Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

3 Iskoláink töltsék be hivatásukat, neveljenek művelt, képzett, munkára kész fiatalokat N­agyaktívan vitatták meg Szegeden az oktatási reform tervezetét A városi tanács nagytermében tegnap rendezett nagy­aktíva — amelyre meghívtak pedagógusokat, üzemi szak­munkásokat, termelőszövetkezeti elnököket, egyetemi és főiskolai képviselőket — közel 6 órán át vitatta oktatás­ügyünk reformjának irányelveit. Az aktívaülésen megje­lent 11 ku Pál művelődésügyi miniszterhelyettes is. Az ak­tívaülést Túry Géza, a városi tanács művelődésügyi osz­tályának vezetője nyitotta meg, majd Tari János, a vá­rosi tanács v. b. elnökhelyettese tartott vitaindító elő­adást. Az élet tűzte napirendre a reform ügyét Előadása bevezető részé­ben Tari János történeti át­tekintést adott a Horthy­­rendszer iskolapolitikájáról.­­ Akkor is akadtak ha­ladó pedagógusok — mon­dotta —, akik az iskolát az élettel akarták volna össze­kötni, de vagy beléjük foj­tották a szót, vagy elmozdí­tották őket állásukból. En­nek következménye, hogy 1945-ben nemcsak egy há­ború által elgyötört, gazda­ságilag tönkretett országot örökölt születő új, szocia­lista rendünk, hanem mes­terségesen sötétségben tar­tott, igen csekély tudással rendelkező tömegeket is. — Az elmúlt 15 év alatt oktatási rendszerünket már többször tökéletesítettük, de ismét tovább kell lépnünk. Az általános iskolát végzett tanulók zöme — a korábbi évekkel szemben — ma már tovább akar tanulni. A dol­gozó szülők gyermekei első­sorban a technikumokba je­lentkeztek, ha pedig azokba nem nyertek felvételt, ak­kor a gimnáziumokat ostro­molták, ahol a hagyományos tárgyak mellett ipari szakis­meretekre is oktatták a nö­vendékeket. Amikor megkez­dődött Szegeden az üzemi gyakorlati munkával egybe­kötött osztályok szervezése, egymás után jelentkeztek a szülők, hogy gyermekeiket ezen iskolatípusba szeret­nék járatni. Ez volt a változás egyik arca, viszont a másikra is számos ténnyel világítha­tunk rá. 1958-ban, 1959-ben nemegyszer a párt és a ta­nács végrehajtó bizottsági ülésein, az iskolákban pedig szülői értekezleteken vitat­koztunk arról, hogy a gim­náziumokban végzett több száz növendék jelentős ré­sze egyetemeken akar to­vább tanulni. Azok viszont, akik nem nyernek felvételt, hosszú Az általános műveltség tartalmáról szólva Tari Já­nos v. b.-elnökhelyettes a következőket mondotta: — Vannak, akik féltik a humán tárgyakat Megnyug­tatjuk őket, hogy ezek a tantárgyak nem vesznek ki sem az iskolá­ból, sem az életből, sőt ahogy áttérünk a rövi­­debb munkaidőre, úgy jut több idő ezek megismerésére is. — Iskolarendszerünk tö­kéletesítése követelményként vonja maga után pedagógu­saink jobb pedagógiai és di­daktikai felkészültségét, a tanítási órák színesebbé té­telét, a szemléltető oktatási anyagok kibővítését is. A társadalmi igény isko­láinkkal szemben napról napra nő, s ez szükségszerűen megkö­veteli a tökéletesebb irányító munkát az iskolákon belül, de egy-egy város, járás, me­gye, s az egész ország te­rületén is. Szegedi viszony­latban két tanyai iskolánkat ki­véve mind a 25 általános iskolában bevezettük ez évtől kezdve az ötödik osz­tálytól a nyolcadik osztá­lyig a politechnikai kép­zést. A tavalyi és az idei iskolai évben pedagógusaink jelen­tős számban sajátították el a különböző szakmák alap­jait az üzemekben munká­sok, technikusok és mérnö­kök irányítása mellett. Sok még azonban a tennivaló. A második ötéves tervben közel 70 általános iskolai tantermet építünk Szege­den időn át cél nélkül bolyon­­ganak elkeseredve, kiáb­rándulva. Ezeknek egy része a talaj­­talanság következtében a ci­nizmus lejtőjére sodródott, s ez arra mutatott, hogy egyes iskolatípusaink messze elma­radtak az élet által állátott követelményektől. Ezért került olyan élesen előtérbe a politechnikai kép­zés, mint az életre nevelés egyik eszköze. Maga az élet tűzte követelően napirendre iskolarendszerünk reformálá­sát, tökéletesebbé tételét — Ma legfontosabb prob­lémánk az — folytatta —, hogy iskoláink teljes mértékben betöltsék hivatásukat és a társadalomnak jól felké­szített, hazájukat szerető, munkára kész fiatalokat adjanak. A szakközépiskoláké a jövő •— Néhány évvel ezelőtt sok vita volt afölött, hogy a gimnáziumokban szakirányú vagy általános politechnikai képzést adjunk-e. Az általá­nos iskola felső tagozatán ma már teljes egészében lét­­jogosultságot nyer a poli­technikai képzés, a gyakor­lati foglalkozás. Gimnáziu­mainkban pedig az 5+1-es oktatásnál nyugodtan áttér­hetünk a szakirányú poli­technikai képzésre. Ezzel biztosítjuk, hogy a tanulók egy szakmában megfelelő előképzettséget szerezzenek, s aki érettségi után nem szándékozik to­vább tanulni, rövid idő alatt szakmunkásképesí­­tést nyerjen. — Szükség van olyan is­kolatípusra, amely szakmun­kásképesítést is nyújt anél­kül, hogy becsukná a fiata­lok előtt a felsőfokú tovább­képzés lehetőségét. Ilyen iskola lesz a szak­középiskola, központi keretből, de helyi erőből is szaporítanunk kell általános iskolai tantermeink számát. Szegeden a Radnóti Gim­náziumban már megin­dítottunk egy 3+3-as autó­szerelő szakközépiskolai osz­tályt, a Rózsa Ferenc Gim­náziumban pedig egy 4+2-es rendszerű kereskedelmi szak­középiskolai osztályt A mun­ka tehát megkezdődött, de van még teendő, hiszen a szakközépiskolát végzet­tek elhelyezéséről is gon­doskodnunk kel. Helyben is jó elő kell ké­szítenünk a munkaerőgaz­dálkodást s a lehetőségek­nek megfelelően kell meg­nyitnunk a szakközépiskolai osztályokat Vannak még ilyen lehetőségeink. Kevés az építőipari szak­munkás például Szegeden és környékén is. Miért ne nyithatnánk jövőre építőipari szakközépiskolai osztályt? Vagy itt­­ van a mezőgazdaság: égetően kelle­nek a szakemberek, s ez még évek múlva is így lesz. E téren is lehet sokat ten­nünk. • Szegeden minden gim­náziumban van már 5+1-es politechnikai oktatás. Felada­tunk további csoportok be­kapcsolása az 5+1-es rend­szerű okításba, hogy olyan ifjúság nőjjön fel iskoláinkban, üzemeink­ben, termelőszövetkezete­inkben, intézményeink­ben, amely’ biztosan feje­zi be az apák megkezdett művét, a szocialista, a kommunista társadalom felépítését — fe­jezte be beszédét Tari János elvtárs. Ezt követőem hozzászólá­sok hangzottak el. G­a­r­n­y­a­i Vencel, a XI.-es Autójavító Vállalat igazgatója elmon­dotta, hogy az üzemekben korábban érezték már: baj van oktatási rendszerünkben. Ez az észrevétel indíttatta meg kommunista pedagógu­sok kezdeményezését, amely már négy évvel ezelőtt a középiskolai tanulókat köze­lebb vitte az életbe, a ter­melőüzemekbe. Át kell dolgozni a tankönyveket — Iskolarendszerünk át­szervezését követniük kell — mondotta — a marxista szellemben meg­írt tankönyveknek is. Szaktantárgyak terén példá­ul a gépszerkezettan 50 esz­tendővel elmaradt az élet­Juhász Antal a Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat képviselője mondot­ta, hogy nagyobb feladatai vannak ma az ifjúságnak, mint bármikor is. A fejlő­désben nem állhatunk meg, s ezt tükrözik oktatási rend­szerünk megváltoztatását elő­segítő irányelvek is. Hang­súlyozta, hogy a jobb szakmunkáskép­zéshez jobban felszerelt üzemek és vállalatok kel­lenek s erről gondoskodjanak idő­ben a szakinisztériumok, hogy az új iskolareform szel­lemében minél jobb szak­munkásokat képezhessünk. Móczán Lajos, a Textil­­művek igazgatója az üzemben tanuló diá­kok kitűnő eredményeiről számolt be, s arról, hogy üzeme fejleszté­sével, a gépek automatizálá­sával méginkább jobban kép­zett szakemberekre lesz szükség a jövőben. Móczán La­jos igazgató bírálta a technikumokat. Csak a „hogyan” Nyíri Antal, a Szegedi Tudományegyetem profes­­­szora arról számolt be, hogy az irányelvek nagy ér­deklődést váltottak ki az egytemi oktatás részéről is. — Afelől nincs vita — mon­dotta —, hogy reformra szükség van, akörül van vita, hogy hogyan történjék az elő­készítése. Azon vagyunk, hogy a mi munkánk a legjobb legyen a nevelőképzésben, hogy ne le­gyen panasz a felsőfokú ok­tatási intézményekre. A hu­mán gimnáziumok történeté­ből folyik az a szemlélet, miszerint csak az a művelt ember, aki gimnáziumot vé­gez. Nem tartották műveit em­berhez illőnek a fizikai munkában, az iparban, a kereskedelemben való el­helyezkedést. Helyes, hogy a szakiskolák veszik át a hegemóniát a gimnáziumokkal szemben. Hiba azonban még — hang­súlyozta —, hogy a közép­iskoláinkban nem az egész műveltségi anyag van a ta­nár előtt, hanem az érettsé­gire való felkészítés. Nem érettségi tételekre, hanem átfogó műveltség­re kell tanítani. Fodor István, a Hala­dás Termelőszövetkezet elnö­ke a mezőgazdaság előtt álló távlatokról beszélt, s azok­ról az igényekről, amelyek egyre inkább megkövetelik a mezőgazdaságban is a szak­embereket. Nagy István, a Haza­fias Népfront városi titká­ra hozzászólásában különö­sen azt hangsúlyozta, hogy az új iskolarendszert úgy kell összehangolni, hogy a munkaerőgazdálkodás is időben és országosan fel­mérje a szakmunkáskép­zés területeit. Sá­r­k­ö­z­i István a vá­rosi pártbizottság képvise­letében szólalt fel, s hang­súlyozta, hogy az irányelvek fölötti vi­tel. Nem a pedagógusok te­hetnek róla, hanem azok, akik még ezt a tankönyvet írják, akik megengedik, hogy ezek kerüljenek az iskolák­ba A Csongrád megyei Gyógy­szertár Vállalat képviseleté­ben felszólalt Somogyi Jenő arról beszélt, hogy fiataljaink figyelmét a finommechanika felé kell irányítani, mert ezen a téren gyenge az utánpótlás. — Az iskolai szakköröket — mondotta — jól fel kell szerelni az oda­való szükséges eszközökkel, szerszámokkal. Az 5+1-es oktatás keretén belül — folytatta — meg lehet oldani a gyógyszerésztechnikai kép­zettség megszerzését is, amely eddig érettségi után kétéves továbbképzéssel volt csak lehetséges, mondván, hogy a jelenle­gi technikumi oktatás nem ad sem jó szakmun­kást, sem jó technikust. Hajdú Istvánná kollégi­umi igazgató a szülők nevé­ben szólt az új iskolatípusok helyességéről, s különösen a 3+3-as iskolát emelte ki, mint amely a jövő iskola­típusa lesz. Hangsúlyozta, hogy most már nem kell félniök a szü­lőknek gyermekük jövő­jétől, mert az új típusú középiskola elvégzésével kenyeret is ad­nak a kezükbe. Bánfalvi József igaz­gató arról szólt, hogy a szo­cializmus építésében elért eddigi eredményeink szük­ségszerűen követelnek új is­kolarendszert. Hangsúlyozta, hogy világszerte igény a mű­velt szakmunkás, a szo­cializmusban és kapita­lizmusban egyaránt, s ezt a versenyt nekünk kell megnyerni. Kérdése lehet vitás tába az egész társadalom bekapcsolódott, az ország plénuma előtt fo­lyik iskolarendszerünk át­alakítása, amelynek mun­kájából szülők, pedagógu­sok, intézmények, üzemek egyaránt kiveszik a részü­ket. Ilku Pál miniszterhe­lyettes felszólalásában hang­súlyozta, hogy Szegeden korábban kezd­ték már keresni azokat az utakat, amelyeken az is­kola tanulóifjúsága köze­lebb juthat az élethez, a termelő munkához. — Szeged elöl járt az út­keresésben — mondotta — és jelentős szerepe van abban, hogy ma már ott tartunk: iskolarendszerünk reformálásából hamarosan törvény lesz. Ezt követően Tari János v. b.-elnökhelyettes vála­szolt több felvetett kérdés­re, majd az aktívaülós Túry Géza zárszavával ért véget Általános műveltség és szakmai műveltség Jobb feltételekre van szükség Szombat, 1960. október I» Rövidesen megkezdődik az első hazai szélerőmű építése A jövő év közepén újfajta, a szél energiája által haj­tott erőmű kezdi meg működését a Székesfehérvári Kön­­­nyűszerszámgépgyár udvarán. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szél­energia munkabizottsága éveken át dolgozott, hogy elis­mertesse a szélenergia népgazdasági jelentőségét. Sikerült elérnie, hogy Pestlőrincen szakszerű módszerekkel meg­kezdték a szél energiájának mérését, és az eredmények bebizonyították, hogy még ezen a viszonylag mély fekvé­sű területen is jól értékesíthető energiájú széljárás van. Kiszámították, hogy a hazánk területe felett elszálló szél­ből körülbelül hatszázmillió megawatt energiát, tehát az ország egész szükségletének mintegy négyszeresét lehetne »kivenni«, így jutottak el oda, hogy elkészítették a kétszáz kilVs­wattos székesfehérvári szélerőmű tervfeladatát és rövide­sen megkezdődik a kivitelezés 2 150 000 forintos költséggel. Az erőmű, amely az előzetes számítások szerint éven­te legalább 400 000 kilowatt áramot termel majd, ezúttal kísérleti berendezésnek is számít. Ha beváltja a hozzá­fűzött reményeket — és ezt ma már minden szakember biztosra veszi —, megkezdődhet az ország betelepítése ezekkel a kevés beruházásokkal létesíthető, kis helyen el­térő, teljesen automatizált, állandó kezelőszemélyzetet nem igénylő erőművekkel, amelyek rendkívül olcsón érté­kesítik a szél ingyenes energiáját. A gabonafelesleg legjobb helye az állami raktár Hogyan ha­­rt a felvásárlás a szegedi járásban? Ebben az évben a kalá­szos gabonákra sem kedve­zett túlságosan az időjárás. A termésmennyiség a ta­vaszi aszály miatt lényege­sen kisebb lett, mint ta­valy. Érthető tehát, ha most állami felvásárlási szerveink gondosa­n összegyűjtik és megvásárolják mind az egyé­ni, mind pedig a termelő­szövetkezeti gazdaságokból az utolsó kilogramm eladó gabonát is. Ettől függ, men­­nyire tudjuk az országnak az új termésig való bőséges kenyérellátását biztosítani jelentősebb gabonaimport nélkül. A szegedi járás területén felvásároltak eddig összesen szerződésre és szabad értéke­sítés alapján 32 ezer 292 mázsa búzát. E tételnek azonban van egy igen ko­moly szépséghibája is, még­hozzá az egyéni gazdaságok rovására. Az említett össz­­mennyiségből 24 ezer 572 mázsa búzát a szövetkeze­tek adtak el az államnak, míg az egyéni gazdaságok — melyek a járás szántóte­rületének jelenleg mintegy 76 százalékát birtokolják — csak 7 ezer 720 mázsa búzá­val járultak hozzá eddig az ellátatlan városi dolgozó tö­megek kenyérszükségletének biztosításához. Fiatal termelőszövetkeze­teinkben legtöbb helyen csak a következő években térnek rá a fejlett agrotech­nikai módszerek alkalmazá­sára a gabonatermesztésben, az árugabona előállításban mégis maguk mögött hagy­ták a jóval nagyobb terü­leten gazdálkodó egyénileg dolgozó parasztokat. A sta­tisztika alapján ez évben a szegedi járás tsz-eiben 21 ezer 44 katasztrális holdon termesztettek kenyér- és ta­karmánygabonaféléket. Az egyéni gazdaságok összga­­bonavetése pedig ennek kö­zel a kétszerese, 41 ezer 44 kataszteri hold volt. E terü­let után szerződésre és sza­bad felvásárlás útján elad­tak eddig az államnak ös­­­szesen 50 ezer 567 mázsa kenyér- és takarmánygabo­nát. Ugyanakkor a szövetke­zeti gazdaságok — melyek a járás szántóterületének jelenleg mintegy 20,5 szá­zalékával rendelkeznek —37 ezer 504 mázsa gabonát ér­tékesítettek szerződésre és szabadon. A becsületes dolgozó pa­rasztok többsége meggyőző­dött már arról, hogy terme­lőszövetkezeteink a szegedi járásban legyőzték az egyé­ni termelési módszert, az árugabona-termesztésben is. Mégis igazság az, hogy az egyéni gazdák hombárjai­ban, padlásain igen ko­moly kenyérgabona-felesle­gek vannak. Ezek a felesle­gek előbb, vagy utóbb úgyis piacra kerülnek. Minél to­vább őrizgetik otthon feles­legeiket a tulajdonosok, an­nál kevesebb lesz az elad­ható mennyiség. Sokkal he­lyesebb tehát, ha minden becsületes egyénileg dolgozó paraszt, követve a szövetke­zeti gazdák példáját, a ke­nyér- és vetőmagszükségle­teken kívüli feleslegeket mi­nél előbb felkínálja eladás­ra a helybeli földművesszö­vetkezetnek, vagy a ter­­ményforgalmi vállalat meg­bízottjának. Az ország e látás­ért Túlteljesítik idei sertés­hizlalási tervüket az újsze­gedi Rózsa Ferenc Tsz gaz­dái. A fiatal közösség — mely az idei tavaszon kezd­te meg a nagyüzemi gazdál­kodást — eredetileg 180 ser­tés megfizlalását tervezte. Hetvenhat darab hízott ser­tést azonban már eladtak s december végéig még újabb 130 hízót adnak át, de már szerződést kötöttek egy kö­vetkező 100 darabból álló turnusra is, melyet a­ jövő tavasszal értékesítenek. SZÉPÜL A MARX TÉR A III. kerületi tanács most már folyamatosan gondoztatja azokat a parkrészeket, amelyeket a Marx téren a nyári Dél-alföldi Mezőgazdasági Kiállítás alkalmával lé­tesítettek. Mivel a járókelők — különösen a hetipiacok alkalmával — többször bele­gázoltak a füvesített részekbe, a tanács ideiglenesen elkerítteti a nyáron rendbe­hozott rész egy-egy oldalát és ezzel is felhívja a lakosság figyelmét, hogy ott­­ vé­dett terület­ van

Next