Délmagyarország, 1959. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
Szegeden és környékén 32 ezer jegyet vásároltak a szabadtéri játékokra A városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén jóváhagyták a színház 1959—60. évi műsortervét A városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén többek között a Szegedi Nemzeti Színház múlt évi munkáját vitatták meg. Az elmúlt évadról Tury Géza, a művelődésügyi osztály vezetője terjesztett be értékelő jelentést. Ennek megvitatásában a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának képviselőink kívül több színházi szakember is részt vett. A megjelentek a több órás, alapos vitában részletesen kifejtették álláspontjukat. Egyöntetűen megállapították, hogy a Szegedi Nemzeti Színház az elmúlt évadban tovább fejlődött. Több, helyes politikai mondanivalót tartalmazó darabot adtak elő megfelelő színvonalon. A közönség — Hódmezővásárhelyen is, ahol változatos műsort mutattak be — többször elismeréssel nyilatkozott a színház tevékenységéről. Ez a fejlődés azonban még egyenetlen. A további eredményeket azonban a belső szervezetlenség, a vezetés hiányosságai még akadályozzák. Vaszy Viktor, a színház igazgatója tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a várható személyi változásokról az új évad kezdete előtt. Az operai együttestől nem távozik senki, sőt a budapesti Operaháztól előreláthatóan egy-két személy jön a színházhoz. A prózai együttes Kiss Fereccel erősödik. A prózai részlegtől György László, Holl János, az operettrészlegtől pedig Balogh Rózsa válik meg. Családi okokból távoznak. f Ezután a végrehajtó bizottság jóváhagyta az új s színi évad műsortervét. 1 A nagyszínházban öt prózai darabot mutatnak be. " Ezek: Shakespeare: Romeo 7 és Júlia, Calderon: Zala- i meai bíró, Lawrence és Lee (amerikai írók): Aki szelet vet, Ilf és Petrov: Szovjet 1 milliomos (Magyarországon ;• először mutatják be), valam> mint egy később meghatározandó mai témájú magyar 7 darab. Az operai tagozat 1) Horusitzki Zsigmond: Báthory Erzsébet, Leoncavallo: Bajazzok, Puccini: A kö_peny, Wagner: A bolygó hollandi c. operáját, valamint Rossini: A sevillai borbély c. vígoperáját mutatja be. Négy nagyoperett szerepel még ezenkívül a jövő évad műsorán. Ezek: Hervés Nebántsvirág, Kálmán: Mavrica grófnő, Frimi amerikai szerző: Rose Marie és Planquette: Cornevillei harangok-A Kamaraszínházban főként könnyed, szórakoztató jellegű darabokat mutatjak be. A Kamaraszínház műsorát a végrehajtó bizottság következő ülésén vitatják meg. A színi évadot egyébként szeptember 24-én Erkel í Bánk bán operájával nyitják. A bérletezést már augusztus elején megkezdik. A színház munkájával kapcsolatos vita, illetve határozatok után Tari János, a végrehajtó bizottság elnöke beszámolt a szabadtéri játékok előkészületeiről. A műszaki munkák, a közönségszervezés megfelelő ütemben haladnak. Az ország minden részébe eljutottak a propagandaanyagok. Igen élénk az érdeklődés az egyes előadások iránt. Az érdeklődésre jellemző, hogy Szegeden és környékén tegnapig 32 ezer jegy kelt el, úgyhogy a szombati napokra, vasárnapokra kitűzött előadásokra már jegyet alig lehet kapni. Érdekes tünet, hogy mind Szegeden, mind az ország különböző részein főleg a drágább ,negyven, ötven forintos jegyeket vásárolják. Több jegyet árusító vidéki IBUSZ- fiók ismételten kért ezekből a negyven, ötven forintos jegyekből. Véglegesen megállapodtak a moszkvai balett műsorában is. Az »Esmeralda« c. balettet mutatják be Szegeden a szabadtéri játékok keretében. A végrehajtó bizottság még több, aktuális ügyet vitatott meg tegnapi ülésén. Új vonalú, mattszőke barszekrények, dohányzóasztalok Szegedről Megnyerték a tetszést az Orvosiműszer VTSZ asztalosműhelyének készítményei Még a múlt év végén került kapcsolatba a Fővárosi Bútor, Hangszer és Sportszer Kiskereskedelmi Váll. az Orvosiműszer Felszerelés és Gyermekkocsi KTSZ-szel Megrendelte annak asztalosműhelyétől néhány bútordarab mintapéldányának elkészítését. A kapott tervrajzok alapján készített bárszekrényt, dohányzóasztalt és rádióasztalt még decemberben leszállította a szövetkezet. A bútorokat a Budapesten nemrég megnyílt lakásművészeti boltban állították ki. A fővárosba szállított darabok mindegyike új vonalú, modern, kisbútor, formájában is elüt a megszokott régitől. Még színezésük is más. Fehérített tölgyfából készülnek, a külsejük tehát ezüstszínű vagy mattszőke. Belül mahagónira politúrozottak. A bárszekrénynek önműködően kapcsoló belső világítása van, a rádióasztal felső részébe gramofon vagy magnetofon süllyeszthető. Alul a lemezeknek és szalagoknak jut hely. Az alacsony bútordarabokat a divatos vonalú »kecske«-lobakkal látták el. A fővárosi Bútor Kiskeeskedelmi Vállalat tetszését megnyerte a szegedi ktsz munkája és 150 ezer forint értékben rendeltek bárszekrényeket, dohányzóasztalokat, könyvszekrényeket és zeneszekrényeket. I iíllilKlenforradalom (UllU) leverésekor elesett harca U sok temetéséről. Az Országház előtt állították fel a 18 vörös katona és vörös őr ravatalát. A gyászszertartáson a munkások nagy tömegei mellett a népbiztosok is csaknem teljes számma megjelentek. A Szocialista- Kommunista Munkások Magyarországi Pártja nevében Hamburger Jenő búcsúztatta a mártírokat: »Ti, akik az első hívó szóra, avagy hívás nélkül lelkesen, mámorosan siettetek fegyverrel a kezetekben a dolgozó milliói uralmának védelmére, és az életet, glóriás mártírjai lesztek a dicsőséges magyar forradalomnak«. Két óra hosszáig tartott a lenyűgöző pompájú gyászmenet az Országháztól a Kerepesi temetőig. Itt az Internacionálé hangjai mellett bocsátották le sírjukba az elesett hősöket. Az elesettek helyébe új harcosok állnak. A Miskolci Munkás c. lapnak éppen mai száma közli, hogy a Borsod megyei sorozás nagy sikerrel folyik. Az eddigi négy sorozónapon 3000 embert soroztak be. Új lap jelent meg Szeged utcáin: Szegedi Új Nemzedék a címe és Milotay István a főszerkesztője. A kormány hűséges támogatójaként mai számában Budapestet a »nemzetietlen«, a »bűnös« fővárost ostorozza. ’ Újabb ellenkormány van ki_ alakulóban. Az elégedetlen polgárok Varjassy vezetésével összeállították a miniszterek listáját. Lovászi Mártont jelölték miniszterelnöknek. A Vörös Újság mai száma az el sQJQ L akik a huligán-csordák lázadását levertétek, akik millók ügyének védelmében odaadtátok a szívetek véré 3 Szerda, 1959. július 1. Háromnapos országos erdészeti vándorgyűlés Szegeden Kiosztották az idei Bedő Albert-díjakat Hajókirándulás a mártélyi erdőbe Látogatás a szegedi faipari üzemekben Közel 400 vendég, többségük zöld erdészruhában jártkelt három napig Szegeden, és többen kicsit csodálkoztak hogy miért éppen Szegeden tartja az Országos Erdészet Egyesület — immár harmadszor — vándorgyűlését. Igaz a Mátrában, Bükkben, vagy a »Bakony rengetegeiben« több erdő van, mint a Csongrád megyei Állami Erdőgazdaság területén. Az alföldi erdősítés, az ipari célokra alkalmas nyárfa — amelyet korábban szinte kizárólag külföldről hoztunk be —• termelésének, a Tisza-, a Marosparti hullámtér fanemesítésének megbecsülése nyilvánult meg azonban abban, hogy mintegy 30 erdőgazdaság szakemberei Szegeden találkoztak. Vasárnap délután a Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínházában nyitották meg a vándorgyűlést. A megnyitón részt vett dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője, Fehér Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának másodtitkára, Paczuk István, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, Varga József megyei vadászati és erdészeti felügyelő is. Vida László, a Csongrád megyei Erdőgazdaság főmérnökének bevezető szavai után . Madas András, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke számolt be az egyesület munkájáról. Beszédében rámutatott arra, hogy az egyesület, amelynek taglétszáma két év alatt kétezerről háromezer fölé emelkedett, egyre tevékenyebb és eredményesebb munkát fejt ki. Az Erdészeti Egyesület szakképzett tagjai — mint mondotta — általában a kulturális központoktól távol eső helyeken dolgoznak és nem csupán az erdőgazdálkodással kapcsolatos feladatokat ismerik, hanem az adott vidék általános problémáit is, amelyek megoldásához számos esetben hozzájárulnak. A beszámolóhoz többen szóltak hozzá, majd Madas András Kocsárdi Károlynak, a Valkói Erdészet vezetőjének, dr. Babos Imrének, az Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetőjének és Sáli Emilnek, az Erdészeti Főigazgatóság főosztályvezetőjének átnyújtotta az 1959. évi Bedő Albert-díjakat és az azzal járó ötezer forintot. Ezután a vándorgyűlés részvevői Boda Józsefnek, a Csongrád megyei Erdőgazdaság igazgatójának ismertetését hallgatták meg a gazdaság munkájáról, fejlődéséről, az ipar számára egyre hasznosabb tevékenységéről. Hétfőn reggel igen kellemes és érdekes szakmai kirándulásra indultak a vándorgyűlés részvevői. A Tasihajóval ragyogó időben mentek fel a Tiszán, amelynek bal partján a Szegedi Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő hullámtéri füzest, valamint a csatornafásítást tekintették meg. E látogatás alkalmával és Forgó László, a Szegedi Vízügyi Igazgatóság vezetőjének szakmai tájékoztatója nyomán mód nyílt arra, hogy az erdészek megismerjék a helyszínen részleteiben is a »vizesek« ártéri feladatait. A vendégek ezután a Csongrád megyei Erdőgazdaság mártélyi hullámtéri erdőtelepítéseit és felújításait — füzeseket, nyárasokat, tölgyeseket — látogatták meg. Kedden délelőtt a vendégek ellátogattak a Szegedi Falemezgyárba, majd a Csongrád megyei Erdőgazdaság ásotthalmi erdejében megtekintették a gépesítési bemutatót. A vándorgyűlés alkalmával rendezték meg az ásotthalmi erdészeti szakiskola fennállása 75. évfordulójának ünnepségét, amelyen megjelent dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes is. Az iskola hallgatói közül többet megjutalmaztak. 1 (Markoviié Tibor felv.) Megérkeznek a vándorgyűlés résztvevői a mártélyi erdőbe Tanuljunk egymástól Küldjünk mérnököket, műszakiakat országjárásra, külföldre, hogy sok értékes szakmai tapasztalatot szerezzenek« — javasolták többen a szegedi üzemek és vállalatok mérnökei közül a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége városi intéző bizottsága által rendezett egyik tanácskozáson. A műszakiak a velük folytatott beszélgetés során többször felteszik a kérdést: vajon mi kerül többe: a külföldre küldött mérnökök, szakemberek útiköltsége, napidíja, vagy a külföldön megtalálható technológiai eljárások, üzemszervezési tapasztalatok stb. hazai kísérletezése, a kutatásra fordított költség? Észrevételeik, kérdéseik csak részben helyesek. Ami a külföldi utakat illeti, egy régi szólásmondással válaszolunk: addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. De mindjárt hozzátesszük: ez a takaró egyre nagyobb, s olyannyira növekszik, hogy ma már a szegedi vállalatvezetők és műszakiak közül is többen ellátogathatnak szomszédos, sőt távolabbi országokba is. A Kéziszerszámárugyár vezetője, Pántya József Lipcsében járt, a Falemezgyár vezetői Csehszlovákiában, a Délrosz igazgatója Bulgáriában, mások a Román Népköztársaságban, vagy a Szovjetunióban jártak és szereztek hasznos tapasztalatokat. Míg elismeréssel szólunk a minisztériumok által biztosított külföldi utazási lehetőségekről — amelyet még ugyan korlátoz a devizahiány —, hozzátesszük, hogy a vidékiek részére bővíteni lehetne a kiküldetési lehetőségeket. De addig is kielégíthetjük a tapasztalatcsereigényt egyéb formákban is. Így tág lehetőségek állnak rendelkezésünkre például hazai tapasztalatcserék lebonyolítására. Sajnos azonban, míg egyes vállalatoknál az ország határain túlra tekingetnek, elhanyagolják a hazai lehetőségeket, s még tervük sincs tapasztalatok átvételére. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek szegedi intéző bizottsága, vagy a különböző szakcsoportok néha szerveznek tanulmányi kirándulásokat. Ezek mellett rendeznek sok értékes előadást, szakmai vitát. Neves szakemberek tartanak szakmai előadásokat Szegeden, azonban mégsem kielégítő az előadások iránti érdeklődés. Többnyire csak az idősebb műszaki gárdát találjuk a hallgatóság között. A fiatalok — akiknek talán fogékonyabbnak kellene lenniök az út iránt — sokan tudomást sem vesznek ezekről az előadásokról, amelyekből sokat tanulhatnának. S leginkább ők a néha túlzott külföldi út rajongói. Pedig az után sem nyújtják ki mindig kezüket, amit könnyen elérhetnének. Nemcsak az országon túli, fővárosi vagy egyéb vidéki üzemektől lehet hasznos tapasztalatokat átvenni. Akad Szegeden, »házon belül« is követésre, elterjesztésre méltó munkamódszer. Ezeket többnyire még keresni sem kell, mégsem kapnak eléggé utána a szakemberek, nem élnek a lehetőséggel. Persze nem mindig csak nekünk van átvenni valónk, mi is adhatunk másoknak jó dolgokat, amelyeket hasznosíthatnak a népgazdaság javára. Egyes műszakiak azt mondják, hogy a hasznos országos tapasztalatok átvételét gátolja a többi között némely üzemi vezető túlzott takarékossága. Sajnálják az útiköltséget, a napidíjat a kiküldendő mérnököktől, technikusoktól. Nem takarékosság az ilyen garasosság! Egy három-négynapos út költsége néhány százasba kerülhet. A szerzett és idehaza alkalmazott tapasztalatok, munkamódszerek azonban ezreket, tízezreket hozhatnak. A kapitalisták drága költségen ipari kémeket csempésznek a konkurrens üzemekbe. Nehéz pénzeket fizetnek egy-egy gyártási eljárás, szabadalom megszerzéséért. Nálunk valósággal ingyen adják a hasznos tapasztalatokat, és azok elterjesztéséből senkinek sem származik kára, sőt az egész népre hasznosak. A jövőben fel kell számolni a múltból ismeretes és egy-két helyen ma is meglévő tapasztalatcseremódokat, amikor inkább üdülőkirándulás volt a testvérüzem látogatása, mintsem tanulmányút. Olyan dolgozókat, szakembereket küldjünk tapasztalatcserére, akiknek szükségük van erre és hasznosítani is tudják a látottakat. Amikor tapasztalatcseréről beszélünk, nemcsak a műszakiak, mérnökök tapasztalatainak kicserélésére gondolunk. S nemcsak a másik, a szomszéd gyár jó módszereinek átvételére, hanem a saját üzemen belüli tapasztalatok elterjesztésére. Igen sokan vannak az olyan munkások, akik figyelemmel kísérik a szaklapokat, szomszédaik munkáját, s ha hasznos dolgokat látnak, minden további nélkül maguk is alkalmazzák munkájukban. Az ilyen munkásoktól sokat lehet és kell is tanulni. Hány öreg szakmunkás van, aki az évtizedek során a tapasztalatok egész tárházát gyűjtötte össze. Kérjük, adjanak át ezekből fiatal munkatársaiknak, s fiataljaink merítsenek ebből a bőséges forrásból. Gazdasági és társadalmi szerveink többé-kevésbé foglalkoznak a tapasztalatok elterjesztésével. Az üzemi szervek azonban többnyire csak felfelé tekintgetnek. Azt nézik, mit javasolnak, mire utasítanak fentről. Következésképp, hogy miért vállalják a felelősséget, vagy mire adnak pénzt a felsőbb szervek. Lépjünk ki ebből az önállótlanságból, a felelősségvállalás tologatásából. Kezdeményezzünk bátrabban a szegedi üzemekben. Jó politikai és szervező munkával teremtsük meg az új elterjesztésének feltételeit és szorítsuk ki a régit, a maradit. Ne sajnáljuk a tandíjat sem, mert sokszorosan kamatozhat a »kiadott« pénz. N. P.