Délmagyarország, 1947. április (4. évfolyam, 74-97. szám)
1947-04-01 / 74. szám
Kedd, 1947 április 1. VBLHAVJIVaVSIXB 3 ÖT LÉPÉS KAIRÓ FELÉ... Az összeesküvés tanulságai írta: RÉVAI JÓZSEF. Révai József elvtárs a Zeneakadémiában fenti címen előadást tartott, amelyet értéke és érdekessége miatt teljes terjedelmében folytatólagosan közlünk. II. Az első tanulság, amit az összeesküvésből le kell vonni, van reakció. Ez a mi számunkra nem meglepetés. De vanak, különösen a magyar értelmiségi társadalomban, elégséges rétegek, amelyek nem hitték. Íme, most itt van a szemléltető és kézzelfogható bizonyíték, hogy az úgynevezett rep''"ió nem mumus volt, amit mi a falra festettünk, hanem tényleges társadalmi erők tényleges szervezkedési' a demokrácia, a köztársaság ellen. Mi, marxisták, eleve abból indultunk fa, hogy nem az lenne a csoda, ha a magyar demokráciával szemben szervezkednék a megdöntött reakció, hanem ellenkezőleg, az Imre a csoda, ha nem szervezkednék, ha nem próbálkoznék meg a restaurációval. Egy olyan mély gazdasági és társadalmi átalakulás, amellyel a mi felszabadulásunk és a magyar demokrácia intézményesítése járt, nem múlhat el * nyomtalanul, * nélkül,hogy a hatalomról ledöntött osztályok ne kísérelnék meg hatalmuk visszaállítását. Mi, mindig hangoztatjuk azt, hogy a mi demokráciánk nem hasonlítható össze például az angolszász demokráciákkal, amelyek évszázadok alatt gyökeresedtek meg és konszolidálódtak és amelyek jó néhány száz évvel ezelőtt élték át az élethalálharcnak, az önvédelemnek azt az átmeneti állapotát, amelyben a magyar demokrácia most van. Mi mindig felhívtuk a figyelmet arra, hogy ez az önvédelmi állapot azt jelenti, hogy erre az átmeneti időre nem annyira a klasszikus demokrácia úgynevezett játékszabályai érvényesek, mint inkább az önvédelemnek a játékszabályai. Talán emlékeznek rá, hogy amikor a Nemzetgyűlésben a köztársasági alaptörvényt tárgyalták, amelyben fel vannak sorolva az ember elidegeníthetetlen alkotmányos jogai, mi arra fektettük a hangsúlyt, hogy a magyar demokráciának ebben az átmeneti önvédelem fejlődési szakaszában, a demokrácia ellenségeinek nem járnak emberi jogok, hogy a polgári jogok a demokráciában a demokraták privilégiuma kell hogy legyenek, addig, amíg a demokráciának aktív ellenségeik vannak. Nem tudom, kell hangsúlyozni az összeesküvés tanulságai kapcsán, hogy ez az álláspont, amely nem lép fel azzal az igénnyel, hogy valami különleges eredetei álláspont legyen — hiszen a harcos demokratáknak ez ősrégi álláspontja —, hogy ez az álláspont az összeesküvéssel kapcsolatban igazolódott. A második tanulság, hogy bebizonyosodott- a reakció erőinek sikerült messzemenően beépülniük a demokrácia törvényes szervezeteibe elsősorban — ha a politikai pártokat vesszük tekintetbe — a Független Kisgazdapártba. Ezen sincs mit csodálkozni. A magyar nagybirtokos osztály és szociális oszálya", sőt jelentős mértékben a magyar nagytőkés osztály is, tehát az a két osztály, amely az elmúlt rendszernek hordozója és haszonélvezője volt, a demokráciával e késztette azt a lehetőséget, hogy politikailag nyílt működési területen igyekezzék társadalmi bázisra, politikai támogatókra, seregre szert tenni. Elvesztette ezt a nyílt, legális működési területét, keresett pótlékokat és kézenfekvő volt, hogy a meglevő szervezeteket, a meglevő politikai pártokat, a meglevő társadalmi organizációkat használta ki ezekre a célokra. Természetes dolog, hogy a magyar reakció erői, aszerint, hogy a nép milyen rétegeiben igyekeztek híveket toborozni, befurakodtak mindenhová, szinte válogatás nélkül. Befurakodtak, vagy próbáltak befurakodni szinte minden pártba. De a mennyiség átcsap minőségbe. És ebből a szempontból már van különbség. A reakció igyekezett ott, ahol sikerült elhelyeznie a maga ügynökeit, megbízottait, szembefordítani a Kommunista Párt vagy a Szociáldemokrata Párt tagjait, híveit, szimpatizánsait a párt politikájával, elégedetlenséget igyekezett szitani a vezetők ellen. A parton betűt bomlasztott. De arra még csak irányt sem vett és nem is vehetett, hogy ezen a bomlasztási politikán túl, "igyekezzék akár csak részben is — nem is, szólva arról, hogy döntő módon — befolyást szerezni pld. a Kommunista Párt vezetésére. Erről tudta a reakció, hogy ez elve kilátástalan lett volna. A különbség tehát abban áll, hogy a reakció erői a dolog természeténél fogva behatoltak ugyan szinte minden legális, törvényesen működő demokratikus pártba, de míg az egyiknél csupán bomlasztani próbáltak, a másiknál nem sikertelenül kísérelték meg, hogy igen sokszor döntő befolyást szerezzenek az illető párt, jelen esetben a Független Kisgazdapárt vezetésére. Ez a különbség tagadhatatlan. • Én nem akarom megismételni azokat az ismert tényeket, amelyek ezt bizonyítják, ismeri őket mindenki. Mindenesetre nem a kommunista pártban történt, teszem az, hogy a véderő bizottságunk összeesküvők kezében volt és nem a Kommunista Pártban történt az sem, hogy a párt programját összeesküvők dolgozták ki, hogy a párt külügyi Bizottsága összeesküvők kezére került. A Kisgazdapártba furakodtak be az összeesküvők úgy, hogy nem egyszerűen bomlasztásra vettek irányt, hanem a Független Kisgazdapárt vezetésének, vagy a vezetésre gyakorolt döntő befolyásnak a megszerzésére törekedtek. Nem lehet azt mondani, hogy teljesen sikertelenül. Ellenkezőleg, azt kell mondani, hogy komoly sikereket értek el ebben a tekintetben. Ezek azok a következtetések, amelyeket az összeesküvésből le lehet vonni. Fel kell vetni a kérdést, hogy milyen társadalmi rétegekre támaszkodott az összeesküvés? Mi volt az összeesküvők szociális bázisa?És épp itt, épp az értelmiség előtt akarom ezt a kérdést teljes nyíltsággal felvetni. Ha megnézzük a letartóztatottak névsorát, nagybirtokosokat, vagy a nagytőkés osztály tagjait nemigen találjuk ebben a névsorban. Találunk benne nagyjában két réteget. Az egyik réteg lisztekből, a régi horthysta tisztikar embereiből, a régi horthysta diplomácia embereiből, a régi úri középosztály embereiből áll. Nagyjában és egészében azt lehet mondani, hogy olyanokról valt szó, akik így, vagy amúgy, anyagi vagy szellemi, vagy egyéb kapcsolatok következtében összefonódtak a dzsentri középosztályival, a nagybirtokkal. az izgalmak nagy filmje Magyarországon , mindenkit megelőzve a BELVÁROSIBAN húsvétra ősbemutató keretében. A másik réteg az u. n. népi értelmiség volt Származásra és gondolkodása szerint népi, paraszti. Ide tartozik pld. Kiss Sándor, vagy Vatay, vagy Fitos Vilmos, akik a Parasztszövetségben tevékenykedtek. Ezek származásban is, gondolkodásban is különböztek Dálnoki* Veressektől, a Szentiványiaktól, Szentmiklóssyaktől. Feladata ennek a második rétegnek az volt, hogy szállítsa az összeesküvés számára a parasztságot, vagy legalább is a parasztság számottevő részét .(Folytatjuk.) • A Délmagyarország agitációs napján a szegedi falujárók a külvárosok szegényeit segítették ingyenes munkáinkkal Kecsketerepen a városházi f alváró csoport díszes keostárt emelt az iskola nagyterében „Most már tudjuk, melyik pártban van a helye a szegény embereknek“ Korzó-maKné a Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével . (Szeged, március 31.) A Magyar Kommunista Párt lapja, a Délmagyarország agitációs napot tartott vasárnap Szegeden, különösen pedig a külvárosokban, Újsomogyitelepen, Somogyi telepen és Kecskéstelepen. A Belvárosban sétahangversenyt és Korzó-matinét rendezett a Délmagyarország a Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. A Délmagyarország kiadóhivatalából mikrofonon keresztül közvetí tettünk műsort a korzó közönségének. A műsor szereplői a következők voltak: Gyulai Lenke, Kőműves Erzsi, Versényi Ida, Gáli Pál, Kamarás Gyula, Kenessey Ferenc, Kozák László, Sugár Jenő, Dénes Erzsi, Perencz Anikó, Hadász Kálmán, Horli Hilda, Kassay János, Lánczy Éva, Latkóczy Hédi, Lázár Mária, Nádas Tibor, Pogány Zsuzsa, Seress József, dr. Sikolya István, Steiner Dezsőt és Szamaii József. Zongorán kisért Várady László. Humoros sportWszvesitést adott Sebes Tibor, a Széchenyi Mozi igazgatója. "Az összekötőszöveget Dániel György mondKecskéstelepen a Magyar Kommunista Párt városházi szervezetének falujáró csoportja reggel 8 órai kezdettel ingyenes jogi és közigazgatási tanácsokat adott az istemi épületében, míg a kulturházban ingyen javítottak edényt és cipőket. Délután fél 3 órakor a kultúrházban a városházi pártszervezet 120 ingyenes uzsonnát osztott szét gyermekek részére, míg §ellei dr. Frankl Lili meséli az apróságoknak. Délután 1 órai kezdettel műsorral egybekötött népgyűlés volt, ahol a Délmagyarország munkatársa, Dániel György foglalkozott az aktuális politikai kérdésekkel és ismertette a kommunista sajtó jelentőségét. Utána nagysikerű nívós műsort mutattak be a városházi színjátszók, a Bárkányi-házaspár, Kocsis János és Kovács Mária, zongorán kisért Nagy György. Kecskéstelep Szeged legmesszebb eső külvárosa, melynek még temploma sincs. A vasárnapi miséket az iskola termében tartották ta, aki a hangverseny végén a Délmagyarország nevében megköszönte a Szegedi Nemzeti Színház művészeinek értékes s önzetlen közreműködését. • Az MKP falujárói több mint egy esztendeje nem ismernek se vasárnapot, de ünnepnapot, önként, saját elhatározásukból, pihenőnapjuk feláldozásával állandóan a falvakat járták, hogy a rászoruló tömegek rendelkezésére álljanak munkájukkal. Kirándulásuk munkálommal hathatós segítséget jelentett a falvak szegény lakosságának s a napi önfeláldozó munkát a kulturgárdák nívós előadása követte, hogy a falvakat szellemi élvezetekben is részesítsék A Délmagyarország vasárnapi agitációs napjába bekapcsolódtak falujáróink is s egyúttal a sajtópropaganda érdekében a külvárosokat kerestük fel, hogy a rászoruló proletároknak ingyenes munkával álljanak rendelkezésére. eddig, ahol oltárnak kölcsönkért asztalt használtak. Ezen az áldatlan állapoton segítőtt a Magyar Kommunista Párt városházi pártszervezete s a maga költségén márványoszlopokkal diszitett kőoltárt emeli az iskola nagytermében.Kecskéstelep dolgozói örömmel fogadták a kommunisták ajándékát. Meggyőződtek róla, hogy a Magyar Kommunista Párt sohasem helyezkedett szembe a vallás gyakorlásával, hanem mint az említett példa is mutatja, a maga részéről minden segítséget megadott a vallásos élet fejlesztésére. Ezenkívül a városi pártszervezet rohammunkásai új aknát építettek az iskola kútjának, ajtót az iskolaépületre, megjavították az lakókn és fuiUuráz kerítését, valamint az iskola és kulturház csatornáját és tetőszerkezetét. Szegény emberek holmiját, óvodákat, iskolákat hoztak rendbe a külvárosi Salujárók Újsomogyitelepre a Szegedi Kendergyár munkásbrigádja vonult ki teljes létszámmal. Ujsomogyitelep lakossága a lehető legszegényebb néprétegből tevődik össze, akik hallottak már a kommunista falujárók önzetlen munkálkodásáról s ennek megfelelően mard kora reggel óta nagy tömegben várták a pihenőjüket a szegényekért feláldozó munkásbrigádot. Már fél 7- kor cipőgarmadák állottak az MKP székháza előtt s a nyolckor érkező falujárókat az egybegyűltek kitörő lelkesedéssel fogadták. Kipakolták a hegesztő-, kovács-, bádogos-, cipész- és lakatosszerszámokat s rövid idő múlva már munkájuk zaját visszhangozta a környék. A délelőtt folyamán 110 darab főzőedényt, 26 darab mezőgazdasági szerszámot, vasalót, darálót, kézivágót javítottak ki a somogyitelepi elvtársak segítségével, úgyszintén a falujárók cipészeinek segítségére siettek a somogyi telepi cipészelvtársak is s a délelőtt folyamán 27 pár ócska, használhatatlannak hitt megjavított cipőt vett át boldog tulajdonosa, .Somogyitelepen közérdekű munkát is végeztek falujáróink. Az óvoda lesüllyedt lépcsőjét támfallal attak el s a lyukakat betonnal javították ki, az iskola vízvezetékét és zárjait is rendbehozták, ablakokat vágtak bele. . A falujárók önfeláldozó munkáját 80 százalékban pártonkívüli, kereset- és jövedelemnélküli proletárok vették igénybe. Nem győztek eléggé hálálkodni a dolgozó elvtár, így „tiszle:!“ a vallási Kommunista Párt... Ma este jöjjön a Kis Hungáriába Friss tavaszi sör. Halkülönlegességek Jó hangulat Jó ételek Ebédek és vacsorák rendezésére külön termek