Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-05-01 / 99. szám
1928 május 1< nr ’HGYARrtWSZÍG' 5 Emléktáblát követel a közgyűléstől apja sírjára az egykori javadalmi ügyvivő szobrász fia László Gyula elégtételt követel a várostól apja emlékének '(A Délmagyarország munkatársától) A város vezetőit hosszú hónapok óta foglalkozatja már egy egyre kellemetlenebbé váló ügy,amelynek megfelelő elintézésére már kilátás sincs. Az a páratlanul álló eset történt, hogy egy nemrégen elhunyt városi tisztviselő Ha emléktáblát kíván, újabban követel a város közönségétől apja sírjára. Szokatlan hangú beadványai vastag köteggé gyűlnek az illetékes ügyosztályokban és a harcot olyan lendülettel kezdte meg, hogy annak vége egyelőre beláthatatlan. Nevét nem hallgathatjuk el, mert nemrégen körlevéllel fordult a törvényhatósági bizottság tagjaihoz és ezzel feloldott bennünket is a méltányos diszkréció kötelezettsége alól. A név különben is ismerős, valamikor, hosszú esztendőkkel ezelőtt egy művészi ösztöndíj odaítélése körül támadt konfliktussal kapcsolatban foglalkoztatta már a közvéleményt A szokatlan beadvvny szerkesztője László F. Gyula, a szegedi származású Budapesten élő temár és szobrász, Laászló Gyula volt városi javadalmi ügyvezető fia. Harcát még a múlt esztendő első felében indította meg, amikor a főispánhoz intézett egy beadványt. Beadványában azt kérte, hogy a város csináltasson fekete, aranybetűs emléktáblát édesapjának a budapesti kerepesi temetőben lévő sírjára. Az emléktábla feliratát a következőkben szövegezte meg: LAÁSZLÓ GYULA' Javadalmi ügyvezető emlékének Szeged város kegyeletes közönsége. . A szokatlan kérelmet meg is indokolta László F. Gyula. Beadványában meglehetősen erős szavakkal elmondotta, hogy édesapját a város hatósága súlyosan megbántotta. 1* Az érdemes tisztviselőt aktív szolgálata idején,de azután is súlyos méltatlanságok, mellőzések, támadások érték, amelyek halálát is siettették. A hálátlan város ezeket csak a kért emléktáblával ekszpiálhatja. A főispán a szokatlan tartalmú beadványt illetékes elintézés végett átküldte a polgármesterhez, aki viszont a tanács elé terjesztette. A tanács tagjai nagyon kényelmetlenül érezték magukat, amikor foglalkozniuk kellett a beadvánnyal és határozatot kellett hozniuk. Analóg esetek még nem fordultak elő, nem mutatták meg az elintézés módját, de lzért mindenki érezte, hogy László F. Gyula kérésének teljesítése kissé súlyos nehézségekbe is ütközne. Hosszas meditálás után végre olyan határozatot fogalmazott meg a tanács,amely diplomatikusan kerülte meg a lényeget, amelyből érteni is lehetett és amelyet el kellett volna fogadnia László F. Gyulának. A tanács határozata úgy szólt, hogy a város anyagi helyzete lehetetlenné teszi az elhalt érdemes tisztviselők sírjának ilyen módon való megjelölését, ezért úgy találta a tanács, hogy ezt a kérelmet sem teljesítheti, mert precedenst teremtene vele. A határozatot elküldték Lászlónak is Budapestre és hosszú hónapokig csend volt ezután. Hónapok múlva azonban László F. Gyula ismét jelentkezett. Terjedelmes felebbezést küldött a tanács határozata ellen a közgyűléshez. Felebbezése hemzseg a súlyos, vádaskodó kijelentésektől. Világosan megvádolja a város tanácsát, hogy annak idején eszközévé vált az édesapja ellen szervezett intrikáknak és most már a közgyűléstől követeli az emléktáblát. Ugyanakkor gépírással sokszorosított körlevelet is intézett a közgyűlés tagjaihoz. A rapiszódikus írás szerint a törvényhatóság »bűneinek sulija alatt« nem zárkózhat el a kegyeletes kérelem teljesítése elől. Részletesen föltárja László F. Gyula ebben a körlevélben az előzményeket. Elmondta, hogy édesapja ellen a tanács egyik azóta elhalt tagja (a célzásokból következtetve Balogh Károly) indított kegyetlen hajszát, amelyben segítségére volt az a tisztviselő, aki később s kegyből elnyerte a javadalmi hivatal ügyvezetői állását. Amikor László Gyula nyugalomba vonult, a város hatósága elzárkózott jogos anyagi igényeinek teljesítése elől is, amikor pedig megfelebbezte a tanács elutasító határozatát a közgyűléshez, a tanácsnok olyan durva támadást intézett ellene, hogy rágalmazás címén megindult ellene az eljárás. Tárgyalásra azonban nem kerülhetett sor, mert a tárgyalást megelőző napon a tanácsnok meghalt. A közgyűlésen pedig nem akadt senki, aki védelmébe vette volna a becsületben megőszült, negyvenhárom évi szolgálattal elűzött tisztviselőt. A tanács azonban a felebbezést visszautasította, mert a felebbezési határidő után hetekkel érkezett be. László Gyula a felebbezés visszautasítása ellen, felfolyamodással élt a közgyűléshez. Felfolyamodásában még keményebb és szenvedélyesebb szavakkal ismétli meg korábbi beadványainak kitételeit és erélyesen követeli kérelmének haladéktalan teljesítését. A tanács a felfolyamodást véleményezésre kiadta az ügyészségnek. Az ügyész véleménye alapján az ügy most valószínűleg a közgyűlés elé kerül, de elutasító javaslattal. Szó van arról is, hogy a város hatósága a beadvány súlyosan sértő kitételei miatt a megtorló lépéseket is megteszi a szobrász ellen. Fontos újítás készül a fizetésképtelenségi jogban Az országos Jogászgyülés kisebb ügyekben kényszeregyezség helyett kényszerfelszámolást tart szükségesnek (A Délmagyarország munkatársától) Az Országos Jogászgyülés az elmúlt szombaton fejezte be a három napra terjedő ülésezését, melynek tárgysorozatára volt kitűzve a kényszeregyességi eljárásnak, valamint a csődjognak reformálása is. Az igazságügyi kormány képviselőinek, valamint a magasrangú bírák és ügyvédeknek részvételével lefolyt jogászgyűlés behatóan foglalkozott a kényszeregyesség és csődjog újabb szabályozásával. Az Országos Jogászgyűlésen részt vett Szegedről többek között dr. Kertész Béla, a Szegedi Kereskedők Szövetségének ügyésze is, aki a gyűlés eredményéről az alábbiakban tájékoztatott bennünket: — A jogászgyűlésen a vita főként akörül forgott, hogy fenmaradjon-e a kényszeregyesség intézménye, fenmaradjon-e az OHE szerve, avagy töröltessék el teljesen a csődönkívüli kényszeregyesség és ehelyett inkább a csődjog modern reformját alkossák meg. Ezt a kérdést sem egyoldalú hitelezői, sem egyoldalú adósi szempontból elbírálni nem lehet, mert minden kereskedő hitelező és adós is egy személyben. A kérdéshez csak egyetemes gazdasági és kereskedelmi érdekek szem előtt tartásával lehet állást foglalni. Annyi kétségtelen, hogy a kereskedőosztály sürgősen szükségesnek látja, hogy a kényszeregyességi jog terén reformintézkedések történjenek, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan és súlyos gazdasági károsodással jár. A vidéki kereskedelem szempontjából különös fontossággal bír a kisegzisztenciák fizetésképtelenségének ügye. Tarthatatlan helyzet az, hogy azon esetekben, amikor tízezer pengőn aluli aktíva áll csak a hitelezők kielégítésének rendelkezésére, a hosszadalmas, költséges kényszeregyességi utat legyen kénytelen az adós választani, amikor ezen eljárásnak költségei, az adós hónapokon keresztül való vegetálásával járó rezsikiadások a még meglévő vagyontömegnek jelentékeny részét felemésztik. Az ilyen esetekben egyedül indokolt a kényszerfelszámolás — miként ennek a tervnek a Délmagyarország húsvéti számában egyizben már hangot adtam — mely a legolcsóbban és a lehető leggyorsabban juttatja a hitelezőket a megmaradt vagyonból reájuk jutó kvótához. Az Országos Jogászgyűlés a kényszeregyességi eljárást a nagyobb ügyekben egyelőre még szükségesnek látja, a kisebb ügyekben a kényszerfelszámolás intézményének megvalósítását sürgeti és eziránt az igazságügyi kormányzathoz felterjesztéssel fog élni. »A forgalmi adóellenőr nem köztisztviselőhöz illő módon járt el« Felmentő ítélet egy érdekes rágalmazás! perben (A Délmagyarország munkatársától j r A törvényszék Fr e tanácsa hétfőn délelőtt érdekes rágalmazási pert tárgyalt. A vádlottak padján Bokor Antalné divatszalon tulajdonosa ült, aki a vád szerint az elmúlt év február 21-én többek jelenlétében Horváth József forgalmi adófőellenőrről azt állította, hogy "a kis Horváthot kidobtam az üzletből, mert szemtelen kedeit vetem“. A forgalmi adóhivatalnok, amikor tudomást szerzett Bokor Antalné állítólagos kijelentéséről, az esetet jelentette felsőbb hatóságának, mire Bokorné ellen felhatalmazásra üldözendő rágalmazás címén indult meg az eljárás. A hétfői főtárgyaláson Bokorné tagadta, hogy használta volna az inkriminált kifejezéseket. Elmondotta, hogy a sértett hivatalos minőségben eljött hozzá és a forgalmi adókönyvet kérte. A könyv nem volt az üzletben, Bokorné a lakásán hagyta. A forgalmi adófőellenőr ezen megbotránkozott és kijelentette, hogy az ilyen üzletember maradjon inkább a főzőkanál mellett. Az üzletben ekkor többen voltak és mindenki meglepődött a szokatlan hangon. — Én erre kikértem magamnak és tiltakoztam a kijelentések ellen — vallotta Bokor Antalné és a forgalmi adóellenőrt jogos felháborodásomban kiutasítottam az üzletből. Horváth József ezután kijelentette, hogy sohasem volt Bokorné üzletében és a vádlott valószínűleg összetévesztette valamelyik kollegájával. A kihallgatott tanúk, akik a kérdéses alkalommal Bokorné üzletében tartózkodtak, egyértelműig azt vallották, hogy Horváth viselkedése kihívó volt és ennek következménye volt a kiutasítás. A vádlott védelmében dr. Eisner Manó bizonyítás kiegészítésében azt állította, hogy a forgalmi adóhivatalok nem köztisztviselő és így hivatalból üldözendő rágalmazás címén nem indulhat eljárás. A bíróság nem adott helyt az indítványnak és a perbeszédek elhangzása után Bokor Antalnét felmentené a vád alól. A törvényszék ítéletében tényként állapította meg, hogy a forgalmi adóhivatalok köztisztviselő. Megállapította a törvényszék, hogy a vádlottnak sikerült bizonyítani, hogy a vádbeli kifejezéseket nem abban a formában használta. A vádlott azt mondja, hogy a sértett gorombáskodott vele, mire ő kiutasította üzletéből. A tény az, mondotta tovább az ítélet indokolása, hogy a sértett Bokor Antalnéval nem köztisztviselőhöz illő módon járt el és ezzel a vádlottól kiprovokálta az erősebb kifejezéseket. Az ítélet ellen dr. Nagy Géza ügyész felebbezést jelentett be, . v.s'V«- - r