Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-03 / 250. szám

Szerda, 1937. november 3. DÉLMAGYARORSZÁG Izgalom és kérvényáradat a városházán a városi alkalmazottak nyugdíjjárulékainak visszafizetése ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) A szombati kisgyűlés — mint ismeretes — fog­lalkozott a városi alkalmazottaktól levont nyugdí­j­járulékok visszafizetésének a kérdésé­vel és miután a közigazgatási bíróság két tiszt­viselő panasza alapján megállapította a levo­nások szabálytalanságát, a kisgyűlés hosszas vita után elvi határozatot hozott az ügyben. Kimondotta, hogy vissza kell téríteni a jogta­lanul levont járuléktöbbleteket, még­pedig 1935.­­ február elsejéig visszamenően minden tisztviselőnek. A visszatérítés módjának meg­határozását a kisgyűlés a jogügyi bizottságra bízta és kimondotta, hogy a fedezet kérdésé­nek eldöntésére a közgyűlés az illetékes. A kisgyűlés határozata általános örömet keltett a városházán, az öröm azonban keddre általános bizonytalansággá változott és a vá­rosházán nagy nyugtalanság rakott fészket. Elterjedt ugyanis a híre, hogy bizonyos jogi vonatkozású aggodalmak merültek fel a kis­­gyűlés határozatának végrehajthatósága kö­rül. Egyes jogászok megítélése szerint a köz­igazgatási bíróság ítélete nem általánosítható és csakis azoknak térítheti vissza a jogtalanul levont összegeket a város, akik a közigazgatási bíróságnál ítéletet provokáltak, a többieknek csakis abban az esetben, ha szintén kérelme­zik a visszatérítését. Ennek következtében valóságos kérvényára­dat indult meg, rengeteg tisztviselő benyújtot­ta a kérvényét. Később azután kiderült, hogy alaptalan a nyugtalanság, mert a kisgyűlés a saját hatáskörében teljes joggal hozhatott ha­tározatot ebben az ügyben és a kisgyűlési ha­tározat kötelező. Kiderült az is, hogy a fede­zet kérdése sem problematikus, mert a jogta­lanul levont járulékok a város nyugdíjalapjá­ba folytak be, tehát a visszatérítésre megvan a fedezet. A számvevőség már meg is kezdte a vissza­térítendő összegek részletes számfejtését, ami­kor ezzel a munkával elkészül, akkor a polgár­­mester összehívja a jogügyi bizottságot és sor kerül néhány héten belül a visszautalásokra., Szent-Györgyi Albert szegedi díszpolgársága OOhl szünetelt a rendkivüli d­íszhözati ülésre — „A szegedi Indós Nobel-díja Szeged és Magyarország kitüntetése is“ — Gróf Wiebels- Derg Kunó özvegye Szent Györgyi professzor kitüntetéséről (A Délmagyarország munkatársától.) Vasár­nap és hétfőn, mindkét napon nagy volt a for­galom a szegedi egyetem orvosi vegytani inté­zetében, ahol dr. Szent-Györgyi Albert, a No­bel-díjas professzor dolgozik. A tisztelgő kül­döttségek egymásnak adták a kilincset a leg­utóbbi két napon­ is, a postások tucatjával hozták az üdvözlő­ táviratokat, köztük a kor­mányzó táviratát is. A kormányzó nevében Uray államtitkár, a kabinetiroda helyettes főnöke fejezte ki szerencsekivonatát Szent- Györgyi professzornak. Mindenszentek ünnepén Szegeden időzött gróf Klebelsberg Kunó özvegye, aki a na­pot térié kriptájánál töltötte. Felhasználta sze­gedi időzését arra is, hogy meglátogassa Szent- Györgyi professzorékat, hogy személyesen is gratuláljon a tudósnak. Este utazott vissza Budapestre Klebelsberg Kunóné, aki a Délmagyarország­nak Szent- Györgyi professzor kitüntetéséről ezeket mon­dotta: — Rendkívül örömmel tölt el engem is ez a nagy kitüntetés, amely Szent-Györ­gyi professzort érte. Boldogult férjem mindig mondotta: „Meglássátok, még büszke lesz az ország a fiatal Szent-Györ­gyi Albertre“. Íme, beteljesedett férjem jóslata, bár talán ő maga sem hitte, hogy ekkora kitüntetésben lehet része a fiatal magyar tudósnak. Jól esett olvasnom a Délmagyarország vasárnapi számában, hogy maga. Szent-Györgyi professzor sem felejtette el, mit köszönhet talán boldo­gult férjemnek is és első útja a kriptához vezetett. Az örömnek a soha vissza nem té­rő óráiban csak az tölt el kimondhatatlan fájdalommal, hogy boldogult férjem már nem érhette meg a szegedi egyetem fiatal tudósának nagy kitüntetését, amely egyút­tal Szeged és Magyarország kitüntetése is... " I Belvárosi Most Ma utoljára! Az én lá­nyom nem olyan nagysikerű magyar film. SxéCIf Cuyt Most Szerda, csütörtök Első bél Történet az orosz arisztokrácia életéből, Olga Tschecha főszereplésével. Ezenkívül LISZT, epizód a nagy zeneköltő életéből Táray Fe­renccel a főszerepben. A Nobel-díjas szegedi professzor tudomá­nyos dicsőségét hirdeti napok óta már az egész világsajtó. Egymás után érkeznek Szegedre a külföldi nagy lapok és a nemzetközi sajtóirodák tudósítói, hogy személyesen interjúvolják meg az első Nobel-díjas magyar tudóst, fotóriportokat ké­szítenek róla, akinek a személye­ ezekben a napokban szinte háttérbe szorít minden más eseményt. Szeged társadalma meleg szeretettel készül arra, hogy örömét méltóképen fejezze ki. Dr. vitéz Imecs György főispán és dr.­Pálfy József polgármester behatóan foglalkozik a törvényhatósági bizottság rend­kívüli díszközgyűlésének előkészítésével. Hogy milyen javaslat kerül a rendkívüli díszközgyűlés elé, ezt teljes rész­letességében még nem állapították meg, a kö­zeli napokban megtörténik a döntés. Dr. P­á­l­f­y József polgármester, akihez kérdést intéztünk ebben az ügyben, a követ­kezőket mondotta: “ A rendkívüli díszközgyűlést még ebben a hónapban megtartjuk. Ebben a pillanatban még nem tudnám megmondani, hogy mikor. Az időpont azért bizonytalan, mert még nem állapítottuk meg végérvényesen az előterjesz­tendő javaslat részleteit és még nem tudom, hogy Szent-Györgyi professzornak milyen az útprogramja. Az a célunk, hogy a város kö­zönségének törvényes képviselete, a törvény­hatósági bizottság a lehető legmméltóbb és leg­szebb módon fejezze ki örömét *’*s elismerését a Nobel-díjjal kitüntetett szegedi tudós iránt, akinek felbecsülhetetlenül sokat köszönhet ez a város. Egyelőre az bizonyos, ebben már a közgyűlési pártok vezéreivel egyértelműen megállapodtunk, hogy dr. Szent-Györgyi Al­bertet díszpolgárává választja ezen a közgyűlésen a város törvény­hatósági bizottsága. Ezzel természetesen nem merül ki, a közgyűlés elé terjesztendő javasla­tunk, a továbbiakról most folynak a beható tárgyalások- 71 Töltőtoll egész életre. Egyedárusító: WIRTH és BENGEY Széchenyi tér 5. _____"WW——fi frrt^fs H n MosKrtfH holt­______________ | fta. fi^gftwwwW____________ | gjMj tanácsos_______________| megn^ini. — ___________ | rasijaccrt^szawj | moHyrn iHrf0ftnu- 1 helioéh frfcfütch___________ | „a fátyol mögött vonul meg minden illegális terek­vés az ezeréves­­ alkotmány ellen“ Eckhardt két beszéde Kálon és Gaál Gaszton simjánál Kál, november 2. Vasárnap délelőtt Eck­hardt Tibor a heves megyei Kál község fő­terén beszélt mintegy 8000 főnyi hallgatóság előtt. Eckhardt társaságában volt Klein An­tal, C­z­i­r­j­á­k Antal, Horváth Ferenc, Kun Béla, Lázár Imre, Mózes Sándor és még sokan mások. Beszédében hangoztatta, hogy a kisgazdapárt az igazság erejével akar­ja megszerezni a népi politika diadalát. Fej­tegette a nemzeti önkormányzat fontosságát, a titkos választójog útján érvényesülő szabad népakarat politikai, gazdasági és szociális fel­adatait. Beszédében utalt a háború fenyegető veszedelmére, majd azt hangoztatta, hogy meg kell teremteni a szabad élet nagy belső egysé­gét­. Több jog, nagyobb kenyér, a munka meg­becsülése, ez a népi politika hármas pillére – mondotta Eckhardt Tibor. A reakció, amely­nek talán a jobbágyság felelne meg legjobban, összefogott a diktatórikus irányzat lovas fái­val, az egykori élharcosokkal a népi politika érvényesülése ellen. Kedden Balatonbogláron Gaál Gaszton sírjánál jöttek össze Eckhardt Tibor vezetésével a párt képviselőtagjai. A sír­nál Eckhardt egyórás beszédet mondott a párt ötéves munkásságáról. Megállapította, hogy az öt elmúlt esztendő tulajdonképen sok becsüle­tes törekvés sajnálatos meghiúsulásából ál­lott. A vagyon- és jövedelemeloszlás rosszabb, mint volt ezelőtt öt évvel. — mondotta. Kije­lentette: érthetetlenül és feleslegesen beledob­ták a közéletbe és a politikába a diktatórikus törekvéseket, először párttotalitás, később szél­sőjobboldali mozgalom alakjában, legutóbb pedig ,,katonaállam“ követelése form­á­i­­ban. Az antiszemitizmus kimélyült és e fátyol mö­gött, amdővel mindent eltakarnak, vonul meg minden i­ legális törekvés az ezeréves alkot­mány ellen. Eckhardt hitvallást tett a gaáb­asztoni poli­tika mellett A párt kötelességének érzi a hid­­verést minden becsületes szándék, törvény, alkotmánytisztelő magyar úr és paraszt, fele­kezetek és közlési véleménykülönbségek kö­zött, hogy a széles népi tömegek akaratával akadályozzon meg egy újabb forradalmat.

Next