Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
1925 március 1 SZEGED A Szt. Demeter-tempom bontása Irta: Kőmives Kelemen. Az öreg Demeter-templom most már igazán csak rom, még pedig fesői és érdekes rom. Küönösen érdekes pedig a tornya, mert ennek mostani megcsonkitott állapotában valami különösen régies és ódon külseje van, látása megállásra és gondolkozásra késztet. Abban az egyben azt hiszem mindenki egyetért, hogy sajnálni való, hogy legalább a torony miért nem menthető meg az utókor számára. Pedig milyen érdekes és festői hatású rom volna az egy kis zöldelő tér közepén, borostyánnal és vadszőlővel befúttatva, az aljába befalazva a múzeum folyosóján elhelyezett régi faragott kövek . . . Csak ne állana így útjában az uj templomnak, akkor minden körülmény között és feltétlenül fenn kellene tartani. Mert ez a torony nemcsak Szeged egyetlen emléke a maiból, hanem legelső és legrégibb templomának része, amely olyan régi, mint maga a város. Mert ez a torony még a tatárdúlás előtt épült. A toronybontás alkalmával éppen a napokban tárult fel a negyedik emelet magasságában egy egészen kicsi, keskeny, lőrésszerű kerekíves ablak, amely kétségtelenül az u. n. román stíl korából való. A toronyfal pedig azon a helyen kétszer van vastagítva, kívül és belül egy-egy sor téglával pótolták meg, még pedig gót stílusban történt átépítésekor. A fal magja azonban ennél sokkal régibb, korát egyelőre pontosabban meghatározni nem lehet, az azonban bizonyos, hogy olyan fajta téglákból van rakva, amilyenből az aracsi, a XIII. századból származó templom volt építve. Sőt feltűnő a téglák méretbeli egyezése a kalocsai és a bácsi temetőben kiásott, Szent István király idejében épült egyházak alapjainak tégláival. Ezt az igen jelentős felfedezést egyelőre csak fentartással közlöm, a végleges bizonyítékokat majd a további bontás fogja szolgáltatni. Sajnos, még a bizonyítékok napvilágra kerülésével egyidőben elpusztul maga a műemlékszámba menő torony is. Pedig ha bebizonyul a feltevés, akkor feltétlenül meg kellene menteni a toronynak legalább alsó részét, mert az nemcsak Szegednek, hanem az egész országnak páratlan építéstörténeti emléke lenne. Hiszen a székesfehérvári, kalocsai, pécsi Szent István korabeli templomoknak csak mélyen a földben rejlő alapfalmaradványai maradtak meg, a föld felett egy darabka fal sincsen, abból az időből, tán egész Magyarországon. A bizonyítás kiegészítéséhez mindenekelőtt szükséges a templomfalak elbontása és a régi templom, vagy templomok (mert több volt egymásb án) alapfalainak kikutatása, feltárása, ásatás útján. A tornyot nem kellene tovább bontani, amig a föld bizonyosat nem mond ebben az ügyben. Rendkeívül fontos és a régészet tudomány érdekében mulhatlanul szükséges ez az ásatás. Nem hallgathatjuk el ezzel kapcsolatban a követezőket: Mikor 1913-ban megkezdődött a régi templom hátsó részének lebontása, akkor a város kérésére a Műemlékek Országos Bizottsága egyik tagját delegálta és megbízta azzal, hogy kisérje figyelemmel a bontást, készítsen felvételeket és jelentést róla. Az illető úr ekkor leküldte egyik rajzolóját s az készített is itt valami felvételfélét a régi fundamentumokról. Egész munkásságának nyoma azonban mindössze egy felületes, pontatlan, minden méret és egyéb adat nélkül való vázlat másolata. Senki sem tud erről az ügyről pontosabb, vagy részletesebb felvilágosítást adni. A rajzolót nem lehet erre vonatkozólag kihallgatni, mert meghalt a bábomban. A közreműködött kőmivesek és pallérok azt mondják, hogy vert ott rengeteg régi fal, össze-vissza. őket az természetesen nem érdekelte, tehát nem figyelték s így nem emlékeznek részletekre. Tudván azonban azt, hogy a középkorban az egyházak építését mindig a szentéllyel kezdették meg, legfontosabb feladat a régi szentélyek felásása és felmérése, mert annak az alapfalai a legjobb kormeghatározó bizonyítékok. Akárhány templom állt valahol és pusztult el az idők folyamán, szentélyük alapfala mindig megmaradt a földben történeti dokument gyanánt. A Demeter-templom legutóbbi barokstilü szentélyén kívül még csak az utolsóelőtti, kései póttemplom szentélyének az alakját ismerjük a fent említett vázlat alapján. Miután azonban már eddig is négy különböző építéskort lehetett megállapítani a Demeter-templomon, kétségtelen, hogy ama kettőnél régebbi szentélyeknek nyomait is meg kellett volna találni a földben. Ezek a régi szentély-alapfalak, ezek a kormeghatározó bizonyítékok, a régészeti tudomány mérhetetlen kárára, a szegedi Szent Demetertemplomnál örök időkre elvesztek. Nem kutatom, kinek a mulasztásából, vagy nemtörődéséből, de annyi bizonyos, hogy azt többé pótolni nem lehet Hogy a tudományt és a várost további ilynemű kár ne érje, ajánlatos a templom-alapok kiásatása és mindazon területek feltárása, amelyek ebből a szempontból tekintetbe jöhetnek s az uj templom területén kívül esvén, ezidő szerint még hozzáférhetők. 51 napja van kitiltva az utcáról a Szegedi tárogatót leeresztgette, akkorra úgy össze-vissza volt faragcsálva a hajó, mint mikor a gyerek tarkára faragja a nyárfavesszőt. — No most jöhet a német, — eveztetett vissza Lőrinc ur a partra. Egy-két nap múlva meg is érkeztek a labancok tárogatót égetni. Minden bokrot összetártak, minden tetőt megbontottak, minden kutat megcsáklyáztak, de nyomát se találták a veszedelmes hangszernek. Tovább is falaztak aztán nagy megelégedetten. Ahogy elhúzódtak, mindjárt meglepték a muladi tárogatósok a megjegyzett hajót és nekifogtak a Tiszán a tárogató-halászásnak. Napestig hányták a kotróhálót, halat fogtak is, tömérdeket, csak éppen tárogatót nem fogtak. — Éppen itt eresztettük pedig le, — nézegette egyik-másik a faragásokat. — Az ám, de nem a hajót kellett volna megjegyezni, hanem a vizet — kaptak észbe a többiek nagy felzúdulással. — Elámított bennünket Lőrinc ur. Akkorra Lőrinc ur is odavitette magát egy ladikon és lecsillapította a fejedelem tárogatásait. — Nem ámítottalak el benneteket, fiuk, csak megmentettelek a hazának. A harcok ideje letelt, most már szolgáljatok neki békességes munkával. — Hát most már sose szólalnak meg többet a tárogatók? — kérdezték elszomorodva a muladiak. — Hiszen a fejedelem azzal biztatott bennünket. — Ha a fejedelem mondta, úgy is lesz, — csillant föl a szeme Lőrinc urnak. S csakugyan úgy is lett. A muladiak azt mondják, azóta sokszor megszólaltak már csöndes éjszakákon a tárogatók a Tisza fenekén. Keserves búgás szakad föl a vízből, ha baj éri a magyart, csendes hálaadás zendül föl, ha öröme van. Mostanában bizony mindig csak keserves bugását hallani. A német birodalmi elnök halála. Nyolcnapos országos gyász, Berlin, február 28. Ebert Frigyes birodalmi elnök ma délelőtt 10 óra 15 perckor csendesen elszenderült anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. A haldokló ágyánál a birodalmi elnök felesége, gyermekei, veje, Jenitzke és Meissner dr. államtitkár tartózkodtak. Ebert elnököt már évek hosszú sora óta epekőbántalmak kínozták és régi szívbaja is mindinkább rosszabbodott, amihez lényegesen hozzájárultak az utóbbi évek igalmas eseményei és az elnök személye ellen irányuló támadások. Egy-két nappal ezelőtt vakbélgyulladás tünetei mutatkoztak rajta, úgy hogy Bier, híres berlini sebésztanár megoperálta az elnököt. A tegnapi nap folyamán már úgy látszott, hogy az elnök erős szervezete leküzdi a közben beállott hashártyagyulladást, de az éjjel folyamán oly erős rosszabbodás állott be a beteg állapotában, hogy ma reggel az orvosok konzíliumot hívtak össze és megállapították, hogy a hashártyagyulladás hirtelen továbbfejlődött. Az elnök ereje gyorsan hanyatló t és már a konzílium alatt beállott az agónia. A beteg rövidesen kiszenvedett. Berlin, február 28. Luther kancellár minisztertanácsot hívott össze, amelyen megbeszélik az országos gyász elrendelését és a temetéssel kapcsolatos szertartásokat. Az elnök halála egészen váratlanul érte a kormányt és a törvényekben nincs semmiféle idevágó intézkedés. Az országos gyász előreláthatólag nyolc napig fog tartani és ezt a minisztertanács után már ma kihirdetik. Nyolc napig zárva maradnak a színházak, hangversenytermek és mulatóhelyek. A kormány ki fogja jelölni a köztársaság első elnökének sírhelyét is. Déltájban már a magánházak is fekete zászlódíszt öltöttek. Berlin, február 28. Wirth, volt birodalmi kancellár meleghangú nekrológban méltatja a német köztársaság első elnökének érdemeit. Leírja, hogy milyen nagy lelkesedéssel ülték meg a múlt vasárnap Magdeburgban a feketepiros-arany birodalmi lobogó ünnepét. Tízezer német hazafi sorakozott a zászlók alá és szent fogadalmat tett, hogy megvédelmezi az államformát, amely minden német polgárnak alkotmányos menedéke lett, mióta sikerült az általános politikai zűrzavarból kibontakozni. É s akkor jött a szomorú hír Ebert birodalmi elnök súlyos megbetegedéséről. A német egység és a német összetartozás hívei Kölntől egész Bécsig gyászolnak a birodalom első elnökének ravatala mellett, de megfogadják, hogy emlékét híven megőrzik és az ő szellemében össze fognak fogni a német egység megteremtésére. Róma, február 28. Délelőtt 10 órakor érkezett ide az első hír, hogy Ebert birodalmi elnök állapota aggasztóra fordult. Mussolini nyomban tudakozódott a német nagykövetségen és kérte, hogy sűrűn értesítsék a birodalmi elnök hogylétéről. Egy órával később megjött a hivatalos jelentés, hogy a német birodalmi elnök meghalt. Mussolini volt az első, aki a német nagykövetségen részvétét fejezte ki. A nagykövetségi palotában kitett ívre már délig az olasz politikai élet legkiválóbb képviselői aláírták nevüket. Ebert temetése napján Rómában ünnepies gyászistenisztelet lesz. A főszámvevő takarékosságra intette a város tanácsát. Szeged, február 28. (Saját tudósitónktól.) Scultéty Sándor városi főszámvevő érdekes beadványt idézett a város tanácsához. Beadványában törvényadta joga alapján arra figyelmezteti a tanácsot, hogy csínján bánjon a város pénzével, mert a költségvetés egyes kiadási tételeit már túlköltötte és a többletet a majdan kijelölendő póthitel terhére utalta ki a főpénztárból. Ez a rendszer nagy veszedelmet hozhat a város pénzügyeire, mert egyelőre egészen bizonytalan, hogy majdan kijelölhető lesz -e az a bizonyos póhitel, hogy befolyik-e annak fedezete, a többletjövedelem. A tanács a főszámvivő figyelmeztető beadványát nagyon megszívlelte. Egyhangúlag elhatározta, hogy a jövőben nagyon megfontol minden olyan kiutalást, amelyre a költségvetés nem nyújt fedezetet és a „majdan kijelölendő póthittel“ terhére csakis akkor utalványoz, ha az utalványozás elkerülhetetlen és már alkalmasabb megoldás nem kínálkozik. Elhatározta a tanács azt is, hogy miheztartás végett minden ügyosztály figyelmét külön, írásban felhívja a főszámvevő beadványára és külön nyomaikkal figyelmezteti a gazdasági ügyosztályt, amely a legtöbb fedezet nélküli tételt váltatott ki a tanáccsal különböző munkálatok költségeire. A tanács határozatával kapcsolatban érdeklődtünk a polgármesternél a város pénzügyi helyzetéről. A polgármester kérdéseinkre a következőket mondotta: “ A főszámvevő figyelmeztetése nagyon helyénvaló volt, amennyiben a tanács tényleg túlköltött már néhány költségvetési előírást anélkül, hogy bizonyos lett volna abban, hogy a többletkiadás fedezésére szükséges többletjövedelem befolyik-e majd, vagy nem. Indokolt lehet ugyanis az az aggodalom, hogy ha meg is valósulnak a költségvetés bevételi