Délmagyarország, 1949. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1949-03-01 / 50. szám

TststT, vm vmms t. A csonpdmegyei traktorosok szocialista munka­­versenyre hívták ki az ország összes gépállomását 'tízezer dolgozó paraszt ünnepelte Szentesen a csongrádmegyei gépállomások dolgozóit Az elmúlt nyár vigefelé s a kora ászon, amikor még ott szálldogált néhány szérűn a csép­lőgépek vékony porcsikja, egy­másután nyolc csongrádmegyei faluban és tanyaközponton ren­dezett örömünnepet a dolgozó parasztság. Az őszi munkákban, a kulákok uzsorája és szabotázsa elleni harcban segítségükre ér­kező gépállomások traktorait és traktoristáit fogadták bizakodva, örömmel.* A nyolc község és­­ anyaköz­pont dolgozó parasztjai az őszi munkák és a kulturmunkával töltött tél alatt mind közelebb kerültek a gépállomások dol­gozóihoz. Soha annyi földet nem szántottak még fel Cson­­grád megyében, soha nem volt még annyi vetés, mint az el­múlt ősszel s tudták, hogy ez elsősorban a traktoristák ér­deme. A kulákuzsorát, a robotot is kevesebben nyögték, mint azelőtt, mert jobb, olcsóbb mun­kát végzett a gép. * Vasárnap a nyolc csongrád me­gyei gépállomás körzeteiben lakó dolgozó parasztok a traktorok fogadtatásánál sokkalta nagyobb ünnepre indultak, amelyet az Ál­lam Mezőgazdasági Gépüzem al­központjában, Szentesen rendez­tek meg. Már az éjszakai órák­ban elindultak a szekerek, hogy részt vehessenek a 10 órakor kez­dődő ünnepi felvonuláson, ame­lyet a csongrád megyei gépállo­mások tiszt­eletére rendeztek ab­ból az alkalomból, hogy a szen­tesi alközponthoz tartozó trakto­­risták nyerték meg kitűnő mun­kájukkal a gépállomások mun­kaversenyét. A hatalmas résztvevő közel felvonuláson 10.000 dolgozó parasztember és parasztasszony lelkesedése, a napbarnított ar­cokon ülő mosoly volt legjobb bizonyítéka annak, hogy men­­nyire megérdemelték a megye traktoristái a munkaverseny el­ső helyét s mennyire megszi­lárdították a munkás-paraszt szövetséget. A szentesi Marx­­tértől a Kossuth­ utcán végig egészen a Kossuth­ térig felvo­nuló lelkes tömeg indulóinak hangját elnyelte a gépállomások traktorainak dübörgése. * A nyersolajszagú, feldíszített, lépésben pöfögő traktorok mel­lett a járdákon a Kossuth­ tér felé özönlött a felvonulás útvo­nala mellett felsorakozott több­­ezer néző is, hogy tanúja legyen a traktoristák kitüntetésének. Az ünnepséget Borbás Lajos elvtárs nyitotta meg. Rámutatot­t arra, milyen nagy jelentősége van a falusi osztályharcban a gépállo­mások fő munkájának s ezért a gépállomások munkaversenyében legjobban szereplő csongrád me­gyei traktorosokat a legnagyobb elismerés illeti.* Ezután Keresztes Mihály elv­­társ, földművelésügyi államtit­kár méltatta a gépállomások és a tervszerű termelés fon­tosságát. A DEFOSZ országos vezetősége részéről Dögei Imre elvtárs, országgyűlési képviselő üdvözölte az ország legjobb nyolc gépállomásának, a deszki, sövény­háza-hantházi, felgyői, árpádhalmi, cserebükényi, a f­ül. deáki, hódmezővásárhelyi és a derekegyházi gépállomás dol­gozóit és ismertette azokat a hatalmas előnyöket, amelye­ket ezeknek a gépállomásoknak köszönhet a dolgozó parasztság. A magyar falu, a magyar falu dolgozóinak jövőjéről szólva rá­mutatott arra, hogy tervszerű­­séggel, a szövetkezetek meg­erősítésével, a közös gazdálko­dással és a gépállomásokkal való szoros együttműködéssel tudjuk csak elérni, hogy min­den vonalon megszűnjön falun a kizsákmányolás és minden vo­nalon eltűnjön a város és a falu közötti különbség. • Dögei Imre elvtárs ezután át­nyújtotta a szentesi alközpontnak a munkaverseny első helyével kiérdemelt jutalmat, a DEFOSZ gyönyörű vándorzászlaját, majd átnyújtotta az alközpont három legjobb gépállomásáról kitünte­tett dolgozóknak a 800—1200 fo­rintos pénzjutalmakat. A deszki gépállomásról Somogyi István elvtárs, állomásvezető, Bacsa Jó­zsef mezőgazdász, Maróthy András főgépész, id. Kúszó Fe­renc, Döme András és Csepela Imre, az ófölded ki gépállomás­ról Pongrácz Lajos állomásveze­tő, Balogh Gyula mezőgazdász, Ferenczy István főgépész, Gilin­­ger László, Vízhányó Mátyás, Ma­­csi Béla, Dobó Mátyás, Nagy István, Rácz Sándor és Cs. Kiss Imre, Árpádhalomról pedig Hor­váth Imre, Kécskei István, Ba­logh Sándor, Mogyoróssy Sán­dor, Süle György és Kéméndi Dénes kaptak kitüntetést és pénz­jutalmat. Ugyancsak kitüntették az alközpont vezetőit, Mészáros Istvánt, Lövő Ferencet és Kol­lár Editet. Az ünnepségen résztvevő ha­talmas tömeg szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelte a kitün­tetett traktoristákat. A jutal­mak kiosztása után a szentesi alközponthoz tartozó nyolc gép­állomás dolgozói kötelezettséget vállaltak arra, hogy a tavaszi kampány hat hétre megállapí­tott idénytervét öt hét alatt teljesíti és más vonatkozások­ban is jobb eredményeket ér­nek el a kitűzött tervnél. Mind­ezzel kapcsolatban szocialista munkaversenyre hívják ki az ország valamennyi gépállomá­­sának dolgozóit. MEGNYÍLT a S lí P 51 Kerékpár, Varrógép, Motorkerékpár d fs VIL1 8. L Értékesítő M. V. szegedi fiókja Dolgozók 18 havi részletfizetésre kerékpárt, motorkerékpárt és varrógépet (Kölcsey­ Utca 1.) vásárolhatnak DELMAQTATORSZK? 3 Kétévi börtönre ítéltek egy kisteleki húsfeketézőt Feketevágás büntette miatt tfőn vonta felelősségre a sze­di törvényszék uzsora egyes­i­ája Juhász Gyula lakatosse­gédet, aki Kisteleken egy ser­tést vágott feketén és annak húsát a fővárosba akarta csem­pészni, hogy uzsoraáron­ értéke­sítse. A rendőrség az állomá­son elfogta és átadta a az e­f­edi uzsorabíróságnak, a­hol k­ét és félévi börtönre, ötévi politikai jogvesztésre és­­ 5000 forint pénzbüntetésre ítélték. Szegeden épült meg a vidék első telefon­automata központja a f elszabadulás után Avatóünnepély a postán Vasárnap óta halk zümmögés, berregő bugás tölti be a Szé­­chenyi­ téri postaépület egyik emeleti nagytermét. A mennye­zetig friss olajfestésű világos nagyteremben apró kis koron­gok forognak a bonyolult drót­­rendszer között. Ez az új tele­fonautomata központ, amelynek ünnepélyes felavatására vasár­nap került sor. Katona Antal elvtárs, a posta vezérigazgatója jött le Buda­­pestről, hogy átadja rendelte­tésének a népi demokrácia újjá­építésének ezt az újabb eredmé­nyét. Az ünnepségen a Magyar Dolgozók Pártját ifj. Komócsin Mihály elvtárs, a nagy­ szegedi pártbizottság titkára képviselte. — Tervgazdálkodásunk egyre fejlettebbé teszi technikai éle­tünket is — mondotta Katona elvtárs. — Az ötéves terv so­­rán már felülmúljuk az 1938-as technikai eredményeket. A ma­gyar posta újabb és újabb mo­dernizálásokkal akarja bebizo­nyítani azt a sztálini tételt, hogy a szocialista társadalom­nak, a Szovjetuniónak és a népi demokráciáknak technikai vo­nalon is felül kell malniok az imperialista, kapitalista álla­mokat. Katona elv­társ beszéde végén­­köszönetet mondott az automata központot építő munkásoknak, majd Székely Béla elvtárs, pos­­tafelügyelő, a szegedi posta­­igazgatóság vezetője vette át az új központot. Felszólalásáb­an hangoztatta, hogy a felszaba­­dulás óta ez az első vidéki au­tomata telefonközpont. Ezt kö­veti majd a kecskeméti és bé­késcsabai megépítése. Ezek a szép eredmények mind a szo­­cializmuson fejlődő, épülő új társadalom munkájának köszön­hetők. A telefonközpontot építő Standard-nyár dolgozói nevéb­en Kozma László elvtárs, igazgató, majd Pillér László elvtárs, üze­mi párttitkár szólaltak fel, utá­nuk pedig Balogh Pál, a posta­­műszaki szolgálat vezetője is­mertette igen szemléltető mó­don az automataközpont mű­ködését. Ismertetéséb­en beszá­molt a távbeszélőszolgálat sze­gedi fejlődéséről és nagy elis­meréssel emlékezett meg a pos­tán dolgozó műszerész és gépész brigádok munkájáról, amelyek­nek kiváló munkateljesítménye következtében tudtak eleget ten­ni a rendkívüli feladatoknak és lehetett él üzem a szegedi műszaki igazgatóság. Elmon­­dotta míg, hogy a központot hárommillió forint költséggel építették fel és egyelőre két­ezer állomással működik, de a szükséglethez mérten hatezerre bővíthető ki. r Többet és jobbat termelünk, mert ennek a munkának lelke van Lelkesen készülnek 3 szocialista munkaversenyre a dohánygyáriak A diósgyőriek versenyfelhívása jár. — Bár mennyiségre és mi­nőségre sokkal kevesebbet és rosszabbat termeltünk, mégis fá­rasztóbb, unalmasabb volt a mun­ka. Alig vártuk, hogy leteljen a napi munkaidő. — Most többet és jobbat ter­melünk — mondja a szomszédja, egy fiatal, pirospozsgás asszony­ka —, de ennek a munkának lel­ke van. Nem fáradunk egykön­­­nyen el, mert láthatatlan motor hajt bennünket. A szocializmus. Ónozó Jánosné elvtársnő, aki szintén élm­unkás, farm­ádban birkózik az uj nor­mákkal a csomagalási osztá­lyon a „Brigád Zászlóért“, a boldogabb társadalomért, úgy jár a keze, mint a motolla. — Látom azt az elválasztha­tatlan összefüggést, ami az MDP és az új, szocialista munkaver­senyek között van — mondja el­gondolkozva. — Nálunk az egész csomagolási osztály önként kér­te a normák megszorítását an­nak idején. Berta József elvtárs az él­­munkás-körben és az újítók kö­rében tevékenykedik a napi mun­kaidőn túl is, hogy átadja a fiataloknak azokat az ötleteket, tjltásokat, fonáso­­­kat, amelyek megkönnyítik és­ eredményesebbé teszik a ter­melést. — Négy újításomat fogadták az elmúlt évek során, két ízben kaptam pénzjutalmat — meséli el néhány mondatban azt,, amit a felszabadulás óta végzett a gyárban. — Az élmunkás-körben áttanulmányozzuk azokat a mun­kamódszereket, újítási lehetősé­geket, amelyek fokozzák majd a termelést. Ezáltal belekapcsoló­dunk abba a nap a közösségi felrázta a szegedi üzemek dolgo­zóit. A munkások mindenfelé, minden időben a termelés idő­szerű, új kérdéseit tárgyalják. Az ebédszünetekben a hosszú asz­talok mellett, kanalazgatás köz­ben is ez a téma járja, az elv­társak bizakodva, büszkén be­szélnek a szocializmus építésé­ről. Brigádok, élm­unkás-körök alakulnak mindenfelé, az újitó­­mozgalom pedig soha nem látott méreteket ölt. A Dohánygyár serény gépei között, a világos, tiszta termek­ben, ahol a sokféle és jóféle füs­tölnivaló készül, élénk az élet. Egy ritmusra zümmögnek a fénylő motorok, egy ritmusra mo­zog a csomagolók fürge ujja. A nap be-bepislant az ablakon. — Huszonöt éve dolgozom az üzemben — mondja Éri Ferenc­­né élmunkásnő a dohányválogató osztály. — Óriási differencia van a munka mostani menete és az elmúlt, fasiszta­ világbeli menete kö­zött. Ha visszagondolok a Horthy-vi­­lágra, megfájdul a fejem — meg­­sim­ogatja vékonyszálú, őszes hó­ munkába, amely a szocializmust építi Magyarországon — fejezi be Berta elvtárs széles, magya­rázó mozdulatokkal a beszélge­tést. A dohánygyári »Triumph« tí­­pusú gépek az ország összes ha­sonló gépeivel versenyeznek. Gaz­dag Dezső, Keményvári Imre, Szabó Illésné, Ördögh Ferencné, Balogh Rozália és a többiek, akik a “Lenin-brigád“-ban csatáz­nak a termelékenység növelé­séért, vállvetve építik a szo­­cialimust — Önként kértük már több, mint két hónappal ezelőtt a nor­mák megszigorítását — mondja Gazdag elvtárs. — Erős akarás­sal és kitartással takarítjuk meg az értékes perceket és másod­perceket. Védjük a brigád­ zászlót és építjük a szocializmust. Az üzemekben mindenfelé meg­­újhódott, megélénkült az élet. Az öntudatos munkások új csatára, a szocialista munkaversenyre so­rakoznak fel és indulnak vidá­man, lelkesen a maguk terem­tette boldog világba, az osztály­­­ nélküli társadalom világába. Közfirdelli antom­ata -wtsgggfag. telefonszám­ok Ápolónő- és Védőnőképző Intézet 46-95 Ásvány ala­jforgal­mi r. t., Tiszapályaudvar 36-51 Taxiállomás 42-22 Baromfiértékesitő Nemzeti Vállalat 33-21 Belkereskedelmi Igazgató­­ság 81-21 35-25 Bérkocsiállomás 44-81 Népbolt 42-03 Dél­m­ag­yar­o­rszá­g napilap szerkesztőség 30-03 35.35 Délmagyarország napilap éjjeli szerkesztőség 35-36 Délmagyarország kiadóhi­vatala 31-16 35-00 Délmagyarországi Cipő­gyár 34-47 Délvidéki Iparosok és Ke­reskedők Szakszervezete 32-23 Dohánygyár 31-13 Xíkjsvádty­a, 547 ÁRUDA AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉN

Next