes kérdésben szólal fel és refektál Orffy Imre előadói beszédére. Az elnök jelenti, hogy az indemnitás általános vitája befejeződött, a zárszó joga megilleti azokat a képviselőket, akik h tározói javaslatot adtak be és ezt legalbb kilenc képviseő aláírta. Jelenti, hogy sokorópdtkai Szabó István külön véleményt adott be a 13. szakaszra vonatkozóan, Őt tehát a szó ennek a szakasznak a tárgyalásánál illeti meg. Zárszó jogán először Baross János szólal fel, aki megismétli a földreformnovella tervezetére benyújtott határozati javaslatát. Kéri annak elfogadását. Őrffy Imre előadó személyes kérdésben válaszol Strausz Istvánnak. Kijelenti, hogyha valaki bebizonyítja azt, hogy ő megvádolta a számvevőszék tisztviselőit, akkor levonja ennek konzekvenciáit. házszabályvita. Ezután Gaál Gaszton a zárszó jogán szólal fel. Az elnök figyelmezteti, hogy általános vitának nincsen helye, felszólalása csak azon keretek között mozoghat, amelyhez határozati javaslatai szólnak. (Felkiáltások az ellenzéken: Ez nem áll, ez nóvum !) Gaál Gaszton: Az elnök úr figyelmeztetését 1 kötetes tisztelettel fogadom, a házszabályok értelmében az elnök úrral nem vitatkozom. Elállok a szótól, leülök, de nyomban szót kérek a házszabályokhoz. Erre Gaál Gaszton leül egy pillanatra, a következő pillanatban felkel a helyéről és a házszabályokhoz kér szót, amit az elnök megad. Gaál Gaszton: A házszabályok nem mondják és ha a Ház egész eddigi történetét nézzük, nem látjuk sehol benne nyomát, hogy a zárszó jogán nem lehet felszólalni a vita egész anyagához. Megengedem, hogy lehet olyan elnöki felfogás, amely az eddigi gyakorlattal szembehelyezkedik, de konstatálom, hogy ez az elnök egyéni felfogása, amely a Ház történetében nem nyer fedezetet. Scitovszky Béla elnök kijelenti, hogy fenntartja felfogását. Lehet, hogy régebben a zárszó jogán megengedték a tárgytól való eltérést, akkor azonban nem tárgyaltak sürgősség alatt, mert a sürgősségnél még csak kérni sem lehet a tárgytól vaó eltérést. Gaál Gábor: A parlamentáris tanácskozás rendje az, hogy ha a nemzetgyűlés magáévá teszi az elnök indítványát, akkor aszerint működik, vagy tanácskozik, de mert ez lehetetlenné tenné azt, hogy a javaslathoz még egyszer felszólalhasson bármely képviselő, ennélfogva nem fogadhatja el az elnök állspontját. Szakács Andor a házszabályokhon kér szót. Sérelem esnék, ha nem terjeszkedhetnék ki a határozati javaslatokra. Én az általános titkos választójog törvénybe iktatásáról terjeszteném be határozati javaslatot, azonkívül külpotikai kérdésekről beszéltem. A külügyminiszter úr kijelentése szerint, amit én a külpolitikáról mondottam, az téves. A zárszó jogával akrtam élni, hogy ezekre a miniszter úr részéről elhangzott vádkra megadjam a feeet. Lehetetlenség, hogy a kormánynyilatkozatokra ne lehessen reflektálni Kért a Házat, hogy ebben az értelemben tekintse a házszabályokat és adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy azok, akik a vitában részt vettek és részben határozati javaslatot is terjesztettek be, a vita teljes anyagára tehessék meg újra észrevételeiket. Scitovszky Béla elnök: A házszabályok megadják a jogot, hogy bármely képviselő felszólaljon, de a határozati javaslatoknak nem lehet más céljuk, hogy a vita végén a javaslatok indokait kifejthessék a képviselők. E tekintetben nem is enged semmiféle korlátozást az elnökség. Szilágyi Lajos: A miniszterelnök beszédje jóformán elejétől végig vitatkozás Gaáf Gaszonnal. Hogyan reflektáljon Gaál Gaszton a miniszterelnök beszédére, amikor előttünk teljesen új felfogással az elnök úr csakis a határozati javaslatokhoz enged szólni. Ha ezt előre tudtuk volna, akkor az ellenzék azonos szövegű határozati javaslatokat fogalmazott volna, mindazokra a kérdésekre nézve, amelyek tárgyában még felszólalni kívánunk. Amióta Gráf Gaszton beszélt, nemcsak szónoklatok hangzottak el itt a nemzetgyűlésen, egyéb is törént kint az országban. Az elnök úr nagyon jól tudja ennek a törvényjavaslatnak a történetét. A pénzügyminiszter úr zárt borítékban nyújtotta be és csak a pénzügyi bizottsághoz való utasítását kérte. Már ezzel is súlyos sérelem ért bennünket, mert a szakbizottság 3 nem is látta és nem is tárgyalta a javaslatot. A pénzügyi bizottság is határozatképpen volt. Nem egy szakaszt csak egy szótöbbséggel fogadtak el és amikor ez ellen szót emeltem, azzal intettek le, hogy nem vagyok tagja a pénzügyi bizottságnak, nincs jogom felszólalni. Két hónapig szótlanul figyelte a vitát a kormány egy-egy ügyeletes miniszter útján, aki itt volt a teremben, azután az elnökség bezárt a vitát és akkor alighogy vége volt az általános vitának, öt hat perc múlva két új szakaszt küzdenek le a Ház tisztviselőivel a nyomdák , melyet még be akarnak venni az indemnitás törvényjavaslatba. Nem fogunk visszaélni azzal, ha az elnök úr megváltoztatja véleményét. Farkas Tibor is a házszabályokhoz kér szót. Az elnök felfogásával szemben azt javasolja hogy a Ház hozzon határozatot, amellyel megengedi a tágabb felszólalást. Scitovszky Béla elnök: A nemtelepülésnek nem áll módjában erről a kérdésről határozni. Szilágyi Lajos: Vessük fel a bizalmi krdést / „Nem kell a munkapárti szellem.” Az elnök ismertet egy precedenst j képviselőházi naplóból, amikor Návayé k ugyanúgy alkalmazta a házizalágért idevonatkozó paragrafusát, mint most a Gaál G. sztorral szemben. (Pikter Emil: Nem kell a munkapárti szellem! Farkas István azt fejtegeti, hogy ez a precedens nem fedi a mostani helyzetet. Gaál Gaszton újra felsrófol. Megállapítja, hogy régebben az indemnitis csak felhatalmazást adott, ma azonban az indemnitási javaslatban minden benne van és ha eszébe jut valakinek, még a román uniót is beleteheti. Minthogy ilyen fontos kérdésekről van szó, ragaszkodik eredeti álláspontjához. Östör József: Két új szakasz készült az indimnitáshoz és ez megdönt minden gyakorlatot. Szilágyi Lajos: Ez puccs! Öitör József: Magáévá teszi az elötte felszöktek véleményét. Scitovszky Béla elnök: Az uj szakaszok még nincsenek beterjesztve. A házszabályok értelmében a képviselőket a zárszó joga csak a beterjentett határozati javasatokhoz illeti meg. (Szilágyi Lajos: Menjünk haza! Friedrich István: így nem tárgyalunk tovább!) Az elnök kéri, hogy az eddigi gyakorlatot kövessék most is. „Az elnök felfogása még nem házszabály.“ Gaál Gaszton: A zárszó jogán ki lehet terjeszkedni a vita egész anyagára. Az elnök felfogása még nem házszabály. Az elnök is tévedhet. Én gyakran beláttam a tévedésemet és reparáltam. Ha az elnök úr másr nem akarja repgálni tévedesét, akkor a döntőbíró csak a Híz lehet. Az elnök: A magam részéről nem osztom G iáf Giszton képviselő felfogását és megmaradón a magam álláspontja mellett. Szakács Andor a házszabályokhoz kér szót. Megállapítom — úgymond —, hogy a nemzetgyűlés az elnök Úr házszabály magyarázatot sohasem tette magáévá. Ha nekünk a gyakorlat az irányadó, akkor ez nem lehet más, mint magának a nemzetgyűlésnek a gyakorlata. Nem lehet irányadó az, hogy a parlamentarizmus sötét korszakaiban egyes elnökök hogyan magyarázták a házszabályokat Minket nemcsak azért küldtek ide, hogy óriási adókat úgyszólván hozzászólás nélkül megszavazni engedjünk, amelyeket úgyszólván becsempésztek az indemnitási javaslatba, mert mindeddig nincsen még az erre vonatkozó javaslat beterjesztve. Mikor fogja ezt a kormány megtenni, amikor a részletes vita véget ért, vagy a harmadszori olvasás után? A kormány tagjai megtették észrevételeiket az ellenzék kifogásaival szemben, míg az ellenzéket el akarják ütni attól a jogtól, hogy ezekre megtegyék észrevételeiket. Propper Sndor a házszabályokhoz kér szót. Azokban az időkben, amikor az elnök úr által közölt precedesek történtek, stabil politikai és gazdasági viszonyok voltak és az indemnitási vita kezdetén is hét centimeon állott a korona Zürichben, míg ma három centimeot adnak egy koronáért. Tehát egészen új gazdasági helyzet előtt állunk és az új helyzet által keletkezett új problémához és szempontokhoz az ellenzék köteles az indemnitási vita folyamán hozzászó-