Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
k Kedd, 1939. augusztus 1. DÉLMAGYARORSZÁG Gombhoz nyári vásár divatcsíkos női ernyő Mb hib. »~~V gyöngyszemű harisnya # (nem látható hibával) ^ W &~9 és még 100 más cikk! Csekonics utca 3. még 5 nap 3 ÉRTESITEM az 1. t. közönséget, hogy dfirand-bűrdiszmiiaru üzletemet ÁTHELYEZTEM KARÁSZ UTCA I. SZÁM ALÁ. — Fehér retiküjeimet mélyen leszállított áron árusítom. Szegszárdy böröndös Nemzeti Takarékossági és A B G könyvecske érvényes. < AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Szegedi Szabadtéri Játékok, 1939 Xz óEor tragédiáiban a hős halálával egyenlítődött ki az akaró, cselekvő ember és az erkölcsi világrend közötti ellentét. A hős elbukott s bukása csak egyéni szempontból tragédia, hiszen a kézzel, a köz fölfogásával, világnézetével, hangulatával, szokásával, vagy babonáival száll szembe. S az egyén tragédiája ebben az egyenlőtlen küzdelemben nem is a bukás, nem is a halál, hanem az, hogy hitt a győzelemben. De ha az egyén, az individum birkózásában az egyetemesség arat diadalt, akkor önmagától adódik a kérdés: vájjon a köz győzelme nem tragikus-e éppen a közéletnek szempontjából? Vájjon a fölülmaradás biztosítja-e az emberiség lelkéhez nőtt kívánságok folytonosságát: a békét, a boldogulást, a boldogságot! Az „első bölcselő“ megjelenése óta legsúlyosabb kérdése ez az emberi közösség életének. Sem a hely, sem az alkalom nem követeli, hogy a klasszikus kor filozófusaitól kezdve a humanistákon, a renaissance és a barokkemberek gondolkodásán át tanulmányozzuk végig a feleletadás módozatait; elég, ha irodalmi térre szűkítve a kérdést, megállunk egy pillanatra az ,,általános emberi“ szempontok fölvetésének kora előtt, amelyben Gottsched, Klopsteck, Lessing és — last, not least — Goethe harsogták bele az életbe géniuszok hatalmas erejével a közérdekért folyó küzdelem kritériumait. Hangsúlyozzuk: Csak egy pillanatra álljunk meg. Annyi időre, hogy meglássuk, hogyan futnak össze a szálak Goethe kezében, hogyan kap hangot és színt minden a Faustban, s hogyan teljesedik ki ebből hazai földön Madách halhatatlan remekműve. Nem az összehasonlítás a lényeg — mint ahogy Salzburg és Szeged sem a hasonlóság által válik eggyé, hanem annak kutatása, hogy a kérdéskomplexum megítélésében, a kifejlet megrajzolásában milyen szempontokat világít meg az irodalom két óriása. Faust „általános emberi" életet él az önmaga élvhajhász, bűnökön átrohanó egyéni életében: Ádám az önmaga tiszta életét álmodja az egész emberiség drámájává. A kifejlet merőben más a két műben: Faust kiábrándul önmagából s a közért való küzdelemben véli megtalálni a célt,, Ádám kiábrándul a közből , annak jövőjét is meg akarja ölni önmagában. Egy belső hang — amely külső hatássá lényegül át az Ur szava által — megérteti vele a küzdés és remény szépségét s többé nem az álomnak az álmodozásnak él, mert megváltoztatni nem tudja úgysem az emberiség életét. A jövőt szolgálni kell, irányítani kicsinyek vagyunk. E rövid párhuzam nem látszik szükségtelennek akkor, ha a dómtéri előadást vizsgáljuk. Az előadásban ugyanis nem Madách Luciferé, hanem Goethe Mephistoja beszél. Kiss Ferenc egyéni és művészien érdekes fölfogásban ábrázolja a szellemek fejedelmét, de míg a Tragédiában Lucifer az események hideg, számító és magabiztos irányítója, addig Goethe művében Mephisto Faust „idegenvezetője“, jókedvű, néha gúnylódó, de semmiképpen sem diabolikus útitársa a kis- és nagyélet útvesztőiben. Lényeges különbség s a kettőt azonossá tenni nem lehet zökkenő nélkül. Bár ez a felfogás nagy perspektívákat nyit meg a színész előtt és Kiss Ferenc ezeket remek színészi munkával használja ki, ez mégsem áll minden tekintetben Madách intenciójának, de nem áll teljes mértékben a tragédiának sem szolgálatában. Kiss Ferenc egyébként hősi munkát végzett, mert meghűlése miatt érthető indiszponáltsággal kellett megküzdenie. A közönség megértve ezt, lelkesen ünnepelte a kiváló színművészt. Amint említettük: Lucifer irányítója az eseményeknek. Az ő kezében van a tudás fája s ő azt akarja: Ádám úgy tudjon meg mindent, hogy megundorodjék a teremtett világtól. A történelem eseményeit tehát ördögi megvilágításban tárja föl s nem Ádámból, hanem az emberiségből alkot tragikus tőst. Ádám a közért harcol a köz hangulata, nézete, szokása és babonája ellen, mert ezeknek megváltoztatásában látja a gélt és az igazságot. Győzni nem tud — hiszen Lucifer sem engedi győzni — az egyetemesség, a tömeg ül győzelmi tort a történelmi képek sorozatában. És mégsem Ádám bukik el, hanem az emberiségnek válik tragédiájává a legyőzhetetlen hangulat, nézet, szokás és babona. Az emberiség, a tömeg pedig nem vezeti önmagát, csak bújtogatja s éppen, mert vezetője a madáchi képekben az ördög: az ördög tragédiájává tüzesedik a tömeg győzelme, hiszen Ádám az Istenhez, az elhagyott Istenhez menekül vissza az álom végén. De ezt az ördögi tragédiát csak az teszi érthetővé, ha Lucifer előre kiszámított hatású harccal ragadja meg az emberi lelket s nem csak jókedvű és ironikus tudomásulvétellel figyeli az eseményeket. A lugiferi figura előbbi felfogásában Ádám alakja is ingadozóvá válik, bár az előadásban Lehotay Árpád mindent megtett, hogy nagyszerű színészi kvalitásainak igénybevételével valósítsa meg a költő elgondolásait Markáns és plasztikus alakot formált az álomképek Ádámjából s kitűnően érzékeltette a fáradtan is lelkesedni tudó örökember figuráját. Az álomképekben az emberiség jövőjét ismeri meg Lucifer lámpásánál az élet küzdője, Ádám. Madách csodálatos érzékkel tette Lucifer kezébe a Föld történelmét. Amíg a história a kezdeti sötétségből egyre rohanóbban halad az események ismerete, tehát a világosság felé, addig maguk a történelmi események a paradicsomi világosságból a tragikus sötétség véres ködébe száguldanak Ádám szemei előtt. S az, aki mindezt elindítja, aki elleneszegül az isteni parancsnak, aki szakít a tiltott fa gyümölcséből. Éva, nagyszerű feladatot kap az ember tragédiájában. Az ördögi szívtelenség materiális számítását fölborítja az érzelem halk színeivel, még akkor is, ha érzelme önző és hazug, mint Kepler feleségének esetében. Madách fájdalma zeng a kepleri jelenetekben, az a fájdalom, amelyet feleségének, Fráter Erzsikének hűtlensége sebzett a lelkébe; de Madách megbocsátása is fölemelkedik Kepler szavaiban, amikor a nő jóságát sajátjának, bűnét pedig a kor bűnének minősíti. Az örökké változó nőt, az először elbukó , mégis az ördög ellenlábasaként érző és élő örök Évát Tőkés Anna mintázza meg nagyszerű ábrázolással. A nő minden botlása ott vibrált Csengő hangjában és mozdulataiban, minden erénye, jósága és szépsége átszellemülten élt arcán, alakján és finom játékában. Az est közönsége számtalan nyíltszínű tapsban ünnepelte a kitűnő művésznőt Pótolhatatlan ereje a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Perényi László, Fülöp Sándor, Várkonyi Zoltán, Könyves-Tóth Erzsi, Szende Mária, Tőkényi Imre, Vészi Rózsa s a többi szereplői képességük legjavával szolgálták a sikert. Harasztos Gusztáv és még néhány szereplő azonban ne feledje, hogy szabadtéren nem lehet halkan beszélni. Kiss Ferenc rendezésének nagyvonalúsága különösen a foradalmi jelenetben és a temetőjelenetben mutatkozott meg legpregnánsabban, de egységes, szép, stílusos volt valamennyi kép. A zenekart Fricsay Ferenc vezette kitűnően az idei előadáson, szerepelt egyébként elsőízben Erkel teljes partitúrája, amely hatásosan festette alá a jeleneteket. Az előadás bizonyítéka annak, hogy milyen állandó értékű műsora a Tragédia a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Kalmár-Maron Ferenc. J BELVÁROSI MOZI Kedden is A világ két leghatalmasabb alkotása egy műsorban Jeanette Me.Donald és Nelson Eddy filmje Orgonavirágzás Azonkívül A hindu síremlék ______ 9 és 3 órakor 1 Megérkeztek az Aida és a Tárandó! szereplői Épül a Dóm-téren a nagyszabású operaelőadások színpada (A Délmagyarország munkatársától.) Az emker tragédiája vasárnapi előadásával lezáródott a Szabadtéri Játékok első sorozata, amely kapcsolatos volt a megnyitás ünnepségeivel. Vasárnap ismét nagy tömegek jelentek meg a dóm téri tribünön, a tér ismét az évek óta megszokott mozgalmas képet és mindenki számára érdekes látványosságot nyújtotta és ismét bebizonyosodott, hogy a Tragédia változatlanul a nézők ezreit vonzza a Dóm térre. A Budapestről érkezett filléres ünnepi vonatok utasai elragadtatással sezmlélték a nagy produkciót és ez az előadás újabb híveket szerzett a szegedi játékok részére. Alig fejeződött be a vasárnapi előadás, azonnal megkezdődtek a következő nagy esemény: az Aida első magyarországi szabadtéri bemutatójának előkészületei. Amint jelenlétünk, már mmek óta Szegeden tartózkodik Nádasdy Kálmán, az Operaház kiváló rendezője és Fülöp Zoltán díszlettervező, hétfőn pedig Szegedre érkezett az Aida és a Turandot előadásának számos résztvevője. Elsőnek érkezett meg Németh Mária, a világhírű magyar énekesnő, aki mindkét opera címszerepét énekli s aki oly nagy jelentőséget tulajdonit a szegedi játékok művészi színvonalának, hogy már kezdettől fogva valamennyi próbán vészt ki-SZÉCHENYI MOZI Kedden utoljára 5, 7, 9 KING. VIDOR izgalmasan szép társadalmi színműve Asszony a lejtőn Egy nagyravágyó leány regénye JOHN BOLES és BARBARA STANAVICK.