Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

to ktaddMva­­■@ Detfc Perme­ utca 2. fm­­­WWuMra! nemben.) Tele­­fon IMIA.I_eted* medele­­bétM kivételével minden Karcé szám­ára 1*00 ka­nna. Előfizetési árak: E*j t helyben 1501X1, Boda-­i ás vidéken 20000 kor. fay Mim ára 1000 korona Hirdetési árak ! Pélhasábn l mm. 250, efjr hasábon 9*f, más­fél hasábon 75* KSiSveg. k*zt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 izilg *0« kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 400 korona. Családi értesítés 3*00* hab V. évfolyam. Szeged, 1924 március 28, PÉNTEK, 73-ik szám. ffellász és Perzsia. Egymás mellé állítva fin­g ködbe merülő is* kólás emlékeket idéz fel emlékezetünkben ez a két név. A dórok vándorlása, Herakles mon­dája, a Boszporust megkorbácsoltató nagykirály és Salamis szigete, elölte a perzsa hajóhad úsz­káló roncsaival, jelennek meg a múltak szét­­lebbenő kárpitja mögött. Egy örökké emlékezé­si fejezete az emberiség történetének, mikor a tekintélyeket leromboló, politikai életünkben anarchikus, de az egyéniséget hallatlanul magas piedesztálra emelő görögök gigászi nekilendü­léssel leverték a perzsa hatalmat és megmen­tették a m­a is élő hellén kultúrát a nyugat nem­zetei számára. Ma más vonatkozásban kerülnek egymás mellé Hellász és Perzsia. Az új Görögország, amelyet egy évszázaddal ezelőtt Európának liberális és szabadságra törő nekilendülése sza­badított fel a török uralom alól, zivataros poli­tikai történetének új fejezetéhez jutott el. A görög kormány néhány hét előtt eltávolította Athénből a királyt, most pedig a király távollétében a parlament bizalmat szavazott a kormánynak ezért a cselekedetéért és egyúttal kimondotta az országnak köztársasággá való átalakulását. A nagy átalakulást a görög parlament egyhangú­lag szavazta meg, nem nyújtva valami túlságo­san fényes bizonyítékát azok erkölcsi bátorsá­gának, akik nem is olyan régen még a királyi kegyekben sütkéreztek és ismételten letették az örök királyhűségnek az esküjét. Túlságosan szi­gorúan ezért a görögöket megítélni alig lehet. Jussén mátutt is láthattunk mostanában példá­kat, hogy milyen hamar feledkeznek meg az emberek egy bukófélben levő rendszer alátá­masztását szolgáló esküvéseikről. Ugyanakkor, mikor Traemistokies és Perikies szláv vérrel átitatott utódai így végeztek a monarchikus államformával, melynek még az elnevezését is Hellásztól örököltük, a perzsa parlament — szinte furcsa még ezt a nyugati hangzású kifejezést is Perzsiával kapcsolatban h­allani — még egyszerűbben hajtotta végre a mosta­nában divatos nagy politikai változást. Felhasználva a nyugati civilizáció legújabb vív­mányait, drótnélküli távírón üzente meg a Páriá­ban szórakozó sahnak, hogy nincs rá semmi szükség, ne is jöjjön többé vissza hűséges alatt­valóinak országába. A perzsa parlament csak a kölcsönt adta vissza a sahnak. Jó néhány esz­tendő előtt, még trónörökös korában a sah belebolondult egy párisi táncosnőbe és akkor akarata ellenére kellett mézes szavakkal vissza­csalogatni hazájába. Most neki üzenték meg igen kurtán- furcsán, hogy nincs rá semmi szük­ség ; ahogy boldogulnak nélküle, míg ő Páris­­ban szórakozik, majd boldogulnak akkor is, ha sohasem látja viszont a teheráni rezidenciát és Siráz rózsaligeteit. Hamarjában nem is tudjuk összeszámlálni, hogy Görögország és Perzsia hányadik az or­szágok sorában, amelyek rövid uton végeztek a dinasztikus hagyományokkal és köztársasági vi­zekre eveztek át. Ha nem is állítjuk, hogy a világháborút a dinasztiák idézték fel és nem akarunk különleges felelősséget konstruálni az uralkodók számára, lehetetlen elzárkóznunk an­­nak felismerése elől, hogy a világháború volt az, amely az államformáknak ezt a különleges Földrengését kiváltotta és a tragikus véget ért Romanovok után hajléktalanná tette az uralkodó családoknak egész sorát. Ma már különösebb emóciót sem vált ki, ha eggyel megszaporodik a száműzetésben élő királyok száma. Az olyan esetekben, mint a perzsa sahé és a görög ki­rína, még a tragédiának a nimbusza is elvész és egy új Daudet sem akad, aki jóindulatúan mosolyogva írja meg a száműzetésben élő kirá­lyok reménykedéssel vegyes, lemondásokban gazdag történetét. A megmaradt monarchiákat már két kezünk ujjain megszámlálhatjuk. Nagyhatalom már csak kettő van közöttük, de úgy ezekben, mint a többi országokban már szintén nem lehet igazi értelemben vett királyságról beszélni. Legtalá­­lóbb módon az álkirályság kifejezést lehetne rájuk alkalmazni. Anglia ma tulajdonképen ko­ronás köztársaság, ahol a parlament a minden­ható hatalom, Olaszországban pedig a királyság árnyékká sülyedt egy néhai szocialista vezérből lett hirtelen nagyságnak a diktatúrája mellett. Mindezek mellett pedig a reménysége is kevés, hogy a monarchikus hatalom valaha vissza­nyerje még régi jelentőségét. Ma a megmaradt monarchiák sietnek elismerni a szovjetek köz­társaságát és nincsenek nagyhatalmú dinasztiák, mint voltak a francia forradalom idejében, me­lyek a trónok osztályérdekétől indítva sietnének egy ingadozó trónusnak a megmentésére. A világháború válsága után az emberiség tapogatódzva, esetleg téveteg módon keresi a tár­sadalmi és állami berendezkedésnek új utait. A kifáradás hangulatában a nagy események is alig keltenek emóciót. Ezért zsugorodik össze a napilapok hasábjain egyszerű és szürke napi­­birré Hellász és Perzsia. Poincaré visszatér. Párisból jelenti az Havosügynökség az éjszakai órákban: Poincaré elfogadta a kormányalakí­tásra vonatkozó megbízatást. Pár­is, március 27. Már délután valószínű volt az a feltevés, hogy Millerand kormányalakítási felhívá­sára Poincaré válasza igenlően fog elhangzani. Ellenkező esetben Millerand el volt határozva,hogy olyan kormányt hív meg, amely ugyanazt a bel- és külpolitikát folytatja, mint a távozó kormány. Politikai körökben a minisztériumok számának csökkentésére, valamint az egészség­­ügyi minisztérium altitkárságának megszünte­tésére is gondolnak. Megtartanák Poincaré mun­katársainak egy részét, míg a pénzügyi, tenge­részeti, kereskedelmi és ipari tárcák betöltésé­ben változás lehetséges. Páris, március 27. Poincaré különböző meg­beszélései ez idő szerint csupán pénzügyi kér­désekről folytak, a pompai kérdés csak dél­után terü­t sorra. Az áralakulás nagyobb lesz, mint amilyenre számítottak. Egyébként meg­erősítik, hogy Poincaré magának tartja fenn a külügyi tárcát és csökkenti a minisztériumokat és államtitkári állásokat. Millerand elnök ragaszkodik Poincaré politikájához. Páris, március 27. A Mafin-t felhatalmazták arra, hogy a köztársasági elnöknek a krízisről tett következő jelentését közölje: — Ami a külügyi politikát illeti, Francia-MaaaaaMkMMMMMMMaMMMMNM ország a Ruhr-vidéket mindaddig nem üríti ki, amíg a teljes összegű jóvátételi fizetésekre szert nem tesz. Ami a belpolitikát illeti, Francia­­országnak helyre kell állítani a költségvetés egyensúlyát, kölcsönt kell felvenni, de nem olyan kiadások teljesítésére, amelyeket bevéte­leink nem fedeznek. • Ha Poincaré nem tudna kormányt alakí­tani, akkor az államfő csak olyan kormány alakulásához járulna hozzá, amely határozottan el van tökélve, hogy az ország politikáját a már vázolt utakon vezesse tovább. Arra az esetre azonban, ha az ország ennek a politi­kának a folytatásával szemben ellenséges maga­tartást tanúsítana, a köztársaság elnöke — ami saját magát illeti — haladéktalanul levonná­­ azon konzekvenciákat, amelyeket szükségesek­nek tart. Berlin, március 27. Poincaré kabinetjének bukása Berlinben nem okozott meglepetést és politikai körökben az a meggyőződés ural­kodik, hogy Poincaré visszatér, sőt ezt a kis intermeizot felhasználja arra, hogy a kényel­metlen minisztereitől szabaduljon. A Berliner Tageblatt szondan megállapítja, hogy Poincaré csillaga parlamenti és külpolitikai tekintetben mégis csak lemenőben van. a, újabb kölcsönrészletet júniusban kell fizetni­ (A Szeged budapesti tudósítójától.) Az egy­séges pártban csütörtökön este Mayer János elnöklésével értekezletet tartott, amelyen letár­gyalta a szanálással kapcsolatos törvény­avas­­latokat. Az értekezleten gróf Bethlen István miniszterelnök is részt vet a kormány tag­aival. Plathy György és Lovász János szó­lttak hozzá a javaslatokhoz. Majd gróf Bethlen István miniszterelnök emelkedett szólásra. Megnyug­tatta Lovász Jánost, hogy a jövedelemadónál megfelelően érvény­esíteni fogja a progresszivitást. Egyébként pedig a 100000 koronás létminimum, amely a hátralevő kényszerkölcsönnél érvénye­sülni fog, teljesen elegendő. Kilátásba helyezte a buraföldadóra vonatkozó kedvezmények fen­­(a natal, n Acnyucmuiliuuic vuuaiAU2uiag jelentette, hogy az újabb kölcsönrészleteket részben június hóban, részben pedig aratás után kell majd befizetni. A vagyonváltságra vonatkozólag kijelentette Bethlen gróf, hogy ennek fizetési határideje úgy van megállapítva, hogy nem esik össze a most fizetendő terhekkel és nincs is bevéve az állam jövedelmei közé a szanálási program ke­retében, hanem tartalékul kíván szolgálni a be­ruházásokra, tekintettel arra, hogy e célra a szanálási program csak annyit enged felhasz­nálni, amennyi eddigi célra volt fordítva. A törvényjavaslatokhoz a párt egyhangúlag hozzá­járult. Az értekezlet 10 órakor ért véget. Az ellenzék nem tárgyal a Bethlen-kormánnyal a kölcsönjavaslatok ügyében. . . (A Szeged budapesti tudósítójától.) Bethlen Islván gróf miniszterelnök a tegnapi nap folya­mán bejelentette mindazokat a javaslatokat amelyek a külföldi kölcsönakcióval összefüg­gésben állanak és amelyeket tegnap már rész­letesen ismertettünk. A mai nemzetgyűlésen történtek már előre vetik árnyékukat annak a küzdelemnek és harcnak, amelyek a kölcsön­­javaslatok tárgyalásánál megindulnak. Az a terv, amelyről néhány nap előtt írtunk és amelyet Bergen gróf vetett fel, hogy az ellenzéket rábírja a kölcsön­javaslatok tárgyalá­sának sima lefolyására, már most meghiúsult­nak tekinthető, amennyiben az ellenzék, külö­nösen a szélső­baloldali szocialisták, a Kossuth­­párt, a fajvédők is a pártonkívüliek nagy része, nem hajlandó a miniszterelnökkel tárgyalásokba bocsátkozni. Általában azt mondják, hogy Bethlen — miután az utóbbi időben az ellen­zéket nehézségek elé állította — nem is számít­hat arra, hogy az ellenzék vele szemben a leg­kisebb megértést is tanúsítsa a köl­csönjavas­­latok mellett, sőt a legélesebb harcra készül. Általában politikai körökben a felhatalmazási javaslatban még sok kifogásolni valót találnak, sőt mint értesülünk, az egységes pártban, a

Next