Délmagyarország, 1931. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

1931 március 1. DÉLMAGYARORSZÁG A Szegedi Kaszinó szombaton tartotta meg közgyűlését és SzéchenyMakomáját Dr. Imre Sándor beszéde Széchenyiről (A Délmagyarország munkatársáróó.) A Sze­gedi Kaszinó szombaton este 6 órakor tartotta meg Kiss Ferenc elnöklete alatt évi rendes közgyűlését. A múlt évi zárszámadás és a jövő évi költségvetés ismertetése után a közgyűlés az alapszabályok néhány intézkedését kor­szerűekkel pótolta. A közgyűlést 7 órakor zárta be Kiss Ferenc elnök. Este 8 órakor a kaszinó nagytermében Szé­­chenyi-lakomára gyűltek össze a tagok. A la­koma fényes külsőségek között zajlott le. Mint­egy százötvenen gyűltek össze az emeleti nagy­teremben. A többek között ott voltak: dr. Aigner Károly főispán, dr. Kószó István ny. államtitkár, Kiss Ferenc ny. miniszteri taná­csos, a kaszinó elnöke, Back Bernát felsőházi tag, dr. Szalay József főkapitány, dr. Láng- Minczky Ernő a tábla elnöke, dr. Széll Gyula az ügyvédi, dr. Jedlicska Béla a közjegyzői kamara elnöke, dr. Konczwald Endre a tör­vényszék elnöke, dr. Boross Dezső főügyész, dr. Zolnay Ferenc az ügyészség elnöke és még sokan mások. Vacsora után dr. Imre Sándor egyetemi ta­nár mondotta el »Széchenyi emlékezete« cím­mel ünnepi beszédét, amelyet a fényes terem nagy figyelemmel hallgatott végig. — A »Világ« 100 éves évfordulóját ünnepük ma — mondotta többek között —, de Széche­nyi olyan nagy volt, hogy minden évben akadna ünnepelni való munkásságából. Ez­után arról beszélt, hogy Széchenyi készítette elő tulajdonképen március 15-ikét is, mert ő tette tudatossá az akkori ifjúságot. Széchenyit tulajdonképen nem értették meg soha és most sem. A középiskolás ifjúság legföljebb Hild­­­siemelvingeket kap. A nemzet ezt a nagy em­berét nem hasznosította eléggé. A korabeli ifjú­ság nem értette meg őt, mert erősen konzer­vatív volt. Pedig Széchenyi a szellemi alapot tartotta a nemzeti kifejlődés alapjának, az anyagi megerősödés előfeltételével. — Demokrata volt Széchenyi — folytatta beszédét — ha ezt a szót úgy értelmezzük, hogy a­ néppel foglalkozni. De arisztokrata volt mindenekelőtt, az arisztokrácia neki a »legjobbak kormányát” jelentette. Azt akarta, hogy a jobbágyot emeljék föl az arisztokraták magukhoz. Dr. Imre professzor ezután néhány szóval Széchenyiről, a kaszinóalapítóról beszélt. A társasági szabadságot a lelki függetlenségben látta. A kiválasztódás, az egyetértés, a közös nehézségek leküzdésére alapította a kaszinót — Széchenyitől meg kell tanulni: előre nézni és látni! — fejezte be nagyhatású beszé­dét. A megjelentek percekig tapsolták Imre pro­fesszort A vacsora a késő éjszakai órákban ért véget. FOGhúzás mennyel. héikőznapokon 50' o enged-Klinikai Árban műfogak,fogsorok. Fontam»*. Fogorvosi rendelés: 128­­1 ig és 2­6 óráig Tisza Lajos körül 23­87 Vasárnap délelőtt: Ipartestületi közgyűlés (A Délmagyarország munkatársától.) A több­hetes választási kampány után vasárnap délelőtt 9 órakor megtartják az ipartestület közgyűlését, hogy lebonyolítsák az általános érdeklődéssel várt tisztújítást. Szombaton még kortesfogással próbált helyzetén segíteni a régi rendszer frakciója. Röpiratot adott ki, hogy az utolsó percben megpróbálja menteni a menthetőt. A röpcédula egyes részei valótlansá­gokat tartalmaznak és nem egyebek, mint átlátszó kortesfogások, így valótlan a röpiratnak az a része, amely bizonyos cipőszállításokról beszél. Az ellenzéki párt megállapítja, hogy a cipész­iparosok nem 2500 pár cipőre kaptak megbízást, hanem csak 1000 párra és ezt a szállítást is jórész­ben Peidl Gyula országgyűlési képviselő szerezte meg a szegedi iparosok számára. A röpiratban említett 5000 pengő kölcsönt pedig nem Körmendy Mátyás adta, hanem egy pénzintézet és az összeg kamatjait az iparosok fizették meg. Az iparosok megállapítják, hogy ilyen átlátszó kortesfogással nem lehet félrevezetni a válasz­tókat. 3 Minden közegészségügyi hatóság felhívja a közönség figyelmét arra, hogy a járványok terjedésének meggátlására a legnagyobb óvatosságot és tisztaságot tartsa szem előtt, mert ez az egyetlen biz­tos védekezés a baktériumok támadása ellen. A járványok leküzdésére tehát mindenkinek meg kell tennie a magáét és lefedésük ellen a leghatásosabb fegy­verekkel kell harcolni. A szájüregen és a torkon át behatoló baktériumok ártalmat­lanná tételére igen alkalmas a naponként többször végzendő öblögetés, gargelizálás DIANA sósborszesz h­ gitott oldalával. E­z Mindennemű meghűlésből eredő fáj­dalmak csillapítására, náthánál be­lélegzésre, fejfájásnál borogatásra, szaggatásnál bedörzsölésre, azonkívül belsőleg is cukorra csepegtetve mindig kitűnő hatású a valódi DIANA sósborszesz, mely az egész országban mindenütt kapható. Ügyeljünk a DIANA névre és a közismert sárga csomagolásra. Szenzációs tavaszi ajándék! Aki március 10-ig nálam 6 drb. művészi kivitelű fény­­kép'eve ező'apot rendel meg 5 P-ért, az egy drb. 18x2- es nagyságú, művészi kivitelű 45 fényképnagyítást ingyen kap. IRITZ fényképész Szeged, Somogyi u. 24. Újságolvasás írta: Móra Ferenc. Azt régen tudom, hogy a tanyán csak télen olvasnak újságot, de akkor legalább olyant, amibe még a nyáron pakkolta bele a kaszakövet a városi boltos. Ugyan az is megesik, hogy az asszony tízesztendős újságot ránt ki a sublótból a selyem­kendőjével és ha lámpagyu­jtáskor az iskolásgye­rek azon gyakorolja a tudományát, az egy ki­csit meg is zavarja a lelkeket. — Apja, — néz föl az asszony a tollfosztásból, hát lehetséges ez, amit a Péterke olvas? Hát mán megint a Ferenc Jóska a királ? — Eszölök veleje, — nevet a gazda, — hát mán hogy van a lehetséges? Hiszen annak már régen elmondták a cirkumdedemmot. Mostan nincs királ. — De hát mért nincs? — Mert nincs olyan pézv amelyikre rá lehetne fonni a képet. Addig pedig a többbi királok nem vállalók maguk közé. De azért nem muszáj az embernek a tanyára menni, hogy ilyenformán tanuljon közjogot, oko­sodhat az ember idebent is, különösen hetipiacos napon. Ma is láttam egy kintvaló magyart, ahogy ült a kőpadkán a kultúrpalota előtt és újságolvasással mulattatta magát. Az újságot a kocsiúton talál­hatta, mert törülgette róla a sarat a keze fejével és nyilván nem is egészen más lehetett az újság, ahogy a következőkből kiderül. Éppen fordításra nyálazta az ujját az emberem, mikor egy bőrbe öltözött férfiú súlyos keze ne­hezedett a vállára. — No bátya, mond-e háborút? A bátya ráismer a ködmön ujjáról a hozzátartozó férfiúra és vá­laszul rábök egy nagybetűs címre: — Hát a Poin cár mán megint nagyon finán­­cvancigálja a nimetet, Imre. — A Poin cár? — csodálkozik el a ködmönhöz tartozó Imre. — Lám, lám, hát aztán nem gyilkol­ták meg a komenisták? A bátya kint a tanyán azt mondaná, hogy »a fene ha jobban tudja”, itt az aszfalton azon­ban a városi sokadalomban azt mondja, hogy >e felül nem vettem híradást.* — Hát! — lendíti Imre fölfelé a karját, igen örülvén annak, hogy ő a tájékozottabb, holott nem is az ő kezében van az újság. — Avval el­bántak a praretárok, szegénnyel. Szénát tömtek a szájába, úgy hajították a tengerbe. Itt azonban egy harcsabajuszú ember is bele­avatkozik az eszmecserébe, mondván: — Az a muszka cár vót, hall­ják. Úgy hallottam én, ez a Poin cár francia nemzet. — Az ám, — mondja az újságot, — csakhogy itten az van, hogy a Poin cár elnök. — Az nem lehet, — nevet Imre fölényesen. — A cár az följebb való, mint az elnök. Mutassa kend csak azt az újságot. — Ne no! — mondja egy kicsit sértődötten a hálva, de mingyárt földerül, amint az Imre homloka ráncot vet. Nézi kezéből a lapot, tolja messzire fordul vele napnak, igazítja nap elleiT, végre egy ki­csit megzavarodottan adja vissza. — Az újság se tudja, — menti magát — Azért írja, hogy Poin cár-e. Vagyis hogy cár-e, vagy elnök. A bátya elfogadja a magyarázatot és megengesz­­telődve feleli:­i ~ Aj töltet, m­ert a nehézség tud eligazodni eze­ken a most való fejedelmeken. Még mindegy is, mert egyik is csak úgy szödi az adót, mint a másik. — De a Betlehen tán még jobban szödi, mint a Tisza Pista szödte, — kottyan bele a szóba egy báránybőrsüveges legény, aki olyan, mintha a Sven Hédin tibeti könyveiből lépett volna ki. Az agg­sakál feddőleg nézi végig a fiatalt — Szödi ám, de csak azért szedhesse, mert a negyvennyócasok beleegyesültek. Azt mondták ne­ki, hogy most adja ki a mérgit, mert aztán ük gyünnek. — Hát föl kerék, le kerék, — fejti ki történet­filozófiáját Imre, nem olyan klasszikusan, mint Hegel, de sokkal világosabban. — Vet már negy­­vennyóc máskor is, de elnyomták. — De most nem úgy jössz ám, — ingatja a fejét az orákulum. — Mert a magyar negyvennyó­casok összefognak a német negyvennyócasokkal. oszt akkor a Poincár, ha cár, ha elnök, elmehet oda, ahol a part szakad.­­ A harcsabajusza elcsodálkozik. — Hát ott is vannak negyvennyócasok? — Negyvennyócasok mindenütt vannak, bará­­tom, csak türtőztetik magukat. Az Imre pesszimizmusa még egy próbát tesz. — Szar vágja a fát, ködmön hordja rakásra, palást melegszik mellette. Mindég ez vót a tör­vény e világon, ez is rossz. A bátya föláll és mutatóujját fölemelve, azt mondja: — De csak addig, még valaki el nem kiáltja magát, hogy abszurdum az óvilágnak. Erre a misztikus prófétálásra mindenki elhall­gat. Tisztelet szállja meg a sziveket, mert ez olyan borzasztó okos mondás, h­ogy itt igazán nem lehet több szava senkinek.

Next