Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)
1930-04-01 / 73. szám
1930 április 1. DP.1.1« * OV ' r,'~r'r'r'rr to Egy tizenötéves kisdiák tragédiája a cserkészotthonban Flóbert puskával a szájába rák, mert az idén nem ment jól a tanulás '(A Délmagyarország munkatársától.) Megdöbbentő gyermektragédia játszódott le vasárnap délután az egyik középiskola cserkészotthonában. Ebben az otthonban szoktak a kis cserkészek összegyűlni, őrsi üléseket, csapatgyűléseket tartanak, valamint elméleti kiképzésben részesülnek. Vasárnap délután 3 órakor Gruber András főszámvevőnek, a városi téglagyár volt igazgatójának ötödikes gimnazista fia megjelent a cserkészotthonban, megirt egy sereg levelet, azután pedig Flóbert puskával a szájába lőtt. A dörrenésre összefutottak a közeli termekben tartózkodók. A teremben vérző arccal, sírva ült a kisdiák a széken, majd rövidesen elvesztette az eszméletét. Mire a mentők kiérkeztek, már nagyon súlyos állapotban volt. ReineSo és megrémült cserkésztársainak sorfala között emelték be a mentőkocsiba és szállították be a sebészeti klinikára, ahol még hétfőn is életveszélyes állapotban feküdt. A kisdiák tragédiájáról különféle verziók keringenek, diáktársai nagy izgalommal tárgyalták a történteket. A diákok szerint azért követte el meggondolatlan tettét, mert tanulmányi előmenetele nem járt a múltévihez hasonló eredménnyel. Tavaly a kisdiák a legjobb tanulók közé tartozott a negyedikben, míg az ötödikben a kalkulusok megromlottak, az elégségesek kerültek többségbe. Mások szerint a fiatal fiú tragédiájának gyógyíthatatlan beszédhibája volt az oka. A kisdiák iránt városszerte nagy részvét nyilvánul meg. Véres kardaffér egy nagyköruti vendéglőben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Hétfőn este véres kardaffér játszódott le a Ferenc-körút és Mester-ucca sarkán lévő Széchenyi-sörözőben Böjthy Ödön vámszaki alezredes és dr. Darvas Károly pénzügyi titkár között. Darvas összeszólalkozott egy pincérrel, amiből verekedés fejlődött ki. Az ügybe beleavatkozott Böjthy is, amit Darvas kikért magának. Szó szót követett, végül is Darvas arcul ü lőtte az alezredest, mire az kardot rántott és Darvast súlyosan fejbeü lőte. Mentők vitték be a Rókus-kórházba. Nyomorszázadok ostroma az ingyenebédért A Népkonyhán hétfőn ezer adag ebédet osztottak ki a rendőrök között sorfalat ádó munkanélkülieknek (A Délmagyarország munkat rácától.) A Berlinikörúton, a váryjsi szegényház előtt az utóbbi napokban nagyon sokan és nagyon sokszor idézik a polgármester egyik jelenését, amely a munkanélküliség problémájának megvitatására összehívott bizottság ülésén hangzott el — Szegeden nem senkinek sem éheznie •— mondotta a Polgármester —, Szegeden nem halhat éhen senki Sem, mert a város a népkonyhán minden jelentkezőnek ad ebédet A városháza bizottsági terme, ahol ez a kijelentés elhangzott, kissé messze esik a szegényháztól, a Népkonyhától. A polgrámesteri kijelentést ha el is vitte odáig a sajtó nyilvánossága, de a hozzájáfűzött kommentárokat és a polgármesteri akarat végrehajtását kommentáló körülményekről fölvehető érdekes pillanatfölvételeket legfeljebb udvarias hangú jelentések és beszámolók továbbítják vissza a városházára. Pedig érdemes lenne kimenni néha ide, a szegények és munkanélküliek főzelékes kondérjai mellé,talán javulna kissé a helyzet, talán emberségesebbé válna a nyomor enyhitésne ez az emberségesnek nem igen nevezhető módja. A szegényház pincéjében berendezett Népkonyha környékén rendőrök és detektivek cirkálóik* Megnéznek *PÍDf ® ívit, aki előóvakodik valamelyik mellékuccából és 6411 a tömeggé növekedő sorba, hogy megvárja, amíg rá kerül a sor A Népkonyha előtt házával várakoznak az éhesek, a kiéhezettek. A sorba bádogedények zörlik bele az éhes gyomor ‘ureltti ellentétét a márciusi ragyogásba. Az éhség itt kasztok szerint csoportosul Külön tömörülnek, szabályos és ««lm* négyessorokba a hivatásos szegények, akik hónapok évek óta él Iik ki»a külön ° nyha során"l,Ízesen és keserves áldásait, külön sorba tömörítik azokat a munkanélkülieket, akik ismerősek már a helyre le, nem első vendégei ennek a hivatalos vendéglátásnak, akik edényeket hoztak magukkal. És külön diódába állanak az edénytelenek, az alkalmi éhezők, a munkanélküliség koldusai, akiknél nincs edény, akik a városi vendégszeretetet norma’, hasznosítani szeretnék. Ezeknek az utóbbiaknak a kálváriája tart a legtovább és ez a legszomorúbb is. És a gléda is legtarkább. Ebben a Lédában a nyomor még nem végezte el uniformizáló munkáját. Van a glédában már teljesen lerongyolódott áldozat is, aki fázósan zsugorodik össze vékony, foszladozó ruhájában, de akad ép bőrkabát, prémes télikabát is, amely talán egy-két napon belül megkapja a »keveset használt, jókárban lévő« jelzőket is az újságok apróhirdetései között Ezek a bőrkabátosak és télikabátosak eddig keményen tartották az éhség irániját csak most hallották meg a munkaremények vigasztalan takarodóját és szégyenkezve, lehajtott fejjel, sápadt arccal álltak be a sorba, a már szegényház. Belvárosi Maxi Ápring ,t 34», kedd, >wd4a Sevilla g»»U.olt k«deto 5, 7, 9, TM4r. ünnepnap 3. 5. 7. 0 Artkor Korach Mozi Április 1, 2-án, kedden, szerdán Sziveik generálisa. Vígjáték Nelson Key» fAs«replő»óverL — Azonkívül: Tóm (Ud, ne Mjnárt. Vadnyugati történet lom ly.or-ral. 171A titkok kezdete S, T, 9, vasár éa ünnujmap 3, 5, T, 9 Arakor f Nem száraz és nem zsíros, ellenben aj 'legteljesebb simulékonysággal hatol bel * bőr pórusaiba A CRÉME SIMON megélénkíti és simábbá teszi a felhámot, felüdíti a természetes arc színét. Használati ulatitás i mosakodás után. I • még nedves arcát enyhén bevonja a k eréme me! és könnyed dörzsöléssel a pórusokba juttatja, majd pedig É? ^.felszántja egy törülközővel. Jp SIMON ■ padár h szappan PARIS . lerongyolódottak közé. Vannak itt fiatalemberek, tétlenségre kárhoztatott karjukból sugárzik az erő, a munkavágy, vannak elesett, összeaszalódott munkások, akik minden földi javukon, egy-egy hosszú élet munkájának féltő gonddal őrzött eredményén fölül már a hitüket, a reményüket is elvesztették, akik már beletörődtek a keserűségbe, akik már leszámoltak minden ígérettel, minden biztatással, minden frázissal és jóakarattal, akik nem hallanak meg gyomruk kegyetlen korgásán és gyermekeik étel, kenyérkunyerálásán kívül semmit. Tizenegy órakor kezdődik meg az ebédosztás. A legszerencsétlenebb lázárok legszomorúbb lakomája. A nem hivatásos szegények, akiknek nincs ebédjegyük, akiket a munkanélküliség hajt ezekhez a főzelékes kondérokhoz, előbb a kapu alatt, a gondnoknál jelentkeznek jegyért. Hosszú sorban állnak fel a kapu előtt, a járdán. A rendőr turnusonként engedi be őket a kapun. Beqn a kapualatt szintén rendőr vigyáz arra, hogy a türelmetlenség, a siettető éhség fel ne borítsa, ideg ne zavarja az »ügykezelés« rendjét. A gondnok minden jelentkezőtől igazolást kíván, de igazolványnak számít minden okmány, munkakönyv, bejelentő lap, talán még az újraoltási bizonyítvány is. A gondnok gyorsan osztja ki a jelentkezők között az ebédjegyeket Akik megkapták a jegyüket azok beállnak az uccán a másik sorba, amelynek boldogabb vége a Népkonyha lejáratánál, két rendőr közöt várakozik. A rendőrök tizes csoportokban engedik le a lépcsőn a kosztosokat akik előbb a kenyérketrechez mennek, ahol Iukíit ütnek a jegyükre is és ahol kiporciózzák a barna kenyeret számukra. Tiz dekának mondja a hivatalos jelentés a kenyéradagot de ezeket a dekákat csak a szemmérték méri és bizony megesik, hogy a fényes kés egyiknek vékonyabb, a másiknak vastagabb karéjt szel a vekniből A kenyeres ketrecet a főzelékes ketrectől csak néhány lépés választja el, de éppen elég távolság ahoz, hogy bizonyos összehasonlítások történjenek a kenyérdarabok nagysága körül. Mert itt fontosabb a kenyér, mint a híg, bizonytalan színű és izü főzelék. Aki a nagyobbik darabot kapja, az főnyereményt csinál, a többiek nem is titkolt irigykedéssel néznek rá. Ha legalább a főzelék olyan jó lenne, mint a kenyér, akkor nem lenne semmi baj. — mondja két mohó falat között az egyik munkanélküli. Most az edényeseknek osztják ki a főzeléket. ■ A Fehér főkötős apáca keze nyúlik ki az ablakon az edényért, amelybe annyi merítőkanállal kerül a babfőzelékből, ahány adagra szól az utalvány. Mert a legtöbben nem itt fogyasztják el az ebédet, hanem hazahordják. A lejárótól néhány lépésnyire, kinn az uccán, nekidőlve a szegényház falának, keservesen sír egy kis legényke. Egyik öklével könnyeit mázolja szét a szemén, a másik kezével pedig egy nagy bádogfazekat szorongat a melléhez. — Mi baj fiam, miért sírsz? — kérdik tőle. — Elszakadt a kendő és kidül a főzelék a földre, — zokogja a gyerek. — Hány adag volt benne? — ÖU — Aztán hová akartad vinni? — Somogyi-telepre. ( — Miért nem kérsz másikat? _ r • ) \ — Nincs már jegyem és nem enged Te jegyi nélkül a rendőr. A munkanélküliek leverten néznek a kétségbeesett gyerekre. Tekintetük vigasztalja a szeren-1