Délmagyarország, 1938. augusztus (14. évfolyam, 162-185. szám)
1938-08-02 / 162. szám
5! DÉLMAGYARORSZÁG zes a központi irodáknak, úgy látszik, szenvedélyük az idén. Nem írtuk meg, hogy személyes természetű differenciák nehezítik az idén azt a legnagyobb erőkifejtést, amelyre a szegedi központi iroda egyáltalán képes. Apropó: jegyzőkönyv. Azt írja az adminisztratív vezető, hogy Budapesten jegyzőkönyvet vettek fel arról a tárgyalásról, amelyet a jegyárusításról a budapesti központi iroda vezetőjével Pásztor József folytatott. Minek ez a nagy fáradozás — a központi irodák a Turandot bemutatása előtt sürgősebb, a sikert és a pénzügyi eredményt közvetlenebbül érintő ügyekkel is foglalkozhatnának — a város drága idejének és pénzének döntő napokban ilyen célokra való felhasználása? Hát nem tudja az adminisztratív vezető, hogy arról a tárgyalásról a budapesti iroda a tárgyalást követő napon levélben tájékoztatta a szegedi központi irodát és nem gondolja, hogy az a levél, amelyet mindjárt másnap írtak, közelebb állt — túl merész nem volt ez a közelség sem —» az igazsághoz, mint az a jegyzőkönyv, amelyet most vesznek fel, amikor •— nem hagyván magunkat se megtántorítani, se megfélemlíteni — elmondtuk a budapesti központi irodáról a játékok érdekében észrevételeinket és haragszik ránk nemcsak a budapesti központi iroda, hanem a szegedi központi iroda vezetője is? 2. Pénz- és adóügyek A játékok adminisztratív vezetője intézi a város pénz- és adóügyeit. Még sincs tisztában annak a rettentő horderejével, hogy Szeged 300.000 pengőt fektetett be az idén a játékokba? Nem hallott arról a felhorkanásról, amellyel annak csak az eshetőségéről is beszélnek, hogy a játékok esetleg nagyobb deficittel végződnek s hogy ennek következtében — nem lévén más rendezési mód — emelni kell a pótadót? Mi, hogy segítsünk, amit e kihangsúlyozott a polgármester úr is s bizonyítottak az eredmények, közzé teszünk két cikket s a játékok vezetője a cikkek hatása alatt olyan hibás taktikából, amilyenre temperamentuma már máskor is elragadta, nem a játékokkal, hanem a budapesti központi irodával siet a legmelegebb szolidaritást kimutatni? Megengedi magának az adminiszttratív vezető azt a játékot — játék a szabadtéri irodában —, hogy jegyzőkönyvet vesz fel és terjeszt be a polgármesterhez arról, hogy Budapesten tizenöt helyen árusítják a jegyeket? Mért volt erre szükség? Nem azt kifogásoltuk, hogy csak tizennégy helyen kapható Budapesten belépőjegy. Egész más miatt volt nekünk aggodalmunk. A Diskay fényképész, az Akovits büffés, Fleischer hentes, a Magyar Divatáruház, a Palace filmszínház, a Fischer Simon, a Semler és Fia mind nagy és tiszteletre méltó cégek, bennünket mégis aggodalommal töltene el, ha a szegedi játékok belépőjegyeit ezeknél a cégeknél lehetne kapni, de hiába keresnék, akik le akarnak jönni, az évtizedek óta ismert és bevezetett jegyárusító helyeken. Szegeden is olyan furcsa szokásuk van az embereknek, hogy kolbászért a henteshez, gyapjúáruért a Lampelhez, bicikliért a Kelemenhez, motorért Markovicshoz és meccs- és színházi belépőjegyért a Délmagyarországhoz mennek. Mit szólna az adminisztratív vezető, ha meghallaná, hogy Paulus mesternél, a kitűnő sérvkötőkészítőnél lehet Turandot-hoz belépőjegyet kapni, de a Délmagyarországnál nem? Ennek az ügynek az aktáit az eredménnyel kellett volna lezárni. Mondjuk úgy: elértük közös erővel, hogy a filléreseket megint a Nyugatiról indítják és hogy legalább az egyik nagy jegyárusító hely vállalta a jegyárusítást. Ez is eredmény. Aztán gyerünk tovább. Dolgozni, aggódni, fáradozni, lelkesedni és lelkesíteni a játékokért. 1 ha az adminisztratív vezető nem tudja levetkőzni, a — Tragédia! —gyűlölködést, ne tegye a játékok rovására és a játékok ideje alatt, mert ha az adminisztratív vezető asztalánál valamit lehet, 6zt kötelesség fölfüggeszteni, az nem a nyilvánosság céltudatos termékenyítő ereje, hanem a személyeskedés és gyűlölködés. Kedd, 1938. augusztus 2. 3. Az elnöki ügyosztály Kifogásolja az aminisztratív vezető, hogy a polgármesterhez fordultunk. Kihez forduljunk? A sóhivatalhoz? Az ő intézkedéseivel szemben a sóhivatal fórum lehet az ő szempontjából, mi már csak kitartunk a polgármester mellett. Hogy nyilvánosan tettük? Nem léptünk be a névtelen levélírók komisz szektájába. A játékokról — kínos vonatkozásokban — az egész város beszél. Mert épp a mi szánkat akarja befogni, akiknek az a kötelességünk és élethivatásunk, hogy — beszéljünk. Az bizonyos, hogy a városi rendezés három éve alatt nyilvánosan keveset tárgyaltak a játékokról. Ezt a szellemet — lehet, hogy nagyrészt hallgatólagosan — ráerőszakolták közéletre, sajtóra. Nekünk azonban kezdettől fogva az volt a meggyőződésünk, hogy a játékoknak végzetesen sokat ártanak vele. Mi az elnöki ügyosztályba a helyhez, az álláshoz és a méltósághoz mért tisztelettel szoktunk belépni. A beszédnek ezen a halk és mértéktartó hangján fordulunk a polgármester úrhoz, ha még jobban magunkra vonjuk is az adminisztratív vezető dörgedelmes haragját — a polgármester miatt is, a hang miatt is — és megkérdezzük, mi lenne a város első polgárának a véleménye arról, ha meghallaná, hogy az egyik főtisztviselője gyakran végiglármázza az Apponyi-uccát ? Ha valaki, mi ismerünk fanatizmust. Ha valahol, nálunk honorálják, hogy valaki azért, amiről azt hiszi, hogy igaz, fanatikusan síkra száll. De a hang nyugateurópai és kulturált legyen. Olyan, amilyenre minden városi tanácsnok kötelezve van és amilyent arra a városi tanácsnokra, aki ismételten megfeledkezik magáról, a fölöttes hatóságának kell ráparancsolni. Vagy olyan hanghoz, amelyre az állás és az ügy is kötelez, csak a kisemberek kötelesek magukat tartani? Mindezt a legmélyebb tisztelettel jegyezzük meg. De kénytelenek voltunk vele, mert az adminisztratív vezető nyilatkozatainak egy-két mondatában visszatér az a hang, amely egy ízben már megbotránkoztatott s amelynek a megismétlését szeretnők, meg SP-4 kap 1 gr&m ■BlaarAngrs. Bárhol levő tArjfyAt így felemeleoL. Nagy kölcsön mindenre. Dr. SIMON ZAloghAz, Oroszlán n. 3 előzni. A polgármester ur vállalhatja a felelősséget azért, hogy az egyik tanácsnoka ismételten használt nyomtatásban olyan hangot, amely hónapokkal ezelőtt nyilas nyomtatványokban destruált s amelynek a közéletből való visszaszorítása — úgy látszik, nem teljesen sikerült — az Imrédy-kormány hervadhatatlan érdeme? Embertelenség lenne arra kötelezni akármelyik köztisztviselőt, tehát az adminisztratív vezetőt is, hogy összekötött kézzel tűrjön kritikát, a működésével szembe helyezett tényállításokat vagy más „támadásokat". De a tanácsnoki álláshoz, a közéleti megvitatás lehetőségéhez és a közügy minden személyi érdek fölé emelkedő jelentőségéhez mért hangon és szellemben reagáljon. Végül pedig: az adminisztratív vezető Pásztor Józsefet támadja a szabadtéri játékokért. És támadási területet ad a budapesti központi iroda vezetőjének, akinek annyi köze van a szegedi játékokhoz, hogy — normális körülmények között persze nincs ellene kifogásunk — keresni akar rajtuk. Nevetni kell. Nem. Röhögni. Az adminisztratív vezető nem tudja, hogy Pásztor József és néhány társa lobbantotta fel azt a lángot, amely a szegedi játékoknak életet, messze világló fényt és örök dicsőséget adott? Az adminisztratív vezető nem tudja, hogy Pásztor József és néhány társa intonálta a városért s a magyar kultúráért való kockázatvállalásnak és nagyvonalúságnak azt a szellemét, amely három év alatt megállíthatatlanul és elgáncsolhatatlanul magasra lendítette a játékok kenderjét? Az adminisztratív vezető kizárhatta a próbákról és hátsó oldalülésekre késztethette a bemutatókon -rossz üléseken is szépeket álmodunk a szegedi játékok egyik megalapítóját, a rendezőbizottságnak a házikezelés alatt is kezdettől fogva tagját, de azt meg kell tanulnia, az állása kötelezi rá, hogy azokkal szemben, akik alkottak ennek a városnak, de különösen azokkal szemben, akik a szabadtéri játékot megcsinálták, levett kalappal s ha másért nem, az ügy miatt, a tisztelet és megbecsülés hangján beszéljen. Még ha követnek is el hibát. Lehet, hogy cipőfelsőrész készítőknek több jogcímük van ahhoz, hogy a próbákra beengedjék, mint azoknak, akik a játékokat megalapították. Ez megítélés dolga. De vannak lények, amelyeket, mindenki kénytelen fel- és elismerni. Az adminisztratív vezető is. A vidék legnagyobb lapvállalatát Pásztor József alapította s a legkisebb szögecske is itt a falban az ő keze munkája. A Szegedi Fészek klubot, ahol a játékok szereplőinek nagyrésze egész nyáron szívesen látott vendég, Pásztor József alapította. S az ő nevükhöz fűződik —1 ő és néhány társa — a játékok megalapítása, hírbe borulása és fényének kivirágoztatása. Az adminisztratív vezetőnek állásánál fogva lenne hivatása az alkotás. Boldogok leszünk, ha ez a hivatás nem abban kulminál az idén, hogy nem nagyon sokat bont és ront le abból, amit mások magasra építettek. B Gumiharisnya VI:~ fájós, dagadt és viszeres lábakra, mg készen és mérték után Hint V.a Klauzál tér 3 sz. — Gyógyhaskötők, sérvkötők, suspeczorok raktása.