Délmagyarország, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-01 / 27. szám
VEÉVF. 27. SZÁM ARA 50 FILLÉR Szegedi közalkalmazottak nyilatkoznak a minisztertanács rendeletéről SZERDA, 1950 FEBRUÁR 1 JELJEN A KÖZTÁRSASÁG!“ Ma négy esztendeje, hogy megszületett dolgozó népünk akaratáól a negyedik Magyar Köztársaság. Sokkal többet jelentett ez népünk életében, mint csupán közönséges, formai változást államformánkban. Igaz, hogy formájában, államrendszerében is döntő és gyökeres módon megváltozott ez az ország, de mindezeken túl legjelentősebb az a tartalmi változás, amely a Szovjet Hadsereg felszabadítása nyomán köztársaságunk megszületésével is bekövetkezett. Köztársaságunk megteremtésével népünk leghaladóbb hagyományait váltottuk valóra. Mert vájjon mit jelentett népünknek a királyság ósdi államformája? Nem csupán nyomorúságot, szenvedést, urak szolgálatát, megalázkodó reménytelenséget jelentett-e a dolgozók millióinak? A Habsburg-királyság vetett gátat szabadság-törekvéseinknek, éppen legszebb hagyományainkat gyalázta meg, s népünk legjobbjait ítélte halálra vagy küldte számkivetésbe. A királyság aláza koldussá, szolgává a magyarságot. A királyság államformájában nem talált sem hazát, sem kenyeret a dolgozó nép. Vándorbot, a kivándorlók újabb nyomorúsága jutott csupán osztályrészül a becsületes dolgozóknak és nem ok nélkül írta le Ady azokat a keserű sorokat, hogy ..Árpád hatájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang“. Nem volt véletlen, hogy Horthyék is megtartották a királyság államformáját, amely legalkalmasabb volt számukra is a népelnyomó politika folytatására. A köztársaság, a szabad haza gondolata ezért élt olyan elevenen már több, mint száz esztendeje népünk legjobbjaiban és ezért jelentette ez a gondolat népünk legigazibb, leghaladóbb hagyományát. Az 1848-as szabadságharc idején sikerült először megvalósítani a Magyar Köztársaságot. A Habsburgok trónfosztása után 1849 áprilisában lett Magyarország először köztársasággá. Nem népünk akaratán múlott, hogy a köztársaság a magyar szabadságharccal együtt elbukott és helyébe a Habsburg monarchia elnyomásának sötét esztendei jöttek. A vágy azonban továbbra is ott élt népünkben, s Kossuth, Petőfi, Táncsics nagy hagyományait igyekeztek megvalósítani 1918 októberében a feudalizmus szétzúzásával, a Habsburg elnyomás lerázásával. Ekkor azonban már többről is volt szó: a munkásosztály felszabadításáról. Ez a harc teljesedett ki 1919 márciusában, a harmadik Magyar Köztársaság, a Tanácsköztársaság megszületésével. Ekkor a dolgozó hép államának megteremtését munkásosztályunk vállalta el, de elvállalta a harcot a nemzetközi függetlenségünket fenyegető imperalisták ellen is és ugyanakkor a zeocialzus építéséért. Ismét nem népünkön múlott, hogy ezeknek a nagyszerű küzdelmeknek is tragikus bukás let a vége. Elfojtották, vérbefullasztották idegen zsoldban álló urain , nékünk szabadágvágyát, boldog emberré válásának törekvései). A Horthy-fasizmus esztendei alatt is azonban a legszélesebb rétegekben élt a remény, legjobbjaink pedig, a kommunisták harcos tábora földalatti munkával, szakadatlan küzdelemmel igyekeztek aláásni az úri Magyarország korhadt épület, s helyébe megteremteni a nép boldog hazáját, a szocializmust építő népi Magyarországot, a Magyar Népköztársaságot Az igazi fordulatot a szovjet hadsereg előrenyomulása, felszabadító harca hozta meg. Ez a harc, a sztálini hadviselés zseniális tökéletessége tette lehetővé, hogy a fasiszta bandák utolsó maradványaival együtt kisöpörjük az országból a királyságnak és a múlt minden ákos csökevényének, intézményeinek maradványát is. Valóban új kiszá’’ épült a régi helyén és a negyedik Magyar Köztársaság kikiáltásakor már négy győzelmes eredményekre visszatekintő dolgosszabad nép ünnepelhete ezt a döntő eseményt. Mai köztársaságunkban a negyedik Magyar Köztársaságban benne él 1849 és 1918 köz orszságainak hagyománya és öröksége is de különösen benne él 1919 öröksége. Mindazt végrehajtottuk, amelyért ezek a köztársaságok küzdöttek, de még többet is tettünk ennél. Szétzúztuk a nagybirtokokat, eltüntettük a feudális »»maradványokat, vele felszabadult a hárommillió agrárproletár és a dolgozó parasztság széles tömege. Mindezen túl ez a köztársaság teremtette meg a munkásosztály hatalmát és kezdte meg szövetségben a dolgozó néppel, elsősorban a dolgozó parasztsággal a szocializmus építését. Így vált ez a Köztársaság feladataiban és jelentőségeiben is többé, nagyobbá az eddigieknél: a nép köztársaságává, Magyar Népköztársasággá. A legjelentősebb, a legdöntőbb de ugyanakkor a legbiztatóbb körülmény Népköztársaságunk életében az a tény, — amelyet minden jóslás nélkül megállapíthatunk, — hogy ez a Köztársaság már nem bukhat el. Nem bukhat el, mert alapvetően mások mind a belpolitikai, mind pedig a külpolitikai tényezők, mint az előbbi három Köztársaság idején voltak. Belpolitikánk a Párt töretlen iránymutatására, a munkásosztály vezetésére és minden megnyilatkozásában a dolgozó nép legszélesebb rétegeinek akaratára épül fel. Külpolitikánk a múlt rendszer soviniszta uszításával, imperialista törekvéseivel szemben a népek közötti békés együttműködésre, más népek jogainak tiszteletben tartására, de legfőképpen a Szovjetunióval, a béketábor vezető erejével való szoros barátságra épül. Mindez olyan megingathatatlan erőt jelent, amelyet hasztalanul támadnak a múlt letűnt hatalmasságai, de hiába támadnak a jelen világuralomra törekvő kalandorai is. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy elbízzuk magunkat hogy megfeledkezzünk a ránk leselkedő veszedelmekről megfeledkezzünk a kapitalista, imperialista környezeről, amely veszélyeztetheti eddigi eredményeinket, de veszélyeztetheti további fejlődésünket is. Eredményeink megszilárdításáért és jövőnkért még az eddiginél is fokozottabb mértékben harcolnunk és dolgoznunk kell. 6 éves tervünk hatalmas perspektívát nyit meg magyar népünk előtt, de a kitűzött célokat csak még fokozottabb munkával, a tervgazdálkodás legpontosabb betartásával, a munkaversenyek kiszélesítésével, a magyar nemzet minden erejének tervszerű összefogásával tudjuk elérni. Továbbra is a magyar munkásosztálynak kell élenjárnia céljainak elérésében. A magyar munkásosztálynak kell előljárnia, amelynek elévülhetetlen érdeme vannak és amint Rákosi elvtárs megállapította. ..megvan benne a politikai tudás, a szervezettség, a fegyelem, az áldozatkészség és a hivatottság arra, hogy mint a magyar dolgozó nép vezető osztálya meg tudjon felelni azoknak a feladatoknak, amelyeket a történelem rárótít Ezért vezeti népünket továbbra is Pártunk irányításával a magyar munkásosztály a szocializmus építésének u ján. Az építésből kivesz; részét a munkásosztály legfőbb szövetségese a dolgozó parasztság de kiveszik részüket a néphez hű szellemi dolgozók is. Ez az összefogás biztosítja életszínvonalunk fokról-fokra való emelkedését, biztosija, hogy a Magyar Népköztársaság erős tagja lehessen a béketábornak. Magyar Népköztársaságunk nem akar évszázados rabság után újabb rabságba esni, az amerikai imperialisták nyomorúságot hozó rendszerének szolgájává lenni. M nem kérünk a segély helyett csapást hozó Marshall-kölcsönből nem kérünk az imperialista zsoldban álló scelbák és mochok vére sortüzel bő, és nem kérünk a Tito népnyúzó polttikájába sem. Mi a szabadságért küzdő népek harcát támogatjuk, mi abban a rendszerben akarunk élni, amelyben becsületes munkájáért megbecsülésben, jutalomban, emberi jogainak legmesszebbmenő tiszteletben tartásában részesítik a dolgozókat vagyis a szocializmust építő népdemokrácia, a Magyar Népköztársaság rendszerében A Szovjetunió által hozott fe szabadítással, a Népköztársasággal, valóban új értelme lett az életnek ebben az országban, új értelme lett a munkának s minden dolgozó látja, tapasztalja, saját maga jobbéletn érzi ennek az új életnek értelmét s ezér szólal meg ma is ? újból és újból boldog milliók ajkán, hogy „Éljen a Köztársaság!“ Lőlkös Zoltán. . A Szovjetunió újabb segítsége a magyar iparnak A magyarországi szovjet tavakat kezelő hivatal megbízottai tegnap ünnepélyesen átadták a Szocialista Szovjet Közársaságok Szövetsége és a Magyar Népköztársaság kormányai között az 1949 december 31-én kötött egyezmény értelmében az eedlig szovjet tulajdonban lévő, Magyarországon védett, mintegy kilencezer szabadalmat, melyeket a magyar ipar szükségletei szerint felhasználhat.A Szovjetuniónak ez a lépése is kifejezője annak a politikának, amellyel a Szovjetunió eddig is támogatta építésünket és elősegítette a szocialista fejlődést, i Holnap tárgyalja a szegedi megyei bíróság rögtönítélő tanácsa a gyilkos kulákbanda ügyét A belügyminisztérium sajtóosztáya közli: 1950 január 3-án, Lengyelkápolnán állati kegyetlenséggel meggyilkolták Kiss Imre újgazdát, a lengyelkápolnai MDP szervezet volt titkárát, a népi bizottság tagját. Az Államvédelmi Hatóság által lefolytatott nyomozás megállapította, hogy a gyilkosságot a jugoszláv UDB, a jugoszláv titkos rendőrség ügynökei által irányított illegális kulákszervezkedés tagjai követték el. A szervezkedés vezetői Horváth István és Császár János lengyelkápolnai kulákok voltak, akiket Pendzics Gyúra szabadkai UDB tiszt ügynökei szerveztek be a jugoszláv kémszervezet szolgálatába és irányítottak. Horváth István és Császár János jugoszláv megbízóik utasítására kulákokból és a népi demokrácia más ellenségeiből illegális szervezetet hoztak létre a demokratikus rendszer elleni terrorcselekményekre. Horváth és a szervezkedés legtevékenyebb tagja, Bodó István, titkos megbeszéléseken ismertették a kulákokkal jugoszláv megbízóiktól kapott feladatot: ártalmatlanná kell tenni a dolgozó parasztság vezetőit, akadályozni kell a termelőszövetkezetek kifejlődését. Beszámoltak arról, hogy Jugoszláviában a kulákoknak jó megy a soruk, visszakapták földjüket, ott üldözik a kommunistákat. A szervezkedés eredményeiről Horváth egy nála jelentkező titkos futáron keresztül beszámolt Pendzics Gyúrónak. Az illegális szervezkedés utolsó megbeszélésén a jugoszláv futár utasítására név szerintmeghatározták azokat a baloldali személyeket, akiket mindenképpen el kell tenni láb alól. Ennek megfelelően január 3- án Bodó István maga mellé vette Császár János fiát, Császár Antalt és Ördögh Imrét, akikkel az esti órákban meglesték az idős Kiss Imrét, összekötözték, a határba hurcolták, ahol meggyilkolták. Ezután a szervezkedésben résztvevő kulákok segítségével bujkáltak. Az Államvédelmi Hatóságnak hosszas nyomozás után sikerült elfogni a megszökött és bujkáló gyilkosokat. A gyilkos Bodó István, Császár Antal és ördögh Imre, valamint a gyilkosságra szervezkedő kulákbanda vezetői, Horváth István és Császár János ügyét február 2-án, csütörtökön tárgyalja a szegedi megyei bíróság rögtönítélő tanácsa. A Szovjetunió elismerte a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot A Szovjetunió kormánya elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát. Erről a nagyjelentőségű lépésről szóló TASZSZ-közlemény ezt mondja: „Duk-kui, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának hongkongi képviselője január 19-én kormányának megbízásából átadta Nyemcsinnek, a Szovjetunió sziámi (taiföldi) követének, Ho-Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke január 14-i felhívását, amelyben a világ valamennyi országának kormányát felszólítja eremtsenek diplomáciai kapcsolatot a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Január 30-án a szovjet kormány a felhívásra válaszul közölte a vietnami kormánnyal hogy hajlandó diplomácia kapcsolatot létesítsen a Vietnami Demokratikus Köztársasággal illetve követet küldeni, valamint fogadni“ Ho-Si-Minh felhívása a világ kormányaihoz Ho-Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének január 14- felhívása, melyre a TASZSZ-közlemény hvatkozk, így szól: „Az 1945 augusztus 8-i forradalom megdöntötte hazánkban a ispánok és franciák imperiálisa hatalmát, így alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság. 1945 szeptember 2-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya a vietnami nép és az egész világ előtt nyilvánosságra hozta a Vietnam függetlenségéről szóló nyilatkozatot. 1945 szeptember 3-án a francia gyarmatosítót csapatai megtámadták Narrbot (Dél-Vietnam). 1946 március 3 án a vietnami nemzetgyűlés megválasztotta Vietnam alkotmányos kormányát. Franciaország 1946 március 6-án ideiglenes megállapodást és 1946 szeptember 14-én modus vivendit kötött Vietnammal. A francia gyarmatosítók azonban ennek ellenére és a francia nép békevágyával szembehelyezkedve, folytatták dicstelen háborújukat. Megteremtették Bao Dai bábkormányát, hogy segítségével alátámasszák hódító háborújukat és becsapják a világot. A vietnami nép és hadsereg eltökélten védelmezi hazáját a francia gyarmatosítókkal szemben és bátran harcol. A végső diadal minden nappal közelebb kerül. Vietnam népe bátor harcával kivívta a világ együttérzését és támogatását. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ünnepélyesen közli a világ valamennyi országának kormányával, hogy kormánya a vietnami népet törvényesen képviselő egyetlen kormány. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a kölcsönös érdekek szem előt tartásával kész diplomáciai kapcsolatokat teremteni bármely kormánnyal, amely tiszteletben tartja Vietnam egyenjogúságé, területi és nemzeti szuverenitását. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának felhívására Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere, a kövekező választáviratot intézte Hoan Min Zianhoz, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszteréhez: „A Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének kormánya ezennel igazolja Ho-Si-Minh elnök január 14-i felhívásának vételét. Ho-Si-Minh elnök ebben a felhívásban diplomáciai kapcsolatok létesítését ajánlotta valamennyi kormánynak. A szovjet kormány megvizsgálta a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatát, számításba vette, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság az ország lakosságának túlnyomó többségét egyesíti. A szovjet kormány elhatárzota, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít a Szovjetnió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között, követet küld, illetőleg fogad.“ A marigmnei repülőgépgyár ti&’Gazdi megtagadták a rá h vfá és harci repíőgépek gyártását A Marseille melletti Mariguaneban lévő nasrv repülőgépgyár 1600 munkása elhatározta, vagy megtagadja a gyárban folyó lökhajtásos harci gépek gyártása . Egy munkásküldöttség az igazgatóság épülete elé vonult, hogy közölje a dolgozók elhatározását. A gyárat a rohamrendőrök elfoglalták. A marignanói repülőtér műhelyeinek 600 munkása tiltakozásul abbahagyta a munkát. A marseillei teherpályaudvar dolgozói megtagadták egy beérkezett hadianyagszerelvény kirakását. A Salaise nevű hadianyagszállító hajó, melynek berakását napokkal ezelőtt a la pallicei dokkmunkások megtagadták, még mindig a kikötőben vesztegel. Sok francia város elöljárósága a lakosság kívánságára, határozatban követeli az atomfegyver betiltását A gyárakban üzemekben, iskolákban, százszámra alakulnak meg a békevédelmi bizottságok. A marokkói vasutassztrájk egyre nagyobb méreteket ölt. A 9 nap óta tartó vasutassztrájkban, amelyet a CGT támogatásáról biztosított, a marokkói vasutasok 90 százaléka vett részt.