Délmagyarország, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-01 / 281. szám

KEDD, 1053. DECEMBER ŐRJÁRAT a Szegedi Kenyérgyárban A­ Szegedi Kenyérgyár készítmé­nyeinek minőségét többször kifogá­solták már Szeged dolgozói. Nem egyszer megtörtént az, hogy égett, vagy sületlen, többször pedig ide­gen anyagokat tartalmazó kenyér került a fogyasztók asztalára. Ha a hibák okait vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a műszaki előfeltételek biztosításának hiá­nyossága, a dolgozókkal való nem­­törődés idézi elő ezeket. A dolgozók a legmostohább körülmények között — szerszámok, gépek és egyéb esz­közök hiányában — végzik munká­jukat. A Kenyérgyár telepein még mindig a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat vezetősége nemtörődömsé­gének nyomai látszanak. 1953. októ­ber 1-ig a Szegedi Kenyérgyár a Csongrád megyei Sütőipari Vállalat egyik telepe volt. A vállalat akkori igazgatója, Fodor Pál, egyáltalán nem törődött a szegedi sütőüzemekkel. A dolgo­zók hiába vetették fel panaszaikat, kérelmeiket, a vezetőség süket fü­lekkel fogadta őket. Pedig lett vol­na mit orvosolni és ma is akad bő­ven javítanivaló. A sütőipar dolgozói nehéz fizikai munkát végeznek. Nekik jutott az a feladat, hogy szorgalmas, jó mun­kával naponta időben lássák el íz­letes, jó minőségű kenyérrel a város dolgozóit. Ennek ellenére a volt megyei vezetőség vétkesen elhanya­golta a szegedi telepek dolgozóival való törődést. A sütőüzemekben általános pa­nasz, hogy nincs megfelelő men­­­nyiségű sütőlapát. A meglévők is kopottak, égettek és azokkal csak a dolgozók erejének teljes megfe­szítésével lehet minőségi árut elő­állítani. Néhány telephelyen, mint például a Moszkvai­ körúti üzemben nincs kelesztő kocsi, s ezért a dol­gozók kénytelenek hosszú deszkára rakva 15—20 méterre cipelni a nyerS kenyereket. Ez a művelet sok időt elvesz tőlük, holott ezt a mun­kát kelesztő kocsi segítségével egy ember szinte másodpercek alatt el tudná végezni. Több sütőüzemben baj van a kövezettel is. A hosszú idő óta meglévő kövezet megrongá­lódott és hatalmas lyukak tátonga­­nak rajta. A vezetőség mit sem tö­rődik ezzel. Ez gátolja a dolgozók munkáját, veszélyezteti testi épsé­güket, s a kenyér kifogástalan mi­nőségét. Az úgynevezett csésze­ko­csik, amelyekbe 300 kilogramm tész­tát ömlesztenek a dolgozók, a da­gasztógéphez való szállítás közben sokszor felborulnak és a kövön be­szennyeződik a tészta. A Szegedi Kenyérgyár telephe­lyeit mindezideig alig látták el gé­pekkel. A legtöbb nehéz fizikai munkát kézi erővel végzik a dolgo­zók. A kevés géppel is keveset tö­rődik a vezetőség. Az üzemben lévő néhány dagasztógép legjobb segítő­társa a sütőipar dolgozóinak. Rö­vid idő alatt sok ember munkálat végzi el és mentesíti a dolgozókat a fárasztó dagasztástól. Az üzem vezetősége azonban nem gondosko­dik ezekről a gépekről. Például hosszú időn át nem szereztek be csa­págyzsírt a gépek kenéséhez. A dol­gozók a gépek élettartamának nö­velése érdekében hónapokon át a háztartásból hozták el a disznózsírt, hogy megkenjék az értékes gépeket és megóvják őket a gyors tönkreme­­néstől. A fogyasztók sokszor fordulnak panasszal a Kenyérgyár vezetőségé­hez, s elmondják, hogy fadarabot, spárgát találnak a kenyérben. Ez abból adódik, hogy nem minden sü­tőtelepen van szitálógép. A dolgo­zók szitálás nélkül dagasztják kenyérré a lisztet és ezért történik meg az, hogy idegen anyagok kerülnek a kenyérbe. Ame­lyik üzemben van szitálógép, ott is sokszor előfordul, hogy műszaki hi­ba miatt napokon át nem tudják üzemeltetni a gépet. A vállalatnak nincs fizetőfenntartó villanyszere­lője, aki gyorsan ki tudná javítani a munka közben előadódó hibákat A Szegedi Kenyérgyárban azon­ban más körülmények is gátolják a­ dolgozókat abban, hogy kiváló mun­kát végezzenek. A vezetőség nem törődik a dolgozók egészségügyi és szociális körülményeinek megjaví­tásával sem. Számos munkahelyen nincs melegvíz,­­ a dolgozók kény­telenek hidegvízben mosakodni Ugyanakkor van olyan sütőüzem is ahol hiányos a vízvezeték és vö­dörrel hordják az üstbe a munka­termen keresztül a vizet. Ilyenfor­mán elkerülhetetlen az, hogy a lisz­tes padlóra ne csöpögjön le a víz és ne válljon csúszóssá a padló. Ezeken túl is szinte vég nélkül lehetne sorolni a hibákat, amelyek a Szegedi Kenyérgyárban uralkod­nak. A dolgozókról való mostoha gondoskodásra a legjellemzőbb példa az, hogy amikor a szegedi telepek két nagy­teljesítményű szitálógépet kaptak a minisztériumtól, Magyar Mátyás elvtársat, a telep vezetőjét fe­gyelmi elé akarták állítani azért, mert két villanymotort is vett a gé­pek üzembehelyezése érdekében. A Szegedi Kenyérgyár 1953. ok­tóber 1-én újra önálló vállalat lett. Az azóta eltelt idő alatt azonban semmi változás nem történt a dol­gozók munkájának és munkakörül­ményeinek megjavítására. Még mindig ugyanaz az áldatlan állapot uralkodik a sütőüzemekben, mint azelőtt. A vállalat párt- és szak­­szervezete, s a vállalat vezetősége még mindig nem törődik úgy a dolgozókkal, ahogyan kellene. A szegedi vezetőség és a vásárhelyi tröszt vezetősége között jó és szi­lárd kapcsolat alakult ki. A két ve­zetőség a legrövidebb időn belül ja­vítsa meg munkáját és gondoskod­jék a hiányzó felszerelések pótlá­sáról, a dolgozók munkakörülmé­nyeinek megjavításáról. A Kenyér­gyár dolgozói ilyen mostoha körül­mények között is szívvel-lélekke­l harcolnak a kormányprogramm mi­előbbi megvalósításáért. Ahhoz azonban, hogy még kiválóbb telje­sítményeket érjenek el, elsősorban az szükséges, hogy a tröszt és a vállalat vezetősége mielőbb meg­szüntesse ezeket az állapotokat az üzem területén. A­­ sertésvágással kapcsolatos néhány kérdésről Azok a termelők, akik kukorica­­beadásukat a tanács által történt figyelmeztetés ellenére sem teljesí­tették, sertésvágási engedélyt mind­eddig nem kaphatnak — a vonat­kozó rendelet értelmében —, míg kukoricabeadásukat nem teljesí­tik. Ha a termelőnek valami ok miatt esetleg nincs meg a beadás­hoz szükséges kukoricamennyiség — például nem termett meg —, ebben az esetben a sertésvágási engedély kiadását függőben tart­ják. Ha az ilyen termelő, a törvé­nyes rendelkezések keretein belül a kukorica helyett előírt he­lyettesítő cikket beadja, ter­mészetesen levághatja sertését. Ha a termelőnél egyéb helyette­sítő cikkek hiányában hízott ser­tést írtak elő kukoricabeadás he­lyett — vagy a hízott sertésbe­­f dásban még hátralékos —, ré­szére egy sertésre vágási enge­délyt lehet adni abban az esetben, ha a sertés beállítása már meg­történt és felhízlalása, átadása ha­táridőre biztosított. A vágási engedély kiadásához az alábbiak kellenek: A termelő, akinek sertésbeadási kötelezettsége még nincs teljesítve, a járlatlevél és egy forintos ok­­mánybélyegen kívül az állatfelelős által kiállított friss keltezésű iga­­zolás, valamint a családtagok iga­­zolásához szükséges bejelentő lap. Nem termelők a házmegbízott igazolását kérték és hozzák magukkal az állatfelelős iga­zolása helyett. Tudnunk kell, hogy 125 kilo­gramm alatt lévő sertést — kény­szervágás esetét kivéve — nem szabad levágni. A zsírbeadás mér­téke a 125 kilós, vagy ennél na­gyobb súlyú sertésekre a családta­gok számától függően van megál­lapítva. A második, vagy további sertésvágási engedélyt kérők az előbbi vágási engedélyt is vigyék magukkal, mert anélkül újabb vágási engedély nem ad­ható ki. Termelők részére a lakhelyük szerint illetékes tanács adja ki a vágási engedélyt, tekintet nélkül arra, hogy a sertés hol van. Nem termelő részére pedig az a tanács, amelynek területén a sertésvágás történik. Ebben az esetben a jár­latlevél és a bélyegen kívül mun­kaadói igazolás szükséges a vágási engedélyhez. Olvasd a Társadalmi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elől s DELMAGYARORSZÁG Jövedelemosztás a Haladás termelőcsoportban Vecsernyés Pál évi keresete 21 ezer 676 forint Lassan kezd leereszkedni az est. Újszegeden, a Bérkert-soron, a Hírladás termelőcsoport székháza egyik szobájának kályhájában pat­tog a tűz és kellemes meleget áraszt. A hosszú asztal mellett a ló­cákra egyre többen ülnek le a cso­port tagjai: férfiak, asszonyok. Má­ra elvégezték a munkájukat és mi­előtt hazatérnének, bekukkantanak még ide kicsit,­­ szót váltani, ki­cserélni a gondolatokat. Nem csoda, hogy most különösen így áll ez, mert hiszen elkészült a zárszámadás, egy év munkájáról. Sor kerül tehát a jövedelem elosz­lásra. Figyelő szempárok tüzében nézik a zárszámadás adatait Fo­dor István elvtárs, az elnök és Hő­­dor Istvánná, a könyvelő. Mit mutatnak ezek a számok? A szövetkezet vagyona egy esz­tendő alatt szinte megduplázódott, és néhány ezer forint díjával egy­millió foritot tesz ki. Egy esztendő alatt építettek traktor­garázst, szép tyúkházat, felhúzták a falait a da­rálónak és munkába állították. Új kutat fúrattak, amelyből hatalmas erővel tör elő a víz és percenként, kerek kétezer litert ad. Az öntözé­ses gazdálkodáshoz 1400 méter hosszú vascső vezetékeket fektettek le ,amelyek mint ezek hálózzák be a területet. Beszereztek szép kerté­szetükhöz új 230 melegágyi abla­kot. Az elnök és a könyvelő nézi a zárszámadás további adatait. Az emberek hallgatják a szót. Arról, hogy mennyi járandóság jut egy munkaegységre. Ez pedig a követ­kező: búzából 3 kiló, árpából 1 kiló 40 deka, kukoricából 3 kiló, takar­mányrépa egy kiló. Olajból tíz egy­ség után 2,2 deci jár. Pálinkát két decit kaptak eddig tíz egységre és kapnak az ezutáni főzésből 10 egy­ség után egy decit. Cékra is jutott egy kiló, aztán volt jócskán szilva-, szalma- és kukoricaszárosztás is. Készpénz minden egységre ponto­san 15 forint jut. Az elmúlt évben kukoricát nem­­ osztottak. Búza két és fél kiló, árpa pedig egy kiló ju­tott. Jelentősen kevesebb volt a többi juttatás is és a készpénzjá­randóság csak hat forintot tett ki, minden egységre. A jövőre is gondolnak a csoport tagjai. Az állatok téli ellátása ér­dekében félretettek 70 mázsa árpát, 40 mázsa zabot, 400 mázsa takar­mányrépát, 4500 kéve­szárat és ezenkívül szalmát, szénát is tete­mes mennyiséget. Kukoricát olyan 300 mázsa körül tároltak. A szociá­lis alapról sem feledkeztek meg, s erre a célra 20 ezer forintot és 50 mázsa búzát tettek félre. A pénzből azokat segélyezik majd, akik ezért, vagy azért rászorulnak. A búzából azoknak adnak, akik ezután lépnek a csoportba, s nincs meg az évi ke­nyérszükségletük. Csupa magabiztos, vidám arc. Nyoma sincs itt a búnak, s gyakor­ta felhangzik a nevetés és elröppen egy-egy tréfa. Nem „hivatalos” zár­számadás ismertetés ez, csak aféle beszélgetés. A szoba falának támaszkodik Maronák Pál. Szép szál ember, lá­bán gumicsizma és fején fehér bá­ránybőr kucsma, kackiásan félre­csapva. Szivarjából — mert azt szív — kékes füstöt ereget, s csak úgy egyszerűen azt mondja az el­nöknek: — Hát Pityukám, nem csalódtunk meg — s incselkedjen hunyorít. — A többiek nevetnek, velük együtt az elnök is. Tisztelik, szeretik az el­nököt és ha a sor úgy hozza, eltré­fálnak vele, — mint ahogy ő is má­sokkal. Miért ne?­ így jó ez, hisz' nem szeretik azt a vezetőt, aki örö­kösen tartózkodó, nincs mosoly ar­cán, s olyan hivataloskodó állan­dóan, akár egy volt „császári és ki­rályi” tanácsos. Igaz, Maronák áp­rilisban lépett a csoportba, de azért 225 munkaegységet szerzett és panasza nincs. Szlovencsák néni 63 éves, de azért, megfogja a dolog végét, mert jól szolgál az egészsége és bírja a mun­kát. Ő 228 munkaegységet szerzett és jut szépen neki is mindenből. Az öreg Rakoncai a sarokban ül­dögél. Jobbra, balra pillog, meg­­pödri szétfolyó nagy bajszát és huncutkodva azután érdeklődik, hogy mikor kapnak megint pálin­kát. Mert szilvából most készítik a szeszt. — Elkelne már az a kis pálinka — tréfálkozik öreg Rakoncai —, mert a torkot is kell néha öblöget­ni. Igen, igen , és ő maga is nevet. Vele derülnek a többiek. A villanyt is felgyújtják és fényénél nézik tovább, kinek men­­nyi járandóság esik. Bizony, aki hanyagolta a munkát­, az most jog­gal szomorkodhat. Most látja csak igazán, mennyivel károsította meg magát akkor, amikor nem úgy dol­gozott, mint tudott volna. Vecsernyés Pál nevét említi az elnök.­­5 573 munkaegységet ért el. Járandósága: búza 12 mázsa 87 kiló, árpa 6 mázsa (megjegyzendő, hogy a búzát és az árpát a tszes közgyűlés határozata értelmében, csak a június 31-ig teljesített mun­kaegységekre osztották). Kukoricá­ból 17 mázsa 19 kiló, takarmány­répából 573 kiló a járandósága. Ét­olajból 12 és fél liter, pálinkából 17 liter, szilvából két mázsa, és kész­pénzből pedig 8595 forint a járan­dósága. Kap még ezenfelül 2400 fo­rintot az apaállat gondozásáért. Mindent összevetve, — a természet­beni juttatásokat is szabadpiaci ár­ra átszámítva, pénzben értékelve, — Vecsernyés Pál évi keresete 21.676 forintot tesz ki. Egy hónapra tehát 1806,33 forint jut. Ehhez jön még a háztáji gazdaság jövedelme is. Vecsernyés jövedelmét mindenki ellenőrizheti. A búza mázsáját sza­badpiaci áron 300 forinttal, az ár­pát 300 forinttal, a kukoricát 200 forinttal, az olaj literjét 24 forint­tal, a takarmányrépa mázsáját 13 forinttal, a pálinka literjét 60 fo­rinttal, a szilva kilóját egy forint­tal számolták. Ne higgje azonban senki, hogy csak az öreg Vecser­nyés keresett szépen. Hozzá ha­sonlóak számosan akadnak, — pél­dául Sirján Gábor, Osgyáni Antal is —, akik sok munkaegységet sze­reztek és bőven kapnak juttatást. Ahogy kiszámolják milyen szé­pen keresett az öreg Vecsernyés, a tréfás kedélyű Hinek Andrásné egyszer csak ezt mondja: — Nem özvegy ember ez a Ve­csernyés ? Mert jó parti lenne... E szavak­ után nincs itt egy olyan ember sem, aki ne nevetne ezen a tréfán. Az öreg Rakoncainak tán még a könnye is csordul a nekife­led­kezet­t nevetéstől. De hát aztán komolyra fordul a szó és az elnök­kel együtt az a véleményük: még több jut a munkaegységekre, ha jobban gondozzák az egyes növé­nyeket, s nem károsodnak például a kukorica gazosodása miatt sem. De ezek olyan hibák, amelyeket ki­javíthatnak, é s ki is javítják a következő évben. Beszélnek most is arról, hogy jövőre megvásárolják a tehergépkocsit, mert az is kell a csoportnak. Aztán újabb öt hold faiskolát telepítenek, egy holdra meg sokezer rózsatövet ültetnek el. Ezek az emberek tele vannak tervezgetéssel. Jól tudják azt is, a tervek nem üres álmok, hanem a megvalósuló közeljövő. Arra a kér­désre, hogy vesznek-e rádiót, vagy kerékpárt, kis büszkeséggel és jo­gosan azt válaszolják: azt nem ve­szünk, mert igen csak van rádió is, kerékpár is itt mindenkinek.,, Hát így állnak ők. Úgy tartja a közmondást a jó bornak nem kell cégér. S ebben jócskán akad igazság. A nagyot ha­ladó „Haladás”-ba nyolc új tag lé­pett be. Az elmúlt napokban állt a nagy családba Török Illés és Vér István is. Elárulják azt is, hogy a csoport­tagok a zárszámadó közgyűlés után vacsorát terveznek. Csapra ütnek egy nagy hordó bort, szól majd a muzsika, s nem lesznek híjával a táncnak. Ha úgy hozza kedvük, estétől­­reggelig mulatnak. Morvay Sándor Háromszáznegyvenhat iparengedélyt adtak ki Csongrád megyében A Csongrád megyei Tanács ipari osztályára már több mint négyszáz iparengedély iránti kérelem érke­zett. A kérelmeket gyorsan felül­vizsgálták és eddig már háromszáz­negyvenhat kisiparos kapott új iparigazolványt. Azoknak a kisiparosoknak, akik oda kérik iparuk folytatását, ahol a meglévő KSZ-ek és magániparosok el tudják látni a munkát, felhívják figyelmüket olyan községekre, ahol hiány van az illető szakmában, így már több városi kisiparos költözött a környező falvakba. Szegedről 15-en mentek a megye különböző községeibe. A Makótól 10 km-re lévő Rákosi tanyára Makóról költö­zött ki egy kovács és egy cipész. Az itt élő dolgozó parasztoknak ma már nem kell kilométereket gyalo­golni, ha cipőt akarnak talpaltatni, vagy a lovukat akarják megpatkol­ta­tni. A most iparengedélyt kapott kisiparosokat kölcsönnel is tá­mogatja kormányunk. Eddig 123.000 forint értékben 54 kisiparos kapott állami kölcsönt. Bálint Jánosné makói paplankészí­tő 6000 forintot, Patik Veronika zsombói női szabó varrógép vásár­lására 4000 forintot kapott. Sebes­tyén Béla cipész, aki Szegedről köl­tözött ki Gyálarétre, kéziszerszám és anyagvásárlásra 2000 forint köl­csönt vett igénybe. Lényegesen megjavult a kisipa­rosok anyagellátása. Csongrád megyében a cipészek a KIOSZ helyi szervein keresz­tül 7-szer annyi talpat kapnak, mint a kormányprogramm meg­jelenése előtt. Ezenkívül marha- és préselt box­­kiutalásban is részesülnek. A ková­csok néhány hónappal ezelőtt csak havi 30 kg kovácsszenet kaptak, most havonta átlagosan több mint egy mázsa a fogyasztásuk, de ahol szükséges, biztosítva van ennél na­gyobb mennyiség is. A szegedi üzemek is segítik a kisiparosokat. A megye asztalosai részére a Sze­gedi Falemezgyár rostlemezt utalt ki. Nemrégen a szegedi asztalosok 70 mázsa jó minőségű maglemezt kaptak a TÜZÉP-en keresztül ugyancsak a Falemezgyártól. A Szegedi Gázgyárban felhalmozódott kiváló minőségű pécsi porszenet a kovácsok hasznosítják. A kisiparosoknak sok munkájuk van. A dolgozó parasztok a részük­re biztosított kedvezmények, a biz­tonságosabb termelés hatására na­gyobb mértékben javíttatják meg me­zőgazdasági szerszámaikat, a kocsi­kerekek ráfjait, vetőgépeket, stb. Papity János ószentiváni kovács — aki szintén most kapott iparenge­délyt — többször egész éjjel élezte az ekevasakat, hogy a szántási munkákban ne legyen fennakadás. A kisiparosokról történő gon­doskodást bizonyítja, hogy 31 idős kisiparos, vagy özvegy június else­jéig visszamenőleg havi 240 forint segélyt kapott, amelynek kiutalásá­ról a jövőben is gondoskodnak. A kisiparosok jó munkáját kormá­nyunk és pártunk megbecsüli. No­vember 7-én Volford Sándor szen­tesi műszerészt a Helyi ipar kiváló dolgozója címmel tüntették ki.­­ A kisiparosok politikai képzésé­ről a KIOSZ helyi szervei gondos­kodnak. 25 vitakör keretében két­­hetenkint mintegy 1100-an beszélik meg a sajtó anyagát, s nyernek be­tekintést a kül- és belpolitikai élet­be. 9 helyen aktívaképző tanfolya­mot szerveztek, ahol 150-en heti szemináriumokon elméleti előadá­sok anyagát beszélik meg. A leg­utóbbi előadás címe „Az imperia­lizmus” volt. Kultúrtermet kaptak a Szakipari Vállalat dolgozói A 65/5. sz. Szegedi Szakipari Vállalat dolgozóinak hosszú időn át nem volt kultúrtermük. A kor­mányprogramm megjelenése óta azonban mind a vállalat vezetősé­ge, mint pedig az Építőipari Tröszt az eddiginél is jóval többet törő­dik a dolgozók szociális és kultu­rális igényeinek kielégítésével. Nemrégiben egy korszerűen felsze­relt kultúrtermet kaptak a válla­lat dolgozói, ahol zenegép, könyv­tár áll a dolgozók rendelkezésére.

Next