Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

2 DÉL MAGYARORSZÁG Ha igaz, hogy Ön igazán szeret, Elegáns tartós CiDiUIC... Árban minőségben szenzációs! Siföldi Máruház KELEKEN UCCU 11. SZ. ügy kérdésének megoldására, a sajtótörvény re­formjára, valamint több más igazságügyi ter­mészetű reformra. Külpolitikai vezérgondolata: békés eszközökkel küzdeni a revízióért és idegen impérium alá jutott magyar kisebb­ségi testvéreink fennmaradásáért. — Hálával és szeretettel viseltetünk Olaszor­szág iránt. Baráti viszonyunk legújabb határa a római egyezmény. Ausztriával ugyancsak a legbarátságosabb viszonyban vagyunk, Német­országgal szemben is változatlanul erős szim­pátiával viseltetünk és reméljük, hogy a har­madik birodalom minden vonatkozásban el fog­ja foglalni az őt jogosan megillető helyet az eu­rópai államok közösségében. Visszapillantva az elmúlt idők eseményeire, nem mulaszthatom el, hogy köszönetet ne mond­jak azoknak az an­gol barátainknak, akik jogos aspirációink iránt oly sok megértést mutatnak. — Most készülök lengyel utamra és remélem, hogy utazásom az európai béke ügyét fog­ja előmozdítani. Franciaország barátságát és a kis­­antantot alkotó szomszédállamok­kal való viszonyunk megjavulását őszintén óhajtom, de a francia barátság részünkre csak akkor le­hetséges és helyes, ha erre meg­vannak a reális tárgyi előfeltételek. Ez a barátság ugyanis a kisantanthoz való közeledésünk lenne, jogos nemzeti aspirációnkról való lemondás árán. Nem adom fel a reményt arra, hogy a három kisantantáb­an egyszer mégis csak felemelkedik annak a tudatnak a magaslatára, hogy hazánk­kal 15 évvel ezelőtt súlyos igazságtalanság tör­tént és ha ez a tudat az európai békés együttmű­ködés őszinte­­ vágyával találkozik, meg lesz a módja a megértésnek és az együttműködésnek. —­ Ma Magyarország a rend és nyugalom szinte példaadó szigete az európai zűrzavarban. Ennek a belső rendnek és nyugalomnak tényét nem engedjük megzavarni semmiféle külpoliti­kai defetizmustól. A választójog rendezésére irányuló törvényjavaslat előkészítés alatt áll. En­nek során a kormány semmiféle más elgondolást, vagy tervet nem tart maga számára irányadónak, csak azt, amit maga készít elő, illetve dolgoz ki és csak olyan választó­jogi javaslatot tudna a m­aga részéről akceptálni, amely a titkosság alap­ján állva, meg­felel az általam mindig hirdetett és most is képviselt haladó konzervatív világ­nézetnek. Ezért a titkos választójog bevezetését feltétlenül kapcsolatb­a akarom hozni a kormány­zói jogkör alkotmányos kiterjesztésével. Ne higy­­jük azt, hogy a választójog kérdésének rendezé­sével a nemzet igazi súlyos problémái megoldást fognak nyerni. A választójog magában véve nem hoz földi paradicsomot. Ezért helyezem én poli­tikai és kormányza­ti tevékenységem súlypontját a gazdasági és szociális problémákra. A miniszterelnök, miután befejezte beszédét, eltávozott a stúdió épületéből. 1934 október 2: A Szegedi Lloyd-Társulat kegyeletes ünnepség keretében leplezte le Wimmer Fülöp arcképét Dr. Kertész Béla emlékbeszéde Wimmer Fülöpről (A Délmagyarország munkatársi­&.) Vasárnap délelőtt kegyeletes ünnepség keretében leplezte le a szegedi Lloyd-Társulat néhai érdemes dísz­elnökének, Wimmer Fülöpnek arcképét. Az ün­nepségen Wimmer Fülöp rokonsága képviseleté­ben megjelent Kőrös Pál és Wotitz Béla, a város hatósága részéről dr. Tóth Béla polgármester­­helyettes, Vértes Miksa, a kereskedelmi és ipar­kamara elnöke, dr. Tonelli Sándor kamarai fő­titkár, dr. Landesberg Jenő ügyvezető titkár, Varga Mihály, a Kereskedők Szövetsége elnöke, dr. Riedl Samu, a zsidó hitközség eln­öke, Ker­tész Ernő, az Alföldi Utazó-kereskedők Egyesü­letének elnöke, Faragó La­jos igazgató vezetésé­vel a kendergyár tisztviselőkara és munkásainak képviselői. Rajtuk kívül a kereskedő- és iparos­társadalom színe-java és néhai Wimmer Fü­löp szűkebb baráti környezete. Wimmer Fü­löp arc­vonásait megörökítő kép, mely Balogh Margit festőművész sikerült alkotása, Obláth Lipót, Wei­ner Miksa és Bokor Adolf arcképe mellé került negyediknek, a Lloyd-Társulat érdemes vezetői­nek sorába. A Polgári Dalárda énekszáma vezette be a kegyeletes ünnepséget. A dalárda a Himnuszt énekelte, majd Adler Rezső, a Lloyd-Társulat társelnöke mondott megnyitó beszédet. Köszönetet mondott Wimmer barátainak, akik megteremtették a lehetőséget arra, hogy a Lloyd megfestessse a piortrét, Balog n ,i­­git festő ma­­megfestessse a portrét. Köszönetet mondott Ba­logh Margit festőművésznőnek fa értékes és jól­sikerült alkotásáért, majd felkérte dr. Kertész Bélát, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Kertész Béla megindító hatású emlékbeszédében többek között a következőket mondotta: “ összejöttünk, hogy túl az első fájdalmak iz­galmán, higgadt értelemmel jelöljük ki nagy ha­lottunk soha nem múló emlékének helyét a hálás szegedi lélek panteonjában. A nagy férfiú elvesz­tése felett előbb a mindent lenyűgöző fájdalom ér­zései válnak úrrá és csak jóval később, mikor az idegek és érzések fájdalma lecsillapodik, ébred tu­datára az ész, az értelem annak a veszteségnek, hiánynak, amit a nagy ember elvesztése jelent. — Wimmer Fülöp, ha Isten kegyelméből magas kort ért életét a régi Róma fórumán élhette volna le. a klasszikus római felfogás szerint a „vir inte­ger“ jelző­ nyerte volna hálás polgártársaitól Tel­jes, tökéletes férfiú volt, mert kora ifjúságától ké­ső öregségéig az ifjú hevével, az érett férfiú len­dületével és az aggastyán bölcsességével küzdött, harcolt, verítékezett kitűzött céljaiért, szent ideál­jaiért, — mindig önzetlenül, szemét egyetlen célra szegezve: a tiszta közérdekre. Hatvanhárom esz­tendőn keresztül szakadatlanul dolgozott, alkotott, teremtett. Megingathatatlan hitével, elveivel, példa­adó tevékenységével, szavaiból és tetteiből kisu­gárzó energiával lelki kenyeret adott nekünk az utána következő nemzedéknek. Az ő ajándékából, az ő lelki kenyeréből kell, hogy éljen az a nemze­dék, amely ő utána a közélet rögös útjára lép, hogy az ő példáját kövesse. Az ő élete tisztán és csupán szolgálat volt. Szolgálta Istenét hivő ájtatos lélek­kel és hittel. Szolgálta hazáját hazaszeretettel, hű­séggel, szolgálta városát, ezt a szép ég szeretni érdemes Szegedet, amelyhez hűségesebb volt bár­kinél, aki itt született. Szerette e városnak minden kövét, büszke volt a város szépségére, hírességére, — örült a város minden sikerének és szenv­dtt, ha a várost veszteség érte. Nem volt érdemes vál­rosi cél, amelyért nyomban tűzzel ne lelkesedet volna. Szolgálta polgártársait. Kereskedő, iparos, gazda, vagy értelmiség, bárki fordult hová magán. ügyében, készséges, nyomban beavatkozó segít­ő kézre és megértő szóra talált. Szolgálta a művésze­teket egy nagy intellektus megértő, pártoló, m­e­­cénási szeretetével. A művészetek minden ága: ze­ne képzőművészet, színház leglelkesebb pártfogó­ját vesztette benne. A nemes lélek a tiszta művésze­tek élvezetében oldódott fel. Szolgálta politikai és gazdaságpolitikai idáljait. Hűséggel és ragaszko­dással küzdött a­ szabadelvűsk eszméiért. Férfiko­ra a szabadelvűség fénykorára esett. Látta, hogy Magyarországot a szabadelvűség eszméi emelték ki évszázados elmaradottságából, — ez eszmék emelték az országot a nyugati államok gazdasági és eszmei színvonalára s kapcsolták be Magyaror­szág közgazdaságát a világgazdaságba. Érthető,­­ha életének delén túl, a világháború után is a liberá­lis eszmék győzelmétől várta a világgazdasági vál­ság, a nemzetet pártokra szaggató felforgatás or­vosszerét. — megingathatatlanul hitt a liberális eszmék végső győzelmében. — A gazdasági szabadságnak, a forgalom és a mozgás szabadságának, a tanulás és a gondolat sza­badságának izzó fanatizmusa élt Wimmer Fülöp­­ben, ez sűtötte, ez tartotta meg öregségében is fia­talságát, munkaerejét. Eszméihez való hív ragasz­kodása a magyar közélet egyik legtisztább, legra­gyogóbb jelenségévé tette. Szolgálta családját a jó testvér, amelyet példa nélkül való agilitásával, szorgalmával, tudásával, kimeríthetetlen kincsei­vel a szerény jelentéktelen vidéki kisüzemből vi­lágviszonylatban nagyjelentőségű gyári vállalattá emelt. Szolgálta a szegénységet, a nyomort, de min­dig kimeríthetetlen áldozatkészségével. Szolgált minden nemes és szép célt, szolgált mindenkinek, csak önmagáról feledkezett meg — szándékosan s ha a maga számára a köztől kért valamit, úgy csak­ azt kérte, hogy a legsúlyosabb feladatot, a legfele­­lősségteljesebb munkáj­­a részére osszák­­. Teme­tésén nem vitték koporsója után bársonypárnák rendjeleit és kitüntetéseit. Kincseket nem gyűjtött, hagyatékán örökösei nem osztoznak. Életének egyetlen igazi jutalma és eredménye talán csak egy azivdobbanás, amelyben az ő emlékezetére találko­zik, összefonódik és egyesül ennek a teremnek. Szeged városa minden polgárának, talán az egész ország egy jelentékeny része közönségének közös érzése. — Wimmer Fülöp, drága emlékű Elnökünk, ma egy hosszú pálya nekünk juttatott eredményeit, a tiszta közérdek szolgálatában eltöltött életed, azt a nagy erkölcsi tőkét, amit a te életed nekünk kar látabban is jelent, mással nem hálálhatjuk meg, mint egy fogadalommal; fogadjuk, hogy tiszta el­veid, nemes eszméid, önzetlen céljaid szellemében, igazi wimmeri szellemben fogjuk szolgálni a köz­érdeket, hazánkat, városunkat és polgártársa­inkat. S ha ez megvalósul, úgy beteljesednek Szeged nagy­­tekintélyű főpapjának, Eőn Immánuelnek Wim­mer Fülöp temetésén mondott bucsuzó szavai: „nem hiába élt ki nem magának élni‘. Dr. Kertész Béla nagyhatású beszéde közben hullott le a lepel Wimmer Fülön arcképéről és az emlékező közönség megilletőil­v © tekintett az annyira ismerős arcra. _______ Fá­jdalomtól megtört szivel tuda­t­juk, hogy dr. Spitzer Ignác tb. városi közkórházi főorvos, aranydiplomás orvos, 1 legjobb apa, nagyapa, testvér és rokon hosszú szenvedés után szeptember 30-án fá­­radhatatlan munkás életének 84-ik évéb­en elhunyt. Végtisztessége október 2-án reggel fél 9-kor lesz a zsidó temető cinterméből.­­ Gyermekei, unokái, testvére és rokonai. D Nemzeti Munkahét meg­nyitása Budapest, október 1. Most van tizenöt éve an­nak, hogy a nemzeti hadsereg élén Horthy Miklós kormányzó bevonult a fővárosba. Ezt a jubi­leumot ünnepelte az ország vasárnap a budapesti ügetőpályán. A kormányzót Gömbös Gyula mi­niszterelnök a kabinet tagjainak élén fogadta és vezette a dísztribünre. Az ünnepség kezdetét há­rom ágyúlövés jelezte. A miniszterelnök hosszabb beszédben üdvözölte az államfőt, majd a Nemzeti Munkahét meg­nyitására kérte fel. Horthy Miklós kormányzó ezután a Nemzeti Ji­kahetet megnyitottn­ak nyil­vánította, a Jedlicska Ma elköltözött Szegedről Budapest, október 1. Az igazságfigyminiszter dr. Jedlicska Béla szegedi és dr. Gálffy Ferenc szentgotthárdi kir. közjegyzőt saját kérelmükre kölcsönösen áthelyezte.

Next