Délmagyarország, 1939. augusztus (15. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

k Kedd, 1939. augusztus 1. DÉLMAGYARORSZÁG Gombhoz nyári vásár divatcsíkos női ernyő Mb hib. »~~V gyöngyszemű­ harisnya # (nem látható hibával) ^ W &~9 és még 100 más cikk! Csekonics­ utca 3. még 5 nap 3 ÉRTESITEM az 1. t. közönséget, hogy dfirand-bűrdiszmiiaru üzletemet ÁTHELYEZTEM KARÁSZ UTCA I. SZÁM ALÁ. — Fehér retikü­jeimet mélyen leszállított áron árusítom. Szegszárdy böröndös Nemzeti Takarékossági és A B­ G könyvecske érvényes. < AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Szegedi Szabadtéri Játékok, 1939 Xz óEor tragédiáiban a hős halálával egyen­lítődött ki az akaró, cselekvő ember és az er­kölcsi világrend közötti ellentét. A hős elbu­kott s bukása csak egyéni szempontból tragé­dia, hiszen a kézzel, a köz fölfogásával, vi­lágnézetével, hangulatával, szokásával, vagy babonáival száll szembe. S az egyén tragédiá­ja ebben az egyenlőtlen küzdelemben nem is a bukás, nem is a halál, hanem az, hogy hitt a győzelemben. De ha az egyén, az individum birkózásá­ban az egyetemesség arat diadalt, akkor ön­magától adódik a kérdés: vájjon a köz győ­zelme nem tragikus-e éppen a közéletnek szem­­pontjából? Vájjon a fölülmaradás biztosítja-e az emberiség lelkéhez nőtt kívánságok foly­tonosságát: a békét, a boldogulást, a boldog­ságot! Az „első bölcselő“ megjelenése óta legsú­lyosabb kérdése ez az emberi közösség életé­nek. Sem a hely, sem az alkalom nem köve­teli, hogy a klasszikus kor filozófusaitól kezd­ve a humanistákon, a renaissance és a barokk­emberek gondolkodásán át tanulmányozzuk vé­gig a feleletadás módozatait; elég, ha irodalmi térre szűkítve a kérdést, megállunk egy pilla­natra az ,,általános emberi“ szempontok föl­vetésének kora előtt, amelyben Gottsched, Klopsteck, Lessing és — last, not least — Goet­he harsogták bele az életbe géniuszok hatalmas erejével a közérdekért folyó küzdelem krité­riumait. Hangsúlyozzuk: Csak egy pillanatra áll­junk meg. Annyi időre, hogy meglássuk, ho­gyan futnak össze a szálak Goethe kezében, hogyan kap hangot és színt minden a Faust­ban, s hogyan teljesedik ki ebből hazai földön Madách halhatatlan remekműve. Nem az ös­­­szehasonlítás a lényeg — mint ahogy Salzburg és Szeged sem a hasonlóság által válik eg­­­gyé­­, hanem annak kutatása, hogy a kérdés­komplexum megítélésében, a kifejlet megraj­zolásában milyen szempontokat világít meg az irodalom két óriása. Faust „általános emberi" életet él az ön­maga élvhajhász, bűnökön átrohanó egyéni életében: Ádám az önmaga tiszta életét álmod­ja az egész emberiség drámájává. A kifejlet merőben más a két műben: Faust kiábrándul önmagából s a közért való küzdelemben véli megtalálni a célt,, Ádám kiábrándul a közből , annak jövőjét is meg akarja ölni önmagában. Egy belső hang — amely külső hatássá lénye­gül át az Ur szava által — meg­érteti vele a küzdés és remény szép­ségét s többé nem az álomnak az álmodo­zásnak él, mert megváltoztatni nem tudja úgy­sem az emberiség életét. A jövőt szolgálni kell, irányítani kicsinyek vagyunk. E rövid párhuzam nem látszik szükségte­lennek akkor, ha a dómtéri előadást vizsgál­juk. Az előadásban ugyanis nem Madách Lu­ciferé, hanem Goethe Mephisto­ja beszél. Kiss Ferenc egyéni és művészien érdekes fölfogás­ban ábrázolja a szellemek fejedelmét, de míg a Tragédiában Lucifer az események hideg, számító és magabiztos irányítója, addig Goethe művében Mephisto Faust „idegenvezetője“, jó­kedvű, néha gúnylódó, de semmiképpen sem diabolikus útitársa a kis- és nagyélet útvesz­tőiben. Lényeges különbség s a kettőt azonossá tenni nem lehet zökkenő nélkül. Bá­r ez a fel­fogás nagy perspektívákat nyit meg a színész előtt és Kiss Ferenc ezeket remek színészi munkával használja ki, ez mégsem áll minden tekintetben Madách intenciójának, de nem áll teljes mértékben a tragédiának sem szolgála­tában. Kiss Ferenc egyébként hősi munkát végzett, mert meghűlése miatt érthető indisz­­ponáltsággal kellett megküzdenie. A közönség megértve ezt, lelkesen ünnepelte a kiváló szín­művészt. Amint említettük: Lucifer irányítója az eseményeknek. Az ő kezében van a tudás fája s ő azt akarja: Ádám úgy tudjon meg min­dent, hogy megundorodjék a teremtett világ­tól. A történelem eseményeit tehát ördögi meg­világításban tárja föl s nem Ádámból, hanem az emberiségből alkot tragikus tőst. Ádám a közért harcol a köz hangulata, nézete, szokása és babonája ellen, mert ezeknek megváltozta­tásában látja a gélt és az igazságot. Győzni nem tud — hiszen Lucifer sem engedi győzni — az egyetemesség, a tömeg ül győzelmi tort a történelmi képek sorozatában. És mégsem Ádám bukik el, hanem az emberiségnek válik tragédiájává a legyőzhetetlen hangulat, nézet, szokás és babona. Az emberiség, a tömeg pedig nem vezeti önmagát, csak bújtogatja s éppen, mert vezetője a madáchi képekben az ördög: az ördög tragédiájává tüzesedik a tö­meg győzelme, hiszen Ádám az Istenhez, az elhagyott Istenhez menekül vissza az álom vé­gén. De ezt az ördögi tragédiát csak az teszi érthetővé, ha Lucifer előre kiszámított hatá­sú harccal ragadja meg az emberi lelket s nem csak jókedvű és ironikus tudomásul­vétellel fi­gyeli az eseményeket. A lugiferi figura előbbi felfogásában Ádám alakja is ingadozóvá vá­lik, bár az előadásban Lehotay Árpád mindent megtett, hogy nagyszerű színészi kvalitásai­nak igénybevételével valósítsa meg a költő el­gondolásait Markáns és plasztikus alakot for­mált az álomképek Ádámjából s kitűnően ér­zékeltette a fáradtan is lelkesedni tudó örök­ember figuráját. Az álomképekben az emberiség jövőjét is­meri meg Lucifer lámpásánál az élet küzdője, Ádám. Madách csodálatos érzékkel tette Luci­fer kezébe a Föld történelmét. Amíg a histó­ria a kezdeti sötétségből egyre rohanóbban ha­lad az események ismerete, tehát a világosság felé, addig maguk a történelmi események a paradicsomi világosságból a tragikus sötétség véres ködébe száguldanak Ádám szemei előtt. S az, aki mindezt elindítja, aki elleneszegül az isteni parancsnak, aki szakít a tiltott fa gyü­mölcséből. Éva, nagyszerű feladatot kap az ember tragédiájában. Az ördögi szívtelenség materiális számítását fölborítja az érzelem halk színeivel, még akkor is, ha érzelme ön­ző és hazug, mint Kepler feleségének esetében. Madách fájdalma zeng a kepleri jelenetekben, az a fájdalom, amelyet feleségének, Fráter Er­zsikének hűtlensége sebzett a lelkébe; de Ma­dách megbocsátása is fölemelkedik Kepler sza­vaiban, amikor a nő jóságát sajátjának, bűnét pedig a kor bűnének minősíti. Az örökké vál­­tozó nőt, az először elbukó , mégis az ördög ellenlábasaként érző és élő örök Évát Tőkés Anna mintázza meg nagyszerű ábrázolással. A nő minden botlása ott vibrált Csengő hang­jában és mozdulataiban, minden erénye, jósá­­ga és szépsége átszellemülten élt arcán, alak­ján és finom játékában. Az est közönsége szám­talan nyíltszínű tapsban ünnepelte a kitűnő művésznőt Pótolhatatlan ereje a Szegedi Sza­badtéri Játékoknak. Perényi László, Fülöp Sándor, Várk­onyi Zoltán, Könyves-Tóth Erzsi, Szende Mária, Tők­­ényi Imre, Vészi Rózsa s a többi szereplői képességük legjavával szolgálták a sikert. Ha­­rasztos Gusztáv és még néhány szereplő azon­ban ne feledje, hogy szabadtéren nem lehet halkan beszélni. Kiss Ferenc rendezésének nagyvonalúsága különösen a foradalmi jelenetben és a temető­­jelenetben mutatkozott meg legpregnánsabban, de egységes, szép, stílusos volt valamennyi kép. A zenekart Fricsay Ferenc vezette kitű­nően­ az idei előadáson, szerepelt egyébként elsőízben Erkel teljes partitúrája, amely ha­tásosan festette alá a jeleneteket. Az előadás bizonyítéka annak, hogy milyen állandó értékű műsora a Tragédia a Szegedi Szabadtéri Játé­koknak. Kalmár-Maron Ferenc. J BELVÁROSI MOZI Kedden is A világ két leghatalmasabb alkotása egy mű­sorban Jeanette Me.­Donald és Nelson Eddy filmje Orgonavirágzás Azonkívül A hindu síremlék ______ 9 és 3 órakor 1 Megérkeztek az Aida és a Tárandó! szereplői Épül a Dóm-téren a nagyszabású operaelőadások színpada (A Délmagyarország munkatársától.) Az em­ker tragédiája vasárnapi előadásával lezáródott a Szabadtéri Játékok első sorozata, amely kap­csolatos volt a megnyitás ünnepségeivel. Vasár­nap ismét nagy tömegek jelentek meg a dóm téri tribünön, a tér ismét az évek óta megszokott mozgalmas képet és mindenki számára érdekes látványosságot nyújtotta és ismét bebizonyoso­dott, hogy a Tragédia változatlanul a nézők ez­reit vonzza a Dóm­ térre. A Budapestről érkezett filléres ünnepi vonatok utasai elragadtatással sezmlélték a nagy produkciót és ez az előadás újabb híveket szerzett a­ szegedi játékok részére. Alig fejeződött be a vasárnapi előadás, azonnal megkezdődtek a következő nagy ese­mény: az Aida első magyarországi szabadtéri bemutatójának előkészü­­letei. Amint jelenlétünk, már mmek óta Szegeden tar­tózkodik Nádasdy Kálmán, az Operaház ki­váló rendezője és Fülöp Zoltán díszlettervező, hétfőn pedig Szegedre érkezett az Aida és a Turandot előadásának számos résztvevője. Első­nek érkezett meg Németh Mária, a világhírű magyar énekesnő, aki mindkét opera címszerepét énekli s aki oly nagy jelentőséget tulajdonit a szegedi játékok művészi színvonalának, hogy már kezdettől fogva valamennyi próbán vészt ki-SZÉCHENYI MOZI Kedden utoljára 5, 7, 9 KING. VIDOR izgalmasan szép társadalmi színműve Asszony a lejtőn Egy nagyravágyó leány regénye JOHN BOLES és BARBARA STANAVICK.

Next