Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

Vasárnap, 1958. Július 1. A hibák bátor feltárása és kijavítása magával hozza a szegedi irodalmi élet felvirágzását is Az írócsoport vitája irodalmunk időszerű kérdéseiről pénteken este 7 órára összeültek a TTIT Horváth Mihály utcai klubhelyiségében a szegedi írócso­port tagjai, Szeged kulturális életének vezetői, tanárok, ér­deklődők, hogy a XX. kongresszus tanításainak fényében megvizsgálják az írócsoport tevékenységét. »Új levegő köl­tözött be ezzel Szeged kulturális életébe« — mondotta fel­szólalásában a tanácskozást jellemezve Nagy Sándor elv­társ, Sztálin-díjas író. Valóban. Bátor, őszinte bírálat és ön­bírálat, komoly felelősségtudat jellemezte a vitát, amely­­— ez is jellemzi a tanácskozás iránt tanúsított nagy érdek­lődést — hajnali négy órakor fejeződött be. Az írócsoport vezetőségé­nek vitaindító beszámolóját Petrovácz István elvtárs, az írócsoport titkára mondotta el. Bevezetőül ismertette a Magyar Írók Szövetsége jú­nius 22-i vezetőségi ülését, beszélt a budapesti irodalmi vitákról, majd a szegedi író­­csoport tevékenységét érté­kelte. Először az úgynevezett Bónus-vitáról szólt és megál­lapította, hogy ebbe­n a vitá­ban a szegedi írócsoport he­lyesen bírálta Bonus István­nak, a fiatal orosházi költő­nek a verseit, aki a vita során narodnyik nézeteket vallott és tagadta a mezőgazdaság szocialista átszervezésének helyességét. Amellett azon­ban, hogy Bonus helytelen­­ nézeteit bíráltuk, nem vette figyelembe a vita­­ Bónus költői őszinteségét, azt, hogy valóban létező hi­bákból szűrte le megállapí­tásait, ,­­ sőt a vita következménye­képpen Bónustól több verset nem közölt a Tiszatáj. Petrovácz elvtárs ezután a Vajtai-Vajda vitáról szólott. Elmondotta, hogy Vajtai elv­társ Tisza­tájban megjelent cikkének a megvitatása he­lyes volt azért, mert a cikk valóban több téves tételt, megállapítást is tartalmaz. Nagy hiba volt azonban, hogy a cikk,, érdemeit nem hangsú­lyoztuk, nem mondtuk meg, milyen jelentős kezdeménye­zés Vajtai elvtárs vállalko­zása, s nem volt türelmes vi­­tatkozási módszerünk. A vita után többen bizalmatlanok voltak Vajtai elvtárssal sezem­ben és az írócsoport nem osz­latta el ezt a bizalmatlan lég­kört, annak ellenére sem, hogy Vajtai elvtárs az írócso­portban tovább dolgozott. Más kérdés ebben a vitában Vajda elvtárs ügye. Vajda elvtárs többször erőszakos, agresszív módon lépett fel a vitában. Petrovácz elvtárs ezután Péter László »József Attila Szegeden« című cikkének vi­tájáról szólott. Annak a vitá­­nak egészséges kibontakozá­sát bizonyos mértékben za­varta egyes hozzászólások sze­mélyeskedő mozzanatoktól nem mentes hangja. A decemberi párthatározat végrehajtásáról szólva elmon­dotta Petrovácz elvtárs, hogy e határozat hibás tételei, s az irodalmi élet jelenségei­nek helytelen értékelése kö­vetkeztében nem segítette az irodalom fejlődését. Ennek a párthatározatnak a végre­hajtása természetesen min­den párttagra kötelező volt. De mi Szegeden olyan hibákra is rámond­ták a jobboldaliság bűnét, amelyek tulajdonképpen nem voltak jobboldali je­lenségek, csak azért, hogy érvényt sze­rezzünk a határozatnak. Hely­telen volt továbbá, hogy olyan emberekkel ítéltettük el a »­jobboldali« írókat, akik nem ismerték ezeket az íróó­kat, nem ismerték műveiket, vitacikkeiket és nézeteiket sem. Ebben hibás a pártbi­zottság is. A pártbizottság és az írószövetség vezetősége nem jó módszerrel ismertet­te és hajtotta végre a decem­beri határozatot, amelyet mi itt, Szegeden, elferdítettünk, túlhajtottunk. Petrovácz elvtárs ezután a decemberi határozat utáni időszakról beszélt és elmon­dotta, hogy akkor elsekélyesedett, vál­ságba került az írócsoport munkája. A bajok egyik jele, hogy hely­telenül foglaltunk állást Sze­geden Juhász Ferenc költé­szetével kapcsolatban. A he­lyes szándék ellenére sem tudtuk megfelelően értékelni sem az írócsoport­­ vitáján, sem a »Délmagyarország­­cikkeiben Juhász költemé­nyeit. Ezek a megnyilvánulá­sok, amellett, hogy hangjuk súlyosan elítélendő, nem bi­zonyítottak, csak kinyilatkoz­tattak, nem tudták megra­gadni a problémák lényegét Sőt az írócsoport vitáján a hibás álláspont ellen fellépők véleményét elfojtotta egyes felszólalások hangja. Petrovácz elvtárs azután azokról a vitákról beszélt, amelyek a XX. kongresszus után Budapesten megkezdőd­tek és hozzásegítették irodal­munkat a problémák össze­kuszált szálainak kibogozá­sához. Ezeknek a vitáknak a nyomán április végén indult meg a folyamat a szegedi író­­csoportban, amely a hibák feltárásához, a kérdések nyílt megbeszéléséhez vezetett. A beszámoló ezután a ki­bontakozás útjairól szólva a pártosság és a szocialista rea­lizmus néhány elvi kérdésé­ről beszélt, majd azzal feje­ződött be, hogy a hibák bátor feltárása és kijavítása, a helyes légkör, a helyes munkastílus és vi­tastílus kialakítása a sze­gedi irodalmi élet új felvi­rágzását is magával hozza. Elsőnek Vajtai István szó­lott a beszámolóhoz, aki az emlékezetes vitával kapcso­latban elmondotta, hogy őt különösen két vád döbben­tette meg, az antimarxizmus és a szubjektív idealizmus vádja. Nem értette, hogyan mondhatták ezt a tanulmá­nyára s ez csökkentette mun­kakedvét. Azokat a terveit, amelyek a líra és a realizmus problémáinak esztétikai fel­dolgozására vonatkoztak, nem valósította meg. Dér Endre József Attila-dí­­jas író elmondotta, hogy a vitákban nem csupán a módszerek­ben, hanem a tartalmi, az elvi kérdésekben is súlyos hibákat követtünk el. Bónus közelebb állt a falusi élethez, mint mi, akik ítél­­­­keztünk róla és nem láttuk meg, hogy Bónus a faluban tapasztalható súlyos hibák eredményeképpen és hatá­sára írt, úgy, ahogyan írt. A Vajtai-vitában sem mondtuk meg a jót Vajtai elvtárs­nak. Nem mondtuk meg, hogy cikkében nagy jelentőségű az, hogy esztétikai, formai kér­désekre hívja fel a figyelmet. A pártbizottság munkájával kapcsolatban több bizalmat kért az írók számára. Nagy Pál, a­­ Délmagyarország­­­szerkesztőbizottságának ve­zetője kifogásolta, hogy a be­számoló nem bírálta határo­zottan a pártbizottság mun­káját, tová­bbá, hogy nem be­szélt arról a két pártcsoport­­értekezletről, amely ezt a megbeszélést megelőzte. El­mondotta, hogy egyetért azok­kal, akik a »Délmagyaror­szág« több cikkének durva hangjával kapcsolatosan emeltek szót. Hangsúlyozta, hogy az írócsoport egész kollek­tívája és a Délmagyaror­szág szerkesztősége felelős azokért a hibákért, amelye­ket a decemberi párthatá­rozat végrehajtásával kap­csolatban elkövettünk. Varsányi Péter, Pataki Szilveszter és Böhm József hozzászólása után Telkes György elvtárs, a városi párt­­végrehajtó bizottság kulturá­lis osztályának vezetője szó­lalt fel. Elmondotta, hogy a­ Vajtai-vitában súlyos hiba volt nem ismerni el a Vajtab­­cikk jó oldalait, a kezdemé­nyezés jelentőségét. Hiba volt, hogy a decemberi párt­­határozatot túlozva hajtottuk végre, és hogy nem harcol­tunk a szektás magatartás ellen. Ez persze egész politi­kánk és hibás szemléletünk következménye volt. Helyte­len volt az is, hogy a párt­ Vb. kulturális osztálya több­ször és határozottan hangoz­tatta, hogy az írók munkás- és paraszt-témájú műveket alkossanak. Nem azért volt ez hiba, mintha erre nem lenne szükség ma is, hanem az volt a rossz, hogy nem ismertük el, más té­májú művekkel is lehet a szocializmusért dolgozni. A tavaly ősszel Szegeden megrendezett irodalmi mati­nét mélységesen hibás volt egyöntetűen jobboldalinak bélyegezni. E hibák alapvető oka az a helytelen sztálini té­tel volt, amely szerint a szo­cializmus építése során állan­dóan fokozódik az osztály­­harc. Ez a hibás tétel, amely kihatott az élet minden terü­letére, vezetett oda, hogy a legtöbb erőt a »jobboldali« nézetek keresésére fordítot­tuk. Most, a XX. kongresszus után támogatnunk kell a ki­bontakozó vitaszellemet, s a helytelen nézetekkel vitatkoz­nunk kell. Világosan látnunk kell azt is, hogy ezekben a vitákban destruktív vélemé­nyek, hangok is hallatszanak. Ezután Németh­ Ferenc költő a többi között a Tiszatáj szerkesztőségének problémái­ról szólva javasolta, hogy a szerkesztőbizottságot a mos­tani form­á­j­áb­an szüntessék meg és egy függetlenített fe­lelős szerkesztő végezze a munkát. Nagy Sándor elvtárs, Sztá­lin- és Kossuth-díj­as író el­mondotta, a városi pártbizott­ság kulturális munkájának legfőbb hibája, hogy szer­vezte a fővárosi írók elleni demonstráció létrejöttét. Per­sze, ezekért a hibákért a fel­sőbb szervek is felelősek. Pe­dig ezeknek az íróknak ver­sei azt jelezték —­ ami ké­sőbb be is bizonyosodott —, hogy hazánkban sok a hiba és­­ hiányosság. Most az a feladat, hogy­­ a kommunisták álljanak élére a kibontakozó viták­nak és valósítsák meg azt a munkastílust, amely 1948-ig jellemezte munkán­kat. Kerényi György, Sinkó Éva felszólalása után András Sándor a többi között bírálta a Városi Tanács népműve­lési osztályának munkáját azért, mert a Pedagógiai Fő­iskola tavalyi ünnepségén nem engedélyezte Kodály­ Pünkösdölőjének előadását. A mű szerintük ugyanis »klerikális«. Kövesdi Lajos felszólalásában a többi között bírálta a lektorátusnak és a Tiszatáj szerkesztőségének magatartását az írókkal és az írásokkal kapcsolatosan. Lődl Ferenc és Nacsády József fel­szólalásában a többi között mélységesen elítélte azt a szervezett és igazságtalan hadjáratot, amelyet elsősor­ban Kozák József elvtárs kezdeményezésére az elmúlt évben Péter Lászlóval kap­csolat­ban lefolytattak és amelyben ő maga is részt vett. Osváth Béla felszólalá­sában a többi között azt hangsúlyozta, hogy az írócso­port élet­ében a vezető­­szerep az írókat illeti. Székely Lajos elvtárs felszó­lalása után Balogh István elvtárs, a városi pártbizott­ság titkára a pártbizottság munkájával kapcsolat­ban a többi között elmondotta, hiba volt, hogy sok erőt fordítot­tak »jobboldali« hibák kere­sésére és hogy bizonyítás he­lyett kinyilatkoztattak, nem tűrték meg az ellenvéle­ményt. Most az a feladat, hogy bátor, őszinte, szókimondó bírálattal és önbírálattal megteremtsük a bizalom légkörét és a hibákat az­­ írócsoportbeli elvtársakkal együtt közösen jóvátegyük. A jövőben úgy kell vitatkoz­nunk, hogy a vitatkozók jó­hiszeműségét fel kell tételez­nünk és meg kell akadályoz­nunk, hogy őket bármiféle hátrány, vagy sérelem érje. A legközelebbi jövőben Sze­geden is létrehoznak vita­fórumot, a budapesti DISZ Petőfi-körhöz hasonlót. «— Ertsey Péter elmondotta, hogy a szektás magatartás a kom­munistákat állította egymás­sal szembe. Az írócsoport szer­vezeti életében komoly hiba volt a többi között, hogy sok határozatot előre készítettek el és azután szavaztatták meg. Ezekhez a határozatok­hoz nem sok köze volt a tag­ságnak, s a jövőben nem le­het ilyen módon dolgozni. A vitában felszólalt az el­nöklő Kiss Lajos, a Tiszatáj szerkesztője is, s a vita Pet­rovácz István zárószavaival fejeződött be. A vitát­­ péntek este 6 óra­kor a TTIT Horváth Mihály utcai klubjában folytatjá­k. Zenei működési engedélyek megszerzésének lehetőségei Rendkívüli (kivételes) pót­meghallgatást rendelhet el a megyei tanács népművelési osztálya mindazon korábban hivatásos zenész, vagy énekes tevékenységet folytatott sze­mélyek számára, akik a múlt év őszig hivatásos előadómű­vészi (zenész-énekes) vizsgán katonai szolgálat, külföldi tartózkodás, betegség, vagy egyéb ok miatt nem vehettek részt, s ezt a körülményt hi­telt érdemlően igazolják. (Nem bocsáthatók tehát rend­kívüli pótmeghallgatásra azok a személyek, akik az elmúlt évi vizsgáztatáson már részt vettek.) A rendes évenkénti vizs­gáztatási időszakban a kivé­teles pótmeghallgatásra jogo­sult személyeket egy szőkébb szakmai bizottsággal katego­rizálja a megyei tanács nép­művelési osztálya. Ez a rend­kívüli besorolás azonban­­— függetlenül attól, milyen mi­­­­nősítést érdemelt az illető vizsgázó — kizárólag ideigle­nes jellegű, s csak a rendes őszi vizsgáztatásokig érvé­nyes. Az ideiglenes engedél­­­lyel rendelkező előadómű­vésznek tehát a rendes éven­kénti vizsgáztatáson (ősszel) részt kell vennie. A fenti indokok alapján nem vizsgázott zenészek vizs­gára vonatkozó kérelmüket név, lakcím és hangszer meg­jelölésével a megyei tanács népművelési osztályának kell megküldeni. A kérelmek elbí­rálása után a népművelési osztály a vizsga időpontjáról, valamint helyéről az érdekel­teket értesíti. Az ideiglenes működési engedélyért 2 fo­rintot kell befizetni bianeó­­csekk felhasználásával a 171.255—70. B. P. Népműv. Min. műk. eng. költségvetési folyószámlára* DEL MAGYARORSZÁG Köszöntjük a szövetkezeteket! A kisipari szövetkezetek hagyományos, évenként vis­­­szatérő ünnepségéhez elérkez­tünk az idén is. Ma tartják a szövetkezeti napot. Ez a nap egyike azoknak az ünnepek­nek, amelyekkel dolgozó tár­sadalmunk egy-egy rétegét — egyszer a vasutasokat, máskor a traktoristákat, az­tán a bányászokat, most pe­dig a szövetkezeti dolgozó­kat — ünnepeljük, a társa­dalom megbecsülését fejez­zük ki hasznos munkájuk iránt. A szövetkezeti nap alkal­mával a város lakosságának a köszöntését kívánjuk tol­mácsolni, hiszen a kisipari szövetkezetek a lakosság szükségleteinek ellátásáért fejtik ki tevékenységüket. És ezen a területen elismerésre méltó eredményeket értek el a szegedi szövetkezetek is. Egy mondás szerint ünnep­rontás ilyen alkalommal a hibákról beszélni Hiszen az természetes is, hogy aki vala­milyen tevékenységet foly­tat, munkájában az eredmé­nyek mellett hibák is mutat­koznak. A szövetkezeteknél előforduló hibákkal a Dél­magyarország — mikor ez szükséges volt — nemegy­szer foglalkozott. Tudják azt jól a szövetkezeti dolgozók, hogy most az ünnepi alka­lomból azért hivatkozunk munkájuk fogyatékosságaira is, mert velük együtt azt sze­retnénk, ha még kifogástala­­nabbul, választékosabban, a lakosság nagyobb megelége­désére folytatnák munkáju­kat. De bizonyára éppen olyan jól tudják és a szívükön vi­selik ezt, mint mi, és talán felesleges is hivatkoznunk rá. Minden­esetre ezen az ünnepen elismeréssel adó­zunk eddigi és bizalommal fordulunk jövőbeni munká­juk felé. Maradjon Szegeden a Vegyipari Technikum Nyílt levél Topolcai János minisz­erhe!­ez­ és elvtárshoz Éjetek óta azt vitatják a szegediek, elsősorban a peda­­gógusok, miért kell elköltöztetni Szegedről az Irinyi János Vegyipari Technikumot. Ez az oktatási intézmény 1S éve működik Szegeden, s az első ötéves tervben több, mint 4 millió forintot fordított államunk a korszerűsítésére. Mégis napvilágot látott a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium határozata, hogy a szegedi Vegyipari Technikumot Kazinc­barcikára kell költöztetni. A szegedi közvélemény jogos követelésének alátámasz­tásaként — vagyis, hogy a Vegyipari Technikum maradjon Szegeden — a Délmagyarország 1956. június 6-án ,,Dolgoz­zunk­, perspektívával lássuk a holnapot“ címmel cikket kö­zölt, melyben síkra szállt az Irinyi János Vegyipari Techni­kum Szegeden hagyása mellett E levélnek most nem fel­adata, hogy a cikkben közölteket megismételje — mivel az bizonyosan eljutott a címzetthez, a Vegyipari és Energia­ügyi Minisztériumhoz. — csupán emlékeztetőül az említett cikk befejező kérdését kívánjuk megismételni: „Népgazda­ságunk valóban nem engedheti meg magának, hogy milliókat hajigáljon ki az ablakon ésszerűtlen elgondolások­ miatt. A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium nem gondolja hogy másra is lehetett volna fordítani azt a több mint 4 millió forintot, amit belé fektettünk az Irinyi János Vegyipari­ Technikum korszerűsítésébe? A dolgozók közvéleménye teszi fel ezt a jogos kérdést, most, amikor kétszer is meggondol­juk, hogy forintjainkat mibe és hogyan helyezzük el második ötéves tervünkben.“ A cikkben feltett kérdésre vártuk az illetékes szerv, a Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium, válaszát. Mert nem, lehet vitás, hogy ha Magyarország egyik legnagyobb váro­sának közvéleménye kérdést tesz fel, az legalább választ ér­demel. Ez a válasz pedig a mai napig sem érkezett meg. Ellenben megérkezett a Vegyipari és Energiaügyi Mi­nisztérium oktatási osztályának — amelynek végső fokon a miniszterhelyettes elvtárs a vezetője — utasítása az Irinyi János Vegyipari Technikum igazgatójához, mely szerint még a jövő héten kezdjék meg az iskola felszerelésének részleges átköltöztetését Kazincbarcikára. A mi elképzelésünk továbbra is az, hogy a sok millió forintos költséggel­­ korszerűsített Irinyi János Vegyipari Technikum maradjon a szegedieké. Elképzelésünk egyúttal kérdés és kérés is. Megkérdezzük, hogy az első ötéves terv­ben miért korszerűsítették tovább városunk Vegyipari Tech­nikumát 4 millió forinttal, ha a második ötéves terv első évében máris elviszik Szegedről? Miért nem maradhat az ország egyik legkorszerűbben felszerelt Vegyipari Techniku­ma ott, ahol eddig is eredményesen működött, különös te­kintettel a második ötéves terv irányelveire, amelyek ki­mondják hogy:.... .különösen nő a vegyipar, melynek fejlő­dési üteme valamennyi iparágét meghaladja. A vegyipar termelése a második ötéves terv alatt megkétszereződik.“ Eb­ből is következik, hogy megismételjük a már korábban is feltett kérdést: miért kell Szegedről elköltöztetni az Irinyi János Vegyipari Technikumot? Kérésünk pedig az lenne, hogy a miniszterhelyettes elv­­társ mielőbb válaszoljon a szegedi dolgozók jogos kérdéseire. SÖMJÉN PÉTER Július 15-től kezdődik megyénkben a helyi ipari tanulók szerződtetése Azok előtt a fiatalok előtt, akik hajlamot, rátermettséget éreznek az ipari szakmák elsajá­títására, nagy lehetőség áll a pá­lyaválasztásban. Általános isko­lai végzettség esetén 17 éves kor­ig, érettségizetteknél 25 éves korig jelentkezhetnek ipari ta­nulónak a fiatalok. Ipari tanuló­kat az alábbi vállalatok a követ­kező szakmákra vesznek fel:­­ Hódmezővásárhelyen a Fém­ipari és Gépjavító Vállalat autó­szerelő, esztergályos és fémnyo­mó, a Majolika Gyár fazekas, a Szandálüzem cipőfelsőrész-készí­tő és cipész, a Kéményseprő Vállalat kéményseprő, a Tataro­zó- és Építőipari Vállalat kőmű­ves, az FM Szövetkezet kovács­bognár és ács, Szegeden a Kádár­ipari Vállalat kádár, Hangszerké­szítő Vállalat asztalos, a Kerté­szeti Vállalat kertész, a Víz- és Csatornaszerelő Vállalat vízveze­tékszerelő, a Gázmű Vállalat gáz­szerelő, az Ásotthalmi Állami Gazdaság bognár, a Kláramajori Állami Gazdaság bognár, kovács, A­z encsháti Állami­­ Gazdaság kén műves, a Kopáncsi Állami Gaz­daság bognár, kovács ipari ta­nulókat szerződtet. A megyei KISZÖV-nél (Hód­mezővásárhely, Szántó Kovács János u. 6.) az alanti szakmák­ra lehet jelentkezni: géplakatos, lakatos, tűzhelylakatos, rézmű­ves, öntő, műszerész, mérleges, reszelővágó, órás, orvosi műsze­rész, kovács, bádogos, bognár, asztalos, kárpitos, kőműves, ács, szobafestő, cég- és címfestő, fér­fi szabó, női szabó, cipész, cipő­felsőrészkészítő, papucsos, női fodrász, férfi fodrász. A jelentkezés ideje 1956. jú­lius 1-től július 31-ig. A jelent­kezés írásban, vagy személyesen történik. írásbeli jelentkezés ese­tén közölni kell a jelentkező ne­vét, születési évét, az apja ne­­vét, születési évét és foglalkozá­sát. Továbbá az iskolai végzett­séget az eredmény feltüntetésé­vel. A felvett ipari tanulók szerző­désüket a munkaadóval, megyei jogú városok esetében kerületi tanácsokon, illetve városi, járási tanácsokon kötik meg,

Next