Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1925 január 1. NIMMAMIMVMMMAMVMMVMMMIMMMQ SZEQBD elsősorban a kenyérkérdés érdekli. A valóság az, hogy a kenyérkérdés becsületes megoldása csak a tiszta választáson, a titkos választó­­jogon keresztül lehetséges.­­ A megélhetés kérdését a tévényhozás és kormány gazdasági politikája teheti jobbá, vagy rosszabbá. Az adózás, a xdmkérdés ren­dezése és a többi hasonló gazdasági kérdések megoldásától függ a kény­ér kérdés is. Nyilván­való ebből, hogy ezek a kérdések akként nyer­nek megoldást, vagy egy kiváltságos kis réteg, vagy a dolgozók nagy többségének érdekében, amint ezt a nemzetgyűlés tagozódása magával hozza. Ha a nemzetgyűlés többségét tovább is befolyásolással, terrorral állítják össze, akkor a kenyérkérdéssel kapcsolatos törvények a hatal­mat kezükben tartó kiváltságos rétegek érdeké­ben, ha ellenben befolyásmentes, titkos szava­zás útján a parlamentben érvényesülhetnek a dolgozó hatalmas rétegek, úgy a nagy többség érdekében fognak megalkottatni. Egy órai beszélgetés után az óra félháro­­mat mutat. A hatalmas irodában a szolgák söpörnek. A dijnokok, hivatalna­­kok, főnökök és helyettes igazgatók már mind e­me­­er. Csak az igazgató van még itt. Bucruzóul mondja: — A helyzet kulcsa tehát a titkos és tiszta választás és ennek megalkotása a kormány kezében van. Fél háromkor távozik Peidl Gyula is. Négy­kor értekezlete van, hétkor tárgyalása. Este politikai vacsora. Holnapután Broxsellesbe uta­zik Peidl Gyula. Ma m­ég apró jóléti kérdések­ben dolgozik és tárgyal. Holnap egy egész ország sorsáról és helyzetéről beszél az egész világ előtt. Vér György. A fascisták újra garázdálkodnak Olaszországban. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómá­ból jelentik: Olaszországban óriási izgalom van. Valamennyi ellenzéki lapot elkoboztak és vala­mennyi ellenzéki pártvezér lakásán házkutatást tartanak. Florenzben egyik ellenzéki újság épü­lete előtt 2000 fascista tüntetett és dacára a nyolcszoros rendőri kordonnak, behatoltak a szerkesztőségbe. Összetörték az összes bútoro­kat, leöntötték petróleummal és felgyújtották. Mire a tűzoltók kivonultak, már nem volt semmi tennivalójuk. A városban őrült izgalom van. Izgatott csoportok járnak az utcán és forrada­lomtól tartanak. L­MMAMMMMMMMMMMtMMMMMIMIMMMMMMMMMMMAMIMMMMMMMV Veszélyben a francia-amerikai barátság, London, december 31. A Times washingtoni tudósítója szerint a Ruhr-megszállás óta a francia-amerikai barátság még egyszer sem volt annyira veszélyeztetve, mint amióta az Amerikával szemben fennálló francia háborús adósságok kérdése ismét előtérbe lépett. Ké­ség­­telen kételyek állanak fenn annak a francia állításnak az őszinteségével szemben, hogy az adósság oly kötelezettség, a­melyet meg kell tartani. Franciaországban teljesen érthetetlennek tartják azt az izgalmat, amelyet az Egyesült Államokban a francia költségvetés publikálása okozott. Ezt a költségvetést minden tendencia nélkül kizárólagosan a belföld megnyugtatása céljából hozták nyilvánosságra, mert ennek a révén akarták eloszlatni a pénzügyi helyzetnek azokat a nehézségeit, amelyekkel a kormány hatalomra jutása alkalmával magát szemben ta­lálta. A kormány ilyen módon akarta a francia hitel megbízhatósága iránt növelni a bizalmat, amire fel­étlenül szükség van azokkal a ti e­­­műveletekkel kapcsolatban, amelyek a jövő esztendőben szükségessé válnak. 3 A kormány egyezkedni kíván az ellenzékkel. Scitovszky házelnök a tervezett konferenciáról. Budapest, december 31. (Budapesti tudósí­tónk telefonjelentése.) A Szeged budapesti tudó­­sítója több vezető politikusnál érdeklődött arról, hogy mik a kormánynak a tervei. Tüde­meztetésekkel, vagy plakátokkal nyaggatta volna a hitetlen ebeket, akiket Alláh az ő gondjára bízott. Egyszerűen megjelent a határban Nizr napja és Kászin napja táján (Szent György és Szent Demeter napja körül) hatvan-nyolvan jancsár és szpáhi s nem ment el addig, míg az utolsó gurus­t is ki nem verejtékezték a gyaurok. Addig a végre­hajtók ott ettek-ittak és szedték a dézsmát as­­­szonyból, lányból. Utoljára a basák maguk is megsokalták ezt a garázdálkodást és rendeletet adattak ki a szultánnal, hogy a jobbágyok maguk hordják be az adót a központi finánciára, hozzá­­tévén azonban a vendégváltság­ot is, annak örö­mére, hogy most már házhoz szállíthatják a harácsot. Persze ebből aztán az lett, hogy a virtusosabb magyarok se Nizr napját, se Kászin napját nem találták a kalendáriumban. A tápéiak például egy­szer három esztendeig egy pará­­nyi adót se fizet­tek. (Ez a szó is török hagyaték.) Utóvégre vasra veretve hozatta be a Hóbajárt basa a tápéi birót és azt kérdezte tőle: — Igaz-e, te kutyaházi, hogy kevély emberek laknak Tápén? — Mind olyan az, uram, mintha ő hajtaná a Göncöl szekerét. — No hát üzend meg a népednek, hogy te innen haza nem mégy, hanem itt hajtod rólam a legyet, míg a falud az utolsó batkáig le nem fizeti a császár adóját ! Nem telt bele három nap, mire Tápé kiváltotta a bíróját a szégyenből. Vajjon nem lehetne-e most is ezzel a móddal bírni gyorsabb adófize­tésre a nemzetet? Például megfenyegetni a váro­sokat azzal, hogy nem eresztik haza a polgár­mesterüket, ha hiba lesz az adó körül ? Nem tudom­, melyik város mit szólna hozzá, de abban mindnyájan egyetértünk, hogy Szeged rög­tön kiváltaná Somogyi Szilvesztert. Nemcsak azért, mert megérdemli, hanem azért is, hogy itt akkor is éltessék a Szilvesztert, mikor az egész világon búcsúztatják. silánk a kormány szélsőséges eszméitől, tehát az optimistáktól azt az információt kapta, hogy­­ a ko­mány mindent el fog követni, hogy az ellenzéket rábírja arra, hogy bevonuljon a Házba. Scitovszky házelnök e célról pártközi konferenciát hív össze. Hogyha ez nem sike­rül — az optimisták azt mondják —, a nem­zetgyűlés munkáját ellenzék nélkül is ered­ményesen tudják végezni. Más oldalon viszont, a kevésbé optimista oldalon azt mondják, hogy mindent el kell követni, hogy az ellenzékkel létrejöjjön a pak­tum, mert olyan fontos tárgyalásoknál, mint amilyenek most kerülnek tárgyalásra, feltétlen jelen kell lenni az ellenzéknek. Különösen fon­tos ez a főrendiház kérdésében, mert ha ezt ellenzék nélkül tárgyalják le, a határozat nem mondható törvényesnek. Ha tehát a paktum nem jön létre, nem maarad más bátra, mint a nemzetgyűlést feloszlatni és az új választá­sokat elrendelni. Scitovszky Béla házelnök a tervezett pártközi értekezlettel kapcsolatban így nyilatkozott: — Elhatároztam, hogy megteszem az első lépést a parlamenti béke helyreállítására. Ezt az elhatározásomat megérte­te bennem a mai atmoszféra. Azt hiszem, hogy minden párt ré­széről egyformán megértéssel fogok találkozni. Én, min a Háznak az elnöke, minden párton felül á­lók és ebben a h­atáskörömben meg­teszem azt a kezdeményező lépést, ami szük­séges. Azt hiszem, sikerül olyan atmoszférát teremteni, amelyben a parlamenti béke alap­jait meg lehet vetni. Hangsúlyoznom kell, hogy pártpolitikától teljesen távol állok és akcióm kizárólag a béke h­lyreállítását célozza. Arra vonatkozólag, hogy sikerrel biztatónak lá­ja-e akcióját, Scitovszky Béla csak azt je­gyezte meg, hogy ez nem tőle, hanem a ma egymással szemben álló pártoktól függ. A mi­niszterelnök­kel előzetesen nem tanácskozott a pánkö­i konferenciáról. Szeged halottjai 1924-ben. Szeged, december 31. (Saját tudósítónktól) Az elmúlt évről való beszámolónkban régi szo­kásokhoz híven legelőször is megállunk az esztendő határán és visszatekintünk azokra, akik már nem jönnek velünk tovább. Tizenkét hónap alatt le­hetetlen szeszélyességgel tud a halál aratni s úgy szedi össze áldozatait, mint ahogy dús kertben a kertész innen is, onnan is le­csíp egy v rágó2álat, páfrányt, hogy aztán változatos csokorba kösse az egészet. Az 1924. évi aratás számban talán kisebb­­ mennyiségű volt, mintha most a minőség lett volna fontosabb. Egymás után mentek el a köz­élet jelesei, egyaránt régi és fi­ú korabeli em­berek, akik hozzátartoztak a város arculatához s akiknek méltó folytatását csak hosszú idő után tenyészti ki az élet. A sor mindjárt az év elején Aiacs Zoltán ny. miniszteri tan­árossal kezdődött, aki sze­gedi fiúként hazajött a halálában. Az abc­sinti­­rája, hogy Balassa Ármin követte, szintén ja­nuárban. Valamikor nagy közéleti harcos, egy­aránt a poé­t­ikában, az írod dómban, aztán ki­fáradt ember. Az életben sokszor m4 helyett dolgozott s lett volna még évig terjedő ikotása. Terv, vázlat maradt senki sem fejezheti be azt, am­i az ő­­ forrongott. Az öreg Heimann ülés is január halottai közé tartozik, akárcsak Reinb­er Jakab, a legjobbak, a legkiválóbbak mintaképe. A sors kegyes volt hozzá, szenvedés nélkül távozott. Annyit szen­ved a magyarság idelenn, hogy szükség van odaát jó pártfogó­ ügyvédre. Az ő bölcsessége,­­ puritánsága vele együtt távozott, — miért hogy az ilyesmit nem lehet átruházni másra? A tél két jó asszony halálát is látta. Wag­ner Gusztávné, a kizárólag családjának élő mintaanya az egyik, Polgár Lászlóné, a jóté­kony egyesületek vezérszelleme a másik. Leg­­őszintébben a szegények siratták meg őket, akikkel irgalmasságot gyakoroltak. Február elviszi a harmadik ügyvédet, Engel­s Mórt, aki hasztalan várta régi jobb idők vissza­térését, férfikora delén hal meg Kövessy József,­­ a népnevelés örökké jókedvű apostola, hirtelen távozik Lichtenegger Gyula, a város egyik leg­tipikusabb polgára a fiatal korában Árvay Ferenc rendőrfogalmazó, fehér asztalok kedé­lyes jóbarátja. Aiirc­us változatosan szedi áldozatait, ez a hónap legelőször az öreg Polgár Péter nyugal­mazott Máv. főfelügyelőt viszi el, mielőtt még megjelentek volna a korzón a székek, amelye­ken a nyugdíjasok csoportosulnak. Pártos Sán­dor kübekházai bankigazgató is hazajön meg­­­­halni, követi őt Czauner András, aztán a peda­gógiából Füredi Márton, végül a bankszakmá­ból Kráhl Lajos. Áprilisban ismét ügyvéd kell a végzetnek Fáry István személyében. Ebben a hónapban hal meg Apró Endre gyógyszerész, Perczel Kálmán s a tavasz első virágai borítják Rack Lipótné ravatalát. Májusban Patai Páltól, az érdemes iparostól veszünk örök búcsút s Veszprém­y Dezső, a meekült kolozsvári egyetem kitűnősége követi a szegedi földbe Apithy Isvánt. Junius viszi el Balogh Károly tanácsnokot, aki úgy nézett ki, hogy száz évet él, de szin­tén idő előtt égett el a saját lángjában. A julius pihen, de augusztusban Winkler Bernát gyáros, Salánky József táblabíró és Medlicska György neves kádármester térnek örök pihenőre. Október verőfényében távozik Regdon Geyza, akit nyilván szerethetnek az Istenek, mert val­lásos lelkének megfelelő helyről, a templom elül, visznek magukk­a. Ez a hónap megint dús gyászban. Balog Marcell ügyvéd önkezével vet véget é­elének, a másik ügyvéd, Wanié Rezső, aki sok hányattatás, küszködés után csak most kezdett volna élni, amikor legszebb férfikorá­ban jön érte a halál. Októberben halt meg Grézló János, a régi Torontál vármegye tanfel­ügyelője s Brüll Zsigmond kereskedő, a korán elhunyt jeles író, Bede Jób fivére. November Szele Róbert nyugalmazott tan­ké­ üles főigazgatót teszi váratlant özveggyé, drcembe­ren pedig egymásután távoznak a nagytudásu Kőheg­yi Lajos, Szlv­ssy Lehelné, Lévay Béla, Prrhács Béla ny. kataszter­ fö­­l­me­nők s bár nem Szegeden, de a mi jeleseink

Next