Délmagyarország, 1961. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-01 / 51. szám
Szerda, 1961. március 1. Hruscsov és Brezsnyev részvéttel iratot küldött II. Hasszán marokkói királyhoz J Kedden délután temették el V. Mohammedet Hruscsov, a Szovjet Minisztertanács elnöke a szovjet kormány és saját nevében részvéttáviratot küldött II. Hasszán marokkói királynak — jelenti a t’ASZSZ. — Jól tudjuk, milyen erőfeszítéseket tett V. Mohammed király azért, hogy Marokkó felszabaduljon a gyarmatosítók igája alól — jelenti ki táviratában Hruscsov. Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Legfelső Tanács Elnöksége és saját maga nevében fejezte ki őszinte részvétét II. Hasszán királynak. A kisebb orrműtét következtében vasárnap hirtelen elhunyt V. Mohammed marokkói királyt kedden, magyar idő szerint délután három órakor temették el. Temetésén több afrikai állam és kormányfő vett részt, köztük Burgiba tunéziai elnök, Mamadou Dia szenegáli miniszterelnök és Ferhat Abbasz, az ideiglenes algériai kormány elnöke. Rabatban, Marokkó fővárosában és Casablanca-ban az ország legnagyobb kikötőjében továbbra is megerősített katonai és rendőri járőrök cirkálnak. A temetés miatt a közhivatalokat és az üzleteket kedden bezárták. Az új uralkodóhoz újabb részvéttáviratok érkeztek. Táviratban fejezte ki részvétét Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke, Csen Ji külügyminiszter, Sukarno indonéz elnök, Praszad indiai államfő, Sehab libanoni elnök és több más vezető államférfi. A hitleristák megdöbbentő tervei a csehszlovák nép ellen Sajtótájékoztató a budapesti csehszlovák nagykövetségen Kedden a csehszlovák nagykövetségen tájékoztatták a magyar sajtó képviselőit az előző nap Prágában nyilvánosságra hozott dokumentumokról, amelyek leleplezik a háború alatt a megszállt Csehszlovákiában alkalmazott náci politika céljait és módszereit. »A múlt éberségre int« című gyűjtemény 32 dokumentumát a csehszlovák történészek az egykori szudétanémet Henlein-párt és a prágai helytartóság titkos irattárában találták meg. A dokumentumokból világosan kiderül, milyen sorsot szántak a hitleri megszállók a csehszlovák népnek. »A birodalmi politika céljai Cseh- és Morvaország területének és lakosságának maradéktalan germanizálása« — hangoztatja von Neurath és K. Frank javaslata, amelyet 1940. augusztusában terjesztettek Hitler elé. További okmányok, mint például Sieydrich birodalmi helytartó 1941. október 2-án Prágában tartott beszédének gyorsírói jegyzőkönyve, részletesen kifejtik a háború befejezése után esedékes ’végleges megoldás« módozatait: a csehszlovák nép egy részét el kell németesíteni, a »germanizációra alkalmatlanokat »pedig Szibériába kell telepíteni, vagy fizikailag meg kell semmisíteni. Ennek a tervnek előkészítése szolgálta Cseh- és Morvaország egész lakosságának faji és politikai szempontból való »felmérése«, amelyet személyazonossági nyilvántartás leple alatt hajtottak végre. Kínai kereskedelmi küldötség érkezett hazánkba Kínai külkereskedelmi delegáció érkezett Budapestre az 1961. évi magyar—kínai árucsereforgalmi megállapodás tárgyalásaira és aláírására. A kongói kormánycsapatok már Leopoldville tartományban nyomulnak előre (Folytatás az 1. oldalról.) órán belül már másodízben lázadtak fel szombaton. Megverték tisztjeiket, a polgári funkcionáriusokat és a lakosokat. Hétpontos „bántalmazási lista” Az ENSZ-ben hétfőn már ismertették Dayal-nak, az ENSZ kongói képviselőjének távirati jelentését, amely hét pontba foglalja a kongói ENSZ-képviselet tagjait ért bántalmakat: több ENSZ- tisztet és katonát letartóztattak, bántalmaztak, kifosztottak, az ENSZ egyik tidárnőjén erőszakot követtek el. Közül a jelentés, hogy McKeown tábornok, az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek egyik parancsnoka, »tiltakozó levelet« írt Mobutunak és ebben azzal »fenyegetődzött«, hogy »vizsgálatot indít«. Miután a kongói ENSZ-parancsnokság Mobutu katonáinak garázdálkodása miatt biztonsági intézkedéseket tett az ENSZ-személyzet védelmére és erélyes figyelmeztetést intézett a Leopoldville-i "kormányhoz", Kaszavulu viszontválaszul elrendelte katonáinak mozgósítását.. Bejelentette, hogy a tartalékos katonákat behívják, s egyben felszólította a kiszolgált katonákat is, hogy újra jelentkezzenek szolgálattételre. Kaszavubu felhatalmazta csapatainak parancsnokait, hogy »szükség esetén« nyissanak tüzet bárki ellen, aki akadályozná feladatuk teljesítését. Csembe és társainak „katonai szövetsége” Csembe katangai elnök kedden délben sajtóértekezleten közölte, hogy a Katanga, az Ilo-kormány és a Kalondzsi által Dél-Kaszaiban létesített bányászállam katonai szerződést írt alá. A szerződésben a gyarmatosítók kongói bérencei bejelentik azt a szándékukat, hogy »állandó politikai kapcsolatot létesítenek egymással a politikai és katonai együttműködés biztosítására. Katanga, Dél-Kaszai és Leopoldville katonai hatóságai — a szerződés szerint — megfelelő szervezetet létesítenek ezeknek a célkitűzéseknek megvalósítására." A közlemény azzal indokolja a szerződés megkötését, hogy »kommunista veszély fenyegeti Kongót«, továbbá, hogy »bebizonyosodott az ENSZ tehetetlensége „tanácskozások>, — időhúzási szándékokkal Az ENSZ kongói »tanácsadó bizottsága" hétfőn délután ismét ülésezett. A bizalmas tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint a Biztonsági Tanács február 20-i határozata egyes pontjainak »értelmezésére" tartott megbeszéléseken a bizottság tagjai csupán abban egyeztek meg, hogy Lumumba volt kongói miniszterelnök és társai »halála« körülményeinek kivizsgálását háromtagú bizottságra kell bízni, de még azt sem döntötték el, hogy ezt a bizottságot megalakítják-e vagy pedig a hágai nemzetközi bíróságra bízzák e feladat elvégzését. A hétfői ülésen a bizottság elfogadta annak a levélnek tervezetét, amelyet Hammarskjöld ENSZ-főtitkár később Kaszavubu kongói elnökhöz intézett. A levél sürgeti Kaszavubut, »működjék együtt az ENSZ-szel a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásában« és fékezze meg a katonáinak »tevékenységét«. Ezek a katonák — a Mobutu-zsoldosok — ugyanis a Stanleyville-ben működő kongói törvényes kormány csapatai előretörésének hírére nyílt terrorral félemlítik meg a főváros, Leopoldville lakosságát, és az ENSZ szerhélyzetét és katonáit sem kímélte meg erőszakoskodásaiktól. 2 Küljjolitikai Hírek SOROKBAN A Szovjetunió Külügyminisztériuma jelenti: a szovjet kormány Irán kérésére beleegyezett abba, hogy az iráni nemzetgyűlési választások miatt a korábban megállapított időpontnál később fogadja Moszkvában Sarif Imami iráni miniszterelnököt. A látogatás időpontját később állapítják meg. A lengyel állambiztonsági szervek a napokban tetten értek és letartóztattak öt amerikai szolgálatban álló kémet, akik államtitkokat jelentő értesüléseket gyűjtöttek és adtak át amerikai kémközpontok munkatársainak. A kémek hamarosan bíróság elé kerülnek. * Koszigin, a szovjet minisztertanács Indiában tartózkodó első elnökhelyettese hétfőn megtekintette Madraszz nevezetességeit. Látogatást tett az állami vagongyárban, találkozott Madrasz állam kormányának tagjaival és tervbizottságának képviselőivel. Később a helyi sajtó képviselőinek kérésére Koszigin sajtóértekezleten számolt be az indiai körútján szerzett tapasztalatairól. * Március 8-án kezdődik Londonban a ■ Commontcalth-országok miniszterelnökeinek értekezlete, amely a brit nemzetközösségi államférfiak eddigi legnagyobb méretű gyűlése lesz. Az egy hétig tartó megbeszéléseken tizenkét, esetleg tizenhárom Commonwealthország vezetői lesznek jelen. * Az Egyesült Arab Köztársaságban zárolták 49 belga érdekeltségű részvénytársaság és 300 belga állampolgár javait. Az Egyesült Arab Köztársaság egyben rendeletileg megtiltotta állampolgárainak minden üzleti tevékenységét belga állampolgárokkal. Az algériai kérdés is szerepelt de Gaule és Burgiba hétfői tanácskozásain A Párizs közelében levő Rambouilletban hétfőn befejeződött Burgiba tunéziai és de Gaulle francia köztársasági elnök egynapos tanácskozása. A tanácskozásról hétfőn este közös közleményt adtak ki. E közlemény többek közt hangsúlyozza, hogy a két elnök egyetért az algériai problémára vonatkozó lehetőségekben és a pozitív, gyors fejlődés iránti reményben«. De Gaulle és Burgiba — folytatódik a közlemény — »a legújabb fejlemények fényénél és Észak-Afrika jövőjének figyelembe vételével részletesen megvitatta az algériai kérdést«. A közlemény szerint a két elnök »az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében tanácskozott a két országot érintő összes kérdésekről. A francia—tunéziai kapcsolatok javultak és remény van a még rendezetlen kérdések megoldására«. ‘ * Elutazása előtt Tunézia párizsi nagykövetségén Burgiba nyilatkozott az újságíróknak. Nyilatkozatában kijelentette, hog> de Gaulle elnökkel folytatott tanácskozásai után »igen derűlátóan« ítéli meg a helyzetet és »az a benyomása, hogy nagy lépéssel haladtak előre az algériai kérdés rendezéséhez vezető úton. Burgiba Rabatban megvitatja II. Hasszán új marokkói királlyal és Ferhat Abbasz algériai miniszterelnökkel a Rambouillet-ban folytatott tanácskozások eredményeit. II. Hasszán király és atyjának temetésére Rabatba érkezett tunéziai küldöttség üdvözlése alkalmával mondott rövid beszédében kijelentette, hogy teljes szívvel támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Burgiba tunéziai elnök az arab Észak-Afrika érdekében, Algéria felszabadításának előmozdításáért kifejtés meggyőződése, hogy ezeket az erőfeszítéseket siker koronázza. Ötéves fennállását ünnepli az NDK hadserege öt évvel ezelőtt, 1956. március 1-én született meg a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege, az első igazán nemzeti hadsereg Németországban. Az NDK nemzeti néphadseregét válaszul hozták létre arra a lépésre, hogy Nyugat-Németországban felállították és bevonták a NATO- ba a és agresszív Bundeswehr!. Míg a Bundeswehrt volt hitlerista, náci tábornokok vezetik, addig az NDK nemzeti néphadseregének élén antifasiszták állanak, akik a német munkásosztály kemény harcaiban edződtek meg. A nemzeti néphadsereg vezető és irányító ereje a Német Szocialista Egységpárt. Ezt a hadsereget a proletárinternacionalizmus szelleme hatja át és szoros fegyverbarátság fűzi a Szovjetunió fegyveres erőihez és a varsói szerződés valamennyi hadseregéhez. Mint szocialista hadsereg, hozzájárul a béke biztosításához, védelmezi a munkás-paraszt államot és annak szocialista vívmányait. Az NDK nemzeti néphadseregét szoros kapcsolat fűzi a dolgozó lakossághoz, annak támogatását, szeretetét élvezi. SIKLÓS JÁNOS : A hibákat és nemz embereket... egtörtént, hogy egy ismerősöm is szembejött velem és előttem félrefordította a fejét, mintha a szürke ház falán valami rendkívüli érdekeset szemlélne. Már elhaladt mellettem, amikor észrevettem. Utánaszóltam, mire megállt és zavartan elnézést kért figyelmetlenségéért. Beszélgetésbe kezdtünk és kiderült, hogy az én régi ismerősöm már nem igazgató. Beosztott művezetőként dolgozik egy szegedi gyárban. Azelőtt igen közvetlen viszonyban éltünk egymással, ő iparigazgató volt, én meg főosztályvezető voltam. Ha úgy adódott, egy-egy ultipartira is sor került, vagy órákig tartó politikai szócsatáktra. És egy szép napon kiderült, hogy az én ismerősöm rosszul sáfárkodik a reá bízott munkával és állami vagyonnal, közben egy kicsit megfeledkezett arról is, hogy nem mindig volt iparigazgató, asztalossegédből vált vezetővé. Nem lehetett mit csinálni: munkaköréből való felmentéssel büntették meg a minisztérium vezetői, jogosan és okosan, de azzal a megjegyzéssel, hogy ha rendbehozza magát, tanul, ügyére visszatérnek. Azóta eltelt néhány esztendő. Ez az ember komolyan vette saját hibáit, megpróbált ezektől szabadulni, tanulni kezdett, most majd mérnöki szakvizsgát tesz... de ügyére sajnos, nem tértek vissza azóta sem. Azok sem tértek vissza ügyére, akik ígérték ezt és azok sem, akik személyi szimpátiából, múltbeli érdemeinek enyhe túlzásával vezető pozíciójában való meghagyása mellett kardoskodtál, ellenezték a leváltását. Ezek után állt ott előttem és fanyar mosollyal legyintett, amikor a mi elveinkről, szavahihetőségünkről próbáltam bizonyító példákat eléje tárni. Nemcsak mosolygott, de már ott tart, hogy a »rangosabb«-nak köszönni is kellemetlen, mert hátha kompromittáló lesz az illetőre, hogy egy »bukott egzisztencia« vánosság előtt üdvözli a nyil%sem érdemelne szót az eset — csupán azonnali intézkedést —, ha egyedülálló volna, de sajnos, nem az. Előfordul, hogy kisebb-nagyobb beosztásban dolgozó emberek súlyos hibát vétenek és a hiba arányában kiszabott büntetés, felmentés munkakörükből. Az ilyen szigorú büntetés fájdalmas ugyan, de adott esetben elkerülhetetlen. És az ismert esetek többségében igazságos is. A mi elveink szerint a büntetés, nálunk a nevelés eszköze. Elveink középpontjában az ember hibáinak büntetése áll, s ez a büntetés a meglévő rossz tulajdonságok leküzdése érdekében történik. S aki komolyan veszi saját hibáit, amelyek büntetése alapjául szolgáltak, igyekszik megszabadulni ezektől, annak a büntetését törölni kell, vagy módosítani. Sajnos, ez utóbbi elég ritka a mi gyakorlatunkban, s ennélfogva alakulhat ki az az egészségtelen szemlélet — egyértelmű pártpolitikai elveinkkel szemben —, hogy voltaképpen »az embert üldözik, és nem az ember hibáit. Az említett eset is ilyen helyzetben lévő funkcionáriust mutat. Pedig az emberek fejlődésében, tisztességes szándékában hinni, egyik alapkellék ahhoz, hogy valaki párt- vagy állami (vagy bármilyen) vezető tisztséget viseljen. A mi világnézetünk dialektikus összefüggésben tekint mindent: az embert is, akit »tegnap« még azért büntettünk, mert hibáktól terhelten állt olyan helyen, ahová meglévő hibáival nem való, de »holnapra« talán képes megszabadulni gyengeségeitől és újra »teljes értékű« emberként jelentkezik a mi társadalmunk szolgálatába. Ezt a változást és jelentkezést nem észrevenni — enyhén szólva is ártalmas, mert nemcsak metafizikus, tudománytalan szemlélet bizonyítványa, hanem csökkenti tisztességes, őszinte elveink iránti bizalmat is funkcionáriusaink körében. Másként szólva: art szavahihetőségünknek. Hányszor hallani olyasmit, hogy »ah, nem való oda, mert egyszer már leváltották ...«, de a kézlegyintés c.a kijelentés a szóban lévő személy jelenlegi magatartásának, tevékenységének ismerete nélkül hangzik el, az évekkel ezelőtti leváltást melegíti be anélkül, hogy tudná, voltaképpen mi történt azóta. Pedig lehet, hogy kézlegyintéssel »elintézett« szemét becsületes ember, kijavította a terhére rótt gyengeségeket, de némelyek még mindig úgy kezelik, mint megváltozatlant, mintha négy-öt észt ének alatt semmi sem történhetett volna egy ember értelmi és érzelmi világában. Természetesen megtörténik az ellenkezője is, hogy meglévő gyengeségei még inkább elterebélyedtek, s emiatt még használhatatlanabbá vált ez az ember. De ezt is érdemes megmondani, hogy esetleges sértettségéből, »egyéni szerencsétlenségét« sajnáltató viselkedéséből kijózanítsuk. Vagy ha az eset olyan természetű, és párttagról van szó, a pártból is kitesszük, mivel nála a fejlődés ellentétes irányúvá vált. *A mi káderpolitikai elveink nagyon egyszerűek, igazságosak, többek között éppen azért, mert aélet konkrét eseteire épülnek. S nemcsak általában érvényes a marxizmus humanitása, hanem minden gyakorlati kérdésben, személyi ügyekben is. A mi funkcionáriusainkban nagyon sok jó tulajdonság összpontosul, hiszen a párt és a nép ügyének őszinte szolgálatfűti őket. Kötelességünk mégis egyik másik elvtársnál mutatkozó hiba ellen szigorúan, határozottan fellépni, hogy megmentsük az embert, ne vesszen el saját hibáiban. A hibák ellen küzdő határozott politika szilárd elviséget és humanitást kíván.agyon rossz szolgálatot tesz az a közéleti munkás, aki eltakargatja beosztottjainak, vagy feletteseinek hibáit, emberi gyengeségeit és úgy tünteti fel, mintha makulátlan, hibátlan személyekkel lenne körülvéve. Ilyen esetekben az emberek abban a tudatban élnek, hogy munkájukat jól végzik el, nincs előttük