Délmagyarország, 1929. november (5. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

1929 no­vem­ber 1. DÉLMAGYARORSZAG 8 süirezsn pótválasztáson az ismeretes események után az ellenzéki szavazók nem vesznek részt „Testvérharc" az egységes pártban (A Délmagyarország munkatársától.) Teg­nap beszámoltunk arról az édes csendélet­ről, ami most a dorozsmai választókerület­ben virít, ahol — mint ismeretes — szom­baton lesz a pótválasztás. Istennek való ked­ves látvány, amikor az egységes párt egyik része a terrorról panaszkodik és levelet ír az ellenzéknek, szinte védelmet kérve. Föl­­tünést keltett a miniszterelnökhöz intézett le­vél is, amelyben tiltakoznak a magyarul nem jól tudó hivatalos jelölt ellen. A hangulat forr, az egységes párt egymás­nak megy, miután most már az ellenzéki jelölt ártalmatlan. Az egységes párt részéről Dukai Takács Géza országgyűlési képvi­selő tegnap lent járt a kerületben, hogy elsimítsa a dorozsmai kormánypárti »forra­dalmat« és — ha lehet — az egyik jelöltet visszalépésre bírja. A helyzet egyelőre nem változott. 1 . A hivatalos és a nemhivatalos jelölt min­den erőlködése most az ellenzéki Dénes-párt másfélezer leszavazott és sokszáz szavazni nem engedett hívének megszerzésére irányul, úgy látszik azonban — sikertelenül. Az ismeretes módszerről, amellyel kibuk­tatták az ellenzéki pártot, ma Friedrich István írt érdekes cikket egyik Budapesti lapban. A Dénes-párt vezetősége pedig dr. Dénes Ist­vánnal történt tanácskozás után úgy határo­zott, hogy azok után, amit Dénes Istvánnal és választóival elkövettek, a szombati pótvá­lasztáson a Dénes-párti szavazók egyik kor­mánypárti jelöltre se szavaznak, hanem sem­legesek maradnak, mert egyik kormánypárti jelölt olyan, mint a másik. 3 Nagysikerű és lelkes hangulatú gyűlések fejezték be a vasárnapi választások előkészületeit (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtökön este a Szövetkezett Városi Balpárt utolsó választási gyűléseit tartotta. Valamen­­­nyi helyen zsúfolt termek hallgatósága előtt rendkívül lelkes hangulatban folytak le a gyűlések. Az V. kerületben izzó és lelkes hangulatban folyt le az V. kerület választási gyűlése a Rákóczi-téri Jó­járt-vendéglőben. Kertész József elnöki megnyitója után a kerület egyik népszerű jelöltje, Kiss Géza emelkedett szólásra, akinek demokráciát, libe­ralizmust és összetartást hirdető szavai mély hatást keltettek a hallgatóságban. Dr. "Deb­re János volt azután a következő szónok, aki beszédét azzal kezdte, hogy ma a takarékosság napja van. Miután a polgárság évek óta nem tett mást, mint takarékoskodik, különös bölcseség kellett egy napot kiszakítani az évből, figyel­meztetésül arra, hogy tovább takarékoskod­janak. De legalább politikai ellenfeleink en­gedelmeskedtek volna a takarékossági nap figyelmeztetésének és lettek volna takaréko­sabbak a vádakban és rágalmakban. Azután beszédét így folytatta: — Egyfelől azt tanácsolják nekünk, hogy a választási harcba ne vigyünk bele országos politikai szempontokat. Mi liberálisak va­gyunk s a közélet minden terén a liberalizmus követeléseit akarjuk megvalósítani. Ez nem pártpolitika, ez világnézet. Lehet valaki liberális családjában, alkalmazottaival szemben, hivatalban, üzemben, iskolában. Mi azt akarjuk, hogy ez a város is legyen libe­rális. Üres szólam az, hogy ne politizáljunk. Ha mi nem foglalkozunk a politikával, akkor a politika foglalkozik velünk. Nem mi politizálunk, politizálnak he­lyettünk a pincelakások, politizálnak helyettünk a tüdővészesek ezrei, poli­tizál a törvény ellenére szedett adó, politizálnak a városnak bitangságba hagyott földjei, melyekről megszöktek a bérlők az elviselhetetlen bérleti rendszer és megfizethetetlen perkölt­ségek miatt, politizál a közvagyon ke­zelésének és ellenőrzésének mai rend­szere, politizál az a városfejlesztési terv, hogy­ amit a színházon meg tu­dunk takarítani, csak az jut városfej­lesztésre, politizál az az összefüggés, amit a mai rendszer teremtett a szín­ház és a városrendezés között, hogy, ha egy szubrettel többet szerződtet­nek, akkor egy uccával kevesebbet lehet kikövezni. Nem mi politizálunk, politizálnak a Sebeink, politizálnak meg nem hallgatott kívánságaink, nem mi politizálunk, az élet, az egészség joga politizál s politizál a munkanélküliség kétségbeejtő nyomora. Politizál a mai papiradminisztráció, mely aktákba fulaszt minden gondolatot, a ke­servek és szenvedések politizálnak. Aki azt tanácsolja, hogy ne politizáljunk, az azt ta­nácsolja, hogy nyugodjunk meg abban, amik ellen ők is lázonganak. De légióként azt ta­nácsolja, hogy nyugodjunk bele azokba, aki­ket ők jelöltek. — Másfelől halljuk a vádat: miért szövet­keztünk a szociáldemokratákkal? Ez a vád csak a politikai vakok, a politikai süketnémák részéről érhet bennünket — a jóvátételi tár­gyalások idején. Az a csodálatos, hogy ezzel a váddal azok sújtanak felénk, akik közéleti pályájukon a legtöbb sikert a szociáldemokra­tákkal való szövetkezésüknek köszönhetik. Azok, akik évtizedes várospolitikai program keresztülvitelére szövetséget kötöttek, egy pár­tot alkottak a fajvédőkkel, az antiszemitákkal, azok vetik a mi szemünkre, akik a haladó, a meg nem alkuvó polgárságot képviseljük, hogy választási megegyezést létesítettünk a szociál­demokrata párttal. De hogy ez a vád men­­nyire komoly, mennyire »elvi alapon« álló, mennyire átfontolt és átérzett, az kitűnik ab­ból a levélből is, amit a vádolók szabadcsa­patának törzsfőnöke, Wimmer Fülöp írt az elmúlt nyáron egyik szegedi párthívéhez. — Ez a levél szó szerint a következő képen hangzik: Tátrafüred, 1929 július hó 31. Igen tisztelt Barátom. E hó 29-én kelt és ma ide érkezett nb. levelére válaszolva, természetesen végtelenül sajnálom, hogy az események ezúttal egész kivételesen a legnagyobb nyári időben ál­lottak elő és én szokott szabadságidőm miatt azokban nem vehetek részt, így különösen May ur szívességéből csak utólag értesültem az örökös tagok körüli botrányról, mert más­nak azt nevezni nem lehet, amire May­ urnak válaszolva azon néző-OPERI ZÜRG9RITEREN­ Budapest, VI., Ha­ As ucca 16., Operánál. Világmárkás zongorák, pianinók ezer pengőül!, negyven pengős havi részletre is. b.79 Nagy tisztviselői kedvezmények. lemnek adtam kifejezést, hogy a főispán ezen s akiije után mit sem várhatunk az általa vezetett párttól, hanem a szocialistákkal egyetértve minden erőfeszítéssel neki kell­­ mennünk a választási harcnak. E levelem, nem tudom miért, egy-két nap­pal késve ért oda és ezzel keresztezve je­lezte May ur, hogy a Nagyszeged Pártba beléptek. Mivel egy ténnyel álltam szemben, nem tehettem mást, mint nyilvánítani azon véleményemet, hogy — tekintve, hogy­­ az első választás a viriliseké lesz — várjuk be a főispánokkal való közreműködés ered­ményét a virilista választáson, úgy, hogy ha ez az eredmény nem kielégítő, vissza­nyerjük szabadságunkat és az általános vá­lasztásoknál esetleg a szocialistákkal együtt kifejtjük teljes erőnket. ___,* iÍ Teljes tisztelettel őszinte híve ; Wimmer Fülöp, — Minden személyes élt és minden személyi támadás felületét elkerülve kérdem: beszél­het-e az ma a polgári egység védelmének szükségességéről a szociáldemokratákkal szem­ben, aki tegnap a »szocialistákkal egyetértve« akarta megharcolni ezt a választási küzdelmet is? Támadhatja-e ma a balpárt liberális cso­portját a szocialista párttal kötött választási megegyezés miatt az, aki pár hónappal ezelőtt még ugyanezt a harcot ugyanezzel a szocia­lista párttal együtt akarta megvívni s aki még a virilis választások utánra is közös frontot képzelt el a Nagyszeged Párttal szemben a szociáldemokrata párttal. Hol itt a politikai őszinteség, hol itt a politikai egyenesség? Wimmer Fülöp azért támad bennünket, amiért mi azt tesszük, amit ő is helyesnek tartott. S a düh és bosszú kénkövét azért fújja fe­lénk, mert mi visszük véghez azt, amit ő he­lyesnek talált. Íme, ilyen az intranzigens meggyőződés, ilyen a törhetetlen elvi Végül arra hívta fel a hallgatóságot, hogy­ a vasárnapi választásokig is teljesítse min­denki a kötelességét, ne engedje, hogy azokon a férfiakon keresztül, akik jobb sorsot és jobb életet akarnak szerezni e szerencsétlen vá­ros szerencsétlen népének, a demokráciának örökké élő ügye bukjon el. (Lelkes éljenzés és taps.) Dr. Dettre János után a hallgatóság zajos tüntetése közben Pásztor József emelkedett szólásra és a többi között ezeket mondotta: — Az agitációs munka a mai nappal véget ér s úgy érzem, hogy nem végeznék egész munkát, ha ma, a függöny legördülése előtt, nem hívnám meg ennek a városnak közönségét általános sereg­szemlére. Miért nem mentünk a Nagyszeged Párt­tal, miért maradtunk meg a szociáldemokrata párttal való fegyverbarátság mellett, ezek ennek a választási küzdelemnek a legkiélezettebb kér­dései Mit akarunk mi? Arányosságot és progresszivi­tást a városi adózásban is. A Nagyszeged Pártot nem érdekli ez a kérdés és amennyiben érdekli, tagjainak legnagyobb része nem híve a progresszi­vitásnak. A közige o­ltásban a gyökeres rendet akarjuk és ennek legfőbb feltétele gyanánt a jól fizetett tisztviselőkart hirdetjük. A Nagyszeged Párt tagjainak többsége szerint a vá­rosi tisztviselők ma is túl vannak fizetve. Kérjük és sürgetjük a hatékony közbenjárást a hadiköl­­csönjegyzők érdekében, a Nagyszeged Párt meg sem emlékezett róluk. A nyugdíjasok minden jo­gos igényeinek is hívei vagyunk és a városkor­mányzásban rendíthetetlenül sürgetjük azt az irányzatot, amely legelső kötelességnek az alap­­vető intézmények megtöltését

Next