Délmagyarország, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-10 / 34. szám

2 A kalikók által meggyilkolt Kiss Imre másodszor tarut benn­ünket: Dolgozó parasztok legyetek éberek! — Na végre ... Csakhogy meg­­írták! Most már nekünk lesz iga­zunk — mondogatták Csórván a dolgozó parasztok, s kezükben le­­bn­d­att­ák a Szabad Föld csütörtöki számát. Órák alatt elfogyott a Sza­­bad Föld. A szövetkezeti boltos­nak még éjjel 2 órakor is megko­cogtatták az ablakát. * Elviért, van-e még abból az új­­ságból? Tényleg a Fodorok ellen ír? Csütörtök estére Csórva valóság­gal forrongott. Hogy is ne, hiszen a gyűlölt kulákbandát, a Fodor­­cs­aládot lep­ezte le a dolgozó pa­rasztság heti­lapja: „Ebrudalják ki a kulákbandát a csorvai Kiss Imre­­tszből". Ez volt a cikk címe: ez volt az a cikk, amelyik lázba hozta a csórva­ dolgozó parasztokat. Isme­retlen dolgozó parasztok megszólí­tották egymást az utcán. Rendkívüli Az asszonyok még a karonülő gyermekeiket is elhozták erre a rendkívül esti közgyűlésre. Senki sem maradt otthon. Kétszáznál is többen szorongtak a gyülésterem­­ben, amikor Kerekes elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője, sorolni kezdte a kulák-család bűneit — Elvtársak! A mi soraink közé befurakodtak Kiss Imre gyilkosai, s a kulákok Itt vannak köztünk, a termelőszövetkezetben, a póriban. Az egyik a termelőszövetkezet el­nöke, a másik a tanács elnöke, a harmadik brigádvezető, a negyedik raktáros, az ötödik könyvelő. Be­csaptak, kiuzsoráztak bennünket. De a mai nap a leszámolás napja lesz. Ma este mindenki megtanulja, a kulák csak ideig-óráig hazudhat — kezdte beszédét Kereves elv­társ. Kétszáz egynéhány gy'lölettel parázs'ó szempár néze­t a Fodor­család 37 tagja felé. A termelőszö­vetkezet tagjai sz­emtől­ s­zembe áll­tak régi vezetőikkel: a ’eleplezett kulákokkal. — Amint mondtam be’apták ma­­gukat közénk — folytatta Kerekes eletáns ’’eszédét. — Amit én mos' mondok, azt tagnap, meg tegnap­előtt az Itteni dolgozó parasztok mondották el. Kezdem e tanács­­elnökön, Fodor Ferencen, akiről Kálmán Mihály dolgozó paraszt el­mondotta hogy 16 évvel ezelőtt Szűcs Sándor végrehajtóval felke­reste, kisízta a tanyájából és az akkori urak szokása szerint lebon­tatta teje tősül a tanya tetejét, hogy vissza ne térhessen többé abba, mert fizetn­i nem tudott. Ez a tanya Fodor Ferencéké. 1938. ja­nuárjában itt ezen a helyen, tar­­­tott nyilasgyűlést, ahol véres száj­jal uszított a fasiszta háborúra és a dolgozó parasztokból kicsikarta az utolsó filléreiket is Hitlerék cél­jaira. Apjának százeavnéhány hold földié volt. Traktora, cséplőgép-­­ garnitúrája, szőlője és gyümöl­csöse. Most ő volt Idáig a tanács­­­­elnök Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A tanácselnökké vedlett kulák sem vájta ki a többi ku­ák szemét. A legp­anaszabbjait, a leg­­vadabbjait levakarta a kuláknév­­sorról. ..középparasztositotta" őket és bevitte az általa vezetett ter­melőszövetkezetbe, mert a Kiss Imre-termelőszövetkezetinek az első enöke ez a Fodor Ferenc ku'ák volt. Innen emelték ki tanácselnök­nek. De, hogy meg ne szakadjon a sor és a családban maradjon,­­ ezért a termelőszövetkezet veze­tése is. Fodor Ferencet Imre öccse követte az elnöki székbe. Ennek a kulák bűnszövetkezetnek azonban ez még mind kevés volt. ők teljes kulákdiktatúrát akartak a termelő­­szövetkezetben és a termelőszövet­kezet pártszervezetének titkára hosszú ideig a harmadik Fodor kö­lyök volt. Csak természetes, hogy ezután már könnyen ment olyan kisebb funkciók megkaparintása, mint a szövetkezeti kocsma italmé­rm­e, mint raktáros a termelőszö­vetkezetben, brigádvezető, vagy amit éppen csak el tud az ember gondolni Csórván. A szegénypa­rasztoknak most már kuss volt. Ha felemelte a szavát, ha meg merte kérdezni azt: Elnök elvtárs, hogy áll a mi­­ szövetkezetünk pénz dol­gából”, akkor miftt lázadót kiebru­­dalták a termelőszövetkezetből. Harminc családot üldözött el a Kiss Imre-ből ez a kulákbanya. Berci bnevi­tos vándorolt a tér mon­sziszerkezet disznaja Horváth Bertalan, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának tervelőadója volt, míg ki nem rúg­ták. A felszabadulás előli horthysta főhadnagy volt, tervelőadói minő­ségében pedig a csorvai kulákok védőszentje. Természetesen nem ingyen, nem le szerelemből, hanem — így taaz ennek minden szava, ahogy írják. Itt van ni — nagy betűvel, a fél falu a Fodoroknak robotolt, de úgy is van, én is nála voltam cseléd. Hangosan olvasták az utcán az újságcikket és minden sorához újabb és újabb megjegyzést fűztek. — Azt írja az újság: „lépjen közbe a Járási Pártbizottság". Hál mod mi lesz. Mit csináltok? Tör­ténik valami, vagy marad minden a régiben? — kérdezték Dóczi elv­­társ párttitkártól a dolgozó pa­rasztok A Járási Pártbizottság is megértette a Szabad Föld bírálatát. És pén­teken reggel a Kiss Imre-termelő­­szövetkezet kommunista tagjai ház­­ról-házra, tanyáról-tanyára jártak: pénteken este 7 órakor rendkívüli közávat A­ közg­yűlés jó kövér disznókért, jó homoki borért, amit a termelőszövetkezeti tagok termeltek, s amit a kulák­ e­­nök a megye védőszentjének adott lekenyerezés végett. A termelőszövetkezeti tagok dol­goztak becsülettel­, inaszakadtáig. Termés is volt szépen. A tagok mégis rongyoskodtak. Pedig 60.000 Nem kell biztatni a hozzászólásra a termelőszövetkezet tagjait. Egy­más szavába vágva tér ki belőlük a szó: — Másfél éve vad­vok igazgató­­sági tag — mondta Batik Mihály, — de az elnök még soha be nem számolt ia aza atósági ülésen, hogy hogyan állunk a gazdasági dolgok­kal. — Miért nem hamarabb nyúltunk ehhez a bandához — kérdezték az elvtárnak délelőtt tőlünk, — kezű hozzászólását Vass Nándor. — Azér, mert ha valaki ki merte nyitni a száját, utána addig szo­­tyongatták, míg el nem menekült a faluból. Volt olyan, aki itthagyta a családját és elment a bányába a kulák ü­d­özése elől. — Ha szóvá tettü­nk valamit, csak azt vágták a pofánkba: nem a ti dolgotok az — folytatja a felszóla­­lások hosszú sorát Siroki Balázs. — Azt mondottam egyszer Fodor Imrének: nem mért adtam be az én két holdamat, knav a gaz leple. Erre azzal vágott vissza: „Hát ve­gye ki, ha nem tetszik ’. A kulákok meghunyászkodva hallgatják, mikor a szegényparasz­tok fejükhöz vágják az igazságot. De most vihar tör ki. Egyénileg dolgozó paraszt kér szót. Szabó Lajos. — Ei­dársak! A nyáron Fodor Ferenc mea Pista azzal dicseked­tek, hogy nekik van a legtöbb munkaegységük. Azt mondtam én­­ nekik akkor: elég baj az, hogy nek­tek van, akik csak az istállót kerül­getitek és sose dolgoztok és nem ! Szakál Pistáknak, akik majd meg­szakadnak a munkától. Én, mint kívülálló, csak annyit szólok ehhez az ügyhöz, hogy ki az atyaúristen­nek lett volna kedve belépni a tszbe, mikor ilyet lát. Még egyet­­ szeretnék mondani: a nyáron egy bizottság jött ki. Az én földem az tsz mellett­e van. Kérdezték, kié ez a szép szőlő. Fodor azt mondta­­ az én földemre, hogy az a tszé. A tsz gazos szőlőjére meg azt hazudta, hogy az az enyém. Hát ezt én soha meg nem bocsátom­­ neki. I * A harc egyik felét a párt veze­­­­tésével a falu dolgozó parasztjaira támaszkodva sikeresen megvív­ták a csorvaiak. Kiűzték soraik közül a kulákokat. És a Kiss Imre­­termelőszövetkezet még ezen az éjiszakán megválasztotta új veze­­­­tőségét a dolgozó parasztok közül. Hajnalodon már, amikor Nagy Mihá­y elvtárs, az új elnökhelyet­­tes levette kocsmáját, s a tagság felé fordult: — Köszönöm a bizalmatokat. De most már minden grammra úgy vigyázzunk, mint a szemünk vilá­gára. Holnap reggel kezdjük a lel­tározást. Egy feladat maradna még hátra. Igaz, ez már nem a csorvaiaké,­­ hanem a rendőrségé. Hogy, a nép forintot kaptak jó munkájukért ju­talomképpen. Hova lett ez a ren­geteg pénz? Az egyik Fodor kö­lyök Imre 5000 forintért motor­­kerékpárt vásárolt magának belőle, a lobbit szétoszt­ották a 37 főnyi kulákrokonság között. Sokszor elő­fordult, hogy 10—15.000 forintot is hoztak ki a bankból, mert a Kiss Imre millicincis­ termelőszövetkezet. Úgy jártak ezek a kulákok, mint a pávák Úgy, mint régen. Bőr­kabátban, selyemingben, puccos csizmában. Tsz-tagot csináltak ők még a nemzetes asszonyból is vi­téz Rózsi János kulák feleségéből, aki arról volt híres, hogy a fel­szabadulás előtt cselédjeivel nem­­zetes asszonynak szólíttatta magát. Peregnek a szavak, s a dolgozó parasztokban elhül a vér. Tudták eddig is ezt a sok aljasságot. De most végre rendet teremt a párt. — Ki volt Fodor Ferenc? Az a vérengző kulák volt, akinek, ha a bikájával fedeztette tehenét egy dolgozó paraszt a múltban, akkor 300 négyszögöl földet volt köteles megfordítani érte. Mit tettek ezek a kulákok veletek elvtársaim? Azt ti jobban tudjátok. Azt majd ti mondjátok el, — fejezi be rövid beszédét Kerekes elvtárs. Mint egy sikító verkliláda kez­dett visítani erre Katona Imréné kalákaasszony, született Fodor Mária. — Az frigyséa beszél belőlük. Az íriavséa. A lelkünket, a tes­tünket odaadtuk a tsznek, most így hálálják meg. A kulákasszonynak Sója Imréné forrasztja szájára a szót. — Ne sipíts itt fel Mindig azt mondtad nekünk, hogy fogjuk be a szánkat, met nekünk nincs itt semmi szavunk, mert semmi nél­kül jöttünk a tszbe, tik hoztá­tok a lóidőt, meg a szerszámot. Úgy éreztük magunkat mindig, mintha cselédetek lettünk volna. Úgy sunyítanak most már a ku­­lákok­, mint a kutya, amelyiket oldalba rugnak, a szegény pa­rasztok szemtől-szembe olvassák fejükre gaztetteiket: ,,Nekem nem adtátok ki a munkaegységemre a természetbeni járandóságot... Ne­kem meg a földjáradékomat lop­tátok el... Kétszáz disznóból mi­ért csak negyven maradt?” Nincs helye itt a sok beszédnek Reggelig folyna a vita, ha Makra elvtárs szavazásra nem tenné a kérdést. — Elvtársak! Eljött az ideje, hogy végre megszabaduljunk­ a ki­­zsákmányolóktól — mo­ndo­­ta és olvasni kezdte a neveket: Fodor Imre, Fodor Ferenc, Fodor István, Rózsi János, Papp Antal, Jójárt Antal, Bojárovics József és igy tovább, mind a 37 kulák nevét. — Elfogadták-e a kizárási javas­latot az elvtársak? — megbomlott erre a szóra a gyűlés rendje. — Eli ki velük! — süvöltött végig a termen a kiáltás. Valaki kinyitotta az ajtót. Fov magas, szi­kár szegényparaszti csontos ök­lével a nyitott ajtóra mutatott: Mars ki! Pusztultatok innen! Kétszáz termelőszövetkezeti tag kiáltotta: — Takarodjanak pusztuljanak a kulákok... Lehajtott fejjel, mint a megvert kutyák scanpolygott ki a 37 kulák a teremből. Egy fiatal lány mér­gesen becsapta mögöttük az ajtót: — Végre magunk között va­­gyunk, nevében, a megcsúfolt szegény parasztok nevében letartóztassa a befurakodott Fodor Ferencet, a megvesztegetett Horváth Bertalant és a többi csalót. A Járási Pártbizottság és a já­rási tanács tanulhat egyet mást, immár másodszor a csorvai esetből, még­pedig azt, hogy a kulákok nem hagyták abba a­z arcot, ami­kor meggyilkolták ,,Kiss Imre” elv­­társat, hanem folytatták a nevét viselő termelőszövetkezet, a szo­cialista mezőgazdaság ellen. Má­sodszor tanít bennünket a hatott Kiss Imre elvtárs: ,,Nincs jó kulák, nincs osztálybéke". Dolgozó parasztok legyetek ébe­rek! Miért nem hamarabb... VASÁRNAP, MM, FEBRUÁR 1* Kitüntették Kim Ir Szen-t, a koreai néphadsereg megalapítóját és főparancsnokát Phenjan (TASZSZ). A koreai legfelső nemzetgyűlés elnöksége Kim Ir Szen-t, a koreai néphad­sereg megerősítésében, a koreai népnek az amerikai imperialisták és lakájaik ellen folytatott igazsá­gos, felszabadító, honvédő hábo­rújában elért katonai sikerek biz­tosításában szerzett érdemeiért a Szabadság és Függetlenség Érdem­rend első fokozatával tüntette ki. PAK HEN EN-t, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterét a Szabadság és Füg­­getlenség Érdemrend első fokoza­tával tüntették ki. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legfelső nemzetgyűlése elnökségének rendeletére, a koreai néphadsereg megteremtésének ne­gyedik évfordulója alkalmából, a koreai néphadsereg számos ma­gasrangú tisztjét tüntették ki ér­demrenddel a honvédő háborúban szerzett kimagasló érdemeikért, , külügy. Kim Ir Szen napiparancsa a koreai néphadsereg évfordulója alkalmából Kim Ir Szen, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság néphadse­regének főparancsnoka napipa­rancsot adott ki a néphadsereg megteremtésének negyedik évfor­dulója alkalmából. Kim Ir Szen a katonákhoz, tisz­tekhez, tábornokokhoz, partizánok­hoz és az egész koreai néphez for­dulva, rámutat, hogy az e­múlt év­ben „a néphadsereg — az egész koreai nép tevékeny támogatásával és szoros együttműködésben a kínai népi önkéntesekkel súlyos csapásokat mért az amerikai fegy­veres beavatkozókra és Li Szín Man­ féle lakásaikra. Ezeknek a hatalmas erejű csapásoknak ered­ményeképpen meghiúsult az ame­rikai agresszorok terve­­, az a terv, hogy elfoglalják Észak-Ko­­reát, szétfosz­ot­t az amerikai hadi­­technika mindenhatóságának le­gendája, az ellenség nagy anyagi veszteségeket és súlyos erkölcsi vereséget szenvedett". Kim Ir Szen befejezésül megpa­­rancsolta: annak érdekében, hogy a haza mielőbb felszabaduljon az amerikai rablóhódítók és Li Szin Man-féle lakásaik alól, tökélete­síteni kell a haditechnikát, tanul­mányozni a harci tapasztalatokat és mindig teljes harci készenlét­ben kell állni az ellenség elleni elszánt harcra. A karsai néphadsereg főhadiszállásán megünnepelték a néphadsereg megalakításának 4. évfordulóját Az Új-Kín­a Hírügynökség tudó­sítója jelenti. Február 8-án a kínai népi ön­kéntesek húsztagú küldöttsége részt vett a koreai néphadsereg megalakítása 4. évfordulójának megünneplésén. A néphadsereg fő­hadiszállásán a kínai önkéntesek küldöttsége átadta Peng Teh-Huai tábornok, a kínai népi önkénte­sek parancsnokának Kim Ir Szen tábornokhoz, a koreai néphadsereg főparancsnokához intézett üzenetét. Közös, igazságos harcunkban — hangzik többek között az üzenet, — megszilárdítottuk tartós fegy­verbarátságunkat és folytatjuk fá­radhatatlan erőfeszítéseinket Ko­rea függetlenségének és szabadsá­gának biztosítására, valamint a koreai kérdés békés rendezésére". Ünnepi ülés Phenjanban a koreai néphadsereg megalakulásának negyedik évfordulója tiszteletére A koreai néphadsereg megala­kulásának negyedik évfordulója tiszteletére csütörtökön Phenjanban ünnepi ülést tartottak. Az ünnepi ülésen Coi En Hen, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság nemzetvédelmi minisztere tartott beszámolót a koreai nép­hadseregről. A kínai népi önkéntesek képvi­selője felolvasta Peng Teh-Huai tábornok üdvözletét és átadta Kim ír Szen­ nek, valamint Coi En­­ len­nek a kínai népi önkéntesek üd­vözlő zászlóit. Az ülés résztvevői hatalmas lel­kesedéssel elhatározták, hogy J. V. Sztálin elvtárshoz, valamint Kim ír Szen és Mao Ce Tung elvtár­sunknak üdvözlő táviratot küldenek. A koreai néphadsereg főparancsnokságának február 8-i hadi jelentése Phenjan (TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közölte február 8.-án. A néphadsereg alakulatai, a kí­nai népi önkéntes egységekkel szo­­rosan együttműködve, valamennyi fronton továbbra is védelmi har­­cokat vívnak. Február 7- én a frontokon nem volt jelentős változás. Egyes front­szakaszokon folytatódnak a helyi jelentőségű harcok. Február 7.-én csapa­tegy­ségeink a nyugati partvidék közelében lévő Csendö-sziget környékén elsüllyesz­tették az ellenség egy szállítóhajó­­ját. Február 8.-án az ellenséges re­pülőgépekre vadászó lövészek a ke­leti és nyugati partvidék körzeteit támadó ellenséges repülőgépek kö­­zül hármat lelőttek. Szégyen és társadalmi megvetés jusson osztályrészül a selejgyártóinak Kossa István miniszter beszéde a kohó- és gépipar vállalatvezetőinek és minőségi ellenőreinek értekezletén A termelés minőségének és a mi­nőség­e jőr.őrzésének megjavításáról tárgyaltak szombaton a kohó- és gépipar vállalatvezetői és minőség­­ellenőrei. Az értekezleten Kossa István kohó- és gépipari miniszter tartott beszámolót. Rámutatott, hogy az elmúlt évben a tervteljesí­­tésben elért sikerek után fokozot­tabb igényeket kell támasztanunk a minőség terén. A tervfegyelmet sérti meg az, aki figyelmét csak a mennyiség fokozására irányítja s eközben nem törődik a minőséggel. Tervteljesítésről csak akkor beszél­­hetünk, ha betartjuk a minőségi előírásokat is. A jövőben gondot fordítunk arra, hogy a vállalatok — de a minisz­térium is — maradéktalanul végre­hajtsák a minőséget előíró terülele­­te­ket. Minőség-ellenőrző osztálya­­ink­nak rá kell térniök arra, hogy a selejtet megelőzzék. Beszélt ezután a miniszter a mi­nőség ellenőrzésének fontos évkö­zeiről, majd befejezésül felhívta a f"gyermet a minőségi morálra: szégyen és társadalmi megvetés jusson osztályrészül a selejt­­gyártóknak A munkaverseny központi feladatává kell tenni a minőség megjavítását, a selejt csökkentését. A miniszter beszéde után kihír­­dették a kohó­ és gépipari vállala­tok minőségell önőrző oszt­ályai kö­zött folyó verseny eredményét. Leh­­­ner Ferenc, a KGM műszaki fej­lesztési főosztályának vezetője, át­adta a ,,KGM legjobb minőségellen­­őrző osztályának“ járó vándor­­zászlót a Láng Gépgyár MEO ve­zetőjének. Második az Ózdi Kohá­­szati Üzemek, harmadik a Kismotor és Gépgyár minőségi ellenőrző osz­tálya lett. Lettner Ferenc főosztályvezető ezután a kohó- és gépipari vállala­tok minőségellenőrző osztályainak munkájáról számolt be. A többi között elmondotta, hogy az elmúlt évben a kohó- és gép­ipari minisztériumhoz tartozó válla­latok összes seletje 24 százalékkal csökkent. Az á­tlagos reklamációk is hónapról-hónapra csökkennek. Megváltozón a dolgozók széles tö­­m­egeinek viszonya a minőséghez. A vállalatok vezetői azonban nem min­dig használják fel ezt a hangula­tot a termelés minőségének további javítására. Az elmúlt év folyamán a selejtes termék elszámolásáról ho­zott minisztertanácsi határozat sok vállalatnál még ma sincs végre­hajtva. Ped­ig ez a rendelet komoly nevelőeszköz a termelés minőségé­nek megjavítása, a selejt csökken­tése szempontjából. Azoknál a vál­lalatoknál, ahol végrehajtották a rendeletet, csökkent a selejt, javult a minőség. (MTI)

Next