Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-03 / 14. szám

1925 juntas 3. hajlandósága, ami összehozta az embereket az ő környezetében. A végzet, amely csak a maga számára gyors, de mások érdekeit, szempontjait nem veszi tekintetbe, megint nagyon súlyosan csapott ránk. Az egész világ beteg s a háború nem követelhetett annyi áldozatot, hogy ne vagdossák állandóan országok, nemzetek tejéhez az európai csodadoktorok a sulyos támadást .Sokan vagytok, gondoskodjatok a •ó csökkentésről, vegyétek számításba a természetes apasztást is. Akkor aztán közbelép a halál, amely Cinkostársával, az oktalan véletlennel indul kerítő útra s elviszi a legjobbjainkat. A nyomorúság, a tehetetlenség hátaira szánva kínlódik tovább, akit senki sem siratna meg, azon átugrik a végzet, de aki ezres életét mentette meg tízezrek könnyeit törölte le s nagy serest,várt, kivánt, szeretett hozzátartozója, v jósággal testve re volt, annak el ZUonS1!*5, ^ pedig méfi CSak nem <3 íefunk* Csak allunk lehajtott főépp l n,r,redve a levegőbe, amely S? '°'d "*§l dés súlyátak érezzük a nagy kérzatul Boross Jóskaf a gyermeki"^eibü00" tiszta életű, az életeket men? a? km a tartó tudós, a feledhetetlen jóbarát"8« vidámság megtestesítője? 1 na> a Csak kérdezzük, de sóhajtásunk elszáll összevegyül juntas rózsáinak illatával’ Bolondos pillangók megmámorosodnak ‘Oie, azonban választ épp úgy nem kamint annyi sík másra ebben a földi életben. (Sz.) DÉLMAGYARORSZÁG Boross kórházigazgató és vitéz Szentkirályi halálos repülőkatasztrófája. Tüzelő nyári nap italt rohan autónk az után. Sürü porfelhő előttünk, betakar és reánk fekszik. Előttünk is autók rohannak. Aztán mindegyik megáll : ringó túfatenger között vagyunk, messzire. Szeged külső, házai fénylenek a napban, előttünk messzi gyárkémény füstöl. És itt, a ringó búzatengerek között, egy keskeny, fekete szántóföldsávon ott fekszik az összetört szárnyaival az acélszürke gép. Törött csavarok, elferdült kerekek. Nem kell bemutatni Szeged nyilvánosságának a megrendítő katasztrófa két szerencsétlen áldozatát, a főorvost, aki két évtized óta vezeti a városi közkórházat, aki késsel kezében gyors pillanatok alatt, amikor gondolkozásra és lassú megfontolásra nincsen idő, szerencsétlen embereket idétt vissza a lázas és áldozatos életek, akik elébe kerültek a kórházi műtőasztalon. A főorvost, aki a nagy szivet, lelket és észt igénybevevő munka után szivesen és örömmel jelent meg páholyában, vidám, kedélyes körében és aki szívesen vett részt a vidámságokban éppen úgy, mint tudomány és a kultúra harcában. És nem kell bemutatni a századost, aki gépein röpült a háború alatt, aki aranyosan dekorált blúzzal jelent meg a társaságokban és aki nemrég neve elé tehette a vitéz jelzőt is. Legkisebb fia volt Kern Lajos volt szegedi királyi közjegyzőnek s a háborút mint a legbátrabb, legrettenthetetlenebb pilóta szolgálta végig. Itt szerzett érdemeiért is avatták vitézzé. Szolid, finom modorú fiú volt, aki barátai szerint életében nem ivott meg egy korty szeszt. Egész fiatalon nősült, felesége Prokisch Ferencnek, az O. M. Bank volt szegedi főnökének leánya. (Prokischnak viszont Aigner leány, Aigner Károly főispán nővére, volt a felsége.) Kern Dezső akkor vette föl a Szentkirályi nevet, mikor vitézzé avatták s a névmagyarosítás kötelező volt. Szerette a pályáját s amikor valaki szóbahozta, hogy nem fél-e, rendszerint azt felelte: — A levegőben nem történhetik könnyen baj. Sok defektust láttam, magam is átéltem néhányat, amikor baj nélkül jutottam le a földre. A motorhiba sem föltétlenül végzetes, csakis a gép szárnytörése az, ami megöli az embert. Ilyenkor, ha légörvénybe kerül a gép, — menthetetlen. Körülbelül két hete van Szentkirályi Dezső Szegeden, többször találkozott a Csolnakázó Egyletben apai barátjacsonka légcsavar, véres párna. És néhány csendőr, bámészkodó a töltésen. Itt történt kedden reggel az a borzalmas repülőgépkatasztrófa, amelynek áldozatai dr. Boross József, a szegedi közkórház igazgató-főorvosa, egészségügyi főtanácsos és vitéz Szentkirályi Kern Dezső százados már halott-hidegen kiterítve feküsznek a törvényszéki bonctani intézetben. val, Boross Józseffel s igyesel, hogy Borossnak kedve támadt a repülőhez. Amúgy is vállalkozó szellemű ember volt. — Ezt még nem ismerem, hát megpróbálom. A múlt hét csütörtökjén aztán Szentkirályi felvette a gépjére Borosat és körülvitte a levegőben néhányszor. A lelkesedni naiv módon tudó Boross úgy örült ennek, mint a gyermek. — Hitvány földi férgek, viiifakkeresek, — mondta szokott tréfás modorában a regattában, nem beszélek teletek. Ezentúl a levegőben száguldók. Pünkösd hétfőjén délután a katholikus Hogy történt Körülbelül félnyolc óra lehetett, amikor kocsikon elindultak a repülőtérre. Boross Józsefen és Szentkirályi- Kern Dezsőn kívül kiment a repülőtérre a százados felesége is gyermekével, valamint felesége nagybátyjának, dr. Aigner Károly főispánnak gyermekei is. Nem volt még nyolc óra, amikor a ragyogó reggelen kivontatok a hangárból a H—MAEA jelzésű gyönyörű acélszürke gépet. A montörök elkészítik a csavarokat, még vala ha megnéznek mindent a gondosan. Nincs hiba, az acélszürke gép erős és biztos. Minden rendben van. A két utas fölveszi a pilóta sapkát Eőször dr. Boross József száll föl a gépbe. Hátul helyezkedik el. Lecsatolja a sapkát. Mosolyog. A mentőrök leszijjazik az üléshez, amint vekis. Azután gyors mozdulattal föllendül a kormánykerék mellé Szentkirályi, a pilóta-százados, aki vezeti a gépet. Elindítják a motort. Két mentőr beigazítja a légcsavart. Dr. Boross mosolyogva integet. Már kis társaság van együtt: a gyermekek, Szentkirályiné és három-négy repülőtiszt. Néhány másodperc: berreg a gép, aztán a magassági kormányhoz nyúl a pilóta. Gurulni kezd. Néhány száz nett guul a zöld gyepen, azután zökkenő nélkül, szinte szelíden a magasba indul a gép. A gyerekek tapsolnak ... Gyönyörű ívben emelkedik magasba, szabályos köröket ír le a repülőtér felett. Kis póba-körözés, amint szokásos a túrák előtt. Lent beszélik, a százados Kecskemétig akarja elvinni dr. Borosst. Nyolcszáz mélyen lehetnek. A város felé röpülnek, aztán percek múlva visszatérnek a hatalmas tér fölé. Széles ívekben lejebb-lejebb szállnak. Már szinte ki lehet venni a belüket: H- MAEA. Most a széles nőn, amely a tanyák felöl jön a városba, egy úri hintó tűnik föl a porban. Pauer Imre ezredes jön be a városba. A gép egyre lejebb száll. Száz-százötven méterre lehet, dr. Boross észreveszi az ismerős hintót, vidáman integet le. A kocsi megáll. Vakmerő zuhanással ereszkedik még alabb a gép. Most már a pilóta is integetéssel üdvözli az ezredest. Vakmerő, kis átmérőjű köröket ír le a gép a hintó fölött. Az utasok vidám szavakat kiabálnak le a kocsi felé. Az ezredes látja a vakmerő íveket, harsányan kiált a gép felé: — Ne vicceljetek ! A pilóta most majdnem egészen leállítja a radtart. Tovább integenek. Most hirtelen megbillen a gép — alig lehet sz zötven méter magasban — dugóhúzó-szerű spirális alakban lefelé zuhan. A pilóta irtja a veszélyt, tejes erővel nekiindítja a gépet, nem használ, sőt irt. A lendülettel a gép még erő-Nővédő Egyesület fényes ünnepélyén vett részt a főorvos és a százados és szinte a nagy vidámságban, szinte percek alatt tűnt el az este Konfettit szórtak, cigányok muzsikáltak, a tombola számait húzták és a sötét esti órákban már nagyon vidám hangulatban vol mind a kettő. A hangulat csak fokozódott, nem akart véget érni az ünnepélyen. Körülbelül fél egykor még ott látták Boross főorvost egy nagyobb társaság közepette. Innen még a meleg júniusi éjszakában lementek a Tiszára is. Hajnal felé Szentkirályt Kern százados szóban hozta, amit már régen említett: van egy nagyszerű angol utas gép a repülőtéren, ami itt maradt, most hogy állandó kereskedelmi légiforgalom húzódik el Szeged fölött, szívesen fölröpül, — mondotta a százados — a főorvossal. A főorvos kedvet mutatott a kis sétarepüléshez a nagynevű angol gépen, végül is abban állapodtak meg, hogy a fölröpülés idejét nem tologatják, hanem kedden kora reggel elindulnak. Ez késő hajnalban történt. A vidám hangulat még folytatódott. A nap már régen tüzelni küldte sugarait, amikor dr. Boross József hazaérkezett, a katasztrófa? sebb és most már energikus zuhanással zuhan lefelé. Egy pillanat: az acélszürke gép orra, a légcsavar mélyen beit fúródik a földbe, a szárnyak kettétörnek, a gép, mintha ketté válna. A két utas előre bukik, előbb értek a földre, mint a gép, a motor maga alá temette őket A motor még zúg, a gép túlsó része lehajlik a földre. És az összetörött szárnyak alól kilátszik a két véres holttest. Szentkirályi teste szinte a felismerhetetlenségig össze van törve, a koponya széjjel zúzva. Dr. Boross teste számos sebből vérzik, mély sebek látszanak és dűl a vér. Mindketen mozdultUrok. A H—MAEA lezuhant a pilóta felesége és gyermeke szeme látára. Keservesen jajgatva szaladnak a géphez. Nem lehet odanézni: a pozdorjává zúzot szárnyak és kerekek alá . . . Emberek jönnek, nekilendülnek, hogy kiszabadítsák a két emert. Néhány perc múlva jönnek a mentők. Ekkor már mindenki tudja, hogy a két utas halott. A menőautő elindul a törvényszéki bonctani intézetbe. A töltésen egy tehervonat dohog. A Délmagyarország munkatársa a helyszínen. Fél órával a tragikus katasztrófa után a Délmagyarország munkatársának autója kiérkezett a tragikus katasztrófa helyszínére. A repülőtéren csendőr állja el a bejáratot: — Nem fogadja senki Szerkesztő urat, nem is lehet bejönni! A pavillonban tisztek beszélgetnek, elhallgatnak és nem kívánnak semmiről nyilatkozni. A parancsnok úrnak is más dolga van, nem informálja a sajtó képviselőit. A hatalmas zöld mező mozdulatlanul csöndes, mezei munkások kaszálják a magas füvet. Tovább kell menni az autóval. A pavilion mellett fordulunk be. Keskeny kocsiút a 313 as őrháztól visz be a búzatenger közé. Jobbra a vasúti töltés. A temető keresztjei látszanak. Felkapaszkodunk a töltésre. Innen látszik először a gép. Magas búza ábrák között vág el egy keskeny fekete sáv. Nemrégen szánthatták. Még nem 1eszik virág. És közvetlenül a temető fala mögött a kis töltés előtt, körülbelül abban a vonalban, ahol a francia katonák sírja van, fs ráta keresztbe a keskeny szántóföldig fekszik Összetörve az acélszürke gép. A nap megcsillan az oldalán. Messzire, ahová a szántó vonala visz, az enyvgyár kéménye füstölög. A törésen csöndes kis társaság vár. Szuronyos esendőök, akik vigyáznak a gépre. Biciklis fiatalemberek, munkások. Meg kell kerülni a szántót, lebukva a magas búza mögött, két lépésre fekszik előttem a gép. Mintha kettévált volna. A törés vonala a két ülés között látszik. Az első rész, ahol a pilóta volt, ahol a motor volt teljesen összetörött. Bele van fúródva a földbe. A légcsavar kététörött. Az egyik része kettészakadt, a másik darabokra törött. Szanaszít csavarok, kerekek. A párkányon rajta a magassági kormány. A baloldali gummikerékből semmi sem maradt. A jobboldali kettégörbült. És az ülés roncsain, amely a magasban van, friss vérnyomok. Ruhafoszlányok. A gép orra alatt apró darabokra törve a baloldali szárny. És mintha semmi sem történt volna, a hátulsó rész, onnan, ahol dr. Boross ült, teljesen épen maradt, mintha most jött volna ki a gyárból. A jobb szárny a földön fekszik, rajta a megmaradt betűk: A. E. A. A jobboldalon pedig mindegyik betű épen maradt. Hátul a magassági sárnyon egy betű: H. Most a bizottság érkezett ki Wéber rendőrkapitány fölveszi a jegyzőkönyveket. A szakértők megállapítják hogy nem lett volna semmi baj, ha a gép ezer méter magasban lett volna, mert akkor a dugóhúzós menetű zuhanást ellensúlyozni lehetett volna egy erőteljes motorindítással. A zuhanás nem tartott volna kétszáz méteren túl. És megállapítják még, hogy talál a vidám integetés okozott mindent. A pilóta elengedte a kormányt és leállította a motort... Az ősi szürkületben még mindig ott fekszik a gép összetörve és véresen a búzatáblák közöt, a fekete szántón, a franciák sirji mögött. Rggel még egy bizottság száll ki, aztán leszerelik a motort és bevontatják a ronccsá tört gépet. A csendőr vigyáz. A töltésen egy vonat zörög. A mozdonyvezető int a fűtőnek : — Nézd a gép ... v. gy. Sir William Goode akciója a hosszúlejáratú külföldi hitelek érdekében. London, június 2. Sir William Goode, aki a magyar államháztartás szanálása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett, a londoni Times közgazdasági mellékletében terjedelmes és meleghangú cikkben ismerteti a magyar államháztartás és közgazdasági élet jelenlegi helyzetét. A szanálás törénetének részletes ismertetése után Sir William Goode a hitelkérdésről is beszámol. Magyarország jelen közgazdasági helyzetének legaggasztóbb jelensége — írja többek közt — a kamatlábpoltika. Mindazokban az országokban, azaz Németországban, Ausztriában, Magyarországban, amelyeknek a valutája feltűnően elértéktelenedett, a kamatlábpolitika alakulását ezideig nem értették és nem magyarázták meg kieléglő módon. Fantasztikus kamatláb maradt érvényben még a pénz stabilizálódása után is. Nyilvánvaló, hogy sem a földmivelés, sem az ipar hosszabb időn át nem bírja ki a 25—30 százalékos kamatozást. Pedig még ma is ilyen kamatot fizetnek és mindaddig, amíg akadnak kölcsönigénylők, akik szívesen fizetnek ilyen magas kamatlábat, minden ellenintézkedés, legyen az enyhe, vagy szigorú, hiábavaló marad. A Magyar Nemzeti Bank a diszkontlábat 12,5 százalékról 11 százalékra szállította le. Átalában az a vélemény, hogy további kamatlábcsökkentések várhatók. De annak ellenére, hogy az üzleti tevékenység az utóbbi időben nem növekedett, sőt ellenkezőleg csökkent, a hiteligénylés még olyan nagy és nyílt piacon a kamatláb olyan magas, hogy a Nemzeti Bank kamatlába egészen hatástalan marad. Szembetűnő tény ugyanis, hogy a magas kamatozás ellenére sincs pénz Instg, legalábbis rövid lejáratú hitelek tekintetében. Ezzel szemben feltűnően nagy szükség van Magyarországon hosszú lejáratú hielre, mert a forgótőke elveszett a pénz elértéktelenedésének vnggányában és a beruházható tőke megfogyatkozott azokban az években, amikor őrültség volt pénzt megtakarítani. Ennélfogva — iji Sir Wiliam Goode — Magyarországon az idegen tőkének kitűiő alkalmak kínálkonak a hosszú lejáratú kihelyezésre. A katasztrófa előzménye’.