Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)
1925-10-01 / 107. szám
Ára 2000 korona. ■mrkauttségt Deák Ferenc u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, HlMfinkenyvtár ét jegyiroda: DURonics-tér 11. Telefon B06. Rrsadai Petőfi Sándor-sugárút 1. szám Telefonszám 10-34. Szeged, 1925 október 1. CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.UOO kor, Budapesten és vidéken 45300 kor. Egyes számára hétköznap 2000 kor., vasár- és ünnepnap 1000 korona. L évfolyam, lvT. szám« ■tMMMMMMMMMfMMMMMfMMMMMMMMMAMIMMAMIMMWMNfMflMMAMMMmAfMia A parlamentárizmus válsága A legnagyobb politikai ajándék, amelyet az európai kontinens Angliától kapott, a parlamentárizmus volt. Lényege ennek a parlamentárizmusnak az volt, hogy a kormányzottak beleszól hasisnak sonuk intézésébe. No taxation without representation, — ne legyen adóztatás képviselet nélkül. Ezt a parlamentarizmust a tizenkilencedik század második felének liberalizmusa lejeszte naggyá. Története állandó felfelé emelkedésnek a vonalában haladt a világháborúig. A viágháború a parlamentarizmus fejlődését derékban törte ketté. Jöttek a parlamentek megkérdezése nélkül kibocsájtott háborús szükségrendeletek, a háború után pedig Európa szerte a burkolt és nyílt reakció. Oroszországban a csecsemő korát élő parlamentet megölte a bolsevizmus. Olaszországban a néhai szocialista vezérből diktátorrá emelkedett Mussolini új államelméletet hirdet, melynek sarkalatos pontja, hogy a magát túlélt képviseleti rendszernek a fascizmus lép a helyébe. Ezeknek és más hasonló jelenségeknek láttára a népképviseleti rendszernek legőszintébb hívei is tépelődni kénytelenek, hogy vájjon a páriamentárizmus tényleg nem élte-e már túl önmagát. Ezek az aggodalmak mindenesetre túlzottak. A parlamentárizmus életképességét már sokszorosan bebizonyította és ha talán revízióra is szorul egyes vonatkozásaiban, semmiesetre sem jutott el oda, hogy a haláláról kelljen beszélni. Mindenesetre azonban a válságnak, mégpedig általános válságnak a periódusát éljük. Ebből a válságból kell majd a jövő népképviseletének megiszult és az állami élet irányítására alkalmas formában kiemelkedni. A parlamen árizmus válságának mindenfelé a legjellemzőbb tünete, hogy a parlamentek elvesztették a lehetőséget arra, hogy a nép akarat megnyilvánulásának igazi képviselői legyenek. Egyes államokban a kormányok a választási erőszak eszközeinek, vagy e özakolt választási rendnek az alkalmazásával hoztak létre kezelhető többségeket, másutt a diktátorok közvetlenül a parlamenteket fenyegették meg a feloszlatással arra az esetre, ha nem hajlandók a diktatúra eszközéül odaadni magukat. A halom, sőt még a törvényalkotás hatalma is, a parlamentekről a kormáyokra tolódott át. Formailag ma is a parlamentek hozzák a törvényeket, de törvényalkotási joguk tényleg merő formalitássá zsugorodot össze. Egész Európában soha annyi örvényt nem hoztak, mint mostanában. Ez a törvényalkotsi düh, melyet a mindent megrendszabályozás áramlatának lehetne nevezni, olyannyira megy, hogy egyes államokban már törvényegyeztető minisztériumokat kelett szervezni, hogy legalább külsőleg rendet teremtsenek az egymásnak ellentmondó törvények között. De a törvények kilenctizedrészben olyanok, hogy csak a kormányoknak az omnipotenciáját növelik. A törvények nem intézkednek, hanem felhatalmazást adnak a kormányoknak az intézkedésre. A törvények rugalmasak. Feljogosítják például a kormányt, hogy x összegtől y összegig terjedhető díjakat állapítson meg valamely jogosítványnak az engedélyezésének. Hatalmat adnak a kormánynak, hogy a sajtószabadságot és gyülekezési jogot tetszése szerint kezelhesse, hogy belátása szerint elrendelhesse a kivételes állapotot. És ha ezt nem is törnék meg a törvények, a kormányok szempontjából az sem volna baj, hiszen a legutolsó esztendők tapasztalatai mindenütt megmutatták, hogy a törvényeken legkönnyebben a kormányok tehetik túl magukat. De nemcsak a Mussolinik, Kemál pasák, Primo de Riverák, Leninek és a burkolt abszolutizmus módszereivel dolgozó kormányok a parlamentarizmus veszedelmei, hanem a veszedelem a parlamenteknek az összegekben is rejik. Tagadhatatlan, hogy az összes parlamentiknek a nívója a háború óta végzetes módon leszállt. A régi parlamenti életnek tiszteletreméltó alakjai mindenütt egy letűnni látszó politikai korszaknak utolsó mohikárjai gyanánt állanak annak a tömegnek közepette, mely bent ül ugyan a parlamentekben, de magától a népképviseleti eszmétől idegen és az állami élet organikus felfogásának a magaslatára felemelkedni nem tud. A régi parlamentarizmusnak e visszamaradt nrgyjaiból mindenütt bár Tényeket csináltak, hogy megfosszák őket néhai politikai súlyúknak érvényesítésétől. Kétségtelen, hogy a háború után egy reakciós hullám söpört végig egész Európán. Tünetei ennek az agresszív és a más nyelvet beszélők legelemibb jogait is elkobozni akaró türelmetlen nacionalizmus, egyik oldalon a fegyverkezés és másik oldalon az önvédelem jogának megtagadása, a felekezet türelmetlenség és numerus clausus, az oktatás szabadságának béklyóba lövése, az egyetemek lealacsonyítása egy politikai rendszer aszályhordozóivá, a jogszolgáltatás és közigazgatás megfertőzése, ami ellen a Népszövetség nem nyújt orvoslást a kisebbségek panaszaira, a kormány-abszolutizmusnak kiterjedése a városokra és egyéb önkormányzati testületekre. Ma ezeknek a testületeknek az önkormányzata is paródiává alacsonyodon. Ahogy a kabinetek öreg madarai énekelnek, éppen úgy csipognak a közgyűlések helyiérdekű fiókái. Mindezek a jelenségek egy általános politikai tételnek a megállapítására és igazolására alkalmasak. A reakcióvá elfajult konzervativizmus nem tud megfelelő légkört teremteni a parlametarizmus számára. Meghamisítja a népképviseletnek tartalmát és lealacsonyítja a színvonalát. A parlamentek csak a liberalizmusnak és szabadságnak levegőjében tudnak élni, virágozni és tudják feladatukat betölteni. A reakció a polgári jogegyenlőségnek és szabadságnak ellensége, polgári jgegyenlőség és szabadság nélkül pedig nincsen igazi népképviselet és parlamentarizmus. Az út a meghamisított alkotmányos élet helyreállításához és az igazi parlamentarizmus megteremtéséhez egész Európában a mai reakciónak letörésén keresztül vezet. Coolidge elnök veszi kezébe a francia-amerikai tárgyalások vezetését. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Washingtonból jelentik: Winston ma délelőtt a franciaamerikai adósságrendező bizottság ülése u ótn kijelentette, hogy bár a tárgyalások már több pozitív eredményre vezettek, azonban megegyezésről még szó sem lehet. Ehhez a nyilatkozathoz Caülaux hozzátette, hogy véleménye szerint a teljes megegyezés rövid időn belül sikerülni fog. Newyorki pénzügyi körökben számolnak azzal, hogy Coolidge elnök személyesen veszi kezébe az insciatívát és a tárgyalásokat eredménye vezeti. A belügyminisztériumban uj választásokra készülődnek. A kisgazdák elégedetlensége miatt a kormány kész a házat feloszlatni és uj választásokat kiirni. — Meskó és a csizmások végleg leszámolnak az egységes párttal. — Megerősítik a Bethlen külügyminiszterségéről szóló hírt. kormánypártban ugyan bíznak abban, hogy Mayer János földmivelésügyi miniszternek most ia, mint már többször, sikerülni fog a kisgazdák leszerelése, ezzel szemben Meskó Zoltán, aki tegnap váratlanul Budapestre érkezett, abban bízik és ezen véleményének kifejezést is adott, hogy ez alkalommal végleg sikerül majd a kisgazdákat a kormánypárttól elidegeníteni. A politikai helyzet ma meglehetősen zavaros és azt a kormány szempontjából is kritikusnak ítélik meg, mert a nemzetgyűlésen a kormány nemcsak az ellenzékkel, hanem pártjának egyes frakcióival is szembe fogja magát találni. Teljesen komoly helyről, ahol a helyzetet minden k dissza mögötti vonatkozásával együtt aaaposan ismerik, munkatársunkat úgy informálták, hogy amennyiben a kormány a nemzetgyűlés összeillésének első idejében olyan nehézségekkel találná magát szemben, amelyeket elveinek sértetlensége mellett áthidalni nem tudna, az esetben nem riadna vissza a nemzetgyűlés feloszlatásának gondolatától sem és az újév első napjaira új választásokat írna ki. Bár munkatársunk informátorunk elött rámutatott arra a körülményre, hogy az ország mai hangulata erősen a kormány ellen nyilvánul meg, tehát a kormány szempontjából nem volna racionális a választások elrendelése, informátorunk mégis fenntartotta ezen értesülését és kijelentette, hogy a belügyminisztériumban máris történt intézkedés arra az esetre, ha a választások kiírásának szüksége bekövetkeznék. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése éjjel 2 órakor.) Ma félhivatalosan közölték a sajtóval, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök a közeljövőben átveszi a külügyminisztérium vezetésit. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök hivatalba lépése és az a körülmény, hogy a Budapesten lakó képviselők nagy része már hazaérkezett, a politikai élet meglehetősen mozgalmassá vált. Klubélet ugyan még nem alakult ki, azonban a képviselők, különösen az ellenzékiek, élénk megbeszéléseket folytatnak azokról az eshetőségekről, amelyeket a politikai élet most meginduló kampánya hozhat. Változatlanul tarja magát az a hír — amelyről az elsők közt számolt be a Délmagyarország —, hogy rövid időn beül sor kérdi a kabinet rekonstrukciójára és különösen az az értesülésünk találkozik a legnagyobb érdeklődéssel, amit különben ma a kormány filhivatalos lapja is megerősített, hogy a külügyi tárcát Bethlen miniszterelnök veszi át. Ma már a kormánypárti körökben sem tagadják, hogy a szélső politikai elemek meglehetős pozíciót nyertek, amihez természetesen nagymértékben hozzájárul az a körülmény, hogy a kisgazdák egyes pénzügyi intézkedések miatt ismét elégedetlenkednek, sőt újból azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a kormánnyal szemben elfoglalt álláspontjukat revízió alá vegyék. Ezen akciót elsősorban a Meskó- csoport is a kisgazdák úgynevezett csizmás csoportja kezdte meg. Az elégedetlenkedő képviseők még a nemzetgyűlés összeülése előtt összejönnek Budapesten és nincs kizárv, hogy a kormánypárttól való kilépésük mellett fognak dönteni. A