Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
Vasárnap, 1958. Július 1. A hibák bátor feltárása és kijavítása magával hozza a szegedi irodalmi élet felvirágzását is Az írócsoport vitája irodalmunk időszerű kérdéseiről pénteken este 7 órára összeültek a TTIT Horváth Mihály utcai klubhelyiségében a szegedi írócsoport tagjai, Szeged kulturális életének vezetői, tanárok, érdeklődők, hogy a XX. kongresszus tanításainak fényében megvizsgálják az írócsoport tevékenységét. »Új levegő költözött be ezzel Szeged kulturális életébe« — mondotta felszólalásában a tanácskozást jellemezve Nagy Sándor elvtárs, Sztálin-díjas író. Valóban. Bátor, őszinte bírálat és önbírálat, komoly felelősségtudat jellemezte a vitát, amely— ez is jellemzi a tanácskozás iránt tanúsított nagy érdeklődést — hajnali négy órakor fejeződött be. Az írócsoport vezetőségének vitaindító beszámolóját Petrovácz István elvtárs, az írócsoport titkára mondotta el. Bevezetőül ismertette a Magyar Írók Szövetsége június 22-i vezetőségi ülését, beszélt a budapesti irodalmi vitákról, majd a szegedi írócsoport tevékenységét értékelte. Először az úgynevezett Bónus-vitáról szólt és megállapította, hogy ebben a vitában a szegedi írócsoport helyesen bírálta Bonus Istvánnak, a fiatal orosházi költőnek a verseit, aki a vita során narodnyik nézeteket vallott és tagadta a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyességét. Amellett azonban, hogy Bonus helytelen nézeteit bíráltuk, nem vette figyelembe a vita Bónus költői őszinteségét, azt, hogy valóban létező hibákból szűrte le megállapításait, , sőt a vita következményeképpen Bónustól több verset nem közölt a Tiszatáj. Petrovácz elvtárs ezután a Vajtai-Vajda vitáról szólott. Elmondotta, hogy Vajtai elvtárs Tiszatájban megjelent cikkének a megvitatása helyes volt azért, mert a cikk valóban több téves tételt, megállapítást is tartalmaz. Nagy hiba volt azonban, hogy a cikk,, érdemeit nem hangsúlyoztuk, nem mondtuk meg, milyen jelentős kezdeményezés Vajtai elvtárs vállalkozása, s nem volt türelmes vitatkozási módszerünk. A vita után többen bizalmatlanok voltak Vajtai elvtárssal sezemben és az írócsoport nem oszlatta el ezt a bizalmatlan légkört, annak ellenére sem, hogy Vajtai elvtárs az írócsoportban tovább dolgozott. Más kérdés ebben a vitában Vajda elvtárs ügye. Vajda elvtárs többször erőszakos, agresszív módon lépett fel a vitában. Petrovácz elvtárs ezután Péter László »József Attila Szegeden« című cikkének vitájáról szólott. Annak a vitának egészséges kibontakozását bizonyos mértékben zavarta egyes hozzászólások személyeskedő mozzanatoktól nem mentes hangja. A decemberi párthatározat végrehajtásáról szólva elmondotta Petrovácz elvtárs, hogy e határozat hibás tételei, s az irodalmi élet jelenségeinek helytelen értékelése következtében nem segítette az irodalom fejlődését. Ennek a párthatározatnak a végrehajtása természetesen minden párttagra kötelező volt. De mi Szegeden olyan hibákra is rámondták a jobboldaliság bűnét, amelyek tulajdonképpen nem voltak jobboldali jelenségek, csak azért, hogy érvényt szerezzünk a határozatnak. Helytelen volt továbbá, hogy olyan emberekkel ítéltettük el a »jobboldali« írókat, akik nem ismerték ezeket az íróókat, nem ismerték műveiket, vitacikkeiket és nézeteiket sem. Ebben hibás a pártbizottság is. A pártbizottság és az írószövetség vezetősége nem jó módszerrel ismertette és hajtotta végre a decemberi határozatot, amelyet mi itt, Szegeden, elferdítettünk, túlhajtottunk. Petrovácz elvtárs ezután a decemberi határozat utáni időszakról beszélt és elmondotta, hogy akkor elsekélyesedett, válságba került az írócsoport munkája. A bajok egyik jele, hogy helytelenül foglaltunk állást Szegeden Juhász Ferenc költészetével kapcsolatban. A helyes szándék ellenére sem tudtuk megfelelően értékelni sem az írócsoport vitáján, sem a »Délmagyarországcikkeiben Juhász költeményeit. Ezek a megnyilvánulások, amellett, hogy hangjuk súlyosan elítélendő, nem bizonyítottak, csak kinyilatkoztattak, nem tudták megragadni a problémák lényegét Sőt az írócsoport vitáján a hibás álláspont ellen fellépők véleményét elfojtotta egyes felszólalások hangja. Petrovácz elvtárs azután azokról a vitákról beszélt, amelyek a XX. kongresszus után Budapesten megkezdődtek és hozzásegítették irodalmunkat a problémák összekuszált szálainak kibogozásához. Ezeknek a vitáknak a nyomán április végén indult meg a folyamat a szegedi írócsoportban, amely a hibák feltárásához, a kérdések nyílt megbeszéléséhez vezetett. A beszámoló ezután a kibontakozás útjairól szólva a pártosság és a szocialista realizmus néhány elvi kérdéséről beszélt, majd azzal fejeződött be, hogy a hibák bátor feltárása és kijavítása, a helyes légkör, a helyes munkastílus és vitastílus kialakítása a szegedi irodalmi élet új felvirágzását is magával hozza. Elsőnek Vajtai István szólott a beszámolóhoz, aki az emlékezetes vitával kapcsolatban elmondotta, hogy őt különösen két vád döbbentette meg, az antimarxizmus és a szubjektív idealizmus vádja. Nem értette, hogyan mondhatták ezt a tanulmányára s ez csökkentette munkakedvét. Azokat a terveit, amelyek a líra és a realizmus problémáinak esztétikai feldolgozására vonatkoztak, nem valósította meg. Dér Endre József Attila-díjas író elmondotta, hogy a vitákban nem csupán a módszerekben, hanem a tartalmi, az elvi kérdésekben is súlyos hibákat követtünk el. Bónus közelebb állt a falusi élethez, mint mi, akik ítélkeztünk róla és nem láttuk meg, hogy Bónus a faluban tapasztalható súlyos hibák eredményeképpen és hatására írt, úgy, ahogyan írt. A Vajtai-vitában sem mondtuk meg a jót Vajtai elvtársnak. Nem mondtuk meg, hogy cikkében nagy jelentőségű az, hogy esztétikai, formai kérdésekre hívja fel a figyelmet. A pártbizottság munkájával kapcsolatban több bizalmat kért az írók számára. Nagy Pál, a Délmagyarországszerkesztőbizottságának vezetője kifogásolta, hogy a beszámoló nem bírálta határozottan a pártbizottság munkáját, továbbá, hogy nem beszélt arról a két pártcsoportértekezletről, amely ezt a megbeszélést megelőzte. Elmondotta, hogy egyetért azokkal, akik a »Délmagyarország« több cikkének durva hangjával kapcsolatosan emeltek szót. Hangsúlyozta, hogy az írócsoport egész kollektívája és a Délmagyarország szerkesztősége felelős azokért a hibákért, amelyeket a decemberi párthatározat végrehajtásával kapcsolatban elkövettünk. Varsányi Péter, Pataki Szilveszter és Böhm József hozzászólása után Telkes György elvtárs, a városi pártvégrehajtó bizottság kulturális osztályának vezetője szólalt fel. Elmondotta, hogy a Vajtai-vitában súlyos hiba volt nem ismerni el a Vajtabcikk jó oldalait, a kezdeményezés jelentőségét. Hiba volt, hogy a decemberi párthatározatot túlozva hajtottuk végre, és hogy nem harcoltunk a szektás magatartás ellen. Ez persze egész politikánk és hibás szemléletünk következménye volt. Helytelen volt az is, hogy a párt Vb. kulturális osztálya többször és határozottan hangoztatta, hogy az írók munkás- és paraszt-témájú műveket alkossanak. Nem azért volt ez hiba, mintha erre nem lenne szükség ma is, hanem az volt a rossz, hogy nem ismertük el, más témájú művekkel is lehet a szocializmusért dolgozni. A tavaly ősszel Szegeden megrendezett irodalmi matinét mélységesen hibás volt egyöntetűen jobboldalinak bélyegezni. E hibák alapvető oka az a helytelen sztálini tétel volt, amely szerint a szocializmus építése során állandóan fokozódik az osztályharc. Ez a hibás tétel, amely kihatott az élet minden területére, vezetett oda, hogy a legtöbb erőt a »jobboldali« nézetek keresésére fordítottuk. Most, a XX. kongresszus után támogatnunk kell a kibontakozó vitaszellemet, s a helytelen nézetekkel vitatkoznunk kell. Világosan látnunk kell azt is, hogy ezekben a vitákban destruktív vélemények, hangok is hallatszanak. Ezután Németh Ferenc költő a többi között a Tiszatáj szerkesztőségének problémáiról szólva javasolta, hogy a szerkesztőbizottságot a mostani formájában szüntessék meg és egy függetlenített felelős szerkesztő végezze a munkát. Nagy Sándor elvtárs, Sztálin- és Kossuth-díjas író elmondotta, a városi pártbizottság kulturális munkájának legfőbb hibája, hogy szervezte a fővárosi írók elleni demonstráció létrejöttét. Persze, ezekért a hibákért a felsőbb szervek is felelősek. Pedig ezeknek az íróknak versei azt jelezték — ami később be is bizonyosodott —, hogy hazánkban sok a hiba és hiányosság. Most az a feladat, hogy a kommunisták álljanak élére a kibontakozó vitáknak és valósítsák meg azt a munkastílust, amely 1948-ig jellemezte munkánkat. Kerényi György, Sinkó Éva felszólalása után András Sándor a többi között bírálta a Városi Tanács népművelési osztályának munkáját azért, mert a Pedagógiai Főiskola tavalyi ünnepségén nem engedélyezte Kodály Pünkösdölőjének előadását. A mű szerintük ugyanis »klerikális«. Kövesdi Lajos felszólalásában a többi között bírálta a lektorátusnak és a Tiszatáj szerkesztőségének magatartását az írókkal és az írásokkal kapcsolatosan. Lődl Ferenc és Nacsády József felszólalásában a többi között mélységesen elítélte azt a szervezett és igazságtalan hadjáratot, amelyet elsősorban Kozák József elvtárs kezdeményezésére az elmúlt évben Péter Lászlóval kapcsolatban lefolytattak és amelyben ő maga is részt vett. Osváth Béla felszólalásában a többi között azt hangsúlyozta, hogy az írócsoport életében a vezetőszerep az írókat illeti. Székely Lajos elvtárs felszólalása után Balogh István elvtárs, a városi pártbizottság titkára a pártbizottság munkájával kapcsolatban a többi között elmondotta, hiba volt, hogy sok erőt fordítottak »jobboldali« hibák keresésére és hogy bizonyítás helyett kinyilatkoztattak, nem tűrték meg az ellenvéleményt. Most az a feladat, hogy bátor, őszinte, szókimondó bírálattal és önbírálattal megteremtsük a bizalom légkörét és a hibákat az írócsoportbeli elvtársakkal együtt közösen jóvátegyük. A jövőben úgy kell vitatkoznunk, hogy a vitatkozók jóhiszeműségét fel kell tételeznünk és meg kell akadályoznunk, hogy őket bármiféle hátrány, vagy sérelem érje. A legközelebbi jövőben Szegeden is létrehoznak vitafórumot, a budapesti DISZ Petőfi-körhöz hasonlót. «— Ertsey Péter elmondotta, hogy a szektás magatartás a kommunistákat állította egymással szembe. Az írócsoport szervezeti életében komoly hiba volt a többi között, hogy sok határozatot előre készítettek el és azután szavaztatták meg. Ezekhez a határozatokhoz nem sok köze volt a tagságnak, s a jövőben nem lehet ilyen módon dolgozni. A vitában felszólalt az elnöklő Kiss Lajos, a Tiszatáj szerkesztője is, s a vita Petrovácz István zárószavaival fejeződött be. A vitát péntek este 6 órakor a TTIT Horváth Mihály utcai klubjában folytatják. Zenei működési engedélyek megszerzésének lehetőségei Rendkívüli (kivételes) pótmeghallgatást rendelhet el a megyei tanács népművelési osztálya mindazon korábban hivatásos zenész, vagy énekes tevékenységet folytatott személyek számára, akik a múlt év őszig hivatásos előadóművészi (zenész-énekes) vizsgán katonai szolgálat, külföldi tartózkodás, betegség, vagy egyéb ok miatt nem vehettek részt, s ezt a körülményt hitelt érdemlően igazolják. (Nem bocsáthatók tehát rendkívüli pótmeghallgatásra azok a személyek, akik az elmúlt évi vizsgáztatáson már részt vettek.) A rendes évenkénti vizsgáztatási időszakban a kivételes pótmeghallgatásra jogosult személyeket egy szőkébb szakmai bizottsággal kategorizálja a megyei tanács népművelési osztálya. Ez a rendkívüli besorolás azonban— függetlenül attól, milyen minősítést érdemelt az illető vizsgázó — kizárólag ideiglenes jellegű, s csak a rendes őszi vizsgáztatásokig érvényes. Az ideiglenes engedéllyel rendelkező előadóművésznek tehát a rendes évenkénti vizsgáztatáson (ősszel) részt kell vennie. A fenti indokok alapján nem vizsgázott zenészek vizsgára vonatkozó kérelmüket név, lakcím és hangszer megjelölésével a megyei tanács népművelési osztályának kell megküldeni. A kérelmek elbírálása után a népművelési osztály a vizsga időpontjáról, valamint helyéről az érdekelteket értesíti. Az ideiglenes működési engedélyért 2 forintot kell befizetni bianeócsekk felhasználásával a 171.255—70. B. P. Népműv. Min. műk. eng. költségvetési folyószámlára* DEL MAGYARORSZÁG Köszöntjük a szövetkezeteket! A kisipari szövetkezetek hagyományos, évenként visszatérő ünnepségéhez elérkeztünk az idén is. Ma tartják a szövetkezeti napot. Ez a nap egyike azoknak az ünnepeknek, amelyekkel dolgozó társadalmunk egy-egy rétegét — egyszer a vasutasokat, máskor a traktoristákat, aztán a bányászokat, most pedig a szövetkezeti dolgozókat — ünnepeljük, a társadalom megbecsülését fejezzük ki hasznos munkájuk iránt. A szövetkezeti nap alkalmával a város lakosságának a köszöntését kívánjuk tolmácsolni, hiszen a kisipari szövetkezetek a lakosság szükségleteinek ellátásáért fejtik ki tevékenységüket. És ezen a területen elismerésre méltó eredményeket értek el a szegedi szövetkezetek is. Egy mondás szerint ünneprontás ilyen alkalommal a hibákról beszélni Hiszen az természetes is, hogy aki valamilyen tevékenységet folytat, munkájában az eredmények mellett hibák is mutatkoznak. A szövetkezeteknél előforduló hibákkal a Délmagyarország — mikor ez szükséges volt — nemegyszer foglalkozott. Tudják azt jól a szövetkezeti dolgozók, hogy most az ünnepi alkalomból azért hivatkozunk munkájuk fogyatékosságaira is, mert velük együtt azt szeretnénk, ha még kifogástalanabbul, választékosabban, a lakosság nagyobb megelégedésére folytatnák munkájukat. De bizonyára éppen olyan jól tudják és a szívükön viselik ezt, mint mi, és talán felesleges is hivatkoznunk rá. Mindenesetre ezen az ünnepen elismeréssel adózunk eddigi és bizalommal fordulunk jövőbeni munkájuk felé. Maradjon Szegeden a Vegyipari Technikum Nyílt levél Topolcai János miniszerhe!ez és elvtárshoz Éjetek óta azt vitatják a szegediek, elsősorban a pedagógusok, miért kell elköltöztetni Szegedről az Irinyi János Vegyipari Technikumot. Ez az oktatási intézmény 1S éve működik Szegeden, s az első ötéves tervben több, mint 4 millió forintot fordított államunk a korszerűsítésére. Mégis napvilágot látott a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium határozata, hogy a szegedi Vegyipari Technikumot Kazincbarcikára kell költöztetni. A szegedi közvélemény jogos követelésének alátámasztásaként — vagyis, hogy a Vegyipari Technikum maradjon Szegeden — a Délmagyarország 1956. június 6-án ,,Dolgozzunk, perspektívával lássuk a holnapot“ címmel cikket közölt, melyben síkra szállt az Irinyi János Vegyipari Technikum Szegeden hagyása mellett E levélnek most nem feladata, hogy a cikkben közölteket megismételje — mivel az bizonyosan eljutott a címzetthez, a Vegyipari és Energiaügyi Minisztériumhoz. — csupán emlékeztetőül az említett cikk befejező kérdését kívánjuk megismételni: „Népgazdaságunk valóban nem engedheti meg magának, hogy milliókat hajigáljon ki az ablakon ésszerűtlen elgondolások miatt. A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium nem gondolja hogy másra is lehetett volna fordítani azt a több mint 4 millió forintot, amit belé fektettünk az Irinyi János Vegyipari Technikum korszerűsítésébe? A dolgozók közvéleménye teszi fel ezt a jogos kérdést, most, amikor kétszer is meggondoljuk, hogy forintjainkat mibe és hogyan helyezzük el második ötéves tervünkben.“ A cikkben feltett kérdésre vártuk az illetékes szerv, a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium, válaszát. Mert nem, lehet vitás, hogy ha Magyarország egyik legnagyobb városának közvéleménye kérdést tesz fel, az legalább választ érdemel. Ez a válasz pedig a mai napig sem érkezett meg. Ellenben megérkezett a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium oktatási osztályának — amelynek végső fokon a miniszterhelyettes elvtárs a vezetője — utasítása az Irinyi János Vegyipari Technikum igazgatójához, mely szerint még a jövő héten kezdjék meg az iskola felszerelésének részleges átköltöztetését Kazincbarcikára. A mi elképzelésünk továbbra is az, hogy a sok millió forintos költséggel korszerűsített Irinyi János Vegyipari Technikum maradjon a szegedieké. Elképzelésünk egyúttal kérdés és kérés is. Megkérdezzük, hogy az első ötéves tervben miért korszerűsítették tovább városunk Vegyipari Technikumát 4 millió forinttal, ha a második ötéves terv első évében máris elviszik Szegedről? Miért nem maradhat az ország egyik legkorszerűbben felszerelt Vegyipari Technikuma ott, ahol eddig is eredményesen működött, különös tekintettel a második ötéves terv irányelveire, amelyek kimondják hogy:.... .különösen nő a vegyipar, melynek fejlődési üteme valamennyi iparágét meghaladja. A vegyipar termelése a második ötéves terv alatt megkétszereződik.“ Ebből is következik, hogy megismételjük a már korábban is feltett kérdést: miért kell Szegedről elköltöztetni az Irinyi János Vegyipari Technikumot? Kérésünk pedig az lenne, hogy a miniszterhelyettes elvtárs mielőbb válaszoljon a szegedi dolgozók jogos kérdéseire. SÖMJÉN PÉTER Július 15-től kezdődik megyénkben a helyi ipari tanulók szerződtetése Azok előtt a fiatalok előtt, akik hajlamot, rátermettséget éreznek az ipari szakmák elsajátítására, nagy lehetőség áll a pályaválasztásban. Általános iskolai végzettség esetén 17 éves korig, érettségizetteknél 25 éves korig jelentkezhetnek ipari tanulónak a fiatalok. Ipari tanulókat az alábbi vállalatok a következő szakmákra vesznek fel: Hódmezővásárhelyen a Fémipari és Gépjavító Vállalat autószerelő, esztergályos és fémnyomó, a Majolika Gyár fazekas, a Szandálüzem cipőfelsőrész-készítő és cipész, a Kéményseprő Vállalat kéményseprő, a Tatarozó- és Építőipari Vállalat kőműves, az FM Szövetkezet kovácsbognár és ács, Szegeden a Kádáripari Vállalat kádár, Hangszerkészítő Vállalat asztalos, a Kertészeti Vállalat kertész, a Víz- és Csatornaszerelő Vállalat vízvezetékszerelő, a Gázmű Vállalat gázszerelő, az Ásotthalmi Állami Gazdaság bognár, a Kláramajori Állami Gazdaság bognár, kovács, Az encsháti Állami Gazdaság kén műves, a Kopáncsi Állami Gazdaság bognár, kovács ipari tanulókat szerződtet. A megyei KISZÖV-nél (Hódmezővásárhely, Szántó Kovács János u. 6.) az alanti szakmákra lehet jelentkezni: géplakatos, lakatos, tűzhelylakatos, rézműves, öntő, műszerész, mérleges, reszelővágó, órás, orvosi műszerész, kovács, bádogos, bognár, asztalos, kárpitos, kőműves, ács, szobafestő, cég- és címfestő, férfi szabó, női szabó, cipész, cipőfelsőrészkészítő, papucsos, női fodrász, férfi fodrász. A jelentkezés ideje 1956. július 1-től július 31-ig. A jelentkezés írásban, vagy személyesen történik. írásbeli jelentkezés esetén közölni kell a jelentkező nevét, születési évét, az apja nevét, születési évét és foglalkozását. Továbbá az iskolai végzettséget az eredmény feltüntetésével. A felvett ipari tanulók szerződésüket a munkaadóval, megyei jogú városok esetében kerületi tanácsokon, illetve városi, járási tanácsokon kötik meg,