Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 1. A Tanácstörvény a néphatalom törvénye írta : Bolya Lajos megyei ügyészhelyettes, egyetemi tanár A HAZAFIAS NÉPFRONT Or­szágos Előkészítő Bizottsága nyil­vánosságra hozta a tanácsok fel­építéséről, működéséről és felada­tairól szóló törvénytervezetet és felhívta az ország dolgozó népét, hogy széles körben vitassa meg azt. De a felhívás nemcsak a megvita­tásra »«ól, hanem arra is, hogy a dolgozók javaslataikkal és észre­vételeikkel alkotó módon vegye­nek részt az új tanácstörvény lét­rehozásában. Maga ez a vitára bocsátás is rendkívüli jelentőségű. Azt jelenti, hogy a dolgozó nép véleményt nyilvánít annak a törvénynek a tervezetéről, amelynek keretei kö­zött a jövőben az államhatalmat helyi vonatkozásban gyakorolni fogja és akarja. Azt jelenti, hogy javaslatot tesz a rendelkezések ki­egészítésére vagy új rendelkezések felvételére, amelyek a néphatalom helyi gyakorlását a legmegfelelőb­ben biztosítják. A dolgozók legszé­lesebb rétegeinek véleménye után, javaslataik figyelembevételével emeli majd törvényre a javaslatot a népszuverenitást megtestesítő legfőbb államhatalmi szerv, az Or­szággyűlés. A­ nyilvános, az egész országra kiterjedő vita a dolgozókat a közügyekben való részvételre moz­gósítja, öntudatukat, felelősségér­zetüket növeli, s egyben a jövendő tanácsi munkára való országos fel­készülést is jelenti. MINDEZEKET figyelembe kell venni, mikor a törvénytervezet megvitatásához hozzászólunk. Ez­ért nem lehet az a feladatunk, hogy a törvénytervezet egyes rendelke­zéseit ismertessük, különösen nem az, hogy részletesen ismertessük. A dolgozók a törvénytervezetet ol­vasták, annak rendelkezéseit is­merik. Az államapparátusban dol­gozó elvtársak pedig, akiknek egy része valódi szakembere a kérdés­nek, nemcsak olvasták, hanem alaposan tanulmányozták is a tör­vénytervezet rendelkezéseit. Fel­adatunk tehát csak az lehet, hogy a dolgozók figyelmét azokra az új rendelkezésekre irányítsuk, amelyek népi demokratikus álla­munk új szakaszának politikáját fejezik ki. A gazdasági és társa­dalmi életben bekövetkező fejlő­dést a szocialista államrendben mindig követi az államszervezet fejlődése is. Olyan új feladatok megoldását veti fel a fejlődés, amelyeket a párt vezetésével a dolgozó nép csak új módszerek al­kalmazásával tud megoldani. Az állam a szocializmus építésének fontos eszköze. Az új tanácstör­vény tervezetét abból a szempont­ból kell vizsgálnunk, hogy ezek­nek a követelményeknek megfe­lel-e. A­ szocializmust a dolgozó töme­gek aktív részvétele nélkül nem lehet felépíteni. De a dolgozók részvételét úgy kell érteni, hogy az a társadalom szervezésében való részvételt is jelenti, más szóval az állami működésben való részvé­telt. Az állam eredményes mű­ködésének éppen az a feltétele, hogy az állam tevékenységében a dolgozók aktívan részt vegyenek. Az MDP III. kongresszusán Nagy Imre elvtárs a szocialista állam működésének ezt az alapelvét fej­tette ki és hangsúlyozta, hogy a legfontosabb feladat az állami te­vékenységben a dolgozók legszé­lesebb tömegeit, elsősorban a ha­talom letéteményesét, a munkás­­osztályt bevonni és annak cselek­vő részesévé tenni. EZT AZ ALAPVETŐ célkitűzést szolgálja a nyilvános vitára bocsá­tott törvénytervezet, s a rendelke­zések vizsgálatát nekünk ebből az alaptételből kiindulva kell elvé­geznünk. A törvénytervezetnek ez a szándéka világos. Aki csak fu­tólag olvasta is el a törvényterve­zet rendelkezéseit, meggyőződhe­tett róla, hogy a tervezet rendel­kezéseinek alapvető célja azoknak a törvényes kereteknek a megte­remtése, amelyek között a dolgozó nép az állami tevékenységben te­vékenyen részt vehet. Ez a széles demokratizmus a törvény alapvető jellemvonása,­­ ahhoz kell segít­séget nyújtanunk, hogy a dolgozók ennek a demokratizmusnak érvé­nyesülését figyelemmel kísérhessék a törvényben és tájékoztatásunk­ segítségével alaposan megfontol­hassák javaslataikat és észrevéte­leket, amelyeket a demokratizmus következetes érvényesülése érde­kében tesznek. A jövőben ez a törvény határoz­na majd­ meg a helyi államhatalmi­ és államigazgatási szervek műkö­dését, ez a törvény lesz a tör­vényesség alapja. Ennek megfele­lően arra kell törekedni, hogy a törvény nyelvezete mindenki szá­mára érthető legyen, hogy a ki­fejezések pontosak legyenek és a fogalmak világosak. Arra kell tö­rekedni, hogy a törvényhozó szán­dékai a törvény szavaiban teljes kifejezést nyerjenek, hogy a tör­vény minden szabályozást felölel­jen, amelyre szükség van a tör­vényhozó szándékainak kifejezésé­hez. Azt kell elérni, hogy a tör­vény minden biztosítékot magában foglaljon a néphatalom érvénye­sülése érdekében és semmi rés ne maradhasson a törvénytelenség számára, amelyen az ellenség beha­tolhat. A törvényesség szempontjá­ból kell vizsgálni azt is, hogy a törvényben­ határozottan ki van-e fejezve a hatalmi és igazgatási kö­rök elhatárolása, az egyes szervek megfelelő hierarchiája és hogy az ügyintézésnek, a gazdálkodásnak, a dolgozó nép anyagi és kulturális szükségleteiről való gondoskodás­nak olyan rendszerét fejezze ki a törvény, amely biztosítékot nyújt a bürokratizmus ellen, amely a törvénytelenség melegágya. HA EZEKET a szempontokat vesszük figyelembe, akkor álta­lánosságban megállapíthatjuk, hogy a törvénytervezet óriási lépést tesz előre a demokratikus central­izmus megvalósítása terén. 1. A legdöntőbb benyomás, ame­lyet a törvénytervezet tanulmá­nyozása után szerzünk az, hogy a törvénytervezet a tanácsokat a te­rület valóságos gazdáivá teszi. Az államhatalom helyi szervei a ter­vezet szerint még nagyobb hatal­mat kapnak és valóban helyi ha­talmat jelentenek. A demokratikus centralizmusnak ezt a döntő meg­nyilvánulását főként a törvény­­tervezet Első részének I. fejezete és a Negyedik rész domborítja ki. Ezekkel a rendelkezésekkel azon­ban éppen rendkívüli fontosságuk folytán részletesebben is foglalkoz­nunk kell. A törvénytervezet 6. - ának 2. bekezdése határozza meg a tanács helyi szerepét. Azt mondja: „a tanács vezeti a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékeny­séget“. A tanács tehát a vezető szerv helyi viszonylatban és en­nek a vezető szerepnek reális ga­ranciáját az adja meg, hogy a tör­vény a tanácsra ruházza a helyi gazdasági terv és költségvetés megállapítását, valamint a terv és a költségvetés végrehajtásának irányítását és ellenőrzését. Min­den gazdasági vezetés akkor reális, ha saját terv és költségvetés kere­tében mozoghat és nemcsak fel­sőbb utasításokat közvetít és való­sít meg. A vizsgálódásnak most arra kell irányulnia, hogy az ön­álló tervnek és költségvetésnek megállapításához milyen módon jut el a tanács, azaz, hogy az or­szágos terv és költségvetés kereté­ben a helyi feladatok megtervezé­se és a végrehajtásukhoz szüksé­ges költségvetés elkészítése bizto­sítva legyen. Úgy véljük, hogy a tanácsi munkákban és a tanács­­apparátusban dolgozók ezen a té­ren sok hasznos tapasztalattal ren­delkeznek, amelyeknek nyilvános­ságra hozatala nagy mértékben se­gítené ennek az igen fontos rendel­kezésnek pontos megfogalmazását, esetleg a kérdés részletesebb szabá­lyozását. A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI, kultu­rális és szociális feladatok ellátá­sán kívül a törvénytervezet az ipari és a mezőgazdasági termelés irányításának gondját is a taná­csokra bízza. A törvénytervezetnek ez a rendelkezése természetes, ha figyelembe vesszük, hogy a szo­­icialista állam a gazdaság szerve­zéseinek feladatát is el kell lássa. A szocialista államot az is meg­különbözteti a burzsoá államtól, hogy gazdasági feladatokat lát el. A burzsoá állam nem irányítja a gazdaságot, hanem a gazdaság irá­nyítóinak, a tőkéseknek a zseb­é­­ben van s ezek éppen az államot használják fel a kizsákmányoló gazdasági rend fenntartására és védelmére. A szocialista állam a szocialista gazdaság alapjainak le­rakásában tevékeny szervező mun­kát végez, a gazdasági tervezés, a gazdálkodás megszervezése, irá­nyítása és ellenőrzése a szocialista állam egyik feladata. A tanácsokra ebben a vonatko­zásban nagy feladat vár, mert a népjólét emelését a helyi termelés jó megszervezése és irányítása nélkül megvalósítani nem lehet. • Szolyt­ítjuklj, 3 DÉLMAGYARORSZAG Vetik az őszi árpát a szegedi Felszabadulás tsz-ben Akár az ősz csipős­­sége érződik a ko­rareggelekben. A szántó­­földön a hajnalokon fi­nom, kékesszürke köd­­fátyol ül, amely aztán szertefoszlik később, ha felkapaszkodik a nap az égre. A korareggel enyhe ködösségében már em­berek indulnak a sze­gedi Felszabadulás tsz földjére, hogy végez­zék munkájukat. Haj­nali 5 óra volt, amikor árpás zsákokkal meg­pakolt szekérrel indult kifelé a központi ta­nyából Szili Mihály és munkacsapata. Az őszi­árpa vetéséhez készü­lődtek. Ribusz Kálmán és Seress Pál is hosszú léptekkel, vállán zsák­kal indult a géphez, hogy beletöltsék a ve­tőmagot. Még másik két gépnél hasonlóan ké­szültek. S aztán valaki jókedvűen elkiáltotta magát: — Induljunk hát! A vetőgépekkel el­indultak. Minden gép előtt három-három ló, jó járású, jó erőben lévő. Hullott az őszi árpa magja a földbe, amely­ben nemrégiben még len volt. Napokkal előbb Tandori József és Jójárt Lajos, a dorozs­mai gépállomás két traktoristája, — külön­ben tsz-tagok, — jól megszántották a len­földet, s az elmunkálás után sor került az­­ őszi­árpa vetésére is. Egy fordulóban kér­deztük a munkáról a vetőgép után haladó Szili Mihályt, a zömök munkacsapat vezetőt. Rágyújtott egy cigaret­tára, kicsit feljebb bök­te fején fekete kalapját. — Jó a talaj és az­tán itt az ideje az őszi­­árpa vetésének, s éppen ezért fogtunk mi hozzá. Helyes beosztással, jó gazdálkodással jut erő, mindent időben végezni. Nevet, önfeledten és magabiztosan, majd folytatja: — Jó termést aka­runk őszi árpából is. És nagyon igaz ám az a szólás-mondás: ki mint vet, úgy arat. Ismeri ő is — mint mindenki a Fel­­szabadulás tsz-ben — milyen óriási lehetősé­gek állnak előttük. Ki is akarják használni, s a vetés közbeni kis pi­henő alatt sem tudta magába fojtani Szili Mi­hály nagy tervüket. — Rizstelepet aka­runk létesíteni. Majd még eldöntjük, hogy 50, vagy 100 holdon lesz-e. Annyi biztos, hogy már rizst is akarunk aratni. De indult már tova, hiszen fontos a vetés és igyekeznek, hogy rendre, sorra mindent jól végezhessenek. Negy­ven hold ősziárpát vet­nek. Kedden már 22 hol­don földbe került a mag. Ma, szerda este pedig már elmondhatják: el­vetettük a negyven hold­ra az ősziárpa magját, ígyemcsak a vetést végzik, hanem traktorok is dübörög­nek a földön. A do­­rozsmai gépállomásról 3 gép, két műszakban hasítja a földet — csi­­nálják a nyári mély­szántást. Készülődnek a kukoricatörésre is. Már­ eltervezték, hogyan tud­ják majd gyorsan és jól befejezni az őszi­­búza elvetését is. . 47 ezer forint megtakarításának története A Bureveszlnyik mozgatom tapasztalatai a Szegedi Textilm­­vekben A III. pártkongresszus további fejlődésünk alapfeltételeként hatá­rozta meg a népgazdaság területén az önköltség csökkentését. Gerő Er­nő elvtárs felszólalásában megálla­pította, hogy a munka termelé­kenységének fokozása mellett a másik fontos feladat, s egyben a párt politikája megvalósításának és az életszínvonal emelésének alap­­feltétele a termékek önköltségének állandó csökkentése. Az önköltség csökkentésének és a termelékeny­ség emelésének fokozottabb meg­valósítása érdekében üzemünk au­gusztus 20-a tiszteletére felajánlást tett, melyben az anyagtakarékos­ság, a hulladék­csökkentés, az anyagmentes feldolgozási költségek csökkentése és a minőségi együtt­ható megfelelő szinten való tartá­sa cserepeit CélWnMarcBt » moszkvai Bukveazta crBc cipőgyárban megvalósított számviteli rend­szer bevezetésével kívántuk megvalósítani. Ezt a mozgalmat a gyűrűsfonó üzemrészben, amely fonodánkban súlyponti jellegű, a könnyűipari üzemek sorában az elsők között, fonodai viszonylatban pedig első­nek vezettük be. Számvitelünket már meglévő adatszolgáltatásunk rendszerében úgy­ szerveztük át, hogy az önköltség alakulását min­den fonó nőnknél egyénileg is ki­mutathassuk. A számviteli kezdeményezést mű­szája dolgozóink és fonónőink meg­értéssel fogadták és az augusztus 20-i verseny­üzemünk életében még soha el nem ért eredményeket ho­zott felszínre. A Burevesztnyik-mozgalom­ kere­tében fokozottabban törődtünk a hulladékcsökkentéssel. Ezért sike­rült elérnünk, hogy az elmúlt évi gyűrűsfonadai 5,73 százalékos át­laggal szemben 3,75 százalékra szo­rítottuk a gyűrűsfonodai hulladé­kot. A Burevesztnyik mozgalom be­vezetése óta a hulladékcsök­kentés terén állandóan javuló eredményeket látunk. Az 1953 évi átlaghoz viszonyítva az alábbi összegű megtakarításokat ér­tük el: 1954 I. negyedévében havi 18.313 forint megtakarítást, a II. negyed­évben pedig már 22.556 forint a havi megtakarítás. Júliusban és az augusztus 20-i versenyben a meg­takarítás havi összege elérte a 28 ezer forintot. Az üzem eddigi életében ismeret­lenül nagy eredmények lehetővé tették hogy augusztus 20-a tisztele­tére tett vállalásunkat augusztus 20-ig 200 százalékra teljesítettük és az egész harmadik negyedévre vál­lalt 47 ezer forintos hulladékcsök­kentésből eredő megtakarítást már augusztus 14-re megvalósítottuk. További igen nagy jelentőségű lépés ezen a területen a fonóda ve­zetőjének, Zombori Zoltán elvtárs­nak kezdeményezése a három és félszázalékos gyű­rűsfonódai hulladék megvalósí­tásáért. A fonódavezető elvtárs által a leg­utóbbi műszaki konferencián fel­vett kezdeményezés művezetőink részéről megértésre talált. A célki­tűzés megvalósításához négy ténye­zőre van szükség:­­ 1. Az erőművek dolgozói jó mi­nőségi munkájukkal segítsék a gyűrűs üzemrész dolgozóit a fel­adat megvalósításában. 2. Utolsó gépcsoportunk viszony­lag magasabb hulladék százaléká­nak erőteljes leszorítása. Elsősor­ban a műszakiak feladata lesz, hogy a gépek tüzetes átvizsgálása után olyan műszaki feltételeket te­remtsenek, hogy a hulladékcsök­­kentés itt is a kívánt mértékben lehetségessé váljék. 3. Szükséges, hogy dolgozóink valamennyien a megkívánt mérték­re csökkentsék a gép­körüljárási idejüket. Vannak még dolgozóink, akik 5 százalékon felüli hulladék­kal dolgoznak és az ezeknél végzett mérések azt mutatják, hogy gép­körüljárási idejük a jó munkamód­szerekkel dolgozó fonónők idejének kétszeresét, sőt háromszorosát is kiteszi. 4. Még fokozottabb figyelmet kell fordítani az olajos és söpredék hulladékfajták csökkentésére. Ezek­nél kilogrammonként 10—12 forin­tos ráfizetés jelentkezik. Dolgozó­inknak tehát fokozottan kell vi­gyázni arra, hogy a söpredékbe és az olajos hulladék közé a jövőben fonható nemes anyag ne kerüljön. A célkitűzésnek megfelelő 3 és fél százalékos hulladékszintet ja­nuár hóban még csak fonónőink 13 százaléka tudta elérni. Ezzel szemben legutóbbi értékeléseink azt mutatják, hogy fonónőink 47 százaléka eleget tudott már tenni ennek a kö­vetelménynek. Sőt vannak fo­nónőink, akik a hulladékképző­dést jóval 3 és fél százalék alá tudták szorítani. Legkevesebb hulladékkal Papp Vik­tória dolgozik (termelésének 2,30 százaléka hulladék). Szép ered­ménnyel dolgozik Seregi Mária és Berta Mária is, de rajtuk kívül Nagyiván Erzsébet, Vigh Júlia, Tombácz Istvánná, Veres Lászlóné, Vértes Éva, Vencel Irén is, akik­­ mind 3 százalék alá szorították a hulladék mennyiséget. Mindez azt bizonyítja, célkitűzé­seink megvalósíthatók és ha dolgo­zóink elérik a megszabott színvo­nalat, olyan eredményeket mutat­hatunk fel, amelyekkel nemcsak eleget teszünk a pártkongresszus határozatainak, hanem bátran ki­állhatunk az ország többi fonódói elé is, és utat mutathatunk szá­mukra. Jónás Antal Szegedi Textilművek Keserű múltjukra emlékeznek, jövőjükről tanácskoznak Kiskundorozsma választásra készülő lakói A csongrád megyei Kiskundorozs­­mán — csakúgy, mint sokezer más magyarországi faluban — egyre több szó esik a közelgő tanácsvá­lasztásokról. Az utcákon a válasz­tással kapcsolatos első plakátok előtt beszélgető kis csoportok ala­kulnak. Az öregek közül többen a régi választásokról mesélnek, arról az időről, amikor még a falubeli több mint kétezer — legtöbb­ször munka nélkül tengődő — kubikos, zsellér, kőműves leg­többjét megfosztották szavazati jogától. Eszes Mátyás földbirtokos és a hozzá hasonszőrűek nem bíztak a népben. A harmincas években sok­száz társával együtt ezért nem en­gedték az urnák elé Kerekes János tanácselnököt, akkori kubikost. Okul azt találták: »Aki községi tá­mogatást kap, az nem szavazhat". Márpedig Kiskundorozsma munka­­nélkülijei kénytelenek voltak a népkonyha híg levesein élni és így "élvezni a községi támogatást". Azoknak a nincsteleneknek sza­vazatait, akiket nem tudtak távol­tartani a szavazástól, a képviselő­­jelöltek és korteseik ígéretekkel akarták megnyerni. Azonban ígére­­tük csak ígéret maradt. Az 1933 körül beharangozott villamos — amely ma összeköti a községet a két kilométerre levő Szegeddel­­— csak a tanácsválasztások után, 1950-ben épült meg. Azóta a ta­nács vezetésével sorra valósulnak meg a régi kívánságok. Az elmúlt négy év alatt többet fejlődött a község, mint a Horthy-rendszer 25 éve alatt. A villamos mellett, amelyen ma már mintegy ötezren utaznak na­ponta , 120 ezer forintos beruhá­zással zárt csatornahálózatot ka­pott az egyik kerület. 1952-ben négy külterületi utca kapott közvilágí­tást. Többszáz házba vezették be a villanyt. A gyermekek részére nap­közi otthon és bölcsőde létesült. Négyezer kötetes könyvtárukat a nyári hónapokban is havonta mint­egy hatszázan látogatták. Egészség­házuk és új tantermekkel bővült iskolájuk is a község fejlődését bi­zonyítja. Tennivaló azonban akad még bőven. Ezekről beszélgettek a közelmúlt­­­ban aktivaülésükön a község kom­munistái, miközben megbeszélték az új tanácstörvénytervezetet. Az­óta naponta kisgyűléseken tanács­koznak az utcák lakói az új tör­vénytervezetről. Mindenki helyesli, hogy nagyobb önállóságot kapnak a helyi vezetők, mert az elmúlt évek­­ben nem egy életrevaló javaslat bukott meg egyes felettes szervek bürokratáin. A község vezetői máris új terve­ket kovácsolnak. Új mozi, nagyobb kultúrotthon, s első éttermük léte­sítését tervezik. A megyén túl is híres, különösen izületi bántalma­­kat gyógyító sziksósfürdőjüket he­lyi kezelésbe veszik. Ezeket a ter­veket a most megválasztandó ta­nács valósítja majd meg. Dr Kiss Árpád a Szegedi Tudományegyetem rektora ■ A minisztertanács dr. Fodor Gá­bort, a Szegedi Tudományegyetem rektorát a rektori megbízatás alól 1954. évi augusztus hó 15-i hatál­­­lyal felmentette és egyidejűleg dr. i.Kiss Árpád 14 _ a­­mányegyetem általános fizikai ké­miai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát, a természettudo­mányi kar dékánját a Szegedi Tu­dományegyetem rektorává 1954 au­gusztus Jád .torajyal kinevezte,

Next