Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-01 / 232. szám
3 Iskoláink töltsék be hivatásukat, neveljenek művelt, képzett, munkára kész fiatalokat Nagyaktívan vitatták meg Szegeden az oktatási reform tervezetét A városi tanács nagytermében tegnap rendezett nagyaktíva — amelyre meghívtak pedagógusokat, üzemi szakmunkásokat, termelőszövetkezeti elnököket, egyetemi és főiskolai képviselőket — közel 6 órán át vitatta oktatásügyünk reformjának irányelveit. Az aktívaülésen megjelent 11 ku Pál művelődésügyi miniszterhelyettes is. Az aktívaülést Túry Géza, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg, majd Tari János, a városi tanács v. b. elnökhelyettese tartott vitaindító előadást. Az élet tűzte napirendre a reform ügyét Előadása bevezető részében Tari János történeti áttekintést adott a Horthyrendszer iskolapolitikájáról. Akkor is akadtak haladó pedagógusok — mondotta —, akik az iskolát az élettel akarták volna összekötni, de vagy beléjük fojtották a szót, vagy elmozdították őket állásukból. Ennek következménye, hogy 1945-ben nemcsak egy háború által elgyötört, gazdaságilag tönkretett országot örökölt születő új, szocialista rendünk, hanem mesterségesen sötétségben tartott, igen csekély tudással rendelkező tömegeket is. — Az elmúlt 15 év alatt oktatási rendszerünket már többször tökéletesítettük, de ismét tovább kell lépnünk. Az általános iskolát végzett tanulók zöme — a korábbi évekkel szemben — ma már tovább akar tanulni. A dolgozó szülők gyermekei elsősorban a technikumokba jelentkeztek, ha pedig azokba nem nyertek felvételt, akkor a gimnáziumokat ostromolták, ahol a hagyományos tárgyak mellett ipari szakismeretekre is oktatták a növendékeket. Amikor megkezdődött Szegeden az üzemi gyakorlati munkával egybekötött osztályok szervezése, egymás után jelentkeztek a szülők, hogy gyermekeiket ezen iskolatípusba szeretnék járatni. Ez volt a változás egyik arca, viszont a másikra is számos ténnyel világíthatunk rá. 1958-ban, 1959-ben nemegyszer a párt és a tanács végrehajtó bizottsági ülésein, az iskolákban pedig szülői értekezleteken vitatkoztunk arról, hogy a gimnáziumokban végzett több száz növendék jelentős része egyetemeken akar tovább tanulni. Azok viszont, akik nem nyernek felvételt, hosszú Az általános műveltség tartalmáról szólva Tari János v. b.-elnökhelyettes a következőket mondotta: — Vannak, akik féltik a humán tárgyakat Megnyugtatjuk őket, hogy ezek a tantárgyak nem vesznek ki sem az iskolából, sem az életből, sőt ahogy áttérünk a rövidebb munkaidőre, úgy jut több idő ezek megismerésére is. — Iskolarendszerünk tökéletesítése követelményként vonja maga után pedagógusaink jobb pedagógiai és didaktikai felkészültségét, a tanítási órák színesebbé tételét, a szemléltető oktatási anyagok kibővítését is. A társadalmi igény iskoláinkkal szemben napról napra nő, s ez szükségszerűen megköveteli a tökéletesebb irányító munkát az iskolákon belül, de egy-egy város, járás, megye, s az egész ország területén is. Szegedi viszonylatban két tanyai iskolánkat kivéve mind a 25 általános iskolában bevezettük ez évtől kezdve az ötödik osztálytól a nyolcadik osztályig a politechnikai képzést. A tavalyi és az idei iskolai évben pedagógusaink jelentős számban sajátították el a különböző szakmák alapjait az üzemekben munkások, technikusok és mérnökök irányítása mellett. Sok még azonban a tennivaló. A második ötéves tervben közel 70 általános iskolai tantermet építünk Szegeden időn át cél nélkül bolyonganak elkeseredve, kiábrándulva. Ezeknek egy része a talajtalanság következtében a cinizmus lejtőjére sodródott, s ez arra mutatott, hogy egyes iskolatípusaink messze elmaradtak az élet által állátott követelményektől. Ezért került olyan élesen előtérbe a politechnikai képzés, mint az életre nevelés egyik eszköze. Maga az élet tűzte követelően napirendre iskolarendszerünk reformálását, tökéletesebbé tételét — Ma legfontosabb problémánk az — folytatta —, hogy iskoláink teljes mértékben betöltsék hivatásukat és a társadalomnak jól felkészített, hazájukat szerető, munkára kész fiatalokat adjanak. A szakközépiskoláké a jövő •— Néhány évvel ezelőtt sok vita volt afölött, hogy a gimnáziumokban szakirányú vagy általános politechnikai képzést adjunk-e. Az általános iskola felső tagozatán ma már teljes egészében létjogosultságot nyer a politechnikai képzés, a gyakorlati foglalkozás. Gimnáziumainkban pedig az 5+1-es oktatásnál nyugodtan áttérhetünk a szakirányú politechnikai képzésre. Ezzel biztosítjuk, hogy a tanulók egy szakmában megfelelő előképzettséget szerezzenek, s aki érettségi után nem szándékozik tovább tanulni, rövid idő alatt szakmunkásképesítést nyerjen. — Szükség van olyan iskolatípusra, amely szakmunkásképesítést is nyújt anélkül, hogy becsukná a fiatalok előtt a felsőfokú továbbképzés lehetőségét. Ilyen iskola lesz a szakközépiskola, központi keretből, de helyi erőből is szaporítanunk kell általános iskolai tantermeink számát. Szegeden a Radnóti Gimnáziumban már megindítottunk egy 3+3-as autószerelő szakközépiskolai osztályt, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban pedig egy 4+2-es rendszerű kereskedelmi szakközépiskolai osztályt A munka tehát megkezdődött, de van még teendő, hiszen a szakközépiskolát végzettek elhelyezéséről is gondoskodnunk kel. Helyben is jó elő kell készítenünk a munkaerőgazdálkodást s a lehetőségeknek megfelelően kell megnyitnunk a szakközépiskolai osztályokat Vannak még ilyen lehetőségeink. Kevés az építőipari szakmunkás például Szegeden és környékén is. Miért ne nyithatnánk jövőre építőipari szakközépiskolai osztályt? Vagy itt van a mezőgazdaság: égetően kellenek a szakemberek, s ez még évek múlva is így lesz. E téren is lehet sokat tennünk. • Szegeden minden gimnáziumban van már 5+1-es politechnikai oktatás. Feladatunk további csoportok bekapcsolása az 5+1-es rendszerű okításba, hogy olyan ifjúság nőjjön fel iskoláinkban, üzemeinkben, termelőszövetkezeteinkben, intézményeinkben, amely’ biztosan fejezi be az apák megkezdett művét, a szocialista, a kommunista társadalom felépítését — fejezte be beszédét Tari János elvtárs. Ezt követőem hozzászólások hangzottak el. Garnyai Vencel, a XI.-es Autójavító Vállalat igazgatója elmondotta, hogy az üzemekben korábban érezték már: baj van oktatási rendszerünkben. Ez az észrevétel indíttatta meg kommunista pedagógusok kezdeményezését, amely már négy évvel ezelőtt a középiskolai tanulókat közelebb vitte az életbe, a termelőüzemekbe. Át kell dolgozni a tankönyveket — Iskolarendszerünk átszervezését követniük kell — mondotta — a marxista szellemben megírt tankönyveknek is. Szaktantárgyak terén például a gépszerkezettan 50 esztendővel elmaradt az életJuhász Antal a Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat képviselője mondotta, hogy nagyobb feladatai vannak ma az ifjúságnak, mint bármikor is. A fejlődésben nem állhatunk meg, s ezt tükrözik oktatási rendszerünk megváltoztatását elősegítő irányelvek is. Hangsúlyozta, hogy a jobb szakmunkásképzéshez jobban felszerelt üzemek és vállalatok kellenek s erről gondoskodjanak időben a szakinisztériumok, hogy az új iskolareform szellemében minél jobb szakmunkásokat képezhessünk. Móczán Lajos, a Textilművek igazgatója az üzemben tanuló diákok kitűnő eredményeiről számolt be, s arról, hogy üzeme fejlesztésével, a gépek automatizálásával méginkább jobban képzett szakemberekre lesz szükség a jövőben. Móczán Lajos igazgató bírálta a technikumokat. Csak a „hogyan” Nyíri Antal, a Szegedi Tudományegyetem professzora arról számolt be, hogy az irányelvek nagy érdeklődést váltottak ki az egytemi oktatás részéről is. — Afelől nincs vita — mondotta —, hogy reformra szükség van, akörül van vita, hogy hogyan történjék az előkészítése. Azon vagyunk, hogy a mi munkánk a legjobb legyen a nevelőképzésben, hogy ne legyen panasz a felsőfokú oktatási intézményekre. A humán gimnáziumok történetéből folyik az a szemlélet, miszerint csak az a művelt ember, aki gimnáziumot végez. Nem tartották műveit emberhez illőnek a fizikai munkában, az iparban, a kereskedelemben való elhelyezkedést. Helyes, hogy a szakiskolák veszik át a hegemóniát a gimnáziumokkal szemben. Hiba azonban még — hangsúlyozta —, hogy a középiskoláinkban nem az egész műveltségi anyag van a tanár előtt, hanem az érettségire való felkészítés. Nem érettségi tételekre, hanem átfogó műveltségre kell tanítani. Fodor István, a Haladás Termelőszövetkezet elnöke a mezőgazdaság előtt álló távlatokról beszélt, s azokról az igényekről, amelyek egyre inkább megkövetelik a mezőgazdaságban is a szakembereket. Nagy István, a Hazafias Népfront városi titkára hozzászólásában különösen azt hangsúlyozta, hogy az új iskolarendszert úgy kell összehangolni, hogy a munkaerőgazdálkodás is időben és országosan felmérje a szakmunkásképzés területeit. Sárközi István a városi pártbizottság képviseletében szólalt fel, s hangsúlyozta, hogy az irányelvek fölötti vitel. Nem a pedagógusok tehetnek róla, hanem azok, akik még ezt a tankönyvet írják, akik megengedik, hogy ezek kerüljenek az iskolákba A Csongrád megyei Gyógyszertár Vállalat képviseletében felszólalt Somogyi Jenő arról beszélt, hogy fiataljaink figyelmét a finommechanika felé kell irányítani, mert ezen a téren gyenge az utánpótlás. — Az iskolai szakköröket — mondotta — jól fel kell szerelni az odavaló szükséges eszközökkel, szerszámokkal. Az 5+1-es oktatás keretén belül — folytatta — meg lehet oldani a gyógyszerésztechnikai képzettség megszerzését is, amely eddig érettségi után kétéves továbbképzéssel volt csak lehetséges, mondván, hogy a jelenlegi technikumi oktatás nem ad sem jó szakmunkást, sem jó technikust. Hajdú Istvánná kollégiumi igazgató a szülők nevében szólt az új iskolatípusok helyességéről, s különösen a 3+3-as iskolát emelte ki, mint amely a jövő iskolatípusa lesz. Hangsúlyozta, hogy most már nem kell félniök a szülőknek gyermekük jövőjétől, mert az új típusú középiskola elvégzésével kenyeret is adnak a kezükbe. Bánfalvi József igazgató arról szólt, hogy a szocializmus építésében elért eddigi eredményeink szükségszerűen követelnek új iskolarendszert. Hangsúlyozta, hogy világszerte igény a művelt szakmunkás, a szocializmusban és kapitalizmusban egyaránt, s ezt a versenyt nekünk kell megnyerni. Kérdése lehet vitás tába az egész társadalom bekapcsolódott, az ország plénuma előtt folyik iskolarendszerünk átalakítása, amelynek munkájából szülők, pedagógusok, intézmények, üzemek egyaránt kiveszik a részüket. Ilku Pál miniszterhelyettes felszólalásában hangsúlyozta, hogy Szegeden korábban kezdték már keresni azokat az utakat, amelyeken az iskola tanulóifjúsága közelebb juthat az élethez, a termelő munkához. — Szeged elöl járt az útkeresésben — mondotta — és jelentős szerepe van abban, hogy ma már ott tartunk: iskolarendszerünk reformálásából hamarosan törvény lesz. Ezt követően Tari János v. b.-elnökhelyettes válaszolt több felvetett kérdésre, majd az aktívaülós Túry Géza zárszavával ért véget Általános műveltség és szakmai műveltség Jobb feltételekre van szükség Szombat, 1960. október I» Rövidesen megkezdődik az első hazai szélerőmű építése A jövő év közepén újfajta, a szél energiája által hajtott erőmű kezdi meg működését a Székesfehérvári Könnyűszerszámgépgyár udvarán. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szélenergia munkabizottsága éveken át dolgozott, hogy elismertesse a szélenergia népgazdasági jelentőségét. Sikerült elérnie, hogy Pestlőrincen szakszerű módszerekkel megkezdték a szél energiájának mérését, és az eredmények bebizonyították, hogy még ezen a viszonylag mély fekvésű területen is jól értékesíthető energiájú széljárás van. Kiszámították, hogy a hazánk területe felett elszálló szélből körülbelül hatszázmillió megawatt energiát, tehát az ország egész szükségletének mintegy négyszeresét lehetne »kivenni«, így jutottak el oda, hogy elkészítették a kétszáz kilVswattos székesfehérvári szélerőmű tervfeladatát és rövidesen megkezdődik a kivitelezés 2 150 000 forintos költséggel. Az erőmű, amely az előzetes számítások szerint évente legalább 400 000 kilowatt áramot termel majd, ezúttal kísérleti berendezésnek is számít. Ha beváltja a hozzáfűzött reményeket — és ezt ma már minden szakember biztosra veszi —, megkezdődhet az ország betelepítése ezekkel a kevés beruházásokkal létesíthető, kis helyen eltérő, teljesen automatizált, állandó kezelőszemélyzetet nem igénylő erőművekkel, amelyek rendkívül olcsón értékesítik a szél ingyenes energiáját. A gabonafelesleg legjobb helye az állami raktár Hogyan hart a felvásárlás a szegedi járásban? Ebben az évben a kalászos gabonákra sem kedvezett túlságosan az időjárás. A termésmennyiség a tavaszi aszály miatt lényegesen kisebb lett, mint tavaly. Érthető tehát, ha most állami felvásárlási szerveink gondosan összegyűjtik és megvásárolják mind az egyéni, mind pedig a termelőszövetkezeti gazdaságokból az utolsó kilogramm eladó gabonát is. Ettől függ, mennyire tudjuk az országnak az új termésig való bőséges kenyérellátását biztosítani jelentősebb gabonaimport nélkül. A szegedi járás területén felvásároltak eddig összesen szerződésre és szabad értékesítés alapján 32 ezer 292 mázsa búzát. E tételnek azonban van egy igen komoly szépséghibája is, méghozzá az egyéni gazdaságok rovására. Az említett összmennyiségből 24 ezer 572 mázsa búzát a szövetkezetek adtak el az államnak, míg az egyéni gazdaságok — melyek a járás szántóterületének jelenleg mintegy 76 százalékát birtokolják — csak 7 ezer 720 mázsa búzával járultak hozzá eddig az ellátatlan városi dolgozó tömegek kenyérszükségletének biztosításához. Fiatal termelőszövetkezeteinkben legtöbb helyen csak a következő években térnek rá a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására a gabonatermesztésben, az árugabona előállításban mégis maguk mögött hagyták a jóval nagyobb területen gazdálkodó egyénileg dolgozó parasztokat. A statisztika alapján ez évben a szegedi járás tsz-eiben 21 ezer 44 katasztrális holdon termesztettek kenyér- és takarmánygabonaféléket. Az egyéni gazdaságok összgabonavetése pedig ennek közel a kétszerese, 41 ezer 44 kataszteri hold volt. E terület után szerződésre és szabad felvásárlás útján eladtak eddig az államnak összesen 50 ezer 567 mázsa kenyér- és takarmánygabonát. Ugyanakkor a szövetkezeti gazdaságok — melyek a járás szántóterületének jelenleg mintegy 20,5 százalékával rendelkeznek —37 ezer 504 mázsa gabonát értékesítettek szerződésre és szabadon. A becsületes dolgozó parasztok többsége meggyőződött már arról, hogy termelőszövetkezeteink a szegedi járásban legyőzték az egyéni termelési módszert, az árugabona-termesztésben is. Mégis igazság az, hogy az egyéni gazdák hombárjaiban, padlásain igen komoly kenyérgabona-feleslegek vannak. Ezek a feleslegek előbb, vagy utóbb úgyis piacra kerülnek. Minél tovább őrizgetik otthon feleslegeiket a tulajdonosok, annál kevesebb lesz az eladható mennyiség. Sokkal helyesebb tehát, ha minden becsületes egyénileg dolgozó paraszt, követve a szövetkezeti gazdák példáját, a kenyér- és vetőmagszükségleteken kívüli feleslegeket minél előbb felkínálja eladásra a helybeli földművesszövetkezetnek, vagy a terményforgalmi vállalat megbízottjának. Az ország e látásért Túlteljesítik idei sertéshizlalási tervüket az újszegedi Rózsa Ferenc Tsz gazdái. A fiatal közösség — mely az idei tavaszon kezdte meg a nagyüzemi gazdálkodást — eredetileg 180 sertés megfizlalását tervezte. Hetvenhat darab hízott sertést azonban már eladtak s december végéig még újabb 130 hízót adnak át, de már szerződést kötöttek egy következő 100 darabból álló turnusra is, melyet a jövő tavasszal értékesítenek. SZÉPÜL A MARX TÉR A III. kerületi tanács most már folyamatosan gondoztatja azokat a parkrészeket, amelyeket a Marx téren a nyári Dél-alföldi Mezőgazdasági Kiállítás alkalmával létesítettek. Mivel a járókelők — különösen a hetipiacok alkalmával — többször belegázoltak a füvesített részekbe, a tanács ideiglenesen elkerítteti a nyáron rendbehozott rész egy-egy oldalát és ezzel is felhívja a lakosság figyelmét, hogy ott védett terület van