Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Április 4 tiszteletére Újabb szegedi munkáskollektívák kapcsolódnak be a szocialista brigád címért folyó munkaversenybe A textilipari üzemekben az elmúlt hónapok során sok szép eredményt hozott a kongresszusi munkaverseny. A Textilét Szakszervezet területi bizottságához tartozó vállalatoknál 77 kongresszusi brigád alakult, köztük igen sok a szocialista brigád cím elnyerését tűzte ki célul. Ebben a nemes vetélkedésben a Textilművekből 8, a Szegedi Kenderfonóban 13 brigád vett részt Közülük eddig csak kettő, a Szegedi Kenderfonó Varró- és Palotásbrigádja nyerte el a szocialista brigád címek A verseny időszakában a textilüzemekben 338-an nyerték el a szakma kiváló dolgozója címet és oklevelet, 95-en pedig a második fokozatot, a jelvényt, s az ezzel járó egy és kétheti fizetésnek megfelelő összeget, 33-an pedig a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapták. A Szegedi Kenderfonógyárban az elmúlt év során 60 férfi és 76 nő kapta meg a kiváló dolgozó címet. Az I. fokozatért 37 ezer, a IX. fokozatért 28 ezer forintot fizettek ki. Csak ebben az egy üzemben egy év alatt 16-an kapták meg a könnyűipar kiváló dolgozója elmet Felajánlásaik teljesítése után ismét tanácskoztak a brigádok, műhelyek dolgozói Számba vették feladataikat, hogy újabb vállalásokat tegyenek április 4, hazánk felszabadulása évfordulójának tiszteletére. A Textilművekben a szakszervezet az üzemi KISZ-szervezettel közösen vizsgálták felül a szocialista brigád címe elnyeréséért kitűzött eddigi feltételeket és meghatározták a január 3-án újabb versenyt kezdeményező brigádoknak a feladatait e cím elnyeréséért. A Szegedi Kenderfonógyárban külön versenytervet készítettek, ehhez kérik a dolgozók javaslatait. A műszaki vezetők, a KISZ és a szakszervezeti vezetők megbeszélést folytattak a munkabrigádok vezetőivel és tagjaival. A megbeszélés eredményeként január első munkanapján, április 4-e tiszteletére 5 brigád kezd majd vetélkedni a szocialista brigád címért. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál 49 brigád versenyez e célért. Ezek közül 11 november 1 előtt alakult, 38 pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére. A címek odaítélésére első ízben az április 4-i munkaverseny után, május 1-et megelőző napokban kerül sor. Ezt követően pedig majd november 7-e előtt értékelik a brigádok eredményeit, munkáját. A Textilművekben röpgyűléseket tartottak és tartanak az év első napjaiban. Itt ismertetik a műhelybizottságok közreműködésével a feladatokat, hogy zökkenőmentesen folytatódhasson a munkások eddigi lelkes versenye. Milyen lesz Szeged 30 év múlva? ! (Folytatás az 1. oldalról.) Keket, erdőcskéket létesítenek, hogy pihenésre, felüdülésre is legyen módja az utánunk jövő nemzedéknek. Jelenleg Franciahegy néven ismert részen nagy kulturális park alakulhat ki. A Hernyós-dűlő környékén ugyancsak^ A létesítendő zöldterületen helyet tartanak fenn a vidámpark, állatkert, úttörőtábor részére is. A tervek között szerepel egy két és fél kilométeres úttörővasút is. A körtöltésen párhuzamosan kialakuló zöldterület — mivel a sugárutakon a magasrendű beépítés laza lesz — a házak közötti parkocskákkal küllőszerűen benyúlik majd a városközpontba. Az újszegedi liget természetesen megmarad. Szeged fürdőnegyede egyébként az újszegedi uszoda és a partfürdő környékén, a Maros torkolatánál alakul majd ki. A közlekedési útvonalak jelentik a város testének csontvázát Szeged fő közlekedési útvonalának az 5-ös számú Budapest— Szeged út bevezető szakaszát megváltoztatják. Az útvonal a fehértói halgazdaságnál fordul majd a város felé. A Bécsi körutat meghosszabbítják a Tiszáig. Kirajzolódott már a harmadik, jelenleg még csak Északi körút néven emlegetett körút helye is. Egy-két évtized múlva már kevés lesz a jelenlegi közúti híd Szegednek a számítások szerint. Ezért kijelölték az újabb közúti híd helyét a Római körút és a Temesvári körút között, körülbelül a Bertalanemlékmű magasságában. A mostani közúti hídon is változtatni kell a várható nagy forgalom miatt. A híd kisebb átépítése után a mostani gyalogjárdákat a híd két külső oldalára helyezik. Valószínűleg sor kerül a villamos kitelepítésére is a hídról. A villamos helyett majd autóbusz köti össze a két partot. A közlekedési problémákat feldolgozó részletterv szerint ugyancsak belátható időn belül ki kell szorítani a villamost a szorosan vett városközpontból, a Lenin körúton belüli részről. A villamosokat itt is autóbuszokkal váltják fel, mert a villamosvonalak itt akadályozzák majd a forgalmat Vasúti híd felépítésére azonban nincs kilátás 30—40 éven belül, mert az Alföld déli része és a Tiszántúl közötti jelenlegi és várható forgalom nem teszi szükségessé óriási beruházással járó vasúti híd megépítését. Az általános rendezési terv azonban mégis meghatározta a vasúti híd helyét, mégpedig a Boszorkánysziget táján. Ugyanott építik meg a tiszai állandó kikötőt, a kikötő mellett nagy kereskedelmi tárházak, raktárak helyezhetők el. A terv egyébként Szeged központi pályaudvarát a jelenlegi Rókusipályaudvaron képzeli el. Ilyen hatalmas városban, mint amilyen Szeged lesz harminc év múlva, gondoskodni kell közintézmények, közigazgatási épületek, kórházak, iskolák, óvodák, üzletek, vendéglátóipari egységek hálózatának jó kialakításáról is. Érdekes, hogy a kerületek jelenlegi határainak megváltoztatását is előre látja a tervezet. A letelepülést és a várható lakosságsűrűséget vizsgálva, négy kerületet javasolnak a jelenlegi három helyett. Újszeged szakadna el a mostani I. kerülettől és önállósulna. Mind a négy kerületnek egy-egy közintézményekkel jól ellátott magja, azaz városi alközpontja alakul ki. A Belváros már kialakult, Újszegeden a Rózsa Ferenc sugárút elején, a II. kerületben a Csongrádi sugárút és az Északi körút kereszteződésénél, a III. kerületben pedig a Vértanúk tere körül alakul ki ez a városi alközpont. (Megjegyzendő: a terv előirányozza azt is, hogy ha az élet már odáig fejlődik, Tápé, Dorozsma, Gyálarét és Szőreg közigazgatásilag Szegedhez tartozik majd. A tervezők el sem készíthették Szeged általános rendezési tervét e környező községek vizsgálata nélkül, azok annyira hozzákapcsolódnak már sok vonatkozásban Szegedhez.) E valóban nagyszabású terv részletmegoldásai az egyes területeken, például mezőgazdasági vonatkozásban, az energia, villany-, gázellátásnál, csatornázásnál, az ár- és belvíz elleni védekezésnél ugyancsak jelentősek és érdekesek. Helyhiányban sajnos, most nem térhetünk ki ezekre, valamint a közintézményekkel, az egyetemi negyeddel, a sporpályák elhelyezésével stb. kapcsolatos elgondolásokra sem, amelyeket pedig mind-mind kidolgoztak a távlati tervben. Számos budapesti és szegedi szakember, tervező, mérnök egészítette ki a városépítési tervező vállalat által készített nagy rendezési tervet, amely talán most e cikket olvasva sokak számára ábrándképnek, a tervező szakemberek álmának tartanak majd. Nálunk a szocializmust építi rendszerben azonban a tervezők nem hiába szövögetnek színes álmokat. Építésünk eddigi menete, különösen az utóbbi évek tempója igazolja, hogy ezek az álmok előbb-utóbb realizálódnak. Egy évtizede építőmunkánk nagy programjával, az első ötéves tervvel kezdtük lerakni hazánkban nagy művünk, a szocializmus építésének alapjait. Nagy esemény lejt ez népünk történelmében, mint amilyen nagy esemény az új ház építése egy család életében. Ezért jóleső érzés számunkra az a tudat, hogy az elmúlt évtized során emelt falakat végül is tető alá hozzuk. A második ötéves terv irányelveiben foglalt feladataink megvalósításával belátható időn belül betetőzzük majd a szocializmus nagyszerű épületét. Most, amikor eredményekben gazdag év van a szép, biztató távlatok ismeretében, szárnyas reményekkel szívünkben köszöntjük az új esztendőt, emlékezünk az első ötéves tervre, amit ma tíz éve kezdtünk el. Emlékezünk, büszkén gondolunk vissza a tervidő alatt elért eredményeinkre. Amit alkottunk e terv szülötteiként, Kazincbarcika, Komló, Sztálinváros, a Keleti főcsatorna és a többiek, mind a mi javunkat szolgálták és szolgálják. Az akkor épített és készített új lakóházak, gyárak, gépek munkásosztályunk győzelmi szimfóniáját zúgták és rúgják, ha e mű néhány taktusát itt-ott nem is a legjobban komponálták. A múlt és a jelen fonódik össze a jövővel, amikor egy sorba állítjuk első ötéves tervünket a hároméves, » az egy év múlva ezt követő második ötéves tervet. Egyik is, másik is része a nagy egésznek, amely megvalósításával egyre közelebb jutunk ahhoz a naphoz, amikor falun és városon is végérvényesen győz az új világ: a szocializmus. 3 Péntek: IMF- Január L ■•«e............ Dolgozó népünk reménykedve, vidáman köszönti az új esztendőt, az 1960-as évet. Falvakban és városokban az emberek terített asztaloknál búcsúztak az eseményekben gazdag 1959-es évtől. Az elmúlt esztendőről méltán elmondhatjuk, hogy a munkások, parasztok és értelmiségiek alkotó tehetsége, szorgalmas munkája megérlelte a maga gyümölcseit. Kiemelkedő esemény volt a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa Párttagok és pártonkívüliek sokoldalúan elemezték azóta a kongresszus szerepét, hatását. Az új esztendő első napján a pártkongresszus igen jellemző vonását kívánom e cikk keretében kiemelni. Budapesten a párt legfelsőbb fóruma ülésezett, a kommunisták tanácskoztak, de érezhetően itt dobogott az egész nemzet szíve. Szó volt itt arról, hogyan erősítsük tovább a pártot, szó volt a párt belső életéről, a kommunisták tennivalóiról, pártügyekről tanácskoztak a küldöttek. De a szónokok szavaiból kicsendült, hogy a kongresszuson a nemzet sorsáról, múltjáról, jelenéről, jövőjéről beszéltek, igen nagy felelősséggel, a nép iránti alázatos szeretettel. A kongresszuson ismét kitűnt, hogy a pártügyek igazi nemzeti ügyet jelentenek. Most, amikor köszöntjük az új esztendőt, a VII. kongresszus fényénél elénk tárul jövőnk útja. A párt a kongresszuson felmérte lehetőségeinket, megjelölte a további irányt. A kongresszuson elhangzott minden beszédet, Kádár János, Fock Jenő, Marosán György elvtársaknak a Központi Bizottság nevében elmondott referátumait, a Politikai Bizottság tagjainak, a küldötteknek hozzászólásait egy fő gondolat hatotta át: tegyük erősebbé, gazdagabbá szocialista hazánkat, szépítsük meg a dolgozók életét, tegyük még boldogabbá a nép jövőjét. A kommunisták ezen a kongresszusukon is bebizonyították, hogy hűek a dolgozó néphez, és a szocialista hazaszeretet irányítja tetteiket. A VII. kongresszus határozata joggal állapíthatta meg: »Negyven év alatt sokan meghaltak a pártért, a kommunizmus ügyéért, de ma még többen élnek, dolgoznak, harcolnak érte«. Mi volt az az »ügy«, amiért a Horthy-rendszer idején bátran halálba mentek a kommunisták? Mint igaz hazafiak, nem tűrhették az igazságtalanságot, amely a nép millióit érte. Az uralkodó osztályt szüntelenül leleplezték, mert nem engedte meg a népnek, hogy az beleszólhasson saját sorsának intézésébe. A kommunisták nem nézhették a nép politikai jogtalanságát. Fájt nekik a nép nyomora, sok szenvedése. Azért vállalták az üldözést, a börtönt, a bitót, mert szent cél hatotta át őket: felszámolni a kizsákmányolást, megszüntetni a nép mérhetetlen nyomorát, elmaradottságát. Szeged város népének, munkásosztályának is szomorú tapasztalatai vannak a Horthy-időkről, amikor a jog asztalánál a kizsákmányolók úri kisebbsége pöffeszkedett. Ebben az időben a munkások tömegeinek csak az éhség az ingyen konyha, a rongyoskodás, betegség és kivándorlás volt az osztályrésze. 1928-ban Szegeden rendszeresen több száz nincstelen sínylődött a népkonyha szegényes kosztján. Csongrád megyeszerte még sanyarúbb volt a nép sorsa. Ezerszámra indultak útnak a megyéből a vándorló summások. Egész napi baromi munka után örülhettek, ha tányérjukba üres krumplileves, zsírtalan tészta jutott. Távol szeretett családjuktól Hogy hazánk nagyobb fényre derüljön írta: Szebelhó Imre ezrek hánykolódtak idegen csűrökben, istállókban. Egy summás napi keresete 1933- ban mindössze egy pengő harminchat fillér volt. A szegedi kiskirályok sem dicsekedhettek azzal, hogy a szegedi Belváros nyolcvanezer főnyi lakosságának 16 százaléka, 39 ezer kültelki lakosnak harmincnégy százaléka analfabéta volt. Közben az urak a budai Váriján, de Szegeden is szüntelenül hazafiságról papoltak. Kenetteljesen szónokoltak a felsőbbrendűbb magyar nemzetről, ők tobzódtak a pompában, dúskáltak a földi jókban, míg a nép nyomorgott. A nemzet igazi képviselői, a tényleges hazafiak ebben az időben is a haladás oldalán állók, az üldözött és hajszolt kommunisták és szövetségeseik voltak. Az igazi hazafiakat nem a népet elnyomó urak adták, hanem maga a nép, amely ilyen nehéz körülmények között is szeretetet érzett hazája iránt. Ebben a nehéz időkben is a kommunisták mutatták meg, hogy merre vezet a felemelkedés útja. Ez ekkor hősi tett volt, a dolgozó nemzet érdekeit szolgálta. Forradalmi tettekben bizonyították hazaszeretetüket a felszabadulás után a kommunisták. A munkások számára a hatalom megszerzése, 5,6 millió katasztrális hold föld felosztása, a bankok, a bányák, a nagyüzemek, a gyárak államosítása történelmet formáló forradalmi tett volt. Amit tizenöt év alatt a párt vezetésével dolgozó népünk épített, az a múltbéli nagy hazafiak álmainak megvalósítását jelenti. Kölcsey Ferenc hajdani nagy költőnk írta: -Hass, alkoss, gyarapító : a haza fényre derül!« A népi demokrácia rendszerében a párt összefogja a nép alkotó tehetségét és megvalósítja a költői álmot: a dolgozó nép alkotó munkájával gyarapítja a hazát, fény derül a haza minden falujára és városára. Köztudott tény, hogy a Horthy-rendszerben évente két-háromszázezer ember volt évi átlagban munkanélküli. A válság idején nyolcszázezerre is felszökött ez a szám. Az is köztudott, hogy a népi demokrácia rendszerében összehasonlíthatatlanul jobban élnek a dolgozók, mint az ellenforradalmi Horthy-rendszer idején. Az urak a kommunistákat hazafiatlan bitangoknak gyalázták a múltban. Egyszer s mindenkorra eldőlt a vita, hogy ki az igazi hazafi. Az-e, aki milliónyi embernek csupán kukoricakenyeret, cukorrépát, takarmánykrumplit biztosított, és karácsony táján nagy kegyesen, farizeus módjára mindenki karácsonyfáját állított, vagy azok, akik minden ténykedésükkel a nép életszínvonalát kívánják emelni. Egy ember átlagos évi cukorfogyasztása Magyarországon 1938-ban tíz és fél kiló volt, 1958-ben közel huszonöt kilóra emelkedett. Jelenleg a kalóriafogyasztásban Magyarország egész Európában élenjár. Míg Angliában az egy főre eső napi kalóriafogyasztás 3210, addig nálunk ez 3240-re emelkedett. A múltban a magyar szegény nép úgy élt, hogy Törökország és Spanyolország nyomorgóivál egy szinten volt. Sorolhatnánk hosszú oldalakon keresztül — Kádár elvtárs szavaival élve —vívmányainkat. Ahogyan ma a gyermekek élnek hazánkban, ahogyan a magyar nők öltöznek, s az, hogy egyetemeinken munkás- és parasztfiatalok tízezrei tanulhatnak, a kommunisták vezette néphatalomnak természetes következményei. Arthur Kahn amerikai író egy írásában így elemezte a magyar viszonyokat: -Általános tapasztalatom, hogy Magyarországon napról napra jobb az élet. Nyugodt a légkör, a nép bízik vezetőiben. Az emberek jól élnek, jól öltó»» ködnek, jól táplálkoznak«. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a kommunisták tettekkel bizonyították be népszeretetüket, hazafiságukat Az 1956-os ellenforradalom veszett dühvel tört népi államunkra, a kommunistákra és minden igaz hazafirahonfi álarcában jelentkező herceg Eszterházy, Mindszenty és a többi hasonszőrűnek első szava kiváltságos jogaik, nagybirtokaik visszakövetelése volt. A kísérőzene ehhez: agJÓdorg és a Korrars&aarg munkásokra, parasztokra. Ezek a vérengző négyzetgyakorok meggyalázták a varos zászló mellett nemzeti lobogónkat is, amikor' pz. <?lyan igaz hazafiaknak, iránt An i' lyen Asztalos János * volt» a szívébe kést döftek. A kommunisták Kádár János elvtárs köré tömörült csoportja, bátor magyar hazafiaknak, a Szovjetunió segítségével állították meg a vérengzést, szocialista hazánk további pusztítását. Ami azóta történt, biztos mondhatjuk, bekerül nemzeti történelmünk fényes lapjaira. A párt ismét összeszefogta a nemzet erejét, és rohamléptekkel vitte előre hazánkat a haladás, a felemelkedés, a szocializmus győzelmes építésének útján. A VII. kongresszus fényei bevilágítják jövőnk tájait. A kongresszus rrígjra adta azokat a feladatokat,melyeket, ha sikerrel végrehajtunk, felépítjük hazánkban a szocializmust. A szocializmus építésében részt Határozattá emelte a kongresszus második ötéves tervünk Irányelveit. Eszerint az ipari termelést az elkövetkezendő években 65—70 százalékkal emeljük. A szén, a kőolaj, a villamosenergiatermelést lehetőségeinkhez mérten fejlesztjük. Mindez jobb gépeket jelent a munkásnak, több szerszámot, gépet a parasztnak, melegebb otthont a magyar családoknak. Különösen nagy gondot fordítunk vegyiparunk fejlesztésére. 1958-hoz viszonyítva ezt az iparágat öt év alatt kétszeresére növeljük. Ez több műtrágyát jelent, s ennek következtében több terményt, több kenyeret, húst és zsírt a dolgozóknak. A műanyagtermelést szintén igen jelentősen fejlesztjük, ez is több háztartási eszközt, sok szép műanyagruhát jelent. Megkezdjük 15 éves lakásépítési tervünk végrehajtását igy Három ötéves terv alatt egymillió modern lakást kívánunk létesíteni a dolgozók számára A nehéz- és könnyűipar arányos fejlesztésének lehetőségei szintén adottak. Mindez gazdagabbá teszi hazánkat. Ezek mellett soronlevő legnagyobb feladatunk a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdaság termelékenységének fokozása. Ez össztársadalmi ügy, további fejlődésünk kulcskérdése. A kultúra, a tudomány színvonalának növelése, a kulturális forradalom sikeres végrehajtása szintén nagyszerű feladatot jelent A kongresszus által kitűzött célok végrehajtása össznépi érdek, igazi hazafias cselekedet. Ha végrehajtjuk a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusának határozatait, akkor gazdagabb, fejlettebb, erősebb lesz hazánk, jobban fog élni és műveltebb lesz dolgozó népünk. Minden hazáját igazán szerető embert lelkesítenek a párt által kitűzött célok. Azért munkálkodunk, hogy a haza még inkább gyarapodjon és még nagyobb fényben éljen dolgozó népünk.