Szeged, 1924. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-03 / 101. szám

­t UadCMva* 'áll­ítaák ferenc-ntc* t (TO* IlkUtkalttal szemben.) Tele­lep IMU^Ried’ mcc­ele- Itk HMM kivételével minden í*k, XON nám ír» 1500 ko­­iflWL RlCtimtésI iraki Ed ktaapn helykén 30000, Inda-­i is vidéken 30000 kot. Enys szám ár»a 1500 koron« V. évfolyam. Szeged, 1924 május 3, SZOMBAT. Hirdetési évek i Pérhatóban 1 mm. 400, egy hasibon 800, másfél hasábos 1200. SzSveg­ közt 25 százalékkal drigibk. Apróhirdetés 10 szóig 8001 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként <000 korona. Családi értesítés 45000 kor. 101-ik szám. Morituri. Szakálnak gőzerővel — jelenti kész öröm­mel az egyetlen fővárosi orgánum, a mely a pesti sajtó csöndes Sipka-szorosában a kor­mány irgalmából és kegyelméből megjelenik. Ez a gőzerő nagyon üdvös, bár, ahogy elkéstek, talán még a villanyerő se lenne túlságosan gyors, hogy megmentse, ami megmenthető ebből az országból és ebből a népből. Smith Jeremiah urat, a szabad Amerika szülöttét illő tisztelettel és kellő reménységgel fogadja e szomorú haza, amelyben igazán senki se próféta most már, é s éppen ennek a Jeremiahnak kellett jönni, hogy babiloni fogságunk gyötrelmei és aggo­dalmai egy kissé megenyhüljenek abban a gon­dolatban, hogy a Sokat emlegetett szanálás mégis megkezdődik s hogy valóban szanálás lesz, azaz gyógyítás s hogy az operációban nem kell a szegény páciensnek okvetlenül elvéreznie. Smith Jeremiah a távol arany Nyugatról, ahogy megérkezett és meglátta világszép fővárosunkat, nyomban kijelentette, mennyire boldog, hogy végre itt lehet Budapesten. Ezt a boldogságot bizony, őszintén szólva, nem minden benszülött érezi mostanában, hiszen éppen azért jött Smith Jeremiah, hogy boldogtalanságunkat meglássa, kitapasztalja és segítsen rajta, amennyire ez emberileg és népszövetségileg lehetséges. Majd, h­a egy kissé jobban, alaposabban körülnéz az ő bizonyosan nyílt és világos, okos és gondok tekintetével, meg fogja látni a dunaparti metro­polis és Magyarhon szépségei mellett a nyomor s a szenvedés árnyait, amelyek egy ötéves vesztett háború s egy ötéves veszett kavarodás után a dantei poklok borgiáihoz hasonlóvá tet­ték a tejjel mézzel folyó Kánaánt, ahol külön­­ben is már a háború és az összeomlás előtt sem volt azért minden fenékig tejfel. Hogy például a magyar kultúra mai szomorú nyomoráról az előkelő idegen is kellőképen meggyőződjék, erre nézve igen tanulságos szem­léltető oktatást nyújt a legnagyobb magyar által alapított Magyar Tudományos Akadémiánk jelen­tése, amely szerint a két ezidei Wodianer díjat egy hajdúböszörményi és egy kalocsai tanítónak ítélte oda ünnepélyesen. Az egyik harminckilenc éve, a másik kerek félszázada működik a hazai népnevelés mezején, nemzedékek egész hosszú sorát oktatták nemzői érzésre, magyar művelt­ségre, még­pedig, mint az első magyar kultu­rális intézmény jutalma mutatta, a legszebb, legjobb buzgalommal, eredménnyel. Egy élet jutalma az, amelyet Akadémiánk e két érdemes öreg pedagógusnak ad és valamikor, nem is olyan régen, mondjuk tíz év előtt, valóságosan annyi is volt e jutalom, hogy hátralévő nap­jaira megkönnyítette a lét terheit a jutalm­azott­­nak. Ma azonban ez a nagy díj, ez az orszá­gos kitüntetés egyenként összevissza egy száz­ezer papiroskorona, vagyis tulajdonképen a békebeli korona. S csakugyan nagyon méltó és igazságos ehhez az összeghez képest a tekinte­tes Akadémia atyai jóindulatú megjegyzése, amelyet hivatalosan hozzáfűz az elismeréshez, hogy amennyiben az érdemes jutalmazottaknak nem állana módjában ez összeget az ünnepies nagygyűlésen személyesen általvenni, ez eset­ben postán küldi meg azt a kitüntetetteknek. Az ilyen és ez ehhez hasonló dolgok való­színűleg jobban megértetik Smith Jeremiah doktorral, hogy mi is azon sirnivaló, amit a magyar kultúra mai nyomorának és vá­sági­nak neveznek és amelyről olyan szép hegedű­­szóban szoktak vezércikket írni a nemzet iro­dalmi napszámosai és amely fölött olyan szép csöndesen szoktak napirendre térni azok, akik e vezércikkek szerint is a nemzetfönntartó ele­met teszik ez országban, akik mostanság e nemzet gerincét alkotják, csak még nem éb­redtek a kultúra megbecsülésének és támoga­tásának öntudatára. Százezer papírkorona, azaz hat korona egy egész hosszú élet kiváló, eredményekben gaz­dag kulturmunkájának kitüntető és kivételes jutalma: ez az eset minden Demosthenesnél, sőt minden Bethlen Istvánnál jobban beszél arról, hogy­ hová jutottunk, mivé lettünk, men­­nyire lerongyolódtunk, milyen árvái lettünk en­nek a keserves világnak. Jeremiás minden si­ralmát el kellene jajveszékelnünk Smith Jere­miahnak, de hiszen némán és csöndesen is égbekiált már szenvedéseink végtelen sokasága, amelyen segíteni jött most a szabad Amerika fia. Mi egyelőre azzal a szólammal tudjuk csak üdvözölni, amellyel a haldokló gladiátor kö­szöntötte az imperátort... A nyomdászsztrájk ügye a nemzetgyűlésen. A nemzetgyűlést újból elnapolták. Budapest, május 2. A nemzetgyűlés pénteki ülését negyed 12-kor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy április 29-én 30 képviselő a bizonytalan időre elnapolt Ház ajcal való összehívását kérte. A terelem a házszabályok­nak megfelel­ni így !? r­nok még a mai napra összehívta a Házat. Bethlen István gróf t *­nyújtja a vámtarifáról szóló törvényjavaslatot, nagyatádi Szabó föld­művelésügyi miniszter pedig a sáska elleni vé­dekezésről 82010 törvényjavaslatot. Mind a ket­tőt illetékes bizottságokhoz utalják. Az elnök ezután Peidl Gyulának adja meg a szót, hogy a Ház összehívását indokolja meg. Peidl Gyula megokolja a Ház összehívását. Peidl Gyula : Tiltakozik a diktatórikus eljárás ellen, amellyel a kormány a napilapok meg­jelenését megszüntette. Nálunk, úgymond, osz­tályuralom van. Vádolja a kormányt, hogy tu­­datosan egyoldalú osztálypolitikát folytat. Beszél az egyesülési és gyülekezési jogról, a sajtó­­szabadságról, a választójogról, az interne­nsról és bírálja a kormány politikáját. A miniszterelnök a minap a gyülekezési szabadsg bizonyítására statisztikát olvasott föl arról, hogy milyen sok gyűlést engedélyeztek és milyen keveset rem. Azok a gyűlések, amelyeknek engedélyezéséről a miniszterelnök megemlékezett, csak műhelygyűlések voltak, ame­lyeken számos rendőr jelent meg. Pikler Emil: Sokszor több rendőr, mint hallgató ! Peidl Gyula azt fejtegeti ezután, hogy a bel­ügyminiszternek semmi oka sem volt arra, hogy a május elsejei szocialista­ gyűléseket be­tiltsa. Különösen kifogásolja, hogy az erről szóló rendeletben semmiféle törvénycikkre való hivatkozás nincsen. Állítja, hogy a munkások a máju­si ünnepségeken a béke mellett akartak demonstrálni. Senki sem kiván felfordulást és általános sztrájkot. A munkások csak a megélhetésükért küzdenek. A második ok, amiért összehivattuk a nemzetgyűlést a nyomdászsztrájk és a lap­­betiltás. Téves az a felfogás, mintha a szociál­demokraták rendezték volna a nyomdászsztrájkot A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek két különálló dolog. A szakszervezetek függetlenek a szociáldemokrata párttól és nagy súlyt helyez­nek a függetlenségük megóvására. A szakszer­vezet a munkásság gazdasági érdekeit képviseli, tehát nm lehet politikai szervezetnek tekinteni, ilyen a nyomdászok szakszervezete is. Itt ki­zárólag kenyérharcról, bérmozgalomról van szó. Kétszázharm­incnyolc nyomdában folyik a bér­harc 400O nyomdásszal. Ebből 25 nyomda fog­lalkoztat 3200 nyomdászt és 212 nyomda 800 munkást. Kétséges, hogy a kisebb nyomdák el­­bírják-e a sztrájkot. Ezután ismerteti a nyomdászsztrájk történetét. Elismeri, hogy a munkásságnak az a része, amely először abbahagyta a munkát, megszegte a munkásság és a kiadók között fennálló kol­lektív szerződést. De a megállapított fizetés a megélhetésre igen kevés. Statisztikai kimutatásokat olvas fel, amely szerint egy öt tagú munkáscsaládnak a heti élelmiszerszükséglete 375.000 K-t tesz ki, ezzel szemben a nyomdász munkások, úgymond, átlagban nem kapnak ennyi heti bért. Ezután szóvá teszi a napilapok betiltását. Meg­említi, hogy a rendelet nem engedélyezte a Morgen Zeitung megjelenését sem és ennek ellenére is megjelent a lap. Cáfolja a rendelet­ben foglalt egyes állításokat. Nem felel meg a valóságnak, hogy a bizalmiak terrorisztikusan léptek fel a munkásokkal szemben, mert a mun­kásság szavazása alkalmával a többség helye­selte a bizalmiak eljárását. Bethlen István gr. miniszterelnök közbeszól: 2000 munkás nem mert leszavazni. (Nagy zaj a baloldalon.) Peidl: Konstatálja, hogy azok a munkások, akik munka nélkül vannak, a tapasztalat szerint a sztrájk fenntartása mellett foglaltak volna állást a szavazás esetén, ezért nem szavaztat­ták le őket. Bethlen István gróf miniszterelnök: Az én információim mások. (Nagy zaj a baloldalon.) Peidl: Kijelenti, hogy A Nép és Szózat meg­jelenése nem jelent közeledést a szociáldemok­raták és a fajvédők között. Ha valamely más lap megadta volna a munkásságnak a követe­lését, akkor a munkások azonnal munkába léptek volna. Bethlen miniszterelnök: A Stádium nem tel­jesítette a követelésüket, mégis munkába álltak. (Nagy zaj és ellentmondás a baloldalon. Gömbös: Megadtuk, teljesítettük a munkások kérelmét.) Peidl: A kormány a törvény ellenére intéz­kedett akkor, amikor a lapokat beszüntette­­még a kivételes hatalomról szóló törvény sem alkalmazható ebben az esetben. A lapok betil­tását meg kellett volna indokolni. A következő javaslatot terjeszti elő: Mondja ki a nemzet­gyűlés, hogy a kormány a nyomdászok kenyér­­harcában a lökések javára egyoldalúan avatko­zott be. Súlyosbítja a kormány eljárásit az hogy a sajtószabadság elvét megsértete és tör­­vénytelen módon tiltotta meg az időszaki lapok megjelenését. A nemzetgyűlés szükségesnek tartja, hogy haladéktalanul létesítsenek egyez­tető hivatalokat. Határozza el továbbá a nem­zetgyűlés, hogy holnap is tartsanak ülést’ ggPl JTESB 3 belügyminiszter által SftJL* n 1­18!? vonat­kozó rendelet, í ",­­ béregyeztető hivatalok létesítését­­ célzó intézkedések szerepeljenek A miniszterelnök válasza: Bethlen István gróf miniszterelnök emelke­dett szólásra a baloldalról jövő állandó nagy zaj közepette. Mielőtt áttérnék a tulajdonképeni tárgyra, legyen szabad egy­pár megjegyzéssel reflektálnom a képviselő úr által felhozott fej­­tegetés ek­re. A képviselő úr egész beszédén vörös fonálként húzódik az a tétel, hogy a kormány osztálypolitikát követ és ennek a rendjén beleavatkozik bizonyos formában a munkabérharcba, majd hivatkozik a beszédé­ben arra, hogy milyen formában jár el a kor­re«? zési, és ** egyesülési jog terén. Cáfolni akarja a legutóbbi beszédemben fel­hozott adatokat, amelyben hivatkoztam arra, hogy nem lehet Magyarországon a gyülekezési jog korlátozásáról beszélni akkor, mim a szociáldemokrata párt az utolsó évben 2200 gyűlésre nyert engedélyt, igy* majdnem

Next