Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-01 / 274. szám

Szeged, 1928 december 1.______________________________S 7 Br0 E D Eltűntek a Dohány­ utcai merénylet aktái. (A Szeged budapesti tudósítójától). A rendőr­ség pénteken kiadott hivatalos jelentése szerint a bombamerénylet ügyében letartóztatott sze­mélyeket átkísérték a budapesti ügyészség fog­házába. Egyes lapok arról számoltak be, hogy a rend­őri nyomozás súlypontját az Erzsébetvárosi Kör elleni merénylettel gyanúsítottak kihallgatására helyezték. Ezzel kapcsolatban tudni vélték, hogy tegnap egy uriasszony jelentkezett a rendőrsé­gen, aki a gyanúsítottakkal való szembesítése alkalmával három fiatalemberben felismerte azokat, akik az erzsébetvárosi bombamerénylet napján egy közeli kis korcsmában igen gyanú­san viselkedtek. A péntek esti hivatalos rendőr­ségi jelentés szerint ez a beállítás téves volt s abszolúte nem felel meg a valóságnak. A Dohdny­ utcai merénylet iratai után seré­nyen kutatnak. Az ügyre vonatkozó iratokat azonban megfoghatatlan módon sehol sem ta­lálják, azok nyomtalanul eltűntek. Illetékes té­nyezőktől ez ügyben a következő felvilágosí­tást kaptuk: — A rendőrség tényleg több ízben sürgette az elmúlt napokban az erzsébetvárosi merény­let iratait. A királyi ügyészség utána nézett az ügynek , meggyőződött, hogy az iratokat még szeptember havában átküldte a rendőrségnek, amikor az úgynevezett Csocsó bácsi féle üggyel kapcsolatosan kereste meg a rendőrség erre vonatkozóan az ügyészséget. Az ügyészség birtokában van az az elismervény, amelyet a rendőrség annak idején az iratok átvételének elismeréséül kiállított. Pénteken délelőtt egy rendőrtiszt újból megjelent a törvényszék épü­letében azzal az üzenettel, hogy a rendőrség megállapítása szerint az iratokat a törvényszék­nek adták át. A törvényszéken azonban, ahol szintén utánanéztek, azt a választ adták, hogy ott egyáltalában nincsenek a keresett iratok. 8 Sz. Szigethy Vilmos nem rágalmazta Mann tanárt (A Szeged tudósítójától.) Emlékezetes még az a rágalmazási pör, amelyet dr. Mann Jakab, a szegedi bábaképző volt igazgató-főorvosa indí­tott Sz. Szigethy Vilmos, a Szegedi Napló volt szerkesztője ellen. A pör kétszer is megjárta a törvényszéket, majd legutóbb az ítélőtábla mon­dott benne ítéletet, jóváhagyva a törvényszék második ítéletét és Sz. Szigethy Vilmost dr. Mann Jakab terhére elkövetett rágalmazás vét­ségében bűnösnek találta, négyezer korona pénz­­büntetésre ítélte, de az ítélet végrehajtását fel­függesztette. A Tábla ítélete ellen Sz. Szigethy Vilmos és az ügyész is felebbezett. A Kúria most a Tábla Ítéletét megsemmisítette is Sz. Szigethy Vilmost a vád és következményei alól fölmentette. A rendkívül érdekes per előzményei a követ­kezők voltak: A Szegedi Napló 1919 november kilencediki számában Sz. Szigethy Vilmos hos­­­szabb cikket irt dr. Mann Jakab leányának, dr. Mészáros Károlynénak öngyilkosságával kapcso­latban. Szigethy Vilmos ebben a cikkben azt bizonyította, hogy Mann Jakab öregsége miatt már nem alkalmas a bábaképző intézet vezeté­sére. Az intézet alatta olyan züllésnek indult, mintha ezt a züllést tervszerűen készítette volna elő. A mellette dolgozó orvosok munkáját ön­zésével és féltékenységével szinte lehetetlenné tette, féltékenysége leginkább veje, dr. Mészáros Károllyal szemben nyilvánult meg, akinek tehet­ségét nem akarta elismerni. Dr. Mészárost még az irodalmi működéstől is eltiltotta és veje te­kintélyének lerontásával akarta megmenteni azt a glóriát, amelyet sajátkezűségg font a saját feje köré. Eltiltotta a súlyosabb betegek felvételét és dr. Mészárosról még a betegek előtt is le­­kicsinylőleg nyilatkozott. Az intézet vezetését még akkor sem adta át, amikor már szélütés érte és reszketőssé vált. Dr. Mann Jakab a cikk miatt sajtópert indí­tott Szigethy Vilmos ellen. Az ügyészség sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vádat ellene. A törvényszék 1922 március 3-án tartotta meg a főtárgyalást. A vádat dr. Kalmár Szilveszter képviselte, a védelmet pedig dr. Szekerke Lajos látta el. Szigethy Vilmos a következőket mondotta védekezése során: — Mészáros Károly sógorom volt. Közvetlen közelről láttam azt a rettenetes hajszát, amelyet a Mann-család sógornőm ellen indított. A be­következett tragédiát előre megjósoltam, mert úgy bánt az apa a leányával, mint egy hiéna. Ha nem hozzám közelálló lett volna a szeren­csétlen, akkor még szigorúbban írtam volna meg a cikket. Egész életem a szegények meg­védésében és a gazságok megtorlásában merült ki, nem hallgathattam el ezt az esetet sem. Újságírói hivatásomat teljesítettem. Egy kérdés vár csak elbírálásra: igazat mondtam-e, vagy nem. Úgy érzem, ebben a perben nem én vagyok a vádlott. — Mann Jakab elerőtlenedett. Nem dolgozott már. Nem tudta megérteni, hogy múltjának érdemeit csendes visszavonulással menthette volna csak meg. Hiúsága és konoksága miatt működésével ártalmára vált a köznek. Annyira elhanyagolta a gondjaira bízott intézetet, hogy Haller István akkori kultuszminiszter szegedi látogatása alkalmával megbotránkozva nyilat­kozott a bábaképzőben tapa­sztaltakról. A védő indítványára a törvényszék elrendelte a valódiság bizonyítását és számos tanút hall­gatott ki. Dr. Kiss Menyhért, a bábaképző volt tanársegéde vallomásában igazolta a cikk állítá­sainak nagy részét. Elmondotta, hogy Mann Jakab, aki Mészárossal feszült viszonyban élt, a segédeit durván lehordta a betegek előtt. Az intézet felszerelése hiányos volt, az orvosok saját műszereiket használták. A gyermekágyas beteg ágyneműjét hét-nyolc napig sem cserél­hették ki tisztával. Égő szivarral ment a beteg­szobába, pedig a tisztátalanságot a saját bába­könyvében szigorúan megtiltotta. Mann Jakab súlyosabb operációkat nem végzett, azokat dr. Mészáros végezte, aki az orvostudomány teljes magaslatán állott. Az intézetben lázszoba sem volt, a lázas betegeket átküldték a közkórházba. Amikor az intézet vezetését dr. Mészáros vette át, azonnal felállíttatta a lázszobát, de azt Mann Jakab visszatérése után ismét beszüntettette. Kihallgatta a törvényszék dr. Vasek Ernő volt kormánybiztos főispánt is, aki elmondotta, hogy azért tiltakozott dr. Mészáros Károlynak az intézet vezetőjévé való kineveztetése ellen, mert Mészáros Károlyt, aki szabadkőműves volt, a keresztény nemzeti gondolat szempont­jából nem tartotta megfelelő egyéniségnek. Arra azonban Vasek Ernő vallomása alkalmával nem emlékezett, hogy a kérdésben kikérte e a szakértő­orvosok véleményét. Nagyon sok tanút hallgatott még ki a bíró­ság és az elhangzott vallomások túlnyomó része — nem volt kedvező dr. Mann Jakab szempontjából. A törvényszék azután meghozta ítéletét. Sz. Szigethy Vilmost sajtó útján elkö­vetett rágalmazás vétségében bűnösnek találtat egy hónapi fogházra és 4000 korona pénzbün­tetésre ítélte. A per felebbezés következtében a táblához került, a tábla azonban több formahiba miatt megsemmisítette a törvényszék ítéletét és új tárgyalást rendelt el. A törvényszék december 6-án tárgyalta ismét az ügyet. A tanukat újból kihallgatták, sőt újabb tanukat is megidézett a bíróság. Elmondották vallomásukban a tanuk, hogy Mann Jakab azért nem javíttatta ki a kórtermek átázott mennyezetét, amelyen be­csurgott az esővíz a betegekre, mert délutáni pihenőjét a kórterem lapos fedélzetén tartotta és a munka megzavarta volna nyugalmát. Mann­­nak fiatal korában voltak ugyan nagy érdemei, de az utóbbi időben már nem tudott lépést tartani a tudomány fejlődésével. Mészárost az Orvosegyesület ajánlotta az intézet élére, mert tudását mindenki elismerte. Mann mindenkivel goromba volt — mondotta az egyik tanú. Meg­történt, hogy Mann egy Mészáros által vezetett nagy műtétbe beavatkozott, még­pedig úgy, hogy a betegnek kára is lehetett volna belőle. A beteg ugyan meggyógyult, de gyógyulásán a tany még most is csodálkozik. Dr. Machánszky László Mann visszahelyezését azzal magyarázta meg vallomásában, hogy a proletárdiktatúra bukása után mindenkit visszahelyeztek abba az állásba, ahonnan a forradalom alatt elmozdí­tották, tekintet nélkül arra, hogy képesek voltak-e megfelelni hivatásuknak, vagy sem. Mannak jó neve volt orvosi körökben, de mindenki tudta róla, hogy nem tart lépést a modern tudomán­­nyal. Ezzel szemben Mészáros a modern orvos­­tudomány ismerője és művelője volt. Egy másik tanú elmondotta, hogy Mann a műtéti előírást sem tartotta be. Az előírás az, hogy a műtéteknél 15 percig tartó kézmosás szükséges, Mann azonban legfeljebb egy-két percig mosta a kezét. Az operációkhoz sohasem viselt gummikeztyüt, mert azt „bolondériának“­­ tartotta. Az utóbbi időben nem is végzett­­ operációkat, a tanú impressziója szerint azért­­ nem, mert már szenilis volt. Dr. Csoholny János, aki a kultuszminiszter kinevezése folytán vette át Manntól az intézet vezetését, vallomásában részletesen beszámolt a bábaképzőben talált állapotokról. Az egész intézetben hatalmas átalakítást kellett végeznie. Az intézet általában nem felelt meg a modern kor követelményeinek. Egy esztendőbe került a bábaképző rendbehozása. A viszony közte és Mann között eleinte barátságos volt, de Mann később elhidegült, úgy hogy nem is búcsúzott el tőle dr. Csohány, amikor eltávozott Szegedről. — Főorvos úr tartott-e magánrendelést az intézetben — kérdezte a tanútól Sz. Szigethy Vilmos ? — Igen. — Válaszolta dr. Csohány. — Rendelt-e ugyanakkor Mann is? — Ő is rendelt — Köszönöm — mondotta Szigethy — csak az elhidegülés okára voltam kiváncsi. A bíróság a tanuk kihallgatása, a vád- és vádbeszédek elhangzása után kihirdette a ma­rasztaló ítéletet, amely szerint Sz. Szigethy Vilmos rágalmazás vétségében bűnös, mert túl erős hangon és túl erős kifejezésekkel írta meg cikkét és bár — a tanuk vallomása sze­rint — a bábaképzőben tényleg sok kifogá­solni való volt, S­'­igethynek nem volt joga ahhoz, hogy azt lezüllöttnek írja, annál is inkább, mert állításának valódisága esetén Mann ellen fegyelmi vizsgálatot kellett volna indítani. Az ítélet indokolásában megállapította a törvény­szék, hogy Sz. Szigethy Vilmos közérdekből, jóhiszeműleg írta meg a cikkét, amelynek meg­írásánál hatással volt rá a rokoni viszony is. Enyhítő körülménynek vette a bíróság a vád­lott hosszú hírlapírói tevékenységét, büntetlen előéletét és ezért az enyhítő szakasz alkalma­zásával négyezer korona pénzbüntetésre ítélte, mert a fogházbüntetés legkisebb mértéke is túl szigorú lett volna. Az ítélet végrehajtását azon­ban felfüggesztette a bíróság. A per felebbezés folytán ismét visszakerült a táblához. A tábla ezt az ítéletet indokolásával együtt helybenhagyta, a Kúria azonban most megsemmisítette is Sz. Szigethy Vilmost az ellene emelt vád és következményei alól föl­mentette. A Kúria döntése — amely már meg­érkezett a szegedi ügyészséghez is — tehát teljesen igazolta Szigethy Vilmost, igazolta a Szegedi Napló 1919 november kilencediki szá­mában megjelent cikk tartalmát és jogosultsá­gát. A Kúria Ítélete tehát azt jelenti, hogy Sz. Szigethy Vilmos nem rágalmazta dr. Mann Jakabot. — A római főrabbi Mussolininál. Rómá­ból jelentik: Mussolini miniszterelnök pénteken fogadta Osserdotti római főrabbit. Osserdotti rámutatott arra, hogy a külföldi antiszemita pártok antiszemita politikájukban az olasz fas­­cisták állítólagos antiszemita magatartására hi­vatkoznak és ezután akarnak igazodni. Musso­lini kijelentette, hogy kormányának és az olasz fascistáknak sohasem volt szándéka antiszemita politikát folytatni és ezt nem is teszi. Ellenzi, hogy a külföldi antiszemita pártok azt a vonzó­erőt, amelyet a fasisták a világra gyakoroltak, céljaikra akarják kihasználni. — Rendelet készül a külfölddel való érintke­zésről bűnügyekben. Legközelebb egy kormányren­delet jelenik meg, amely a kir. bíróságok és ügyész­ségek hatáskörét és illetékességét szabályozza kapcso­latban a békeszerződés 77. és 173. cikkével. A cikkek Magyarország és a különböző államok között a hiva­talos érintkezést állapítják meg a másik államot ér­deklő bűnügyi iratok átkérésére nézve. Ezen iratok kezelésére Rómában nemzetközi egyezségtervezet készül és egyes utódállamokkal a tárgyalások még folyamat­ban vannak mindaddig, míg az ügyet véglegesen el­rendezi. Férfi és női bőrkertjük, valamint téli kötött kertjük nagy választékban Fischl Zol­tánnál, Kölcsey­ utca 4.

Next