Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

ygzs Julius % DPJ>M*r,V­ROFSZAG Pénteken­­ télben a rókusi állomás előtt felborult Kalapis ezredes autója Az i­tasok csak kisebb sérüléseket szenvedtek (A Délmagyarország munkatársától.) Pén­teken délben könnyen végzetessé válható, de aránylag szerencsés kimenetelű autófelboru­­lás történt a rókusi állomás előtt. Kalapis János ezredes saját autóján közeledett a vá­ros felé. Az autón feleségén kívül Tranger Károlyné és annak három éves kislánya él­tek. A villamostelep előtt a rókusi vasúti töl­tésről lejövet, a lejtőn lefelé az autó hirte­len felborult és maga alá temette utasait. A felborulás következtében Kalapis ezredes, aki az autót vezette kivágódott a kocsiból. A szerencsétlenség láttára pillanatok alatt nagy tömeg verődött össze és azonnal hozzá­láttak a mentési munkálatokhoz. Kalapis Já­nosnét és Tranger Károlynét eszméletlenül húzták ki a romok alól. A helyszínre kihívott mentők azonnal megállapították, hogy a két hölgynek komolyabb baja nem történt, csu­pán kisebb sérüléseket szenvedett. A két úri­­asszonyt a mentők beszállították a sebészeti klinikára. Kalapis ezredes csak kisebb hor­zsolásokat szenvedett, sérüléseit még a hely­színen bekötözték. A baleset után megindult rendőri nyomo­zás során helyszíni szemle alapján megálla­pították, hogy a felborulást az okozta, hogy az autó hátsó kereke defektet kapott. A lej­tős után az autó elvesztette egyensúlyát és felborult. A baleset szerencsés kimenetele annak köszönhető, hogy az autó csak lassú otmpóban haladt. 3 A közgyűlés többsége elfogadta a tanács gázgyári javaslatát Hét városatya asszisztálása mellett fejezték be a tuniusi közgyűlést . (A Délmagyarország munkatársától.) A közgyűlés harmadik, szombati napjára az ér­deklődés már alaposan megcsappant. A köz­gyűlési teremben alig volt jelen a tisztvise­lőkkel együtt husz-huszonöt városatya, akik csodálkozva tekintgettek dr. Lippay Lajos felé. Lippay Lajos a baloldal első padjában ült, előtte a gázgyár hatalmas iratcsomója és mé­lyen elmerült annak tanulmányozásában. — Eltart ez a gázgyári vita még vagy három napig, — jósolta bánatosan valaki. Háromneg­red öt órakor lépett be a közgyű­lési terembe a polgármester, de nem fog­lalta el az elnöki széket, hanem Rack Lipót tanácsnokot kérve fel az elnöklésre, maga a vitatkozó székbe ült. A gázgyári vita folytatása Wimmer Fülöp hivatkozva a csütörtöki izgalomra, amelyet a tűzhir keltett a közgyűlési teremben, enge­délyt kér indítványainak megismétlésére. In­dítványozza, hogy a tanács javaslatát ne fogadja el a közgyűlés, hanem új­­ alapokon tár­gyaljon a város a gázgyárral a kül­városi beruházásokról, mert az eredeti szerződés értelmében az új beruházások tőkeértékéből nyolc év helyett mindössze hatot amortizálna a gázgyár. Biz­tos benne, hogy a város lényegesen kedve­zőbb megállapodást köthet a gázgyárral az új tárgyalások eredményeként. Indítványozza, hogy a város kérje a döntőbizottságtól az új egységárak megállapítását, de a szerződés más pontjait hatálytalanító rendelkezéseit vonja vissza. Kijelenti, hogy a két indítvány elfogadásából csak előny származhat a vá­rosnak. Kormányos Benő a következő szónok. A tanács javaslatát el­fogadja, azzal a módosítással, hogy a város harminc napon belül kezdje meg a tárgyalá­sokat a tavalyi alapokon. (Ellentmondások.) Dr. Lippay Lajos beszél ezután. Indítványozza, hogy mivel a múlt évi közgyűlési határozatot feloldotta a miniszter és ennek következtében szabad ke­zet nyert a város, csak annak az összegnek a törlesztésére egyezzen meg a várossal, amelybe a külvárosi áramvezeték került, de a gázgyár új belső beruházásainak törlesztésé­ről ne tárgyaljon. A polgármester tegnapelőtt Nagy melegben a legkel­­lemesebb viselet a finom selyem puplán férfi ing. Min­den illést kielégítő finom kivitelben mérték szerint készítünk ura ingeket. Lam­­pel és Hegyi­­ Tisza Lajos körút­. ing azt mondotta, hogy a hibát a város régi tanácsa követte el, amikor negyvenéves szer­ződést kötött a gázgyárral. Ha a város most meghosszabbítaná a gázgyár szerződését, egy későbbi tanács ugyanezt a szemrehányást te­hetné a mostani hatóságnak. Dr. Riedl Samu a következő szónok. Wimmer jogi álláspontja szerinte egészen originális. Wimmer nem is­mer fizikát, de nem ismer jogi akadályt sem, ha valami célra tör. Véleménye szerint a város rosszul járna, ha ismét a döntőbizottsághoz fordulna ármegállapításért, mert könnyen megtörténhetne, hogy a bizottság az egység­árakat aranyparitásra emelné, de nem köte­lezné a gázgyárat az új beruházásokra. Wim­mer indítványát nem fogadja el, mert a vi­szonyok állandóan változnak és most jogilag a városnak a döntőbizottság ítélete elég ked­vező helyzetet biztosít. Riedl Samu ezután a belügyminiszter le­iratával foglalkozik. Ezt a leiratot sokan téve­sen értelmezik. Szeged közönségének és a bel­ügyminiszter álláspontja között tulajdonképen különbség nincsen. A miniszter azt ajánlja, hogy a város adjon a gázgyárnak pénz helyett jogot A miniszter maga a szerződést nem kifogásolja. — Csak feloldja, — mondja Wimmer. — A miniszter nem utasítja a tanácsot, csak figyelmébe ajánlja ezt a lehetőséget. Ja­vaslom, hogy a város tartsa fenn eredeti ha­tározatát, de koncesszió meghosszabbításáról ne is tárgyaljon. Elsőrendű közérdeknek tartom kultu­rális és pénzügyi érdekből egyaránt, hogy a világítási üzem a város kezébe kerüljön Ezt a tárgyalást, mint fizetési módot, a mi­niszter nem kívánja, csak figyelmébe ajánlja a tanácsnak. A tanács javaslatát ezzel a mó­dosítással fogadja el. Most Balogh Lajost szólítja az elnök. — Gázbiológus. — mondja a szólni készülő felé dr. Szeless József. — Tessék?! — kérdi tőle Balogh. — Gázbiológus! — ismétli Szeless, Balogh" pedig megnyugodva kezd beszédébe. A bi­zottsági tagok nagy része a szomszéd termekbe vonul és csak akkor tódulnak vissza a köz­gyűlési terembe, amikor Balogh befejezi és Hoffer Jenő felszólalása következik. Hoffer a belügyminiszter rendeletével fog­lalkozik. Kijelenti, hogy tíz év alatt a város is amortizálhatja a gázgyár hasznából az új­­beruházások 1935-ben még letörlesztetlen tőke­értékét. A döntőbíróság a háborús csapáso­kon kívül még külön háborús csapása volt ennek a városnak.­­ A gázgyárnak a szerződés értelmében minden évben be kellene mutatnia évi mér­legét. Ezt a kötelezettségét a gázgyár évek óta nem teljesíti. Pedig ez a mérleg nagyon fon­tos adatokat juttatna a város birtokába. A gázgyárnak óriási haszna van minden évben. Egy levél jutott a birtokába, amely megbízha­tónak látszó adatok alapján megállapítja, hogy a gázgyár évi haszna ötmillió pengő. Az áram minden egyes kilowattján hatvan fillért keres. — Itt igen életbevágó, halálosan komoly kérdésről van szó, amely fölött nem szabad olyan könnyen keresztülsiklani. Wimmer in­dítványához csatlakozom, (Mert ebben az egyben nem változik a divat, min­dig a tanár a hibás.) Azért, hogy nem tudja a gyerek, hol vannak a Pityuzi-szigetek, meg hogy önnek hívják Hannibálnak a másodunokatestvérét, lehet még abból ember. Aminthogy lett is, hála­­ Istennek. No, megjárná vele a kormány, ha csak az adhatna neki főtanácsot, aki megtudja mon­dani, hogy milyen rendszerben kristályosodik a gálickő. Nem is nyugodtam én abba bele, hogy rendén való az a sok tűrhető magaviselet. Azt az érte­sítőt bizonyosan valami zugnyomdában szedték, Öböl kevés volt a betűszekrényben az egyes, hát raktak helyette hármasokat. No, ennek a nyom­dásznak bizonyosan nagyon meghuzogathatta a fülét álmában Gutenberg János. Hanem ahogy kinyitom a többi értesítőt, az arány mindenütt ugyanaz. A példás gyerek, meg a jó gyerek csak olyan rari nantes in gurgite vastó, mint szegény ember tejbekásájába az apró szőlő. Hát most már mi lehet ennek a magya­rázata? Mert ez véletlen nem lehet. Összebeszé­lés se lehet négy-öt város tanárai közt. Mi lehet hát? Elpanaszolom a dolgot egyik tanár barátom­nak. Hogy mit csináltatok már megint, ti szőrös szivü hóhérok? Hát nem féltek ti attól, hogy majd a jó Isten is így osztályoz benneteket maga­viseletből az utolsó konferencián. — Hja, a jó Isten messze van, de a kultusz­­miniszter közel van, — vont vállat a barátom. — Nem értem! —■ Én se értem, barátom, de ez kultuszminisz­teri rendelet. Magaviseletből csak annak lehet egyest adni, aki a tanulásban is egyes. Hát ezt nem hittem, most se hiszem. Pedig négy tanár is megerősítette a magyarázatot. Csak az ötödik mondta, hogy nem egészen úgy van a rendelet. — Hát, hogy van? — Úgy, hogy magaviseletből lehetőleg csak az kapjon egyest, akinek a viselete is, az előmenetele is kifogástalan. Hát én ebben is tarscsLxl­om.­ Azt a rendeletét félremagyarázták. Még ha így mondta volna is a miniszter, akkor se így értette. Mi köze a maga­viseletnek az előmenetelhez? Miért ne lehetne pél­dás jó gyerek az a gyerek, akinek nem veszi be a feje a gabonaüszög Zygosporáit? Hogy le­hetne azért felelősségre vonni a szilvafát, hogy nem gránátalmát terem? Aztán micsoda igazság az, hogy aki el tudja fújni a semi-deponens igé­ket — vagy ezeket nem is tanítják már, tekin­tettel gyanús nevükre? — az akkor is példás magaviseletű lehet, ha radírgumit tesz a kályhára, ami ősidők óta a legsúlyosabb gonsztettek közé tartozik, ellenben az elégséges trifureifer akkor is csak tűrhetőig viheti fel, ha úgy ül az iskolá­ban, mint az Isten báránya. Kegyelmes Uram, olyan sokkan vagyunk rossz magaviseletű öregek ebben a kis országban s mink — tudom magamról — már nem igen javulunk meg: kegyelmes uram, tessék vissza­­adi a jó gyerekeket az országnak:

Next