Délmagyarország, 1934. október (10. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-10 / 228. szám
H Részletre is legelőnyösebben vehet kerékpárt, gramofont, rádiót Déry gépáruházban Nem is kérdem, úgyis tudom, hogy a múzeumot, a termeket alaposan megnézte, két nap óta ideje volt, de a legszebbet azt hiszem nem látta a szigeten. Jöjjön, mutatok magának én valamit, ami nincs benne a Badekerben. — Megfogja Gabi csuklóját és a múzeumi termeken, folyosókon keresztül siet vele. Egy ablakon kék, piros virág néz be. — Oda megyünk. Alacsony kis ajtón keresztül haladnak, a fejüket le kell hajtaniok. Parányi kis négyszögletes kert áll előttük. A nap beragyog a régi hatalmas falak közé szorított kis kertbe. Fehér kaviccsal borított keskeny utak kanyarognak a buja zuhatagszerűen szárukból kiömlő növények közt. Balogh György egy kis hídig vezeti őt. — Hát nem gyönyörű? Nézze ezt a tomboló természetet, nézze ezeket a piros-kék mély virágszíneket. Azt akarom, hogy a csicsergő madárdal a lelkéig jusson. Hogy ez a forró vidék félbélegítse hideg lelkét. Azt akarom, hogy nézze és lássa meg a virágok színét, hogy megismerje a művészetet, nemcsak a hideg kő faragásain, nemcsak a kopár sziklák hatalmasságán. Hopy úgy nézze végre a természetet, hogy megérezze a virágok illatát, hogy a szimfóniák tökéletességén túl, megértse a madárdal csodálatosságát... — Maga beszél így, a művész? — Természet nélkül nincs művészet, nincs meglátás. Nincs tolmácsolása a meglátásnak. — Közel hajolt Gabi vállához. — Próbálja meg, eressze mélyen bele a lelkébe ezt a képet, ezt a színpompát. Szeretném, ha megértené a virágok egyszerű finomságának hatalmas, lebilincselő erejét. Szeretném, ha ez a vidék könnyekre fakasztaná ... Gabi ránézett és mosolygott. — Talán untatja. Lehet. Éppen úgy untatja, mint az opera az olyan embert, aki nem érti meg. Lehet műveit valaki, de a széphez mégsincs érzéke. A maga lelkét tönkretette a gépek zakatolása. Adja nekem a mai délutánját. Kiviszem oda, ahol vadon nő az utszélen az ágávé. Elviszem a narancs és a pálmaligetekbe... (Folyt. köv.) DPI. MAGYARORSZÁG 1934 október 10. Metternich Kelemen hallgató, néma íróasztalánál... Ahonnan ötven éven át intézték a világ sorsát . Huszonhét véres forradalom megszürkült emléke egy elhagyott csendes múzeumban Königswarth, 1934 október elején. Lankás dombok oldalán, lécekkel körülkerített vadaskertek mellett ősi park leveleit hullajtó fái között elhagyottan áll egy barokk kastély. Zárva tartott kapuja fölött terméskőbe faragva némán köszönti a vándort a Metternichék kettős címere, öreg parkett széles kockái ásítanak tompán félhomályba zuhant tágas termekben, amelynek meghitt szögletei mozgalmas idők históriáit mesélik. . . ötven esztendőn keresztül minden évben ide jött el megpihenni a „mindenható kancellár,“ Metternich Kelemen herceg, a német-római szent birodalom utolsó császárának legerősebb támasza, a bécsi kongresszus kovácsa és karmestere. Az emléke itt kering még a levegőben. A park platánjai alatt, széles ablakok függönyében, a XIV. Lajos korabeli székek aranyos stráfjában, blondel-keretbe szorított régi metszetek pókhálós szögletében, selyemmel áthúzott recamién fehérre lakkozott pihentő fáján, megfakult velencei tükrök virágos szélein ... Ránk mosolyog a képe, tompa pasztellben és tobzódó olajjal festve. Telis tele aggatva ordókkal, nyakában az aranygyapjas renddel. Az arca mosolyog, szakasztott ugy, mint nevetett akkor, amikor eljegyeztette Napóleonnal Ferenc császár leányát, Mária Lujzát. .. Európa sorsát intézté ezekből a termekből... Ma, pár fillér belépődíj ellenében csak néma emlékeket bámulhatnak meg a Metternichmúzeum ritka vendégei. Három generáció ereklyéi állnak a falak mellett a vitrinekben, a termek közepén, néha bántó összevisszaságban... A kancellár elnémult íróasztalánál Vakító fehér alabástrom-szobrok, — valahol Itáliában ásták ki őket, — állnak a múzeum bejáratánál terméskőből faragott, összetöredezett római feliratok mellett. A menyezeten egy kitömött fürészhal himbálódzik, a sarokból egy háromlábú borjú sandít a vitrinekre, ahol szertemálló faágakon színehagyott kolibrik bámulnak a poros ablaküvegekre. Szarvas- és őzaggancsok között az ablak mellett egy üveggel letakart rozzant íróasztal áll. Szuette lapjain versek rímei csengenek össze. Vékony gyöngy irással szaladnak egymás alatt a süni sorok. Dumas, az öregebbik írta tele az asztala lapját. Mondja a vezető: a mindenható kancellár nehéz aranyakért vásárolta meg azt az ereklyét Dumas örököseitől. A fal mellett egy hosszú szekrény. Fekete skatulyákban csillogó ásványok hevernek. Hegyek tetején, patakok ölében gyűjtötte Goethe... A cédulákon ott van a keze vonása. A következő szoba közepén, egyiptomi hieroglifákkal televésett oszlop mellett áll egy elnémult íróasztal. Vörös paliszanderből, arannyal beszegve. Bécsből hozták ide, a Rennwegen, a Metternich-palota dolgozószobájában állt. A közepén kalendárium, leszakítható lapokkal. A legfelsőbbet már nem tépték le ez mutatja a dátumot, amikor örök álomra hunyta le szemeit a mindenható kancellár. ...1859 junius 11... Hetvenöt éve... Felül sárga és rózsaszínű cameák, mellettük fehér márványból egy agár. Középen miniatűrben a kancellár képe. Magas barna bőrből készült tokban finom papiros és boríték, beléjük préselve a Metternichek címere. Jobbra rengeteg szerszám, ezek mindegyikére szüksége volt Metternich Kelemennek, ha levelet irt. Nyolc darab pecsétnyomó valamennyi csillogó acélból, fekete nyéllel. Némelyiken ott szárad meg a spanyolviaszk. Meghegyezett sárga ceruza, csontnélküli levélnyitó, elkopott radirgummi, keskeny tollszár, a megrozsdásodott toklra rászáradt a tinta... Fénylő pengéjű kés, amivel Írásokat kapartak félig elhasznált spanyolviasz, a vége kormos, mellette egy csomó hosszú tű, széles nyílással, otromba gombolyagban fekete-sárga cérna, ezt fűzték a tűbe, ha írásokat varrtak vele össze. Tövig égett gyertya, tartóján megfeketetedett foltok, egymásba folyt a gyertyacsöpp és a pecsétviasz. Kicsiny bőrtokban keskeny szemüveg, a foglalata drótból van. Lila tintatartó, srófra járó. Kerékalakú órakulcs, nyolc csáppal, úgy látszik mindenfajta órát fel lehetett ezzel húzni. Zöld mappa, benne fehér és piros itatós papiros. Mind a kettő elnyűtt Metternich kezei alatt. Rengeteg levelet itathattak le vele. A két itatós lapon, a szélük tiszta még, egymásba folynak Metternich herceg karakterisztikus aláírásának vonalai... ...Az utókornak mindössze ennyi maradt meg a mindenható kancellárból, egy elhagyott múzeum vitrinjei közöt... A forradalmak arcképcsarnoka Az íróasztal mellett egy hosszabb asztal áll. A bécsi Burgból hozták ide Fehér nyírfából készült ez az asztal és mellette ültek azok, akik Európa sorsát tárgyalták a bécsi kongresszuson. Hosszú lapján egymás mellett áll egy csomó valóban nagyértékű unikum: Mátyás király utazóórája, Napóleon mosdókészlete Elba szigetéről, tapétadarabok annak a szobának a faláról, ahonnan XVI. Lajost a vesztőhelyre vitték, rajtuk a tragikus sorsú uralkodó kezének utolsó vonásával, aztán Orsini bombája, amely III. Napoleon mellett robbant fel. A reichstadti herceg kitüntetései vékony aranyláncon, Bismarck levelei, Sándor cár eredeti halotti maszkja, Erzsébet királyné gyertyatartói, az első fotográfia, aztán rengeteg gyűrű, mindenféle fajta, közöttük Mátyás pecsétgyűrűje is, gyönyörű olasz ötvösmunka... A szomszéd szobák egyikében a fal kalapokkal és sapkákkal van tele. Magyarázza a vezető: „A nagy kancellár szenvedélye volt, hogy gyűjtötte a forradalmakban összelőtt kalapokat. Azok vannak a falon...“ ... Huszonhét sapkát és kalapot számoltam össze... Középen egy szitává lőtt szürke kalap. Amilyent Szicíliában viselnek. Mellette a bécsi polgár tipikus köcsögkalapja. Aztán egy zöld stájer kalap zergeszakállal. És vörös jakobinus-sapka. A bojtja hiányzik, a szélén barna folt. Valamikor jajgató ember piros vére lehetett. És piros-fehér-zöld kokárdával egy honvédkalpag. Szitává lőtték ezt is. Széles karimával egy másik, Velencében láttam ilyen kalapokat. A karbonarik sapkája ott lóg egy rozsdás szögön a kék-szalagú spanyol-kalpag mellett. A legtöbb kalapon kokárda, egykoron csillogó selyemből, ma szinehagyott valamennyi... A szoba közepén két múmia. Koporsóban. Unottan emeli fel a fedelet a vezető és magyarázza: „Ebben egy falap pihen, amabban pedig egy pap.1* Vászonba göngyölve bámul szembe velünk bebalzsamozott, összeaszott fejük. ... A múzeum falán, ócska fegyverek közt a forradalmak véres sapkái. Egy emelettel lejebb a mindenható kancellár elnémult íróasztala. ... Üveg alatt mosolygó képe. Alig egy órányira innen, a családi sírboltban nincsen belőle más, csak egy csomó zörgő, porladó csont... Még annyi sem, mint amennyi a múmiákból megmaradt... Elenyésztek mindannyian ... ... Akárcsak birodalmaik ... Paál Jób. Cserépkályhák különféle szín és méretben kaphatók, átrakások megrendelhetők Landesberg cementárugyáréban, Szeged. Az összes énWcerért anyagnV lagioVi beszerzési forrása. $. Heréd Gizella hölgyfodrász szalonjában Kossuth Lajos-sugárut 23. Tartótondolálat, hajfestés, vizondolálás, nappali és estélyi frizurák modern kivitelben készülnek, melyeket személyesen végzek. OLCSÓ ARAK^^ 857 Qsziamsorsjegyet vegyen amilyent akar! V8 sorsjegyet 3 pengőért Vt sorsjegyet 6 pengőért 12 sorsjegyet 12 pengőért *1 sorsjegyet 24 pengőért szerencsés esetben nyerhet 500.000 engőt I 300.000 tengőt I 200.000 pengőt 100.000 pengőt I. húzás már okt. 20—23-án. Sorsjegyek kaphatók: » Pető Ernő főárusitónál 100 s zeged,s zechenyi ter 3.