Délmagyarország, 1930. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
a DÉLMAGYARORSZAG 1930 január 1. Érdekes kijelentések a főispán újévi üdvözlése alkalmával (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden sok küldöttség kereste fel hivatalában dr. Aigner Károly főispánt, akit az ujesztendő küszöbén jókívánságokkal halmoztak el. A Nagyszeged Párt jókívánságait begavári Rack Bernát felsőházi tag, a párt elnöke tolmácsolta. — Méltóságodban látjuk pártunk alapítóját és támogatóját — mondotta többek közt Rack Bernát. Mi együtt akarunk dolgozni a politikailag azonos városi polgári pártokkal, csak arra ügyelünk, hogy a város pénzügyi egyensúlya fel ne boruljon. — Ennek az egységnek a kidomborítására kívánatosnak tartanám, hogy mindazok a pártárnyalatok, amelyek Bethlen István politikáját vallják magukénak, egy közgyűlési pártba tömörüljenek és ehez a munkánkhoz kérjük méltóságod támogatását. A főispán hosszabb beszédben válaszolt: — Nekem akkor lesz boldog az újév, ha ez a város föllendül és minden lakója boldog lesz — mondotta. Nagyon örülök, hogy a Nagyszeged Párt felismerte a polgári pártok összefogásának szükségességét és ennek a céljából teljes erőmből támogatni fogom a pártot. Lehetnek ugyan geográfiáikig különbségek a belváros és a külváros között, de érzésben minden különbségnek el kell tűnnie.Azok a félreértések, amik a választások után jelentkeztek, zavaró momentumok voltak, amelyek ma már megszűntek ugyan, de az országos politika szempontjából igyekeznünk kell, hogy újból elő ne fordulhassanak. Az ország helyzete nem valami rózsás. Ezelőtt az újév megcsillogtatta a reménysugarat, ma pedig olyan az újév perspektívája, mint odakint az idő, kissé ködös. A körülvevő államok gazdasági elzárkózottsága, mint előre látható volt, csonka országunknak csaknem áthidalhatatlan gazdasági nehézségeket okozott, amely maga után vonta a jelenleg fennálló súlyos gazdasági helyzetet s amelyet még újabb jóvátételi terhekkel óhajtanak fokozni. Erősen hiszem, hogy a külpolitikai gordiusi csomót Bethlen István kipróbált élű diplomáciai kardja át fogja vágni, de a gazdasági háborút, amelyet ellenünk folytatnak, ma még kilátástalan. A demagógia és a nemzetközi irányzat ezt a súlyos gazdasági helyzetet igyekszik ismét felhasználni céljai elérésére. De újabb eszközökkel. Ma az éhes gyomrokon keresztül a sajgó szivekbe is belemarkol s ugy tünteti fel, hogy a békerevizió csak belső revízió után lehetséges. Nézzünk végre férfiasan szembe, hogy mit értenek ők belső revízió alatt. Semmi mást, mint a hatalomrajutást, mert csak nem hihetik komolyan, hogyha Garami és társai jutnának kormányra, akkor a kisantánt államok azonnal megnyitnák vámsorompóikat s özönével engednék be a magyar búzát, lisztet és bort, vagy a Rákóczi-induló hangjai mellett kivonulnának a megszállott területekről. Ezt ők maguk sem hiszik, de igyekeznek velünk elhitetni. A hatalom kell nekik, amiből már kaptunk ízelítőt. Éppen azért ez ellen a törekvésük ellen a legerősebben össze kell fogni minden polgári gondolkodású és nemzeti irányú erőnek. Ebben a nagy összefogásban szívesen állok a Nagyszeged Párt rendelkezésére, hogy a nagy erőpróba ne találjon bennünket készületlenül Fölkereste a főispánt a hadirokkantak küldöttsége is, Kecskés István vezetésével. Polczner Zoltán a városi nyugdíjasok egyesületének küldöttségét vezette. A külvárosi párt 30 tagú küldöttséggel tisztelgett a főispán előtt. Peták üdvözlő beszédére a főispán többek között a következőket mondotta: A külvárosi párt törekvéseit mindig jogosaknak tartotta, csupán az időrendet kell meghatározni. Ezt pedig közösen és egyetértésben fogjuk megbeszélni. Célom, hogy a külvárosi ne érezze azt, hogy ő külvárosi és hogy ezt megvalósíthassuk, nem kell egyéb hozzá, mint bizalom és szeretet egymás iránt. Körmendy Mátyás az ipartestület küldöttségét vezette a főispán elé. Beszédében kifejtette, hogy az iparostársadalom élénk figyelemmel kíséri a főispán munkáját és ez a társadalom támogatni fogja a város és a haza érdekében kifejtett és kifejtendő működésében. A főispán válaszában köszönetet mondott a jókívánságokért. Az újév nagyon szomorú mozzanattal indul, mert újabb hadisarcok kivetésével kísérleteznek Hágában. A főispán ezután arról szólott, hogy minden törekvése munkaalkalmak szerzésére és biztosítására irányul. Beszéde végén a főispán összefogásra, munkára hívta fel az iparosok küldöttségét. A küldöttség távozása után a tanyai küldöttségek járultak a főispán elé, hogy tolmácsolják előtte jókívánságaikat. Felkeresték még a főispánt igen sokan a város társadalmának számos rétegéből. LIEBMANN l*fs»er4-zníí, üf smn ucca 12 Szemövegkülönlegességek! Hevesy Kálmán halála A régi Szeged egyik jellegzetes egyéniségével van megint kevesebb: Hevessy Kálmán ny. kúriai bíró 72. éves korában Budapesten elhunyt. Fiatalon került Szegedre, ahol egész közéleti pályája eltelt Voltaképen sosem került el a szegedi törvényszékről, előbb tagja volt különféle büntetőtanácsoknak, itt érte a táblabirói, majd a kúriai bírói rang s közszolgálatát mint az egyik büntetőtanács elnöke fejezte be. Bámulatos nyugalom s az anyag csodálatos ismerete jellemezte. Akárhányszor azt hitte a vádlott, hogy már megúszta a legkényesebb pontot, amikor Hevesy Kálmán azzal a páratlan angol flegmával, amely az egész egyéniségére rányomta karakterisztikus bélyegét, csak úgy mellékesen, mintha a kérdés nem is volna olyan nagyon fontos, belevilágított az egész ügy lényegébe. Hevesy Kálmánt semmi sem hozta ki a sodrából. Pedig ugyancsak élénk volt a szegedi törvényszék bűnügyi élete abban az időben, amelyikre Hevesy működésének dandárja esik. Mindig megmaradt az eseményeket aggódva mérlegelő bírónak, aki nem csupán a merev paragrafusokhoz ragaszkodik, hanem kutatja az élet jelenségeit. Azután, hogy nyugalomba vonult, még sokáig, itt élt Szegeden. Élt csendben, meditálások között, lelkszeste mint kitűnő vadász a természeted, elbilliárdozgatott akár egymagában (ebben is mester volt), aztán Budapestre költözött, onnan érkezik most a halála híre, özvegyén és számos jóbarátján, tisztelőjén kívül Iván fia és Klára leánya gyászolják. fla'itaf le$t £ MEv £ sidf jj állosiűó kiállítása Hianzái-fér. wlt Melni-Séle neiglsén. | Az összes legkiválbób mesterek legfőbb munkái hallatlanul olcsó árban. 3 Kedvező fizetési feltétele*. | Megtekintés vásárkényszer nélkül. Öreg újságíró Szilveszter estéje írta: Móra Ferenc. Mikor külföldi csavargásra akarok kiszökni az országból, mindig megnézem előbb a biztosítási kötvényemben, hogy hová is nem szabad nekem menni Mert ugy rémlik, vannak olyan vadon területek, amelyeken nem gilt az életbiztosítás. Nagy megnyugvás aztán, mikor megbizonyosodom róla, hogy a tilalmas területek részben Új-Guineában találhatók, részben a Kalahári-sivatagon. No hát akkor oda nem megyünk. Nem kockáztathatom azt a tízezer koronát, amit egyetlen örökségül hagyok az unokámra. (Nem számítom át pengőbe, mert koronákban nagyobb a nagyapai önérzetem.) A biztosítási kötvény után jön a medicinman. Csakhogy azt már nem én tekintem föl, hanem ő engem. Szelet-e a tüdő, szuperál-e a máj, teszi-e kötelességét a szív stb. Mégis csak sokkal nagyobb megnyugvással indul útnak az ember, ha tudja, hogy odakint viszi el az ördög és törökül vagy japánul mondják el a koporsója fölött, hogy milyen derék ember volt, élhetett volna még, kár, hogy ilyen korán beadta a kulcsot. Ebben az a jó, hogy nem ért belőle az ember semmit, ennélfogva nem csinál semmi bolondot. Ha ellenben itthon sajnálnák el ilyen szépen, meggondolná magát és kilépne a szemfedőbül, amiből aztán sok mindenféle kavarodás lehetne. Amikor legutóbb elbujdostam a hazából, egy pesti professzorral tekinttettem fel magamat. Hátbaveregetett, megköhögtetett, lefektetett, bukfencet hányatott velem, torkomat nézte, szívemet hallgatta, vérnyomásom mérte, aztán kijelentette, hogy megérem a hetvenet. — Csekélylem. — mondom. — Apám, anyám többre vitte. Adakozó kedvében volt a professzor, azt mondta: Isten neki, legyen nyolcvan. — Egészséges vagy, mint a makk. Még érelmeszesedésnek sincs nyoma se. — Holló, — sértődtem meg. — akkor baj van. Miért szolgálom én a közt annyi idő óta, ha még ezt se szereztem? — Még nem fejeztem be. — mosolygott a professzor. — Semmi bajod a világon, csak... Ha az orvos minden jót mond az emberről és azon végzi, hogy »csak...«, akkor, azt hiszem, minden rendes embernek kötelessége elsápadni. Én pedig mindig kötelességtudó ember voltam. — Azért nem kell megijedni. Csak azt akarom mondani, hogy te azért orvosi szempontból nagyon érdekes eset vagy. — Például? — feszítettem ki kissé bizonytalanul a derekam. Mint akinek nincs még gyakorlata benne, büszkének kell-e arra lenni, ha az ember érdekes orvosi eset. — Abszolút egészséges szervezet mellett van négy-öt apró jel, amiből a szakember látja, hogy te borzasztó sokat dolgozol. Fizikai munkásoknál gyakran meg lehet állapítani az egészséges szervezet elkopását. Szellemi munkásoknál ez ritkaság. — Hm. Mik azok az apró jelek? — Az neked egészen mindegy. Jelentősége ugy sincs, hát mi értelme volna annak, ha én göröglatin orvosi kifejezésekkel mulattatnálak, amiket úgyse értesz. — Csakhogy én véletlenül megérteném őket. Természetrajzszakos voltam valamikor. Olovochotriabfacacglovagacnhgp A professzor megdöbbenve lénélt bálra s most már ő sápadt el. Most aztán én biztattam. — Nem kell megijedni. Ez csak a tizenkét pár agyvelőideg. Nervus offactorius, nervus opticus, nervus oculomotorius, nervus frochlearis... Látod, hogy én velem lehet madárnyelven beszélni. Mondjad csak azokat az apró jeleket. — Akkor pláne nem mondom, ha megértenéd, amit mondok. Inkább beszéljünk arról, hogy nem élhetnél te okosabban? — Ugyan mi értelme volna? Erre a rongyos harminc esztendőre? — No ne bolondozz. Muszáj neked annyit dolgozni? — Még nem próbáltam kevesebbet. Nézd, most én mondok neked valami komolyat. Én abban az agyondolgozási teóriában nem hiszek. Ezer év óta csak egy ember volt Magyarországon, aki agyondolgozta magát. — Ki volt az? — Egy hivatásos nagyevő. — Bolond vagy, nem lehet rajtad segíteni. Hanem próbáljunk mást. Sokat dohányzol? — Nem csak szivarozok.. — Mennyit? — Amennyit ráérek. Reggel fél héttől éjfél után egyig, kettőig. — Mennyi lehet az? — Ugy tizenöt szivar etyre-másra. A pinákat nem számítom. — Nézd, ha a munkából nem engedhetsz, legalább ezt a másik őrületet mérsékeld. — Arról lehet beszélni. Különösen, ha emberséges leszel. — Tíz szivar naponta. Jó? Kezet rá! Természetesen kezet kellett adnom a nagyszerű embernek. Csak egy kis főntartással. — Ehni-l’ben hozzájárulok. De ebben a darab