Délmagyarország, 1934. április (10. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
DÍLMAGYARORSZAG a világ legjobb keserűvize! Az Igmándi gyógyvíz legjobb magyar márka. Ha fejfájás gyötör, a gyomrod nincs rendben, ki egyszer használta, másnak is ajánlja, igyál csak Igmándit fél pohárral reggeli figyelem ? Az Igmándi kóser a viz kl«, három és fél decis avegekben is képható! 1934 á április 1: rendelkezésnek a végrehajtását. Kijelentette, szükség esetén mindent megtesz, hogy megvédje kormánya tekintélyét. A „Maotis“ görög hajó, tehát görög terület még akkor is, ha török vizeken tartózkodik és görög területen a török rendőrség senkit sem tartóztathat le. A kapitány véleményét mindenben osztja a görög kormány is; a görög külügyminiszter már be is jelentette tiltakozását a török kormánynál Insuli bankár letartóztatása ellen. Felszólította a török kormányt, engedje azonnal útjára a „Maotist“- nál vásároljon (Kossuth I.uf 6.) Nagybani gyártás! Teljes szavatosság. A. B. C. beszerzési hely. (A Délmagyarország munkatársától.) Tizenöt éves a Szegedi Kereskedők Szövetsége, amely állandó munkával, sok maradndó eredménnyel képviseli a kereskedők érdekeit Az első időben a szövetség elnöke bástyás Holtzer Tivadar volt, ügyvezetője pedig Schweiger Miksa. Nem sokkal később megalakult a szövetségi nagytanács, mely azóta is eredményesen működik. A szövetség jubileuma alkalmával kérdést Intéztünk a szegedi kereskedővilág több tagjához. Lett.pgftfinFiőHi Óriási választék Kölni Tizekben és parfümökben. Manheim-drogéria Klauzál tér 3. fj Vértes Miksa kormányfőtanácsos, a szövetség tb. elnöke a következőket mondotta: — A szövetség harcban fogant, vihar vihar után száguldott el felettünk és bár — fájdalom — sorainkból sokan elhullottak, ez az érdekképviselet az, amely a szegedi kereskedők számára missziót teljesít. A megnyugvást akkor érjük el, ha a szegedi kereskedők egyeteme számára az életlehetőséget biztosítottuk. Tiszta fegyverekkel küzdöttünk mindenkor és folytatjuk a munkát a szegedi kereskedőkért. Varga Mihály a szövetség elnöke ezeket mondotta: — 15 évvel ezelőtt, amikor a szövetség megalakult, nehéz idők voltak és célszerűbbnek látszott a tömörülés. Sikerült is ez a munka és ugy meghanoztuk c Verekedőknek ezt a szövetség nagytanácsának tagja. — A háború után a kényszer teremtette meg ezt az alakulatot. Először az üvegkereskedők és üvegesek alakítottak egyesületeit. 1918 novemberében s később testületileg léptünk be a szövetség tanácsába. Nagyon szép és nagyon eredményes volt a Kereskedők Szövetségének az elmúlt tizenöt esztendei működése. Láthattuk, hogy egy zászló alatt sok mindent el lehet érni. Most már gondoskodhatunk a továbbfejlesztésről is, hogy még eredményesebb munkát fejthetunk ki a kereskedőtársadalom érdekében. Ennek az eléréséhez csak egy út vezet: a további erős összetartás és tömörülés. Boda Bertalan a kiskereskedők egyesületének elnöke a következőket mondotta: “ Úgy érzem, a szövetség nélkülözhetetlen szervnek bizonyult az elmúlt 15 év alatt és minden igaz kereskedő kötelessége azt támogatni. A jövő programja szerintem: a mindenben alkalmazkodni a gazdasági viszonyok adta legkülönbözőbb helyzetekhez. Gyakorlati problémákkal kell foglalkozni. Meg kell menteni a magánkereskedelmet. Támogatni kell a kiskereskedelmet és gondoskodni kell arról, hogy terhes kormányintézkedések ne veszélyeztessék a magánkereskedelem fejlődési lehetőségét. Szőnyegkészitéshez csak 1.5 „FUTÁR” védjegyű márka ?gaPlufonalat Illanta, használjon. Óra, ékszer, brilliáns Tóii órásnál, Kölesen u. 7.Tisztviselők, nnnlditásOH előleg nélkül részletre is vásárolhatnak ABC utalvánnyal. Nagy óra, ekszertavítóműhely. Tört arany, régi pénzbevallás. ELEGÁNS OLCSÓ TARTÓSCIPÓT ZSURKO HUSVÉT UTÁN IS LEGELŐNYÖSEBBEN A ZS éves Kereskedők Szövetsége az érdekképviseletét, hogy a legkisebb piaci árus érdekei is jól meg vannak védve. Számos nehéz, küzdelmes éven mentünk keresztül, de a harcot nem hagyhatjuk abba, mert a kereskedőtársadalom érdekei most is védelemre szorulnak. Adler Mór .KULCS írta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Egy tízéves kisfiú odalépett a portáshoz. — Hol van kérem, az illeték-osztály? — Harmadik emelet, 578. — Köszönöm szépen, — mondta a kisfiú. Nekivágott a rengeteg épületnek, mely kongó folyosóival, zord, penészes boltozataival úgy terjengett körötte, mint ismeretlen világ. Iramodott a különböző lépcsőkön, hármasával hágva a fokokat. Főtért a harmadik emeletre Itt ide-oda bolyongott Nem találta az 578. ajtót. A számozás a 411-ig haladt, aztán alakadt s hiába járta végig a folyosót többször is, az 578. ajtónak nem volt se híre, se hamva. Amikor már percekig tévedezett, szembe jött vele egy testes, őszbecsavarodott öregur, iatokvele egy testes, őszbecsavarodott öregur, iratok A kisfiú tisztességtudóan leemelte sipkáját. — Kezét csókolom, Wohl bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok. — Pista, — ámuldozott az öregur — jaj, de megnőtték Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pisa? — Édesapámat keresem. — No várj, — szólt az öregur. — Majd odavezetlek. Az öregur megindult lassan, súlyos elefántlépteivel. A fiúcska hajadonfőtt követte s oldalról rá-rásandított, kíváncsian. Wohl bácsi gondokbamerülve ballagott. Többé egy árva szót se szólt és a 411. ajtóig ment, de ott benyitott, áthaladt egy irodán, ahol állódróasztalnál hivatalnokok körmöitek, felrántott egy ajtót, lefelé botorkált három rozoga falépcsőn, egy fából eszká 1ól ,homályos villannyal világitó t átjáróra ért, mely a törzsépületet az uj épületszárnnyal ragasztotta össze s ezen a hosszú, poros, döngő átjárón bandukolt sokáig, mintha a világ végére igyekeznék, majd, miután fölmászott három rozoga falépcsőn, kijutott egy szükebb, de tisztább és világosabb folyosóra. Ennek végén egy ajtóra mutatott, mely szemöldökfáján három számot viselt: 570., 577., 578. — Itt van. — mondta. — Szervusz. Pista megvárta, míg eltűnik szeme elől szófián, de készséges kalauza, aki elefántlépteivel visszafelé gurult azon a végeérhetetlennek tetsző úton, melyet az imént együtt tettek meg. Aztán szemügyre vette magát egy nyitott ablak üvegén. Nyálazta tenyerét, simította vele szőke haját. Harisnyája lógott, nem takarta el a rövid nadrág, ezért harisnyáját fölfelé húzogatta, nadrágját lefelé. Harisnyája egyhelyütt foltos is volt, egyhelyütt lyukas Cipője pedig poros. Ezt zsebkendőjével térfölgette. Még nem járt itt. A hivatalról otthon sokat hallott. Apja mindig ezt hajtogatta: „a hivatal, a hivatal, a hivatal.“ Anyja is: „szegény apád a hivatalban, a hivatalból, a hivatalért.“ A Hivatal úgy vette körül, mint holmi rejtélyes, mindenütt jelenlevő, ünnepélyes, szigorú, fényes és megközelíthetetlen valóság De eddig nem látta. Semmiféle ürügyön nem juthatott ide, mert apja minden próbálkozása elől kitért, nem szerette, ha ott zaklatják, azon a véleményen volt, hogy „nem gyermeknek való, és „ami nem gyermeknek való, az nem gyermeknek való.“ Vele különben sem lehetett tréfázni. ■ Izgatottan nyitott be az 570., 577. és 578. ajtón. Egy teremben ember ember hátán szorongott, várakozók nyája s hátul a farács mögött hivatalnokok görnyedeztek, bezárva, mint a rabok. Pista nyújtogatta a nyakát. Jobbra egy kisebb szoba volt, melynek ajtaját nyitva hagyták. Ide lépett be. — Takács István urat keresem, — fordult egy fiatalemberhez, aki tízóraizott. — Balra ! — utasította a fiatalember s anélkül, hogy rátekintene, beleharapott kolbászába. Pista a terem tömegén átfurakodva, a bal szobába tartott, mely pontról pontra hasonlított az előbbihez. Itt egy nagy íróasztalt látott. Annál sem apja ült, hanem egy nyakig-kopasz úr. De már megismerte apja szőke-deres haját, izmos tarkóját Háttal ült neki, egy falhoz támasztott kis Íróasztalnál, a sarokban. Lábujjhegyen közeledett feléje. Az Íróasztalnál nem tudott tovább jutni a könyvek fölpolcolt halmától. Mélyen meghajolt. Apja nem vette észre. Zavarában köhögött. — Kezedet csókolom, édesapa. — Mit akarsz? — kérdezte Takács. — Anya küldött. — Miért? — A kulcsért! — Miféle kulcsért? *A. — A kamrakulcsért. Azt hiszi, magaddal Sóztad tévedésből. — Mindig zavartok. — fakadt ki Takács és fölkelt. Turkált a zsebeiben. Az asztalra csapott egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajaszsömlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet, meg egy zsebkendőt. — Nincs, — állapította meg dühösen — nincs. Keressétek otthon. Pista lesütötte szemét. Az íróasztalt nézte, a kis nyomorék, hektikás íróasztalt. Nagyobbnak képzelte. Legalább akkorának, mint a másikat, amelyiknél a kopasz itt Takács egymásután forgatta ki zsebeit i* s közben, hogy haragját hűtse, pirongatta fiát. — Aztán hogy jössz ide, tisztességes emberek