Délmagyarország, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-01 / 76. szám
a DÍ MVT CV i RORSZAG Ötvenhatmillió lej elsikkasztása miatt ötévi börtönre ítélték a román államnyomda igazgatóját (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: A bukaresti törvényszék négy heti tárgyalás után ma hirdetett ítéletet Falcojanu, a román hivatalos lap és a román államnyomda vezető igazgatójának perében. Falcojanut a tövényszék ötévi börtönre ítélte és kötelezte az elsikasztott 56 millió lei visszafizetésére. A vádlott társát, Vasziliut a hivatalos lap könyvelési osztályának igazgatóját, egyévi börtönre és 80.000 lei kártérítésre ítélték. A per Bukarestben óriási feltűnést keltett, mert Falcojanu a legelőkelőbb bukaresti társaságok kedvelt tagja volt. Egy 21 éves leány félórával Budapestre érkezése után levetette magát a III-IU emeletről Szúnyogé nagyváradi Ügyvéd lányának megdöbbentő tragédiája (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szombaton este 10 órakor megdöbbentő öngyilkosság történt az Aradi-ucca 71 számú házban. Öngyilkosságot követett el dr. Szunyogh László ismert nagyváradi ügyvéd Viola nevű 21 éves leánya. A fiatal leány rövid idő óta idegbetegségben szenvedett, szülei most húsvéti látogatóba küldték. Este fél 10-kor érkezett meg, meleg rokoni fogadtatásban részesítették, félóra múlva bement a fürdőszobába és az ablakon keresztül levetette magát a harmadik emeletről. Azonnal meghalt. A Márer-malom hitelezői elhatározták, hogy szövetkezetet alapítanak és átveszik a malom üzemét (A DÓImagyarország munkatársától) Az összeomlott Márer-malom hitelezői szombaton este a Katona-féle vendéglőben újból értekezletre jöttek össze, hogy további magatartásukat megbeszéljék. A hitelezők már régebben is foglalkoztak azzal a tervvel, hogy a malmot szövetkezeti alapon átveszik és így tovább folytatják az üzemet. A szombat esti összejövetel ezt a törekvést céloztak. Az értekezlet Kolauch Károly elnöklete alatt kimondotta, hogy a hitelezők szövetkezetbe tömörülnek és átveszik a malmot. A felszólalások során dr. Lévay Ferenc azt fejtegette, hogy a malom tulajdonképen forgótőke hiányában bukott meg. Ellenezte a szövetkezet megalakítását. Az értekezleten azonban a hangulat arra felé hajlott, hogy a hitelezők érdekében a szövetkezetei zongorákat legolcsóbban vásárolni 24 részében Waldmann-nal BUDAPEST, Teréz kórus 8. meg kell alapítani és a legközelebbi gyűlésen kész alapszabályokat kell bemutatni, amelyeket azután a minisztériumban mielőbb jóvá kell hagyatni, hogy a szövetkezet is minél gyorsabban megalakulhasson. Beszámolt ezután az elnöklő Rolauch arról, hogy a múlt héten megalakult intéző bizottság máris érdemleges munkát végzett. Tárgyaltak pénzintézetekkel, malomérdekeltségekkel, amelyek a szükséges szakszerű felvilágosítást nyújtottak és bejelentette, hogy a malom átvétele iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg, amit bizonyít egy beérkezett konkrét ajánlat. Ez arról szól, hogy egy budapesti tőkés 80.000 pengővel hajlandó a szövetkezetben résztvenni. Az értekezlet kimondotta, hogy a szövetkezetet megalapítja és a malmot akár árverésen, akár anélkül átveszi, üzemét folytatja. A nóvum a szövetkezet megalapításánál az, hogy abban minden hitelező a saját követelésének erejéig venne részt, azután az illetékes minisztériumok segítségével, de különösen az OKH, vagy egy szegedi pénzintézet finanszírozása mellett vásárolnák meg a malmot. 1928 április 1 BIZTOS GYORS, SNYHE « » i*OKOlADI$ dAlHAJTOa Móra Ferenc Szabadkán (Budapesti tudósítónk telefon jelentése. Szabadkáról jelentik: Az elszakított magyar délvidék legnagyobb magyar lapja, a Barsmegyei Napló jelenti, hogy Móra Ferenc felolvasó estét tart Szabadkán is. A pompás humorú elbeszélő válogatott írásait olvassa fel április 15-én a városi színház hangversenytermében. Móra Ferenc — írja a lap — Mikszáth után a legragyogóbb tollú novellista, a néplélek igazi ismerője, akinek felolvasóestje elsőrangú kulturesemény lesz. Szabó László előadása Kecskeméten (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Kecskemétről jelentik: Dr. Szabó László egyetemi tanár, a kiváló publicista, ma este a kecskeméti kereskedelmi kaszinó meghívására felolvasó ülést tartott a városháza dísztermében. A felolvasáson Fáy László főispánnal az élén Kecskemét egész intelligenciája jelen volt és hosszasan ünnepelték a csillagos cikkek népszerű íróját. Belgrádbán kikapott a Nemzeti Belgrád, március 31. Jugoszlávia—NSC 4:2 (1:1), I JónáS ETna címfestészei^ Ssened, Margit u. 12. Telefon 17-02.1 Feliák Sári is megfiatalodott, mert a Borsszem Jankát olvassa. ön is megkapja kedvezményesen havi 60 fillérért ha nálunk megrendelt Emlény írta: Móra Ferenc. Dohos szaga és kifakult kék színe van ennek a szónak, mint azoknak a hímzett szalagoknak, amiket régi regényekben felejtettek »hazánk szebblelkű hölgye«. (A kevésbé szép lelkűek hajtőjükkel vagy szamárfüllel jegyezték meg a helyet, ahol az oroszlánt a delnő lábainál kellett hagyniok, mlig kiszaladtak a konyhára galuskát szakgatni.) Hetven-nyolcvan éves verseskönyveket is eszébe juttat az embernek, amiket a nagyapáink adtak ki diákkorukban, mooré selyemben, aranymetszéssel. Leginkább budaiak és egyéb kebelhangzatok voltak bennük a szótárról, a lányka kezeiről, a jóságról és más ilyen kényekről.Nagyon takarékos, puritán világ volt az, még a betűket se tékozolta úgy, mint az a mi megkeveredett korunk. Az erényt egyszerűen kénynek nevezték s mivel nagyon kedvelték ezt a szót, egész oldalt tett ki a megtakarítás egy kötetben. Ugyan ami azt illeti, az erényben mink se vagyunk nagyon pazarlók.) Hát éppen erre a sápadt-kék szóra van most most szükségem, a fejfája kell az emlény. Még pedig egy kicsit elkésve de ez is igy stílusos... Baráti kéz figyelmeztet rá, hogy április 14-én lesz a harminc éves évfordulója Jámbor Pál halálának, akit Viadornak hívtak a magyar olimpuson. Talán meg lehetne róla emlékezni, hiszen úgy lehet a nekrológja óta se írták ki a nevét. Dehogy nem írták. Hiszen azóta Petőfi centennárium is volt s akkor ő róla is megemlékeztek. Aki a Petőfi-misén indangóriumot kapott a kezébe, az mind fejbeverte vele Jámbor Pált. Hogy ő volt az a bizonyos Viadór, akiről a Honderű azt híresztelte annak idején, hogy nagyobb költő, mint Petőfi Sándor, tizenöt könyöknyivel ararázlik föléje, azt meg ki se lehet mondani mennyivel finomabb. A Honderü meg az a szép divatlap volt, amelyet Petőfi hálából ezzel a két sorral tett halhatatlanná: Te Honderű, te lázárok Lázára, Ki csak neved két végbetüje vagy. Hiszen ez mind így volt, de Viador a jámbor nem tehetett róla. <3 maga sose bántotta Petőfit. Csak épen állta, hogy azt a taurust, amit a tüskéshajú ifjú istentelen fejéről elsajnáltak, az ő sima és kegyes fejére rakják. De hát ezért az vessen rá követ, aki haragszik érte, hogy nagy írónak mondják. A lírikusoktól már csak sok minden kitelik, de erre még ők se képesek. Jámbor Pálnak az volt a fátuma, hogy egy negyedszázaddal elkésve született. Gyöngéd, nemes poétalélek volt, akiben a zseninek egy szikrája se rendetlenkedett, világos fej, anélkül hogy világított volna ügyes mestere az égi zengeményeknek, de képtelen egy egészséges földi kurjantásra. Egészen jól beleillett volna abba a korba, amikor e dalnok halálra szégyelte volna magát, ha ráncot mond redő helyett és amikor Kölcsey tilalom alá vetette a legyezni szót, mert pórias és aljas. (Érdekes Studium volna kikutatni, melyik magyar író merte először leírni, hogy a légy rászállt az orrára. A légy valószínűleg már negyvennyolc előtt is csinált ilyen illetlenséget.) A kiskőrösi és szalontai pórok azonban betörtek a Piaridák berkeibe s a zefireknek és bájdalu zenészeknek kitelt az esztendeje. De a halálával talán még jobban megkésett a Petőfi riválisa, mint a születésével. Ha mártírhalált hal, vagy Kufsteinban senyved el, akkor a kegyelet nem sajnálja tőle a diszkoszorú. De emigrált, sokáig élt Párisban, s amikor hazajött, utolérte a hazatérő emigránsok rendes sorsa. Itt idegenebb világot talált, mint aminőt ott hagyott. Hiába járta ki odakint a Lamartine iskoláját, kinek kellett az itt akkor? Itt akkor Spetykó Gáspár volt a népszerű költő, aki rájött arra, hogy Magyar mente az alkonyi ég, Az Úristen varrta, Töméntelen aranygombok, A csillagok rajta. Hát mi ehhez Lamartine, meg a többi kórságos német? »Hugo Victor, Gothe, Börne, bár az oldaluk betörne.« Pedig a reverendát is letette Jámbor Pál, — mert tudni kell, hogy Viador felszentelt pap volt, — hogy jőttében-mentében meg ne szaggassa a kánon drótkerítése. Mindenképpen szerette volna az uj Magyarországot szolgálni. Valahol a Bácskában képviselőnek is megválasztották, be is ült a balközépre, de se osztott, se szorzott a saját pártjában sem. Annál igazán sokkal költőbb volt, semhogy a politikusok idegen szagot ne éreztek volna rajta. Egyszer próbált felszólalni valami iskola-ügyben, de a Mindenváró Ádámok nem hallgattak oda. Valamelyik irodalmilag képzett Tallérossy Zebulon meg is védte: — Halljuk a Petőfi Viadorát! Már akkor hírhedt volt a neve, nem híres. Falusi iskolákban ugyan még szavalgatták a verseit, de csak a régieket, az újaknak már nem kapott helyet sehol se. Nem vette észre, hogy ez már a megöregedés, azt hitte irigység. Nem hagyta magát, lapot indított a saját költségén, azt elnevezte közvéleménynek és teleírta egymaga,;