Délmagyarország, 1958. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIV. évfolyam, 1. szám Ára: 60 fillér Szerda, 1958. január 1. Boldog? békés új esztendőt kívánunk minden olvasónknak ! További haladásunk alapvető feltétele a béke biztosítása • Dobi István újévi köszöntője - Kedves Barátaimé Elvtársakl Magyarország dolgozó népei Szívből üdvözlöm Önöket a most beköszöntő új esztendő alkalmából. A búcsúzó 1957-es esztendő nagy fontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. Mindannyian élénken emlékszünk még, hogy egy esztendővel ezelőtt milyen nehéz politikai és gazdasági helyzetben köszöntött ránk az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az ellenforradalom által okozott károk és a termelés kiesése miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés beindítására, népgazdaságunk helyreállítására kellett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy mikor a fegyveres harcok végetértek, sok embert bizonytalanság gyötört, hogyan sikerül megbirkóznunk a károkkal és az előttünk álló feladatokkal? Meg kell mondanom, egymagunkban képtelenek lettünk volna rá. De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dolgozók akarata és a Szovjetunió, az egész szocialista tábor segítsége lehetővé teszi számunkra a gazdasági katasztrófa elkerülését. Mégis számolnunk kellett a munkanélküliség, az infláció fenyegető veszélyével és az elkerülhetetlenül velejáró nélkülözéssel. Bár számítottunk népünk szorgalmára, igyekezetére, ettől a veszedelemtől mégis félnünk kellett. Egész dolgozó népünk erőfeszítéseit, a munkások, bányászok, állami gazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti és egyéni parasztok és értelmiségi dolgozóink szorgalmas termelő, alkotó munkáját dicséri, hogy a gazdasági bajok nem következtek be. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány történelmi érdeme, hogy eredményesen szervezte és vezette népünk erőit a nehéz és bonyolult feladatok megoldásában. De az új, 1958-as esztendőbe lépve, nemcsak a sikerekre kell gondolnunk, hanem azokra a tennivalókra is, amelyeket a még meg nem oldott feladatok és a szocialista építés folyamata állít elénk. Erőink megsokszorozására, többtermelésre, az önköltség csökkentésére, takarékosságra van szükség ahhoz, hogy teljesen eltakarítsuk az ellenforradalom nyomait, tovább fejlesszük népgazdaságunkat az iparban és mezőgazdaságban egyaránt. Szélesítsük a népjólét növelését szolgáló árutermelést, emeljük a munka termelékenységét, növeljük népünk kulturális és anyagi jólétét. E tennivalók sikeres megoldásának alapját az elmúlt évben leraktuk, további sikereink biztosítékát pedig dolgos népünk szorgalmas mankója nyújtja. Továbbhaladásunk alapvető feltétele a béke biztosítása. Egyes nyugati imperialista körök, nem számolva a népek béketörekvéseivel, és azzal az erővel, amelyet a Szovjetunióval együtt harcoló egész szocialista tábor képvisel, 1956 őszén, a békés Egyiptom megtámadásával és a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával veszélybe sodorták a béke ügyét. A béke hívei azonban erősebbeknek bizonyultak. § A Szovjetunió és a többi békeszerető ország rendíthetetlen békepolitikájának eredménye, hogy az elmúlt esztendő, a jó békeszerető emberiség, benne a mi népünk, asszonyaink, jó leányaink, gyermekeink szerencséjére és örömére, a béke M esztendeje volt. Hazánk az elmúlt 1957-es esztendő folyamán az ellen g forradalomban érdekelt, nyugati kapitalista vezető körök fő támadásainak középpontjában állt. A történelemben példátlanul álló rágalomhadjárat folyt ellenünk. A forradalmi §§ munkás-paraszt kormány, amely erős kézzel vetett véget az ellenforradalom próbálkozásainak, visszaverte a rágalmakat, p Külpolitikájában is minden lépésével a béke ügyét szolgálta és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elhatározottsága, hogy támogatja kormánya ilyen irányú politikájgját és minden nép harcát a tartós béke biztosításáért. A magyar nép tudatában van annak, hogy egy szörnyű tömegpusztító háború megakadályozására a tartós béke megköveeli népünk és az egész emberiség éberségét és lankadatlanul harcát a békéért. Kedves Barátaim! Kívánom, hogy legyen az új, 1958-ik esztendő népünk számára a szocialista gazdasági és kulturális építés még naggyobb eredményeinek, hazánk béketörekvései újabb sikereinek esztendeje. Mégegyszer szívélyesen köszöntök minden magyar dolgozót, munkást, parasztot, értelmiségit, nőt és fiatalt, az újév ünnepén. Teljes szívből kívánok mindannyiuknak jó egészséget, sok sikert a munkában, tanulás jkban, s a nép érdekét szolgáló minden tevékenységükben. Ü (Markovits Tibor felvéte Tovább mélyülnek kereskedelmi kapcsolataink a baráti államokkal Az Árucsereforgalmi Gazdasági Iroda öt éve működik, de ebben az évben érte el eddigi legnagyobb sikerét. 1957-ben 348 millió forint értékkel több árut hozott be, mint az elmúlt évben. A Szovjetunión, Csehszlovákián, a Német Demokratikus Köztársaságon, Lengyelországon és Románián kívül felvette a kapcsolatot Kínával és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal is. A legnagyobb forgalmat a Szovjetunióval bonyolították le, ahonnan elektromos háztartási gépeken kívül karórát, fényképezőgépet, kerékpárt, evőeszközt és fogyasztási cikkeket kaptunk. Az Árucsereforgalmi Gazdasági Iroda 1958-ban tovább mélyíti kapcsolatait a baráti államokkal. Négymillió hatszázezer forint házépítési kölcsönt folyósítottak 1957-ben Szegeden Az új háztulajdonosok legtöbbje munkás Az országosan mutatkozó lakáshiány enyhítésére a kormány fokozott erővel segíti elő a családi házak építését. Az év elején országosan nagyobb összegű, hosszú lejáratú kölcsönt biztosított kedvezményes, olcsó kamattal az építeni szándékozók részére. A házépítési hitelakció az Országos Takarékpénztár útján bonyolódik le. Az Országos Takarékpénztár szegedi fiókja most elkészítette a kimutatásokat 1957-ben Szegeden és környékén kiadott házépítési kölcsönökről. Az összesített adatok szerint 1957-ben 174 személynek összesen 4 millió hatszázezer forint házépítési kölcsönt folyósítottak városunkban és környékén. Érdekes, területileg miként oszlottak meg ezek az építkezések, amelyekhez az OTP kölcsönt nyújtott. Szegeden az I. kerületben, főleg Újszegeden építkeztek legtöbben. 45 személy kapott itt kölcsönt. A II. kerületben 26, a III. kerületben pedig 32 ilyen jellegű építkezés volt. Szeged városa így tehát 103 esetben kapott OTP- kölcsönt. Szeged járásban 52 ilyen építkezés volt. A város és járás területén 19 személy kapott ezenkívül tatarozás, helyreállítás, toldaléképítkezés, illetve lakásleválasztás céljára kisebbnagyobb kölcsönt. Érdekes még, hogy a járásban épített 52 lakásból 10—12 (a közeli községekben: Tápén, Szőregen, Kiskundorozsmán) városi lakos tulajdonában van. Ami az építkezők foglalkozását illeti, az új háztulajdonosok 70— 75 százaléka munkás. A legtöbb építkező a textiliparban (42) és a vasútnál (30) dolgozik. Amint már hírül adtuk (a városi tanács elnökségének karácsonyi nyilatkozatában az Országos Takarékpénztár szegedi fiókjának házépítési kölcsönkerete 1958-ban mintegy húsz százalékkal bővül, tehát még többen vehetik majd igénybe ezt a jelentős kedvezményt, mint az idén. Az idén megkezdik az „önműködő mosószer” gyártását A tervek szerint már a jövő évben kétezer tonnával több mosószer kerül forgalomba. Ezenkívül a Rákospalotai Növényolajipari Vállalatnál megkezdik az ,,önműködő mosószer” gyártását, amelynek előnye az lesz, hogy a vízbe szórva oxigént fejleszt s így a fehérneműt nem kell dörzsölni, kefélni, hanem elegendő a mosószeres vízben áztatni Lépésben az idővel és a versenytársakkal A szegedi tűzálló ponyvák is felsorakoznak a nemzetközi piacaikon Szőnyegek, bútorszövetek tűzmentesítési kísérleteit kezdik meg az Lljszegedi Kenderszövőgyárban Évtizedek óta neve és varázsa van a magyar kenderárunak a világpiacon. Volt idő, amikor Európa valamennyi tengerjáróját mi láttuk el hajókötelekkel és ponyvákkal, s manapság is szívesen vásárolják a külföldi cégek a szegedi kenderüzemek portékáit. Naponta csomagolják a Kenderfonógyárban és az újszegedi Szövőgyárban a köteleket, különböző kenderfonalakat, műszaki szöveteket és ponyvákat, hogy útnak indítsák messzi kontinensekre. A világpiac azonban sok meglepetést hoz évről évre. A tőkés üzletemberek mindent kitalálnak, hogy meghódítsák a nagy megrendelőket és visszaszorítsák a versenytársakat. Sok esetben ez a próbálkozásuk nem is volt eredménytelen, így történt ez enyhe formában a kenderáruk piacán is. Nem vesztettük ugyan el vevőinket, de a vevők újabb követelményeket támasztottak a magyar kender- és lenszövő iparral szemben is. Ponyva — amelyen nem fog a tűz Vegyük csak egyik legkapósabb, legkeresettebb cikkünk, a ponyva esetét! Külföldön a minden jó tulajdonsággal rendelkező ponyváknak a többi között ellenállóknak kell lenniük a tűz iránt — magyarán szólva: olyan impregnálással kell a világjáró piaci útra bocsátani őket, amely „vízmentesen tűzmentes”. Ez a nyakatekert kifejezés pedig annyit tesz, hogy a ponyvának vízben is meg kell tartania ezt az új tulajdonságát, különben az eső kimosná a szövetből a tűzre nem fogékony vegyszert. Három vegyész egy évi munkája Nem kellett volna ebbe a próbálkozásba beleölni három vegyész egy évi munkáját, ha a kényelmesebb utat választották volna az újszegedi szövőgyárban, mert a külföldi cégek hevesen kínálgatják világszerte azt a vegyszert, amely szövetbe itatva megálljt parancsol a tűznek. De nem mindig a legegyszerűbb megoldás a legpraktikusabb. A nyugati kereskedő tőkés nem szégyellős a borsos árak miatt... nekünk viszont a valutával a legszigorúbban kell takarékoskodnunk. Ezen egyszerű gazdasági számvetés késztette arra a gyár vezetőit, hogy az üzem saját vegykonyhájában kell megkeresni a receptet. Helyet is kapott a gyár műszaki programjában ez a probléma, s még az év elején megkezdte a kutatómunkát három vegyész — nevezetesen Bakó László mérnök, Szemző Judit és Dugász Erzsébet. Kísérlet kísérletet, ellenőrző próbálkozást ellenőrzés követett, míg az év végére csak megszületett az egyedül megbízható eljárás receptúrája. Ismeretlen csapáson... Hasonló eljárás kidolgozásán hazánkban azelőtt még nem kísérletezett senki, így teljesen ismeretlen csapáson, a cél egyedüli ismeretében vágtak neki a feladatnak az üzemi vegyészek. Nem késett azonban sokáig a várt eredmény, aránylag hamar rátaláltak a karbamidfoszfátos eljárásra. Ehhez viszont olyan kondenzáló készülék szükséges, amely lehetővé teszi az anyag 150 Celsius fokon történő kihevítését. Ilyen gép eddig nem volt honos a hazai textiliparban, s így a kísérlet ismét egy vargabetűhöz ért. Egyedüli megoldás: építeni kell ilyen készüléket! A tervet hétszer kellett módosítani, míg végre ez a csomó is megoldódott: a fűtőberendezés kivételével még 1958. első felében megépül a drága gép az újszegedi szövőgyárban, s ettől kezdve a magyar tűzálló ponyvák is felsorakoznak az európai és távoli nemzetközi piacokon. Újabb gondolatok mint a láncszemek, úgy kapcsolódnak egymáshoz az ilyen tudományos problémák is. Nem lehet tehát megállni egy pillanatra sem. Újabb gondolatok fészkelnek be az üzemi laboratóriumba. Hogy csak egyet említsünk- a ponyva-impregnálási kísérletekből egyenesen következik az új feladat: lángmentesíteni lehetne hasonló eljárással egyes lakberendezési cikkeket — szőnyegeket, bútorszöveteket, — a kohászok és hasonló munkakörben dolgozó emberek munkaruháját, s tűzveszélyes helyeken egyéb berendezések textíliáit is. Ez viszont egyelőre nyers elképzelés mind. De egyszer pozitív választ adhat a laboratórium ezekre is,