Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-01 / 73. szám

1930 április 1. DP.1.1« * OV ' r,'~r'r'r'rr to Egy tizenötéves kisdiák tragédiája a cserkészotthonban Flóbert puskával a szájába rák, mert az idén nem ment jól a tanulás '(A Délmagyarország munkatársától.­) Meg­döbbentő gyermektragédia játszódott le va­sárnap délután az egyik középiskola cser­készotthonában. Ebben az otthonban szoktak a kis cserkészek összegyűlni, őrsi üléseket, csapatgyűléseket tartanak, valamint elméleti kiképzésben részesülnek. Vasárnap délután 3 órakor Gruber András főszámvevőnek, a városi téglagyár volt igaz­gatójának ötödikes gimnazista fia megjelent a cserkészotthonban, megirt egy sereg levelet, azután pedig Flóbert puskával a szájába lőtt. A dörrenésre összefutottak a közeli termekben tartózkodók. A teremben vérző arccal, sírva ült a kisdiák a széken, majd rövidesen el­vesztette az eszméletét. Mire a mentők kiér­keztek, már nagyon súlyos állapotban volt. ReineSo és megrémült cserkésztársainak sor­fala között emelték be a mentőkocsiba és szállították be a sebészeti klinikára, ahol még hétfőn is életveszélyes állapotban feküdt. A kisdiák tragédiájáról különféle verziók keringenek, diáktársai nagy izgalommal tár­gyalták a történteket. A diákok szerint azért követte el meggondolatlan tettét, mert tanulmányi előmenetele nem járt a múltévihez hasonló ered­ménnyel. Tavaly a kisdiák a legjobb tanulók közé tartozott a negyedikben, míg az ötödikben a kalkulusok megromlottak, az elégségesek ke­rültek többségbe. Mások szerint a fiatal fiú tragédiájának gyógyíthatatlan beszédhibája volt az oka. A kisdiák iránt városszerte nagy részvét nyilvánul meg. Véres kar­da­ff­ér egy nagyköruti vendéglőben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Hétfőn este véres kardaffér játszódott le a Ferenc-körút és Mester-ucca sarkán lévő Szé­­chenyi-sörözőben Böjthy Ödön vámszaki alez­redes és dr. Darvas Károly pénzügyi titkár között. Darvas összeszólal­kozot­t egy pincérrel, ami­ből verekedés fejlődött ki. Az ügybe bele­avatkozott Böjthy is, amit Darvas kikért ma­gának. Szó szót követett, végül is Darvas arcul ü lőtte az alezredest, mire az kardot rán­tott és Darvast súlyosan fejbeü lőte. Mentők vitték be a Rókus-kórházba. Nyomor­századok ostroma az ingyenebédért A Népkonyhán hétfőn ezer adag ebédet osztottak ki a rendőrök között sorfalat ád­ó munkanélkülieknek (A Dél­magy­arország munkat rácát­ól.) A Berlini­­körúton, a váryjsi szegényház előtt az utóbbi na­pokban nagyon sokan és nagyon sokszor idézik a polgármester egyik j­elen­ését, amely a munka­­nélküliség problémájának megvitatására összehí­vott bizottság ülésén hangzott el — Szegeden nem senkinek sem éheznie •— mondotta a Polgármester —, Szegeden nem hal­hat éhen senki Sem­, mert a város a népkonyhán minden jelentkezőnek ad ebédet A városháza bizottsági terme, ahol ez a ki­jelentés elhangzott, kissé messze esik a szegény­háztól, a Népkonyhától. A polgrámesteri kijelen­tést ha el is­ vitte odáig a sajtó nyilvánossága, de a hozzájáfűzött kommentárokat és a polgármesteri akarat végrehajtását kommentáló körülm­ényekről fölvehető érdekes pillanatfölvételeket legfeljebb ud­varias hangú jelentések és beszámolók továbbít­ják­ vissza a városházára. Pedig érdemes lenne kimenni néha ide, a szegények és munkanélküliek főzelékes kondérjai mellé,­­talán javulna kissé a helyzet, tal­án emberségesebbé válna a nyomor enyhitésne ez az emberségesnek nem igen nevez­hető módja. A szegényház pincéjében berendezett Népkonyha környékén rendőrök és de­tektivek cirkálóik* Megnéznek *PÍDf ® ívit, aki előóvakodik valamelyik mellékuccából és 6411 a tömeggé növekedő sorba, hogy megvárja, amíg rá kerül a sor A Népkonyha előtt házával várakoznak az éhe­sek, a kiéhezettek. A­ sorba bádogedények zörlik bele az éhes gyomor ‘ureltti ellentétét a márciusi ragyogásba. Az éhség itt kasztok szerint csoportosul Külön tömörülnek, szabályos és ««lm* négyessorokba a h­ivatásos szegények, akik hónapok évek óta­­ él Iik ki»a külön ° nyha során"l,Ízesen és keserves áldásait, külön sorba tömörítik azokat a munka­nélkülieket, akik ismerősek már a helyre­ le, nem első vendégei ennek a hivatalos vendéglátásnak, akik edényeket hoztak magukkal. És külön dió­dába állanak az edénytelenek, az alkalmi éhezők, a munkanélküliség koldusai, akiknél nincs edény, akik a városi vendégszeretetet n­orma’, hasznosítani­ szeretnék. Ezeknek az utóbbiaknak a kálváriája tart a legtovább és ez a legszomorúbb is. És a gléda is legtarkább. Ebben a Lédában a nyomor még nem végezte el uniformizáló mun­káját. Van a glédában már teljesen lerongyolódott áldozat is, aki fázósan zsugorodik össze vékony, foszladozó ruhájában, de akad ép bőrkabát, pré­mes télikabát is, amely talán egy-két napon belül megkapja a »keveset használt, jókárban lévő« jel­zőket is az újságok apróhirdetései között Ezek a bőrkabátosak és télikabátosak eddig ke­ményen tartották az éhség irániját csak most hallották meg a munkaremények vi­gasztalan takarodóját és szégyenkezve, lehajtott fejjel, sápadt arccal álltak be a sorba, a már szegényház. Belvárosi Maxi Ápring ,t 34», kedd, >wd4a S­evilla g»»­U.olt k«deto 5, 7, 9, TM4r. ünnepnap 3. 5. 7. 0 Artkor Korach Mozi Április 1, 2-á­n, kedden, szerdán Sziveik generálisa. Vígjáték Nelson Key» fAs«replő»óverL — Azonkívül: Tóm (Ud, ne Mjná­rt. Vadnyugati történet lom ly.or-ral. 171A titkok kezdete S, T, 9, vasár­ éa ünnujmap 3, 5, T, 9 Arakor f Nem száraz és nem zsíros, ellenben aj 'legteljesebb simulékonysággal hatol bel * bőr pórusaiba A CRÉME SIMON megélénkíti és simábbá teszi a felhámot, felü­díti a természetes arc­ színét. Használati ulatitás i mosakodás után. I • még nedves arcát enyhén bevonja a­­ k eréme­ me! és könnyed­ dörzsöléssel a­­ pórusokba juttatja, majd pedi­g É? ^.felszántja egy törülközővel. Jp SIMON ■ padár h szappan PARIS . lerongyolódottak közé. Vannak itt fiatalemberek, tétlenségre kárhoztatott karjukból sugárzik az erő,­ a munkavágy, vannak elesett, összeaszalódott mun­kások, akik minden földi javukon, egy-egy hosszú élet munkájának féltő gonddal őrzött eredményén fölül már a hitüket, a reményüket is elvesztették, akik már beletörődtek a keserűségbe, akik már leszámoltak minden ígérettel, minden biztatással, minden frázissal és jóakarattal, akik nem hallanak meg gyomruk kegyetlen korgásán és gyermekeik étel­, kenyérkunyerálásán kívül semmit. Tizenegy órakor kezdődik­­ meg az ebédosztás. A legszerencsétlenebb lázárok legszomorúbb la­komája. A nem hivatásos szegények, akiknek nincs ebédjegyük, akiket a munkanélküliség hajt ezek­hez a főzelékes kondérokhoz, előbb a kapu alatt, a gondnoknál jelentkeznek jegyért. Hosszú sorban állnak fel a kapu előtt, a járdán. A rendőr turnu­sonként engedi be őket a kapun. Beqn a kapu­­alatt szintén rendőr vigyáz arra, hogy a türelmet­lenség, a siettető éhség fel ne borítsa, ideg ne zavarja az »ügykezelés« rendjét. A gondnok minden jelentkezőtől igazolást kíván, de igazolványnak számít minden okmány, munka­­könyv, bejelentő lap, talán még az újraoltási bizonyítvány is. A gondnok gyorsan osztja­ ki a jelentkezők között az ebédjegyeket Akik megkapták a jegyüket azok beállnak az uccán a másik sorba, amelynek boldogabb vége a Népkonyha lejáratánál, két rendőr közö­t várakozik. A rendőrök tizes csoportokban enge­dik le a lépcsőn a kosztosokat akik előbb a kenyérketrechez mennek, ahol Iukíit ütnek a je­gyükre is és ahol kiporciózzák a barna kenyeret számukra. Tiz dekának mondja a hivatalos je­lentés a kenyéradagot de ezeket a dekákat csak a szemmérték méri és bizony megesik, hogy a fényes kés egyiknek vékonyabb, a másiknak vas­tagabb karéjt szel a vekniből A kenyeres ketrecet a főzelékes ketrectől csak­ néhány lépés választja el, de éppen elég távolság ahoz, hogy bizonyos összehasonlítások történjenek a kenyérdarabok nagysága körül. Mert itt fontosabb a kenyér, mint a híg, bizonytalan színű és izü főzelék. Aki a nagyobbik darabot kapja, az főnyereményt csinál, a többiek nem is titkolt irigykedéssel néznek rá.­­ Ha legalább a főzelék olyan jó lenne, mint a kenyér, akkor nem lenne semmi baj. — mondja két mohó falat között az egyik munkanélküli. Most az edényeseknek osztják ki a főzeléket.­ ­ ■ A Fehér főkötős apáca keze nyúlik ki az ablakon az edényért, amelybe annyi merítőkanállal kerül a babfőzelékből, ahány adagra szól az utalvány. Mert a legtöbben nem itt fogyasztják el az ebé­det, hanem hazahordják. A lejárótól néhány lépésnyire, kinn az uccán, nekidőlve a szegényház falának, keservesen sír egy kis legényke. Egyik öklével könnyeit mázolja szét a szemén, a másik kezével pedig egy nagy bádogfazekat szorongat a melléhez. — Mi baj fiam, miért sírsz? — kérdik tőle. — Elszakadt a kendő és kidü­l a főzelék a földre, — zokogja a gyerek. — Hány adag volt benne? — ÖU — Aztán hová akartad vinni? — Somogyi-telepre. ( — Miért nem kérsz másikat? _ r • ) \ — Nincs már jegyem és nem enged Te jegyi nélkül a rendőr. A munkanélküliek leverten néznek a kétségbe­esett gyerekre. Tekintetük vigasztalja a szeren-1

Next