Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
ygzs Julius % DPJ>M*r,VROFSZAG Pénteken télben a rókusi állomás előtt felborult Kalapis ezredes autója Az itasok csak kisebb sérüléseket szenvedtek (A Délmagyarország munkatársától.) Pénteken délben könnyen végzetessé válható, de aránylag szerencsés kimenetelű autófelborulás történt a rókusi állomás előtt. Kalapis János ezredes saját autóján közeledett a város felé. Az autón feleségén kívül Tranger Károlyné és annak három éves kislánya éltek. A villamostelep előtt a rókusi vasúti töltésről lejövet, a lejtőn lefelé az autó hirtelen felborult és maga alá temette utasait. A felborulás következtében Kalapis ezredes, aki az autót vezette kivágódott a kocsiból. A szerencsétlenség láttára pillanatok alatt nagy tömeg verődött össze és azonnal hozzáláttak a mentési munkálatokhoz. Kalapis Jánosnét és Tranger Károlynét eszméletlenül húzták ki a romok alól. A helyszínre kihívott mentők azonnal megállapították, hogy a két hölgynek komolyabb baja nem történt, csupán kisebb sérüléseket szenvedett. A két úriasszonyt a mentők beszállították a sebészeti klinikára. Kalapis ezredes csak kisebb horzsolásokat szenvedett, sérüléseit még a helyszínen bekötözték. A baleset után megindult rendőri nyomozás során helyszíni szemle alapján megállapították, hogy a felborulást az okozta, hogy az autó hátsó kereke defektet kapott. A lejtős után az autó elvesztette egyensúlyát és felborult. A baleset szerencsés kimenetele annak köszönhető, hogy az autó csak lassú otmpóban haladt. 3 A közgyűlés többsége elfogadta a tanács gázgyári javaslatát Hét városatya asszisztálása mellett fejezték be a tuniusi közgyűlést . (A Délmagyarország munkatársától.) A közgyűlés harmadik, szombati napjára az érdeklődés már alaposan megcsappant. A közgyűlési teremben alig volt jelen a tisztviselőkkel együtt husz-huszonöt városatya, akik csodálkozva tekintgettek dr. Lippay Lajos felé. Lippay Lajos a baloldal első padjában ült, előtte a gázgyár hatalmas iratcsomója és mélyen elmerült annak tanulmányozásában. — Eltart ez a gázgyári vita még vagy három napig, — jósolta bánatosan valaki. Háromnegred öt órakor lépett be a közgyűlési terembe a polgármester, de nem foglalta el az elnöki széket, hanem Rack Lipót tanácsnokot kérve fel az elnöklésre, maga a vitatkozó székbe ült. A gázgyári vita folytatása Wimmer Fülöp hivatkozva a csütörtöki izgalomra, amelyet a tűzhir keltett a közgyűlési teremben, engedélyt kér indítványainak megismétlésére. Indítványozza, hogy a tanács javaslatát ne fogadja el a közgyűlés, hanem új alapokon tárgyaljon a város a gázgyárral a külvárosi beruházásokról, mert az eredeti szerződés értelmében az új beruházások tőkeértékéből nyolc év helyett mindössze hatot amortizálna a gázgyár. Biztos benne, hogy a város lényegesen kedvezőbb megállapodást köthet a gázgyárral az új tárgyalások eredményeként. Indítványozza, hogy a város kérje a döntőbizottságtól az új egységárak megállapítását, de a szerződés más pontjait hatálytalanító rendelkezéseit vonja vissza. Kijelenti, hogy a két indítvány elfogadásából csak előny származhat a városnak. Kormányos Benő a következő szónok. A tanács javaslatát elfogadja, azzal a módosítással, hogy a város harminc napon belül kezdje meg a tárgyalásokat a tavalyi alapokon. (Ellentmondások.) Dr. Lippay Lajos beszél ezután. Indítványozza, hogy mivel a múlt évi közgyűlési határozatot feloldotta a miniszter és ennek következtében szabad kezet nyert a város, csak annak az összegnek a törlesztésére egyezzen meg a várossal, amelybe a külvárosi áramvezeték került, de a gázgyár új belső beruházásainak törlesztéséről ne tárgyaljon. A polgármester tegnapelőtt Nagy melegben a legkellemesebb viselet a finom selyem puplán férfi ing. Minden illést kielégítő finom kivitelben mérték szerint készítünk ura ingeket. Lampel és Hegyi Tisza Lajos körút. ing azt mondotta, hogy a hibát a város régi tanácsa követte el, amikor negyvenéves szerződést kötött a gázgyárral. Ha a város most meghosszabbítaná a gázgyár szerződését, egy későbbi tanács ugyanezt a szemrehányást tehetné a mostani hatóságnak. Dr. Riedl Samu a következő szónok. Wimmer jogi álláspontja szerinte egészen originális. Wimmer nem ismer fizikát, de nem ismer jogi akadályt sem, ha valami célra tör. Véleménye szerint a város rosszul járna, ha ismét a döntőbizottsághoz fordulna ármegállapításért, mert könnyen megtörténhetne, hogy a bizottság az egységárakat aranyparitásra emelné, de nem kötelezné a gázgyárat az új beruházásokra. Wimmer indítványát nem fogadja el, mert a viszonyok állandóan változnak és most jogilag a városnak a döntőbizottság ítélete elég kedvező helyzetet biztosít. Riedl Samu ezután a belügyminiszter leiratával foglalkozik. Ezt a leiratot sokan tévesen értelmezik. Szeged közönségének és a belügyminiszter álláspontja között tulajdonképen különbség nincsen. A miniszter azt ajánlja, hogy a város adjon a gázgyárnak pénz helyett jogot A miniszter maga a szerződést nem kifogásolja. — Csak feloldja, — mondja Wimmer. — A miniszter nem utasítja a tanácsot, csak figyelmébe ajánlja ezt a lehetőséget. Javaslom, hogy a város tartsa fenn eredeti határozatát, de koncesszió meghosszabbításáról ne is tárgyaljon. Elsőrendű közérdeknek tartom kulturális és pénzügyi érdekből egyaránt, hogy a világítási üzem a város kezébe kerüljön Ezt a tárgyalást, mint fizetési módot, a miniszter nem kívánja, csak figyelmébe ajánlja a tanácsnak. A tanács javaslatát ezzel a módosítással fogadja el. Most Balogh Lajost szólítja az elnök. — Gázbiológus. — mondja a szólni készülő felé dr. Szeless József. — Tessék?! — kérdi tőle Balogh. — Gázbiológus! — ismétli Szeless, Balogh" pedig megnyugodva kezd beszédébe. A bizottsági tagok nagy része a szomszéd termekbe vonul és csak akkor tódulnak vissza a közgyűlési terembe, amikor Balogh befejezi és Hoffer Jenő felszólalása következik. Hoffer a belügyminiszter rendeletével foglalkozik. Kijelenti, hogy tíz év alatt a város is amortizálhatja a gázgyár hasznából az újberuházások 1935-ben még letörlesztetlen tőkeértékét. A döntőbíróság a háborús csapásokon kívül még külön háborús csapása volt ennek a városnak. A gázgyárnak a szerződés értelmében minden évben be kellene mutatnia évi mérlegét. Ezt a kötelezettségét a gázgyár évek óta nem teljesíti. Pedig ez a mérleg nagyon fontos adatokat juttatna a város birtokába. A gázgyárnak óriási haszna van minden évben. Egy levél jutott a birtokába, amely megbízhatónak látszó adatok alapján megállapítja, hogy a gázgyár évi haszna ötmillió pengő. Az áram minden egyes kilowattján hatvan fillért keres. — Itt igen életbevágó, halálosan komoly kérdésről van szó, amely fölött nem szabad olyan könnyen keresztülsiklani. Wimmer indítványához csatlakozom, (Mert ebben az egyben nem változik a divat, mindig a tanár a hibás.) Azért, hogy nem tudja a gyerek, hol vannak a Pityuzi-szigetek, meg hogy önnek hívják Hannibálnak a másodunokatestvérét, lehet még abból ember. Aminthogy lett is, hála Istennek. No, megjárná vele a kormány, ha csak az adhatna neki főtanácsot, aki megtudja mondani, hogy milyen rendszerben kristályosodik a gálickő. Nem is nyugodtam én abba bele, hogy rendén való az a sok tűrhető magaviselet. Azt az értesítőt bizonyosan valami zugnyomdában szedték, Öböl kevés volt a betűszekrényben az egyes, hát raktak helyette hármasokat. No, ennek a nyomdásznak bizonyosan nagyon meghuzogathatta a fülét álmában Gutenberg János. Hanem ahogy kinyitom a többi értesítőt, az arány mindenütt ugyanaz. A példás gyerek, meg a jó gyerek csak olyan rari nantes in gurgite vastó, mint szegény ember tejbekásájába az apró szőlő. Hát most már mi lehet ennek a magyarázata? Mert ez véletlen nem lehet. Összebeszélés se lehet négy-öt város tanárai közt. Mi lehet hát? Elpanaszolom a dolgot egyik tanár barátomnak. Hogy mit csináltatok már megint, ti szőrös szivü hóhérok? Hát nem féltek ti attól, hogy majd a jó Isten is így osztályoz benneteket magaviseletből az utolsó konferencián. — Hja, a jó Isten messze van, de a kultuszminiszter közel van, — vont vállat a barátom. — Nem értem! —■ Én se értem, barátom, de ez kultuszminiszteri rendelet. Magaviseletből csak annak lehet egyest adni, aki a tanulásban is egyes. Hát ezt nem hittem, most se hiszem. Pedig négy tanár is megerősítette a magyarázatot. Csak az ötödik mondta, hogy nem egészen úgy van a rendelet. — Hát, hogy van? — Úgy, hogy magaviseletből lehetőleg csak az kapjon egyest, akinek a viselete is, az előmenetele is kifogástalan. Hát én ebben is tarscsLxlom. Azt a rendeletét félremagyarázták. Még ha így mondta volna is a miniszter, akkor se így értette. Mi köze a magaviseletnek az előmenetelhez? Miért ne lehetne példás jó gyerek az a gyerek, akinek nem veszi be a feje a gabonaüszög Zygosporáit? Hogy lehetne azért felelősségre vonni a szilvafát, hogy nem gránátalmát terem? Aztán micsoda igazság az, hogy aki el tudja fújni a semi-deponens igéket — vagy ezeket nem is tanítják már, tekintettel gyanús nevükre? — az akkor is példás magaviseletű lehet, ha radírgumit tesz a kályhára, ami ősidők óta a legsúlyosabb gonsztettek közé tartozik, ellenben az elégséges trifureifer akkor is csak tűrhetőig viheti fel, ha úgy ül az iskolában, mint az Isten báránya. Kegyelmes Uram, olyan sokkan vagyunk rossz magaviseletű öregek ebben a kis országban s mink — tudom magamról — már nem igen javulunk meg: kegyelmes uram, tessék visszaadi a jó gyerekeket az országnak: