Délmagyarország, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-01 / 26. szám

Vili. ÉVF. 26. szám. ArtA 60 FII.LEn. Előre a kultúrforradalom győzelméért Egyre erőteljesebben kibonta­kozó kultúrforradalmunk ma már az ország minden egyes helyén érezteti hatását, egyre nagyobb tömegeket mozgósít a népi demo­kráciánk kulturális életében előt­tünk álló feladatok megoldására. Kulturális életünk eddigi ered­ményei és a növekvő feladatok, valamint a dolgozó tömegek ré­széről megnyilvánuló kezdemé­nyezések következtében hirdette meg az Országos Népművelési Bizottság először a téli falusi kültírversenyt, majd a február elsejével meginduló üzemi és vá­rosi kulturcsoportok­ tavaszi kul­­turversenyét. A falusi ku­l hírversenyek vé­géhez közelednek. Megyénkben az elmúlt vasárnap tartoták meg a járási döntőkert, ahol falusi kul hírcsoportjaink nemcsak, hogy alapos felkészültségről tet­tek tanúbizonyságot, hanem be­bizonyosodott az is, kul­túrforra­­dalmunk ma már a legszélesebb tömegeket átfogó megmozdulás. A dolgozó parasztságunk kultu­rális hajlandósága, melynek ki­bontakozása elé az elmúlt rend­szer számos akadályt gördített, s amelyet igyekezett a saját cél­jainak megfelelően kihasználni — bátran mondhatjuk eltorzítani — ma már valóban tömegmozga­lom és a szocializmust építő tár­sadalom feladatainak megoldá­sát igyekszik elősegíteni. Mi tette lehetővé, hogy falusi kül­tírcsoportjaink ilyen nagy­szerű eredményekről tehettek tanúbizonyságot a téli kultúr­­versenyen? Mindenekelőtt az, hogy a felszabadult munkásosz­tály a Párt vezetésével elsőren­dű feladatának tekinti a dolgo­zó parasztság kulturális életszín­vonalának emelését. Üzemi kul­­túrcsoportjain­k, amelyek szám­talanszor ellátogattak és elláto­gatnak ma i­s az egyes közsé­gekbe, kulturmunkájukkal is se­gítséget nyújtanak a falusi kul­­turcsoportoknak és megmutatják az utat, amelyen haladniok kell. A munkásosztály a Párt vezeté­sével biztos kézzel irányítja kul­­turforradalmunkat, városban ég falun egyaránt. A február elsején megkezdődő üzemi és városi kul­tírcsoportok tavaszi kulltúrversenye bebizo­nyítja majd, milyen hatalmas léptekkel halad előre a kulturá­lis fejlődésben a felszabadult munkásosztály. Falusi kultúrcso­­portjaink kulturaktívái részére igen tanulságos lesz majd ez a kultúrverseny, hiszen ebből is újabb útmutatást meríthetnek további munkájukhoz. Az üzemi kul­túrak tirák is nagy figyelemmel kísérték a verseny első időszakában a téli kultúrversenyben résztvevő fa­­lusi kul­tírcsoportok munkáját é­s eredményeit. Segítő­készségükről tettek tanúságot, amikor Cson­­gr­ád megyében is 16 községi kul­­túrcsoport patronálását vállalták el a téli verseny során, hogy ez­zel is szélesítsék és erősítsék a munkás-paraszt szövetséget, se­gítséget nyújtsanak a város és a falu közötti különbségek fel­számolására a kultúra területén is. Az Országos Népművelési Bi­zottság felhívására az üzemi kulturaktívák most február 1-én maguk­­ megkezdik a versenyt. Ez a felhívás C­sornád megye üzemeiben é­s iskoláiban is ter­mékeny talasra talált, mert egy­más után jelentik a csoportok a csatlakozást a tavaszi versenyre való felhíváshoz. Megyei viszonylatban elsőnek a szentesi Pes­­a csatlakozott, de utána gyors ütemben jelentkez­tek a többi nagyobb üzemek is, a szegedi Késáru Vállalat, a Fa­­lemezgyár, Szőrme- és Bőrmha­­vállalat, a hódmezőővvásárhelyi Kórház. Nem maradt el a ver­senybe való jelentkezésnél a sze­gedi Textilkombinát és a Ruhá­zati Vállalat sem. Természetesen a kisebb üzemek is egymás után jelentik csatlakozásukat a tava­szi kulturversenyhez. A jelentkezéseik tömege is bi­zonyítja, hogy Csongrád megye üzemeinek kulturaktivái megér­tették, hogy az üzemi kül­tírver­seny jelentős állomása kibonta­kozó kulturális forradalmunk­nak. Különös jelentőséget ad az üzemi kul hírversenynek, hogy egyidőben van a Magyar Dolgo­zók Pártja Kongresszusával. A­­ kul hírversenyre való jó felké­szülés tehát egyben Pártunk Kongresszusára való méltó elő­­kés­zülődést is jelent. Ez a készü­lődés különösen megnyilvánul a Textillkombinátnál és a Ruhá­zati Vállalat kulturaktiváinál, akik megértve e felhívás fon­tosságát, úgy csalakoztak a ver­senyhez, hogy vállalásuk minden egyes kulturaktivával s­zemben méltó követelményt állítson fel. A szegedi Textilkombinát edd­ig csak egy színjátszó csoporttal szerepelt, most négy színjátszó és 2 tánccsoporttal nevezett be a Versenybe. A Ruházati Válla­lat pedig 2 színjátszó és 3 tánc­­csoporttal és énekkarral. Ebben a k­ét üzemben figyelembe vették nemcsak a meglévő erőket, ha­nem a verseny alkalmával fel­színre kerülő új aktívákat is. Vannak azonban még olyan üzemek is, amelyek nem értették meg a kül­tírverseny fon­tossá­gát. Nem látják tisztán, hogy az országos kul­t­úrverseny célja kulturális forradalmunk kiszéle­sítése és Pártunk Kongresszusá­nak méltó megünneplését jelenti Egyes üzemekben nem látják még azt, hogy a kül­tírversenyen keresztül üzemük kulturcsoportja megerősödik, működése tervsze­rűbbé, rendszeresebbé válik, mű­vészi színvonala crrr­kedik Ezekben az üzemekben azután kisebb-nagyobb problémák vis­­­szatartják a csoportokat a ver­senyben való részvételtől, így a Délmagyarország Nyomda és a szegedi Cipőgyár azért nem akar benevezni a versenyre, mert két hírcsoportját gyengének ta­lálja. Ezenkívül a szegedi Cipő­gyárban a két műszakra is hi­vatkoznak. Ugyanakkor mindkt üzemben megfelelő létszámú k­ulturaktiva van, akik szivesen részt vennének a versenyben, h­a üzemi bizottságaik nem tanúsíta­nának olyan közönyt. Egész sor olyan üzem is van azután, ahol beneveztek ugyan f kul hírcsoport­ok a tavaszi Ver­senybe, azonban nem mindez művészeti ágba. A szegedi TÜZÉP énekkara és a DÉMA Cipőgyár színjátszói például az­ért maradnak távol, mert gyön­gének érzik magukat és attól félnek, hogy már az első össze­csapás alkalmával kiesnek a ver­senyből. Nem tekintik azt, hogy a benevezés után, ha kezdetben gyengén is szerepelnek, vagy ki­esnek, de a teljesítménverseny­ben komoly eredményeket érhet­nek el. Sőt a teljesítményver­­senyben résztvevő legjobb cso­portokat a Szakszervezeti Ta­nács még külön jutalomban is részesíti. Előfordulnak azután olyan hi­­bák mint a vásárhelyi kórház­nál is, ahol az r^ász benevezés gépiesen történt. A kul­túrf­elelet,s kitöltötte a nevezési lapot anél­kül, hogy előbb megbeszélte volna a kulturcsoporttal, hogy milyen műsorszámokkal vesznek részt a versenyen. Ez a gépies benevezés azután meg is mutat­kozik a kórház kül­tírcsoport­já­ról, ahol még egyáltalában nem is készülődnek a versenyre. A verseny csak­ a­kkor ered-J Megkezdik a rendszeres egészségvédelmi szolgálatot a szegedi termelőcsoportokban Újabb szegedi üzemek csatlakoztak a kongresszusi versenyhez CSÜTÖRTÖK, 1951. FEBRUAR 1 A német népi kamara képviselői egyhangúlag elfogadták a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának felhívását a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjéhez A Német Demokratikus Köztársa­­ság népi kamarája kedden rendkí­vüli ülést tartott Berlinben, hogy megtárgyalja­­ Adenauernak az össz­német alkotmányozó tanács létesí­tésére tett javaslattal kapcsolatos elutasító válaszát. Ezzel kapcsolatosan a rendkívüli ülésen Grotewohl elvtárs a követke­zőket mondotta: — Az össznémet alkotmányozó anács létrehozatala nem csupán Németország egységének helyreáll­­­­ását jelentené, hanem hozzájáru­­ást is jelentene Európa békéjéhez. Ezért nekünk meg kell tenni min­dent, hogy ezek a tárgyalások Ke­­let­ és Nyugat-Németország között meginduljanak. Grotewohl elvtárs­­ uután arról beszélt, hogy Ade­nauer tagadó választ adott az erre vonatkozó levelére, ami kétségtele­nül az amerikai barátainak „han­­gulatát” tükrözte vissza. Adenauer nyilatkozatából megállapítható, hogy Nyugat-Németország egyenes irányban halad a sovinizmus, a revizionizmus és a militarizm­us politikája felé, amely­et feltét­len katasztrófához vezet. Megemlítette Grotewohl elvtárs, hogy Adenauer a német demokrati­kus Köztársaság békeszerető demo­kratáinak teljes kapitulációját tűz­­te ki célul, majd arról beszélt, hogy Adenauer részt vesz a nyugati táma­dó tömbnek amerikai parancsnok­sága alatt álló hadseregében. Ennek érdekében döntést hozott a nyugatnémet hadsereg felállí­tásáról, a nyugatnémet ipar há­borús átállításáról és, felhatal­mazást kapott a bonni parla­menttől fegyverkezési hivatal felállítására, amely szoros kap­csolatban áll az atlanti álla­mok hadiiparával.­­ 1951 január 22-én Adenauer kancellár Vadhomburgba ment, hogy ott Eisenhower amerikai tá­bornokkal feltételek nélkül hadi ta­nácskozást folytasson. Rámutatott Grotewohl elvtárs ar­ra, hogy ’Adenauernak az a kijelen­tése, mintha ő is a német nép egy­ségére törekedne, nem őszinte és csak a népek megtévesztésére szol­gált. Hogy mennyire nem ilyen lányban tevékenykedett Nyugat- Németország ,,kancellárja“, elég megemlíteni, hogy a Kaar-vidéket már 19­16-ban bekapcsolta a francia gazdasági életbe, majd megalakította Bi­­zelliát. De mutatja az is, hogy csatlakozott az úgynevezett Marshall-segély ter­véhez és 19­18 nyarán külön nyugatnémetországi valu­tát vezetett be. Mindezeken felül az ismert három frankfurti okmánnyal megalakította a nyugatnémet kü­lönkormányt. Vé­gül megemlítette, hogy Newyorkban t­örtént értekezlet eredményeképpen lekapcsol­ja Nyugat-Németországot a béketábor ellen irányuló új há­borús arcvonalba. — Bizonyos vagyok abban — mondotta­­­m hogy az egész német nép nevében beszélek, amikor mint német ember, elsősorban nem azért szállok síkra, hogy a szövetségesekkel kezdjünk tár­gyalásokat, hanem mindenek­előtt azért, hogy a németek ta­nácskozzanak egymás között. Megemlítette ezután, hogy Nyugat- Németország össznémet ügyeinek minisztere, Jakob Keiser, múlt év márciusában, közvetlenül a válasz­ások előtt tett nyilatkozatában ki­­n’ep­ ede po..v h bánni kormány mentes, ha a csoportok tagjai értik a verseny szempontjait, cél­kitűzéseit és azt magukévá is teszik! Az ÜB. kulturne­velési felelő­sei hassanak oda, hogy minden üzemi csoport nevezzen be a ver­senybe még olyan kezdő expor­tok is, amelyek eddig nem értek el magasabb művészeti színvo­nalat, de a kis Hírverseny pont­jainak teljesítése során és a ka­pott kritika segítségével komoly nagy színvonalbeli emelkedést érhetnek el. Na féljenek tehát a gyengébb csoportok a verseny­ből! Tűzzék ki maguk elé célnak újabb tagok megszervezésé­tj a nem lát lehetőséget a közvetlen tár­gyalások megkezdésére, a szovjet megszállási övezet képviselőivel. Rámutatott arra, Adenauer a választásokkal kap­csolatos kérdéseket a megszálló amerikai hatóságokkal beszélte meg, így nem német ügynek tekintette a választásokat, még nyugatnémetországi vonatko­zásban sem. Nyugat-Németország nem követte Kelet-Németországnak a béke vé­­delmére tett lépéseit, hanem ellen­kezőleg arra törekedett, hogy Nyu­gat-Németországot ettől a mozga­lomtól elszigetelje. Foglalkozol! Ade­nauernak azzal a kijelentésével, amely szerint, akik Odera-Neissétől keletre fekvő területekről lemond­tak, nem lehetnek jogosultak Né­metország újra­egyesítéséről beszél­ni. Ezzel szemben tény, hogy egyet­len nemzetközi értekezleten sem merült fel ennek a határnak a re­víziójára vonatkozó kérdése, ellen­kezőleg Amerika részéről elhangzott nyilatkozat szerint ezzel kapcsola­tosan csak spekulációk történhet­nek. Byrnes az Egyesült Államok volt külügyminisztere hivatalos nyi­latkozata szerint Lengyelország nyu­gati határainak „végleges“ megál­lapítása a békekonferencia feladata lesz. A háborús uszítók azonban kik _ Adenauer kijelenti — mondot­ta Grotewohl elvtárs, — hogy csak­ azokkal hajlandó Németország új­raegyesítéséről tárgyalni, akik haj­landók feltétel nélkül elismerni és garantálni a jogállam rendjét, a szabadságszerető kormány­formát, az emberi jogok védelmét és a bé­ke megőrzését.­­ Ehhez a következőket jegyzem meg: Éppen ezek azok az előfelté­telek, amelyek miatt követeljük, hogy üljenek le velünk tárgyalni. Mert nézetünk szerint a jogállam rendjének egyértel­műnek ke­ll lennie a béke hívei szabadságával, ami Nyugat-Né­­me­­országban nyilvánvalóan csak üres szólamokból áll. Mi kitartunk a németek közötti megbeszélések gondolata mellett, m­ég­pedig anélkül, hogy ezt előze­tes feltételhez kötnénk. Javaslatom­nak éppen az a lényege, — mon­dotta, — hogy mindenféle napirend nélkül, anélkül, hogy meghatároz­nánk bizonyos eljárási szabályokat és feltételeket, megbeszéljük egy­mással mindazokat a kérdéseket, amelyek mindkét részről felmerül­hetnek. Utalt Grotewohl elvtárs az­után arra, hogy Németország egy­ségének helyreállítása és a megszál­ló csapatok kivonása is a német nép belső megegyezésén múlik­­üzért lankadatlanul harcol ennek fel 6 éve következetesen meg­ az egységnek az érdekében, amely­gátolnak minket abban, hogy békeszerződést kapjunk, amely békeszerződés véglegesnek mon­daná ki a keleti határokat. Utalt arra Grotenohl elvtárs, hogy a revíziós politika egyedüli célja, hogy Nyugat-Németországot függő­ségi viszonyban tartsa a nyugati hatalmakkal szemben. Ott szítják ugyanis a háború legélénkebb tü­­zét, míg mi régen elapostuk már ezt a tűzfészket. Rámutatott arra a továbbiakban, hogy Adenauer a keletnémetországi rendőrségben is fenyegetést lát, holott ez kizárólag a rend biztosítására van hivatva. Ezzel szem­ben Nyugat-Németországban a rend­­őrosztagok együtt vesznek részt hadgyakorlaton az amerikai haderővel.­­ Jól tudják ezt Németország nyugati részében, hogy mi készek vagyunk tárgyalni, akár Németor­szág egységének helyreállítása előtt is a keleti és nyugati rendőrség jel­legéről, erejéről és fegyverzetéről is. nek előfeltétele az össznémet szikot­­­mányozó testület megalakítása. Kér­te a népi kamarát, vizsgálja meg, komolyan tárgyalja meg és döntsön, milyen lehetőségek kínálkoznak, hogy megvalósuljon minden német legfőbb óhaja, az egyesülés és a béke biztosítása. — Ebben a komoly órában sem­mi sem lehet fontosabb, mint az, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság kamarája az egész német nép szószólója legyen és ne marad­jon kihasználatlanul a legcsekélyebb lehetőség sem a történelem paran­csának megvalósítására .A népi kamara ezután megszakí­totta ülését, hogy lehetőséget ad­jon a pártcsoportokn­ak állásfogla­lásra, a kormány nyilatkozatához. Szünet után Dieckmann elnök be­jelentette, hogy a parlamenti párt­­csoportok a szünet alatt megegyez­tek egy közös nyilatkozat szövegé­ben, amelyet végleges döntés cél­jából a ház elé terjesztenek A közös nyilatkozat a következő­­­­képp szól: A Diámét Demokratikus Kö­ztársaság népi kamará­jának­ felhívása a bonni parlamenthez A Német Demokratikus Köztársa­ság népi kamarája helyesli a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nyának kezdeményezését, amellyel Olle Grotewohl miniszterelnök úr 1950 november 30-án kelt levele al­ján javaslatot terjesztett dr. Ade­nauer szövetségi kancellár úr elé, hogy kezdjenek megbeszéléseket össznémet alkotmányozó testület megalakítása érdekében. Ez a kezdeményezés javasolta, hogy hívjanak össze össznémet al­­kotmányozó testületet, amely ké­szítse elő az össznémet, ideiglenes kormány megalakítását és dolgozza ki a szabad nemzetgyűlési választá­sok megtartásának feltételeit. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormányának kezdeményezését támogatja az egész ném­et nép. Ade­nauer szövetségi kancellár úr ha­l­­gatja a választ Otto Grotewohl mi­niszterelnök úr megegyezésre irá­ny­,’a >„>J 11, v ,„77-f­i,|,]5. csoport szervezeti megenykülté­­sét, ezen képestül a csoport po­litikai és művészeti színvonalá­nak emelését. Ha gyengébb is a csoport és nem lesz első a versenyben, ne félenek attól, mert arra kell gondolni a benevezésnél, hogy ebben a versenyben mindenkép­pen a kialakuló szocialista rea­lista népi kultúránk lesz a győz­tes. Azok­ a kultúrcsoportok tehát, amelyek rdjie m­á­r nem nevez­tek be a versenybe, vagy eset­leg nem kaptak volna benevezési lapot sem, haladéktalanul jelent­közben fontos intézkedéseket hajt­son végre a német Wehrmacht új­rafelállítása és a német hadiipar feltámasztása érdekében, í­r. Adenauer 1951 január 15-i sajtóértekezletén e nyilatkozatában visszautasította a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányának ja­vas­atát. A Német Demokratikus Köztársa­ság népi kamarája a német nép aka­ratának megfelelően azzal a javas­lattal fordul a német szövetségi köztársaság parlamentjéhez, hívja­nak egybe közösen egy össznémet alkotmányozó testületet, hogy meg­egyezzenek minden olyan kérdés­ben, amelyet meg kell oldani a bé­­ke biztosítása és Németország egy­ségének helyreállítása érdekében. A Német Demokratikus Köztársa­ság népi kamarája késznek nyilat­kozik a becsületes egyetértés szel­lemében folytatni a tárgyalásokat —arc­él r k­érdések­ről, amelyek ke?­zene­k a Vámoj Tanács nép­művelési osztályánál. Legyen ez a kul­tírverseny Csongrád megyében is kultur­­forradalmunk továbbfejlesztésé­nek fontos szakasza. Pártunk Kongresszusának rr.é'te m­pyUll­­­ec­he, a művelt emberek szá­mának növelése. Szolgálják az üzemi kulturvenvmvek jó mun­kájukkal a béke­front magyar­­országi szakaszának további megerősödését, Pintér János Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának kulturnevelési felelőse,

Next