Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-01 / 172. szám

Szeged, 1928 augusztus 1. SZEGED Kávét termelt egy magyar (A Szeged tudósítójától.) Jóképű tanyai gazda kopogtatott be kedden reggel a polgármesteri hivatalba. Hóna alatt papírba takart hosszú csomagot szorongatott és illedelmes kalapforga­tás közben m­egérdeklődte, vajon lehetne-e a nagyságos polgármester úrral szót váltani. A torony harangja alig konditotta még el a nyolc órát, az előszobában csak a polgármester pörge bajuszú huszárja állott, aki értésére adta a túl korai látogatónak, hogy a méltóságos úr még nincs a hivatalában, majd csak úgy kilenc felé jön be. Gazduram gondolkozott egy darabig, napsütötte homlokán ráncok képződtek, majd kisvártatva ismét megszólalt: „Kérem tisztelettel, ha nem esik terhb­e, mondja meg a polgár­­mester úrnak, hogy Goda András kereste Rösz­­kérül. Aztán ezt a csomagot is adja át. Mondja meg azt is, hogy nem volt érkezésem tovább, nem várhattam meg, pedig leginkább vele szerettem volna értekezni. Isten áldja." Átadta a hosszú csomagot és lassan ballagott le a lépcsőn, vissza a türelmetlenül várakozó kocsi­hoz. A polgármesteri huszár pedig óvatosan elhelyezte a polgármester szobájában az isme­retlen tartalmú ajándékot. A polgármesternek azután, amikor pontosan kilenc órakor meg­jelent hivatalában, bejelentette a történteket. A spárgával átkötött csomag kibontása után derült csak ki, hogy miről van szó tulajdon­képen. A csomagban ugyanis három különös formájú növény volt, az ördög se látott erre mifelénk ilyent. A szára úgy másfél méter ma­gas, tetejében szív alakú halványzöld levelek, lejebb számtalan fekete hüvely lógott a szárról, hasonló a cukorborsó hüvelyéhez, csak kisebb és keményebb. Volt a csomagban még egy kisebb csomag is. A polgármester azt is föl­bontotta és négy szem kávé gurult ki belőle, gazda a szegedi homokon, jobban mondva csak egy szemről állapította meg a polgármester első látásra, hogy kávé, a másik három is olyan kávéformájú volt, de nagyobb és koromfekete. Amikor jobban meg­vizsgálta, kiderült, hogy az is kávé, csakhogy hántolatlan. A növény hüvelyeiben szintén kávét találtak a vizsgálódó kezek, szép formájú, valódi kávét, amilyen csak tengerentúl terem. De Goda András megtermelte a röszkei fekete föld­­ben is. Hogyan, az az ő titka. Érdeklődésünkre azután megtudtuk, hogy Goda András a há­ború előtt évekig élt Kaliforniában és a ha­talmas kávéültetvényeken dolgozott. Kis vagyonkát dolgozott össze magának és ami­kor hazahajtotta a honvágy, földet vásárolt rajta Röszkén. Aztán kitört a világháború, a kemény évek végigviharzottak a világon, de Goda András fejéből nem verték ki azt a gon­dolatot, ami már ott messze, a tengerentúli országban megérlelődött benne. Állandóan fog­lalkozatta a kérdés, hogy amit az amerikai föld megterem, miért ne teremné meg a zsíros magyar humus is. A háborúnak is végeszakadt azután és Goda András megkezdte a kísérleteket. Sokféle kávémagot hozott haza Amerikából, mindegyik fajtának ismerte a szokását, tudta, ki melyik bánásmódot kedveli. Eleinte kudarc­cal végződtek a kísérletek, de a kudarc nem kedvetlenítette el a kitartáshoz szokott értelmes gazdát, tovább dolgozott és biztosan tudta, hogy egyszer csak sikerül a kísérlet. Na is csalódott. Az idén végre nagyszerűen sikerült. A siker kézzelfogható bizonyítéka ott van, a polgármester szobájában. A különös formájú növények, a fekete kávéhüvelyek, a hántolt és hántolatlan kávészemek büszkén hirdetik, hogy Goda András röszkei gazda kávét termel a magyar humuson. Egy kis házszabályvita. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés mai ülését fél 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Strausz István személyes kérdésben szólal fel és ref­ektál Orffy Imre előadói beszédére. Az elnök jelenti, hogy az indemnitás általá­­nos vitája befejeződött, a zárszó joga megilleti azokat a képviselőket, akik h tározói javaslatot adtak be és ezt lega­lbb kilenc képvis­eő aláírta. Jelenti, hogy sokorópdtkai Szabó István külön véleményt adott be a 13. szakaszra vonatko­zóan, Őt tehát a szó ennek a szakasznak a tár­gya­lásánál illeti meg. Zárszó jogán először Baross János szólal fel, aki megismétli a földreformnovella terve­zetére benyújtott határozati javaslatát. Kéri annak elfogadását. Őrffy Imre előadó személyes kérdésben vá­laszol Strausz Istvánnak. Kijelenti, hogyha va­laki bebizonyítja azt, h­ogy ő megvádolta a számvevőszék tisztviselőit, akkor levonja ennek konzekvenciáit. házszabályvita. Ezután Gaál Gaszton a zárszó jogán szó­lal fel. Az elnök figyelmezteti, hogy általános vitának nincsen helye, felszólalása csak azon keretek között mozoghat, amelyhez határozati javaslatai szólnak. (Felkiáltások az ellenzéken: Ez nem­­ áll, ez nóvum !) Gaál Gaszton: Az elnök úr figyelmeztetését 1 kötetes tisztelettel fogadom, a házszabályok ér­telmében az elnök úrral nem vitatkozom. El­állok a szótól, leülök, de nyomban szót kérek a házszabályokhoz. Erre Gaál Gaszton leül egy pillanatra, a következő pillanatban felkel a helyéről és a házszabályokhoz kér szót, amit az elnök megad. Gaál Gaszton: A házszabályok nem mond­ják és ha a Ház egész eddigi történetét nézzük, nem látjuk sehol benne nyomát, hogy a zárszó jogán nem lehet felszólalni a vita egész anya­gához. Megengedem, hogy lehet olyan elnöki felfogás, amely az eddigi gyakorlattal szembe­helyezkedik, de konstatálom, hogy ez az elnök egyéni felfogása, amely a Ház történetében nem nyer fedezetet. Scitovszky Béla elnök kijelenti, hogy fenn­tartja felfogását. Lehet, hogy régebben a zár­szó jogán megengedték a tárgytól való eltérést, akkor azonban nem tárgyaltak sürgősség alatt, mert a sürgősségnél még csak kérni sem lehet a tárgytól va­ó eltérést. Gaál Gáb­or: A parlamentáris tanácskozás rendje az, hogy ha a nemzetgyűlés magáévá teszi az elnök indítványát, akkor aszerint mű­ködik, vagy tanácskozik, de mert ez lehetet­lenné tenné azt, hogy a j­avaslathoz még egyszer felszólalhasson bármely képviselő, ennélfogva nem fogadh­atja el az elnök áll­spontjá­t. Szakács Andor a házszabályokhon kér szót. Sérelem esnék, ha nem terjeszkedhetnék ki a határozati javaslatokra. Én az általános titkos választójog törvénybe iktatásáról terjeszteném be határozati javaslatot, azonkívül külpotikai kér­désekről beszéltem. A külügyminiszter úr ki­jelentése szerint, amit én a külpolitikáról mon­dot­tam­, az téves. A zárszó jogával ak­rtam élni, h­ogy ezekre a miniszter úr részéről el­hangzott vád­kra megadjam a f­eeet. Lehe­tetlenség, hogy a kormánynyilatkozatokra ne lehessen reflektálni Kért a Házat, hogy ebben az értelemben tekintse a házszabályokat és adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy azok, akik a vitában részt vettek és részben határozati javaslatot is terjesztettek be, a vita teljes anya­gára tehessék meg újra észrevételeiket. Scitovszky Béla elnök: A házszabályok meg­adják a jogot, hogy bármely képviselő fel­szólaljon, de a határozati javaslatoknak nem lehet más céljuk, hogy a vita végén a javas­latok indokait kifejthessék a kép­viselők. E tekin­tetben nem is enged semmiféle korlátozást az elnökség. Szilágyi Lajos: A miniszterelnök beszédje jóformán elejétől végig vitatkozás Gaáf Gasz­on­nal. Hogyan reflektáljon Gaál Gaszton a minisz­terelnök beszédére, amikor előttünk teljesen új felfogással az elnök úr csakis a határozati javaslatokhoz enged szólni. Ha ezt előre tudtuk volna, akkor az ellenzék azonos szövegű határozati javaslatokat fogal­mazott volna, mindazokra a kérdésekre nézve, amelyek tárgyában még felszólalni kívánunk. Amióta Gráf Gaszton beszélt, nemcsak szó­noklatok hangzottak el itt a nemzetgyűlésen, egyéb is tör­ént kint az országban. Az elnök úr nagyon jól tudja ennek a törvényjavaslatnak a történetét. A pénzügyminiszter úr zárt boríték­ban nyújtotta be és csak a pénzügyi bizottság­hoz való utasítását kérte. Már ezzel is súlyos sérelem ért bennünket, mert a szakbizottság 3 nem is látta és nem is tárgyalta a javaslatot. A pénzügyi bizottság is határozatkép­pen volt. Nem egy szakaszt csak egy szótöbbséggel fo­gadtak el és amikor ez ellen szót emeltem, azzal intettek le, hogy nem vagyok tagja a pénzügyi bizottságnak, nincs jogom felszólalni. Két hónapig szótlanul figyelte a vitát a kormány egy-egy ügyeletes miniszter útján, aki itt volt a teremben, azután az elnökség bezár­t a vitát és akkor alighogy vége volt az általános vitának, öt hat perc múlva két új szakaszt kü­z­den­ek le a Ház tisztviselőivel a nyomdák , melyet még be akarnak venni az indemnitá­s törvényjavaslatba. Nem fogunk visszaélni azzal, ha az elnök úr megváltoztatja véleményét. Farkas Tibor is a házszabályokhoz kér szót. Az elnök felfogásával szemben azt javasolja hogy a Ház hozzon határozatot, amellyel meg­engedi a tágabb felszólalást. Scitovszky Béla elnök: A nemtelepülésnek nem áll módjában erről a kérdésről határozni. Szilágyi Lajos: Vessük fel a bizalmi k­rdést / „Nem kell a munkapárti szellem.” Az elnök ismertet egy precedens­­t j kép­viselőházi naplóból, amikor Návay­é k ugyan­úgy alkalmazta a házizalágért idevonatkozó paragrafusát, mint most a Gaál G. sztorra­l szemben. (Pikter Emil: Nem kell a munkapárti szellem! Farkas István azt fejtegeti, hogy ez a prece­dens nem fedi a mostani helyzetet. Gaál Gaszton újra felsrófol. Megállapítja, hogy régebben az indemnitis csak felhatalma­zást adott, ma azonban az indemnitási javaslat­ban minden benne van és ha eszébe jut valaki­nek, még a román uniót is beleteheti. Mint­hogy ilyen fontos kérdésekről van szó, ragasz­kodik eredeti álláspontjához. Östör József: Két új szakasz készült az indimnitáshoz és ez megdönt minden gyakor­latot. Szilágyi Lajos: Ez puccs! Öitör József: Magáévá teszi az elötte fel­­szöktek véleményét. Scitovszky Béla elnök: Az uj szakaszok még nincsenek beterjesztve. A házszabályok értelmé­ben a képviselőket a zárszó joga csak a be­terje­ntett határozati javasatokhoz illeti meg. (Szilágyi Lajos: Menjünk haza! Friedrich István: így nem tárgyalunk tovább!) Az elnök kéri, hogy az eddigi gyakorlatot kövessék most is. „Az elnök felfogása még nem házszabály.“ Gaál Gaszton: A zárszó jogán ki lehet ter­jeszkedni a vita egész anyagára. Az elnök fel­fogása még nem házszabály. Az elnök is tévedhet. Én gyakran beláttam a tévedésemet és reparáltam. Ha az elnök úr másr nem akarja rep­gálni tévedesét, akkor a döntőbíró csak a Híz lehet. Az elnök: A magam részéről nem osztom G iáf Giszton képviselő felfogását és megmaradón a m­­agam álláspontja mellett. Szakács Andor a házszabályokhoz kér szót. Megállapítom — úgymond —, hogy a nemzet­gyűlés az elnök Úr házszabály magyarázatot sohasem tette magáévá. H­a nekünk a gyakorlat az irányadó, akkor ez nem lehet más, mint magának a nemzetgyűlésnek a gyakorlata. Nem lehet irányadó az, hogy a parlamentarizmus sötét korszakaiban egyes elnökök hogyan ma­gyarázták a házszabályokat Minket nemcsak azért küldtek ide, hogy óriási adókat úgyszólván hozzászólás nélkül megszavazni engedjünk, amelyeket úgyszólván becsempésztek az indem­nitási javaslatba, mert mindeddig nincsen még az erre vonatkozó javaslat beterjesztve. Mikor fogja ezt a kormány megtenni, amikor a rész­letes vita véget ért, vagy a harmadszori olvasás után? A kormány tagjai megtették észrevételei­ket az ellenzék kifogásaival szemben, míg az ellenzéket el akarják ütni attól a jogtól, hogy ezekre megtegyék észrevételeiket. Propper S­ndor a házszabályokhoz kér szót. Azokban az időkben, amikor az elnök úr által közölt precedesek történtek, stabil politikai és gazdasági viszonyok voltak és az indemnitási vita kezdetén is hét centimeon állott a korona Zürichben, míg ma három centimeot adnak egy koronáért. Tehát egészen új gazdasági helyzet előtt állunk és az új helyzet által keletkezett új problémához és szempontokhoz az ellenzék kö­teles az indemnitási vita folyamán hozzászó-

Next