Délmagyarország, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, 1903. JALVUÁR 1. Tervünk ajándékai Szegednek az 1952. esztendőben­ ­ Szegeden ugyanúgy, mint az or­­szág bármely területén, mindenütt a lüktető élet, az alkotás, az erő jelei láthatók. Ott, ahol a múlt. rendszer bűne miatt az emberek bokáig érő sárban, latyakban jár­tak, most új járdák húzódnak vé­gig az utcákon. Móra­ város _ Sze­ged sártengerének nevezett része sem a régi már. Népi demokrati­kus kormányzatunk 600 ezer fo­rintos költséggel egészséges város­résszé tette. Ha végig megyünk Szegeden, szinte naponta találkozunk olyan új dolgokkal, ami néhány nappal ezelőtt még nem volt látható. A városon keresztül-kasul építkezé­sek folynak lázas ütemben és az utak szélén ezer és ezer frissen ültetett fákkal találkozunk, ame­lyek néhány év múlva tavasztól őszig dús lombbukkal szépítik a várost és teszik egészségesebbé a levegőt. Új házak, iskolák emel­­kednek ki a földből, új napközi­otthonok, orvosi rendelők létesül­tek, amelyek mind egytől-egyig Szeged dolgozóinak életszínvona­lát, illetve érdekeit szolgálják. A felszabadulás előtt soha, de soha nem találkozhattunk országunk te­­rületén ilyen hatalmas építkezé­sekkel. Szeged dolgozói a három és az ötéves terv eddigi szakaszában is sokat kaptak már a dolgozó nép államától. Pártunk és népi demo­kratikus kormányzatunk azonban nem elégszik meg azzal, amit ed­dig adott Szegednek. Évrő­­-évre többet és többet kapnak városunk dolgozói .6 ezzel szemben a párt és a kormányzatunk viszonzásul azt várja Szeged dolgozóitól, hogy többet és jobbat termeljenek a dolgozó nép érdekében. e­z ipar terül­etén is sok ezer forint beruházás tör­tént ebben az évben. 1952-ben szá­mos új vállalatot létesítettünk, amely sok száz dolgozónak nyújt biztos megélhetést. A Szegedi Kö­tél- és Hálógyárban üzemi fürdőt lálasiieftek, amely a dolgozók egészségét szolgálja. A Csongré­d­­megyei Nyomdaipari Vállalat dol­gozói öltözőt, kultúrtermet és új irodahelyiséget kaptak. A Sze­gedi Kenyérgyár Nemestakács­ ut­­cai­­ sütödéjének dolgozói részére fürdőt és öltözőt építettek 31 ezer forint értékben. Hasonló beruhá­zásokat eszközöltek a Délmagyar­­országi Risskikészítő Vállalatnál 30 ezer és a Csongrád megyei Ké­ményseprő Vállalatnál 12 ezer fo­rintért. Ugyancsak fürdőt és zene­termet kaptak az újszegedi Ken­derszövőgyár dolgozói. A Textil­ kombinát dolgozói korszerű böl­csödét kaptak az idén, gyönyörű parkkal és játszótérrel. A Kerté­szet dolgozói 160 ezer, a Szegedi Homok- és Kavicstermelő Vállalat 6 ezer, a Finommechanikai Vállalat dolgozói 20 ezer, a Szegedi Férfi és Női Divatszabóság dolgozói 12 ezer, a Csongrád megyei Villany­­szerelő Vállalat dolgozói 10 ezer, a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat dolgozói 84 ezer, a Temetkezési Vállalat dolgozói pedig 23 ezer fo­rintot kaptak ebben az évben a dolgozó nép államától, olyan célra, amely az ő személyes érde­keiket szolgálja. A Szegedi Gáz­művek ebben az évben 476 ezer forintot fordítottak hálózat fej­lesztésére, a Víz- és Csatornamű­vek pedig 184 ezer forintot kapott. A Köztisztasági Vállalatra 197 ezer, a Városi fürdőre 273 ezer, a Fémipari Egyesülésre pedig 63 ezer forintot fordított ebben az évben a dolgozó nép állama. A Ser­­téshizlaló Vállalatnál is jelentős építkezések zajlottak le ebben az évben és a hizlalda kibővítésével számos új dolgozó jutott munká­hoz. A­ mezőgazdaságban­ is jelentős változás történt ebben az évben. Az Alkotmány-tszcs-nél 50 férőhelyes süldő szabadszállást, 150 férőhelyes sertés fiadztatót, 7 és fél vagonos kukorica górét építettek sok ezer forintos költ­séggel. Az ötéves Terv-tszcs-ben 20 rekeszes sertés fiadztatót, az Új Élet-tszcs-nél 75 férőhelyes sertés­hizlalót, 5 vagonos kukorica górét, ezer férőhelyes csibenevelőt, 250 férőhelyes tyúkólt és 16 re­­keszes sertés fiadztatót létesítet­tek. A Haladás-tszcs-nél raktárat, tejházat, színt és irodát, húsz re­keszes sertés fiadztatót és 150 férőhelyes baromfi ólat. A Felsza­­badulás-tszcs-nél 7 és fél vagonos kukoricagórét, a Táncsics-tszcs­­nél 30 rekeszes sertés fiadztatót építettek. Ezek a termelőcsoportok nem kevesebb, mint félmillió fo­rintot kaptak a dolgozó nép álla­mától. A Szegedi Állami Erdőgaz­­daság részére pedig 5 millió 768 ezer forintot adott kormányzatunk. Aí kereskedelem fejlesztésére is jelentős összeget fordítottunk ebben az évben. Szá­­mos új áruház és áruda nyílt meg a Kiskereskedelmi Vállalat kezelé­sében, amelyek roskadásig telt ki­rakataikkal várják a vásárló dol­gozókat. Oktatás — QLép­műv­­elés terén is jelentős­­ összeget ruház­tunk be. Ebben az évben épült fel az Egyetem ,,Béke"-épülete. A sza­badtéri színpadra ebben az évben 28 ezer forintot fordított népgaz­daságunk. A Tiszamenti Fűrészek­nél kultúrhelyiség, az Építőipari Technikumban pedig műhely épült 46 ezer forintos költséggel. A Gépipari Kollégiumban 56 ezer, az Ipari Leány Diákotthonra 44 ezer, a Vegyipari Diákotthonra 212 ezer, a Becsei­ utcai óvodára 16, az Avar­ utcai óvodára 25, a Ha­­­nóczi­ utcai óvodára 8, a Kiss Ti­sza utcai óvodára 7 ezer, a Szél­utcai óvodára 24 ezer, a Kossuth Lajos­ sugárúti óvodára pedig 25 ezer forintot fordítottunk ebben az évben. A Petőfi-telep I., II. számú iskolája 30 ezer, a Dózsa György, úti iskola ugyancsak 30 ezer, az újszegedi iskola 10 ezer, a Juhász Gyula­ utcai iskola 25 ezer, a Föld­műves­ utcai iskola pedig nem ke­­vesebb, mint 12 ezer forintot ka­pott 1952-ben. A Textilipari Tech­nikumot 590 ezer forintos költség­gel hoztuk létre.­ Ebben az évben kaptak óvodát a rendőrségi dol­­gozók gyermekei is 14 ezer forin­tos költséggel. A Rigó-ttcai diák­otthont 73 ezer forintos költséggel hoztuk létre. A Tudományegyetem főiskolai diákszállója 57 ezer fo­rintba került. Mindezek mellett az iskolák 46 ezer forintot kaptak még ebben az évben. A Színházra 70 ezer forintot költöttünk. Egészségügyi téren is jelentős beruházásokat eszkö­zöltünk a szegedi dolgozók egész­ségvédelme érdekében. A Faragó­utcai munkásházban és a Vásár­­helyi­ sugárút 68. szám alatt kör­zeti orvosi rendelő létesült 80 ezer forintos költséggel. Az Ál­­lami Gyermekvédő Intézet helyi­­ségeiben jelentős átalakítási mun­kákat, hajtottak végre. Erre 208 ezer forintot fordított népgazdasá­gunk. Az április 4. útján 119 ezer forintos költséggel sportorvosi ren­­delő létesült. 114 ezer forint beru­házással bölcsödét kaptak az Ápri­­lis 4 -uján az egytem dolgozóinak gyermekei. Ezeket a tényeket még egé­szen hosszan lehetne sorolni és ezekből láthatjuk, hogy pártunk és a dolgozó nép állama mennyire­­örödik velünk és alkotásaival lépten-nyomon bebizonyítja, hogy népi demokratikus országunkban valóban a legfőbb érték az ember. Ebból a felsorolásból világosan láthatjuk, hogy mennyi­vel másabb a mi helyzetünk, mint a kapitalista államok dolgozóié. Szegeden járva, láthatjuk és érez­hetjük, hogy pártunk és népgaz­daságunk mennyire törődik ve­lünk. Súlyos milliókat tesz ki az az összeg, amelyet évről-évre köz­vetve vagy közvetlenül kapunk vissza munkánkért államunktól. Ez a tény pedig ragyogóan bizonyítja, hogy biztosan haladunk a szocia­lizmus építése útján. Tudja ezt minden becsületes dolgozó és ép­pen ezért minden erejével és tudá­­sával arra törekszik, hogy fokozza termelését. Tudja, hogy minden százalék mennyiség és minőség­emelkedés, selejt- és hulladékcsök­kentés az egész dolgozó nép nagy ügyét viszi előre, megerősítve a békefront magyarországi szakaszát. Az 1953- as esztendőben az eddi­gieknél is többet kap a magyar dolgozó nép és Szeged is. Láthat­­tuk, olvashattuk, azokat a gyönyörű terveket, azokat a hatalmas szá­mokat, amelyek 1953-ba kerülnek megvalósításra. Ezek a tervek, ezek a számok pedig arra kell késztessenek bennünket, hogy az eddiginél is szilárdabban álljuk meg helyünket mindenütt a szo­cializmus építése, a béke megszi­lárdítása érdekében. Végezzük hát az új esztendőben úgy a munkán­kat, hogy 1953. évi tervünket ma­radéktalanul végrehajthassuk. Az állami nagyhízlaldák túlteljesítették 1952. évi hízott sertés kiadási tervüket A begyűjtési minisztérium sertés­ kötelezettségeiknek is eleget tettek, tenyésztő és Hizlaló igazgatósága Az állami nagyhizlaldák az­ 1952. irányítása mellett működő állami évi hizott sertés kiadási tervüket nagyhizlaldák 1952-ben nagymérték­ darabban már 105.1 _ százalékra, den hozzájárultak a hús- és zsírellá, súlyban pedig 102.7 százalékra lel­tás javításához. Ezenkívül export, jesítették. 3 TERVÜNK A GYERMEKÉRT Dolgozóink gyermekeire korszerű óvodákban vigyáznak Lajos Istvánná, a Fodrászszövetkezet dolgozója, elkíséri a Vára Ferenc óvodába kislányát. Tantermi foglalkozás. Az­­­ óriások ismerkednek a betűkkel. Vidám játék az udvaron. Németh Jánosné, az óvoda vezetője is részt vesz a gyermekek játékában. A tifoista fegyverkezési hajsza és a jugoszláv dolgozók nyomorúságos helyzete IRTA: R. GOLUBOV1CS, a „Szocialista Jugoszláviáért“ című lap főszerkesztője A fegyverkezési hajsza, ame­lyet az amerikai imperialisták és csatlósaik az új háború kirobban­tása érdekében folytatnak, az imperialista lomb minden országé­­ban a dolgozók elnyomorodását vonja maga után. Jugoszláviában a fegyverkezési hajsza lázasabb és kíméletle­nebb, mint bármely más tőkés or­szágban. A múlt év októberében a wa­shingtoni urak és belgrádi lako­jaik katonai egyezményt kötöttek. A belgrádi fasiszta kormány éttől kezdve teljes egészében háborús vágányra állította az ország gazda­sági életét. A Tito-k­ikk az idén az állami költségvetés 77 százalé­kát és az egész nemzeti jövedelem 60 százalékát háborús készülő­désre költi. A békés iparágak termelése emiatt jelentősen csök­­kent. A tiloisták hivatalos ada­tai szerint az idén 1951-hez ké­pest 45 százalékkal csökkent a tex­tiláruk termelése, 40 százalékkal az élelmiszeripari, 62 százalékkal a húsipari, 77 százalékkal, a gyü­mölcs- és zöldségkonzervipari, 68 százalékkal a sütőipari, 52 száza­lékkal a tejipari termelés. A pa­mutiparban 49 százalékkal, a ha­risnya- és kötszövöttáruiparban 50 százalékkal, a bor- és cipőiparban 30, a túli- és vászongyártásban 49, az edénygyártásban 31, a szappan­­iparban 38, a szeggyártásban 36, a mezőgazdasági gépgyártásban 35, a dohányiparban 40 százalékkal kevesebb árut állítanak elő, mint tavaly. Ezek a triristák hivatalos ada­tai. A békés iparágak termelésé­­nek valódi csökkenése jóval felül­múlja ezeket a számokat. Ugyanakkor a Titc-’sHkk a leg­fontosabb ipari üzemeket háborús termelésre állította át. A taoista kormány az idén azt javasolta, hogy a költségvetési előirányza­tok mellett költsenek még mint­egy 130 milliárd dinárt új hadiüze­mek épíésére vagy a régiek kibő­vítésére, továbbá hadifontosságú utak és vasútak, repülőterek, hadikikötők és más katonai léte­sítmények építésére. Az amstriai monouo’IÖ­« esett­nek azonban nincs ínyére, ha a gyarmati és függő országokban bármiféle ipar is kifejlődik, le­gyen az akár a hadiipar. Ők in­kább arra törekszenek, hogy meg­fojtsák ezeknek az országoknak nemzeti iparát és tejesen saját uralmuk alá vessék őket. Így aztán az idén július elején az Egyesült Államok urai azt köve­telték a Tito-klikktől, hagyja abba a tőkebefektetést a hadiiparba, vagy bármely más iparba és hasz­nálja minden pénzét hadifontos­­ságú­. utak és vasútak, hadikikö­­tők, repülőterek, stb. építésére. A Tito-klikk engedelmességgel fo­gadta ezt a parancsot. Tito már július 27-én hivatalosan bejelen­tette, hogy abbahagyják egy csomó gyár építését és az ezévi tervben szereplő ipari építkezések több, mint 60 százalékát beszüntetik. Az alapvető tőkebefektetési ös­­­szegeket és az or­szág legfonto­sabb anyagi eszközeit átállították a hadifontosságú utak és vasútak, hadikikötők, repülőterek építé­sére, fegyvervásárlásra, stb. Egye­dül a Belgrád-bari hadifontosságú vasútvonal építésére kb. 90 milli­árd dinárt irányoztak elő, Bar­ki­­köt ö építésére kb. 10 miliárdot, a hadifontosságú utak építésére kb. 7 milliárdot, stb. A hadiipari és egyéb gyárak és üzemek építését viszont közvet­­lenül az amerikai monopoltőkések vették kezükbe, annak a meg­egyezésnek alapján, amelyet az amerikai kormány az idén szep­tember elején kötött belgrádi szol­gáival. A szerződés értelmében az Egyesült Államok kormánya biztosítja az amerikai monopoltő­­kések jugoszláviai tőkebefekteté­seit. A monofi­­ tőkések nyilván félnek, hogy jugoszláv nép fel­­szabadító harca elsöpri a föld színéről a Trie, rendszert az ő tőke­­befektetéseikkel együtt és ezért követelik, hogy kormányuk bizto­­sítsa tőkéjüket. Az amerikai kormány pedig Jugoszlávia min­den anyagi eszközét ellenőrzése és rendelkezése alá vonja, mint zálogot a wall-streeti monopolc­­kések biztosítására. A jugossláv dolgozó tömegek elviselhetetlen helyzetbe kerül­­tek Jugoszlávia amerikai lerá­zása és az eszeveszett fegyverke­zési hajsza miatt. A tőkés­ rendszer helyreállítása és az ország gazdasági életének háborús vágányra állítása azt eredményezte, hogy a jugoszláv dolgozók százezrei maradtak munka­ nélkül, lakás- és kenyér nélkül. A munkanélküliek serege napról­­napra nő. 1950-ben Jugoszláviá­ban mintegy 170.000 munkanélküli volt, 1951-ben a munkanélküliek száma túlhaladta a 200.000-­t, , az idén pedig ismét SO.OOOre­ emel­kedett. A munkások névleges bére és reálbére egyaránt állan­dóan csökken. Esk a pénz érté­ke és fokozódik az infláció is. Az elmúlt néhány hónapban a Tite­­klikk átlag havi 700—800 dinárral csökkentette a munkások bérét. Most pedig 20 milliárd dinárral­, vagyis a béralap kb. 40 százalé­kával tervezik az egész béralap csökkentését. Ez az intézkedés újabb súlyos csapást mér a jugo­szláv munkások érdekeire. Nem kevésbbé súlyos a falusi dolgozók helyzete sem. A dolgozó parasztok sorra tönkremennek. En­­nek következtében 1951-ben 2,5 milliárd hektár szántóföld marad­t parlagon, az idén pedig a szántó­földek 30 százaléka. A gabonater­més sokkal alacsonyabb a hábor­ú előttinél. 1951-ben a tengeri ter­més 600.000 tonnával csökkent a háború előtti színvonalhoz képest. Az idén a­­­teisták beismerése szerint gabonából és más mezőgazdasági terményekből még kevesebbet ta­karítanak be, mint tavaly. 1948- tól 1951. végéig a titoista­­ lapok adatai szerint több, mint 320.000 paraszt teljesen tönkrement. Ugyancsak a t­itoista lapok beis­merése szerint ebben az évben újabb 246.000 falusi dolgozó ve­szíti el javait és válik nincs isyen zsellérré. Az óriási adók, a me­zőgazdasági é­s ipari cikkek árá­nak egyre növekvő különbsége, a falusi dolgozókkal végeztetett in­gyenes kényszermunka az nzr.e­­tikrri leigázók érdekében: m­idez szörnyű nyomorba sodor­n­i fa­lusi dolgozók millióit. A városokban és fa­ vstban tízezrével ténferegnek­ a mezei - bas, rongyos emberek, ak­ik n­eincs egy fa­st kenyerük, az ut­cán és parkokban alszanak, lógás­ból tengetik életüket. Ezek után nem is csodálkozhat.­ ’í azon, hogy Jugosz­áviában a b­­­vala’cs adatok szerint csupán tüdővészben több, m­i.t 100.009 ember hal meg évente, a mum1á­­­soknak átlag 80 százaléka tüdő­beteg és Jugoszlávia majde­n az első helyen áll a világon a tit­kosság halálozási arán-­­rém I - Idrr­etében. A uipcsz'áv rir->ozól: eze-­bm nem tűrik mindezt t..­.c il. Tevé­kenyen harcoltak a félsz?..! ; i - lésért a fasiszta Liren vs a - mali elnyomás alól, a békéért,­­sú­lyos anyagi hel y jelűk m.egjavi­­tásáért. Ez a here r­ apról napra fokozódik és minden bl.onnva' a fasiszta T-te-ura'cn m.g.cmm­'si.i- l­éséhez és a jugoszláv népek íz’, szabadulásához vezet-

Next